adozona.hu
BH+ 2012.5.218
BH+ 2012.5.218
A munkaszerződés-módosítás érvénytelensége elbírálásánál a megállapodás aláírását megelőző tárgyalás körülményeit folyamatában kell vizsgálni [Mt. 7. § (2) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében a 2009. április 16-án kelt munkaszerződés-módosítás érvénytelenségének megállapítását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2000. augusztus 2-ától állt az alperes alkalmazásában. 2004. április 30-áig műszakvezetőként, majd termelési vezetőként dolgozott, a munkabére 2008 augusztusában 310 200 forint volt, majd a 2008. szeptember 1-jétől érvényes munkaszerződés-mód...
BH+ 2012.5.218 A munkaszerződés-módosítás érvénytelensége elbírálásánál a megállapodás aláírását megelőző tárgyalás körülményeit folyamatában kell vizsgálni [Mt. 7. § (2) bekezdés].
A felperes a keresetében a 2009. április 16-án kelt munkaszerződés-módosítás érvénytelenségének megállapítását kérte.A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2000. augusztus 2-ától állt az alperes alkalmazásában. 2004. április 30-áig műszakvezetőként, majd termelési vezetőként dolgozott, a munkabére 2008 augusztusában 310 200 forint volt, majd a 2008. szeptember 1-jétől érvényes munkaszerződés-módosításban a felperes munkaköre műszakvezetőként volt meghatározva havi bruttó 317 955 forint munkabér mellett.
2009. április 16-án a felperest Gy. P. workcell menedzser az irodájába hívatta, ahol jelen volt A. J. termelési igazgató, és J. K. HR munkatárs. A megbeszélés elején Gy. P. tájékoztatta a felperest arról, hogy a munkájával nincs megelégedve, azzal kapcsolatban kifogásokat fogalmazott meg. A felperes ezekre észrevételt tett, mely alapján Gy. P. megígérte, hogy a műszak teljesítményével összefüggésben "utána fog azoknak nézni". A. J. termelési igazgató közölte a felperessel, hogy korábbi terveik szerint őt termelési vezetőként kívánták alkalmazni, azonban ennek lehetőségét elvetették. Tájékoztatta a felperest, hogy az alperesnél alkalmazott grade-rendszer szerint a műszakvezetők munkabére alacsonyabb, annak felső határa 250 000 forint, ezért ennek megfelelően csökkenteni kívánják a munkabérét. Az alperes munkaszerződés-módosítást készített elő, amelyben "értesítette a felperest, hogy létszámigény változások miatt a jelenlegi munkakörében a továbbiakban nem tudja foglalkoztatni, azonban a gyárban más munkaterületen továbbra is alkalmazni kívánja". A felajánlott munkakör műszakvezető volt, 250 000 Ft/hó besorolási bér mellett. Az iratot a HR munkatársa adta át a felperes részére, aki azt nem kívánta aláírni, hivatkozott arra, hogy a munkáját jól végzi, korábban dicséretben is részesült. A felperes a tevékenysége értékelése miatt felindult lelki állapotba került, sírt is, végül a munkaszerződés-módosítást aláírta.
A felperes 2009. április 27-én a szerződés-módosítással összefüggésben kérte, hogy a nyilatkozatát a munkabér tekintetében a munkáltató tekintse semmisnek. Az alperes a visszavonó felperesi nyilatkozatot nem fogadta el.
A munkaügyi bíróság vizsgálta a munkaszerződés-módosítás aláírásának körülményeit. Érvelése szerint a felperesnek kellett volna bizonyítani, hogy a megbeszélésen A. J. termelési igazgató azt mondta neki, hogy amennyiben az iratot nem írja alá, "mehet az utcára". Ez azonban a perben nem bizonyított, a jelenlevők a felperes ezen előadását nem igazolták.
A bíróság az alperes előadása alapján megállapította, hogy a munkáltató a felperest szerette volna továbbra is alkalmazni, de műszakvezető munkakörben, az ott meghatározott munkabérrel volt csak lehetőség. A megbeszélésen Gy. P. workcell menedzser a felperes munkavégzésével kapcsolatos kifogásait mondta el, melyekre a munkavállaló reagált. A munkáltatónak lehetősége van a hibák jelzésére, ennek során pedig az alperes nem tanúsított olyan magatartást, amely a munkaszerződés-módosítással összefüggésben lényeges tény, vagy körülmény vonatkozásában megtévesztő lett volna, illetve, amely a megállapodás érdemi része vonatkozásában megtévesztést eredményezett volna. A bíróság e körben a valóságnak nem megfelelően állított tényt vagy körülményt sem állapított meg. Azt, hogy a munkavállaló a munkáltató tájékoztatását, kifogását miként értékelte, mennyire okozott felindultságot, önmagában az érvénytelenség megállapításánál nem lehetett figyelembe venni.
A bíróság érvelése szerint a megállapodás munkakör felajánlást tartalmazott ugyanabban a munkakörben, amiben a felperes addig is dolgozott, tudta tehát, hogy a munkaköre nem módosításul, ezért a megfogalmazás nem eredményezte a megtévesztését. A munkakört nem, kizárólag a munkabért módosították, a munkáltató arról tájékoztatta a felperest, hogy a munkakörében 250 000 Ft/hó munkabért tud fizetni. A felperes nem hivatkozott arra, hogy a grade-rendszerrel kapcsolatban őt az alperes megtévesztette.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság közbenső ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét részben megváltoztatta, megállapította, hogy a felek között 2009. április 16-án létrejött munkaszerződés-módosítás érvénytelen, ezért 2009. április 1-jétől a felperes személyi alapbére 317 955 forint, míg meghaladóan a munkaügyi bíróság ítéletét a perköltség viselésére is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és a bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette azzal, hogy Gy. P. workcell menedzser tanúvallomása szerint a felperes a megállapodáskor megemlítette, hogy három gyermeke van, fontos hogy a munkája megmaradjon, ezért írja azt alá.
A megyei bíróság értékelte, hogy a tárgyaláskor jelen volt három vezető beosztású alperesi munkavállaló, ezért ilyen körülmények között valamennyi mozzanatnak jelentősége van. A felperest nem azonnal szembesítették azzal, hogy a munkaszerződését módosítani kívánják, hanem a megbeszélés folyamata a kritikák megfogalmazásával kezdődött. A felperes munkáját negatívan értékelték, ami már önmagában "presszió-gyakorlás", ha a munkáltató azzal a céllal hívja össze a megbeszélést, hogy munkaszerződés-módosításra kerüljön sor, munkabér csökkentéssel.
A negatív értékelés után Gy. P. azt mondta, hogy a felperes felvetésének "utána fog nézni", amelyből arra lehet következtetni, hogy nem tényközlések történtek a felperes felé a kritikai megfogalmazás hangulatkeltésnek tűnt. A felperessel közölték továbbá, hogy a grade-rendszerbe - amelyet a munkavállalók nem ismernek - nem illeszkedik a munkabére, az magasabb.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperes valótlan tartalmú iratot tárt a felperes elé, mert ugyanazt a munkakört ajánlotta fel, amelyet addig is betöltött. Hangsúlyozta, hogy a munkaszerződés-módosítást a felperes nem akarta aláírni, sírt, kijelentette, hogy három gyermeke van, és a munkáját nem akarja elveszíteni. Az eset összes körülményét együttesen mérlegelve azt a következtetést vonta le, hogy a felperes fenyegetett helyzetben volt, ezért az Mt. 7. § (2) bekezdés alapján jogszerűen és alappal támadta meg a munkaszerződés-módosítást.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezését kérte. Hivatkozott a Pp. 206. §-ának sérelmére, a bizonyítékok önkényes, a tények által meg nem alapozott értékelésére.
Érvelése szerint a megbeszéléskor jelenlévők egybehangzóan állították, hogy annak során nem hangzott el olyan kijelentés, amelyet objektív értelemben fenyegetésnek lehetett volna értékelni. A másodfokú bíróság csak abból vonta le azt a következtetést, hogy a felperes fenyegetve volt, mert sírt és kijelentette, a munkáját nem akarja elveszíteni. Nem lehet alappal a munkáltató jogellenes fenyegetésére következtetni, mert az, hogy a felperes a kritikai értékelést hogyan élte meg (felindult miatta), az alperes magatartását nem minősíti, önmagában az érvénytelenség megállapításánál nem vehető figyelembe. Azért értékelte a megbeszélés során a felperes munkáját, mert nem látott arra lehetőséget, hogy ismét magasabb bérrel járó munkakörbe helyezze vissza, ezért szükségképpen - és nem pressziógyakorlás miatt - került sor értékelésre, mivel nem várható, hogy a munkavállaló minden okszerű magyarázat nélkül aláírja a munkaszerződés-módosítást. A felperes maga is elismerte, hogy a grade-rendszerről, és ezzel összefüggésben a munkabér szükségszerű csökkentéséről volt szó a megbeszélésen. Okszerűtlen és jogszabálysértő az a másodfokú ítéleti megállapítás, hogy az okirat valótlan tartalmú, mert annak valós tartalmát mindkét fél megértette, és azonos módon értelmezte. Megtévesztés akkor történt volna, ha a magatartása, jognyilatkozata, vagy a jogcselekménye váltott volna ki olyan hatást, aminek következtében a fél nem tudta megfelelően értékelni, értelmezni az eseményeket, vagy a jognyilatkozat valós tartalmát.
A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős közbenső ítélet helybenhagyását kérte.
Az alperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
A másodfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a munkaszerződés-módosítás körülményeit folyamatában szükséges vizsgálni. Helyesen utalt arra, hogy a megbeszélés kezdetekor az alperes képviselője a felperes munkavégzésével kapcsolatban kritikát közölt, negatív értékítéletet fogalmazott meg, és a felperes felvetése alapján a workcell menedzser ígéretet tett a kivizsgálásra, tehát az alperes részéről felrótt hiányosságok nem voltak kellően alátámasztottak, azokat az alperes nem állíthatta kétséget kizáró bizonyossággal. Mindezeket együttesen értékelve helytállóan következtetett a másodfokú bíróság arra, hogy a felperes munkavégzésével kapcsolatban megfogalmazott hiányosságok és kritikák a befolyásolásának eszközei voltak.
Alappal tulajdonított jelentőséget annak is a másodfokú bíróság, hogy a megbeszélés kezdetekor az alperes képviselői már tudták, hogy a tárgyalás célja a felperes - nem vitásan a grade-rendszer szerint, az általa betöltött munkakörre megállapított összegű - munkabérének csökkentése.
Függetlenül attól, hogy az alperes munkavállalói a tanúvallomásukban úgy értékelték, hogy részükről nem volt olyan kijelentés, amelyet objektív értelemben fenyegetésnek lehetett értékelni, a megyei bíróság helyesen következtetett arra, hogy a helyzet önmagában alkalmas volt arra, hogy felperesben a fenyegetettség érzése kialakuljon.
Ugyancsak helytállóan értékelte a másodfokú bíróság Gy. P. workcell menedzser kijelentése alapján azt, hogy a felperes - annak ellenére, hogy sírt, és nem akarta aláírni a munkaszerződés-módosítást - három gyermekére hivatkozva, azért, mert nem akarta a munkáját elveszíteni, a megállapodást aláírta az egzisztenciális nehézség elkerülése érdekében.
Megalapozottan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a munkáltató valótlan tartalmú iratot tárt a felperes elé, aki a megállapodás megkötésekor is műszakvezető munkakörben állt az alperes alkalmazásában. Ehhez képest az irat azt tartalmazta, hogy a munkáltató jelenlegi munkakörében nem tudja foglalkoztatni a felperest, azonban más munkaterületen igen. Nem hivatkozhat az alperes alappal arra, hogy a részéről nem történt nyomás gyakorlás, miután a felperes elé olyan iratot tárt, amely a munkaszerződés-módosítás keretében ugyanazt az a munkakört ajánlotta fel, amelyet addig is betöltött. Tény, hogy a megállapodás valós tartalmát mindkét fél megértette és azonos módon értékelte, azonban félrevezető, hogy a felperessel a munkáltató munkaszerződés-módosítást íratott alá, az általa már korábban is betöltött munkakörre vonatkozóan is.
A felperes valóban elismerte, miszerint a grade-rendszerről és ezzel összefüggésben a munkabér szükségszerű csökkentéséről volt szó, azonban nem hagyható figyelmen kívül az, hogy a felperes az alperes magatartása miatt bekövetkezett felindult lelki állapotában, a megtévesztő tartalmú munkaszerződés-módosítást írta alá.
A kifejtettekre tekintettel a másodfokú bíróság helytállóan következtetett arra, hogy a felperes az Mt. 7. § (2) bekezdése alapján jogszerűen és alappal támadta meg a munkaszerződés-módosítást.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős közbenső ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír.Mfv.I.10.867/2010.)