adozona.hu
BH 2012.5.134
BH 2012.5.134
A szakképzési hozzájárulás járulék adónak minősül, ennek megfizetése, illetve gyakorlati képzéssel történő teljesülése nem minősíthető gazdasági tevékenységnek. A gyakorlati képzés, oktatás tárgyi adómentes tevékenység, amelyhez beszerzett termékek, szolgáltatások általános forgalmi adótartalma nem vonható le [1992. évi LXXIV. tv. 30. §, 33. §, 2003. évi LXXXVI. tv. 4. §, 1. §, 19. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A szakképzési hozzájárulásról és képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2003. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Szhtv.) végrehajtásáról kiadott 13/2004. (IV. 27.) OM rendelet alapján eljárva a felperes 2005-2006. években bejelentkezési, bevallási és elszámolási kötelezettségét az Oktatási Minisztérium Alapkezelő Igazgatóságához (a továbbiakban: Alapkezelő) nyújtotta be, e szerint szakképzési hozzájárulás kötelezettségét gyakorlati képzés megszervezésével teljesítette. A felperes ezekben...
BH 2012.5.134 A szakképzési hozzájárulás járulék adónak minősül, ennek megfizetése, illetve gyakorlati képzéssel történő teljesülése nem minősíthető gazdasági tevékenységnek. A gyakorlati képzés, oktatás tárgyi adómentes tevékenység, amelyhez beszerzett termékek, szolgáltatások általános forgalmi adótartalma nem vonható le [1992. évi LXXIV. tv. 30. §, 33. §, 2003. évi LXXXVI. tv. 4. §, 1. §, 19. §].
A szakképzési hozzájárulásról és képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2003. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Szhtv.) végrehajtásáról kiadott 13/2004. (IV. 27.) OM rendelet alapján eljárva a felperes 2005-2006. években bejelentkezési, bevallási és elszámolási kötelezettségét az Oktatási Minisztérium Alapkezelő Igazgatóságához (a továbbiakban: Alapkezelő) nyújtotta be, e szerint szakképzési hozzájárulás kötelezettségét gyakorlati képzés megszervezésével teljesítette. A felperes ezekben az években a csoportos gyakorlati képzéssel kapcsolatban közvetlenül felmerült díjait, költségeit elkülönítetten tartotta nyilván, a képzés érdekében igénybe vett szolgáltatások, felhasznált termékek előzetesen felszámított általános forgalmi adóját (a továbbiakban: áfa) bevallásaiban levonásba helyezte.Az adóhatóság a felperesnél 2005-2006. évekre bevallások utólagos vizsgálatára irányuló átfogó ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott határozatban a felperes terhére 632 000 forint adóhiánynak minősülő áfa adókülönbözetet írt elő, ezután adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel. Megállapította, hogy a felperes adózás előtti eredményét 2005. évben 324 000 forinttal magasabb, 2006. évben pedig 95 000 forinttal alacsonyabb összegben mutatta ki a ténylegesnél.
A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 2010. augusztus 13. napján kelt határozatában az elsőfokú határozatot helyben hagyta. Az alperes határozatának I. és II/1. pontjaiban a következőket állapította meg:
A felperes az általános forgalmi adóról szóló többször módosított 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 30. § (1) bekezdése 2. számú melléklet 17.a) pontja, 33. § (1) bekezdése alapján nem volt jogosult a képzés érdekében igénybe vett szolgáltatások, termékek áfájának levonására, mivel a terméket, igénybe vett szolgáltatásokat közvetlenül tárgyi adómentesség alá tartozó termékértékesítések és szolgáltatások nyújtásához - oktatáshoz - használta fel, illetve hasznosította. A számvitelről szóló 2000. C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 78. § (1) bekezdése értelmében pedig az anyagi jellegű ráfordítások között kell kimutatni a vásárolt és felhasznált anyagok értékét, az igénybe vett (vásárolt) szolgáltatások - le nem vonható áfát is magában foglaló - értékét, az egyéb szolgáltatások értékét, az eladott áruk beszerzések értékét és az eladott (közvetített) szolgáltatások értékét. Mivel a felperes nem így járt el adózás előtti eredménye 2005. évben 343 000 forinttal, 2006. évben pedig 289 000 forint összeggel csökken, terhére pedig 632 000 forint áfa adóhiánynak minősülő adókülönbözetet kellett előírni.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Hivatkozott a tényállás tisztázatlan, bizonyítatlan voltára, a javára szóló tények értékelésének elmaradására. Kifejtette, hogy tanulók foglalkoztatására tanulói szerződés alapján oktató felügyelete mellett, vállalkozás érdekében végzett tevékenység keretében került sor, ezért jogosult volt az ehhez kapcsolódó áfa levonására. Hangsúlyozta azt is, hogy oktatási tevékenységét törvény és kormányrendelet alapján végzi.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak találta és az alperes határozatának I. és II.1. pontjaiba foglalt érdemi döntést, és e körben az elsőfokú határozatot is, hatályon kívül helyezte. Jogi álláspontja a következő volt:
Az Szhtv. 4. § (1) bekezdése értelmében a szakképzési hozzájárulás gyakorlati képzés megszerzésével is teljesíthető. "A szakmunkás tanulók gyakorlati képzésébe bekapcsolódó szervezetek, így felperes is a főtevékenységük mellett gazdasági tevékenységükkel összefüggésben és annak érdekében szakmai képzést is végeznek." Mivel a felperes hivatkozása szerint a gyakorlaton lévők bekapcsolódnak a felperes adóköteles gazdasági tevékenységébe, szolgáltatásába, az autóbusz javításba, így képzésük során a felperes ellenérték fejében a szolgáltatást értékesíti, és a foglalkoztatott tanulók oktatásához felperes által beszerzett eszközök a felperes adóköteles tevékenységét szolgálják, így ezek áfája - az Áfa. tv. 9. § (2) bekezdése, 33. § (1) bekezdése értelmében - levonható.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte ennek hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítéletbe foglalt érdemi döntés téves ténybeli és jogkövetkeztetésen alapul. Fenntartotta a határozatában foglaltakat azzal, hogy álláspontja szerint a jogerős ítélet nem felel meg az Áfa. tv. 30. § (1) bekezdésében 2. melléklet 17. a) pontjában, Áfa. tv. 33. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Kifejtette, hogy a tanulói szerződések alapján végzett oktatási tevékenységnek nem az volt a célja és rendeltetése, hogy része legyen a felperes ellenérték fejében történő szolgáltatásának. Hangsúlyozta, hogy az oktatási tevékenység költsége a szakképzési hozzájárulás terhére került elszámolásra, és a felperes a beszerzett termékeket és szolgáltatásokat közvetlenül a tárgyi adómentes oktatási tevékenységéhez használta fel, ezért az ezekhez kapcsolódó áfa nem vonható le. Jogi álláspontjának alátámasztásaként hivatkozott a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény(a továbbiakban: Szt.) és Szhtv. szabályaira is, melyek szerint a felperes tevékenysége oktatásnak, ennél fogva tárgyi mentes tevékenységnek minősül.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A szakképzési hozzájárulás olyan járulék, amely az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 4. § (1) bekezdés a) pontja értelmében adónak minősül, ennél fogva ennek megfizetése illetve gyakorlati képzéssel történő teljesítése nem minősíthető az Áfa. tv. 5. §-a szerinti gazdasági tevékenységnek, ez utóbbi törvényhely szerinti tényállásnak nem felel meg.
A szakképzési hozzájárulásnak, mint jogintézménynek továbbá az a célja - az Szhtv. 1. § (1) bekezdés a) pontja értelmében - , hogy az Szt. hatálya alá tartozó, az Országos Képzési Jegyzékben szereplő, állam által elismert szakképesítés, továbbá munkakör betöltéséhez, foglalkozás, tevékenység gyakorlásához szükséges képesítés megszerzését, szakmai tevékenység magasabb szintű gyakorlásához szükséges ismeretek elsajátítását biztosítsa iskolai és iskola rendszeren kívüli gyakorlati képzéssel, és a felsőoktatásról, a közoktatásról szóló törvények hatálya alá tartozó gyakorlati képzést nyújtsa, illetve támogassa járulék révén.
A szakképzési hozzájárulásra kötelezettek, tehát azok a személyek, akiket a törvény felsorol, kötelezettségüknek kétféleképpen tehetnek eleget. A szakképzési hozzájárulás az Szhtv. 4. § (1) bekezdése értelmében teljesíthető együttműködési megállapodás, illetőleg tanulószerződés alapján, gyakorlati képzés megszervezésével. [Szt. 27-30. §-ai.] A szakképzési hozzájárulást a 4. § (1), (7), (8) bekezdései alapján gyakorlati képzés megtervezésével teljesítő hozzájárulásra kötelezettnek az Szhtv. végrehajtási rendeletében előírtak szerint bejelentkezési, bevallási és elszámolási kötelezettségét az Alapkezelővel szemben kell teljesítenie. Ezért e speciális szabályozásra figyelemmel nem az állami adóhatósággal szemben keletkezik járulék (adó) bevallási, befizetési és elszámolási kötelezettsége, az állami adóhatóság azonban a szakképzési hozzájárulás kötelezettség teljesítését az Art. szabályai szerint ellenőrizheti. [Szht. 4. § (11) bekezdése]. Az a hozzájárulásra kötelezett, aki a hozzájárulási kötelezettségét nem a 4. §-ban meghatározott gyakorlati képzés megszervezésével teljesíti köteles bruttó kötelezettségét az állami adóhatóságnál bejelentett számlára befizetni. [Szhtv. 5. § (1) bekezdése]. A szakképzési hozzájárulási kötelezettség teljesítésének módját a törvény keretei között a hozzájárulásra kötelezett választja meg [Szhtv. 7. § (1) bekezdése].
A gyakorlati képzés fogalmát is meghatározza az Szhtv. 19. § I. a) pontja akként, hogy ez "az Szt. hatálya alá tartozó, a gyakorlati ismeretek nyújtása, alkalmazása, készségek kialakítása és fejlesztése érdekében végzett pedagógiailag tervezett képzési tevékenység, amelynek tartalmát, időkeretét, a szükséges eszközök minimumát az iskolai rendszerű, szakképzésben a központi program (tanterv) tartalmazza."
Az előzőekben ismertetett szabályokból is - a Kúria jogi álláspontja szerint - egyértelműen következik, hogy a gyakorlati képzéssel a szakképzési hozzájárulásra kötelezett, így a felperes, nem adóköteles gazdasági tevékenységet végez, a gyakorlati képzés nem lehet része az ellenérték fejében végzett felperesi szolgáltatásnak, mivel oktatásnak minősül az adójogszabályok és az egyéb törvények szerint is, amit még alátámaszt az is, hogy a szakképzés költsége a szakképzési hozzájárulás terhére kerül elszámolásra.
A felperes a rendelkezésre álló iratokból megállapíthatóan, általa sem vitatottan, a tanulószerződések alapján a tanulók gyakorlati képzésének megszervezésével - oktatással - teljesítette szakképzési hozzájárulási kötelezettségét, és az ezzel kapcsolatban felmerült költségeit elkülönítetten tartotta nyilván, az Alapkezelő felé benyújtott bevallásában az oktatási tevékenység költségét a szakképzési hozzájárulás terhére számolta el.
Az Áfa. tv. 33. § (1) bekezdése értelmében nem vonható le az előzetesen felszámított áfa, ha az adóalany a terméket és szolgáltatást közvetlenül tárgyi adómentesség alá tartozó termékértékesítéshez és szolgáltatás nyújtáshoz használja fel, hasznosítja.
Az Áfa. tv. 30. § (1) bekezdése alapján mentesek az adó alól a 2. számú mellékletben felsorolt termékértékesítések és szolgáltatások. A 2. számú melléklet 30. § (1) bekezdésében meghatározott tárgyi adómentesség alá tartozó termékértékesítésként és szolgáltatás nyújtásként nevesíti 17. a) pontjában az oktatásból a köz és felsőoktatást, felnőttképzésből az Országos Képzési Jegyzékben meghatározott szakképesítést adó képzést, a felnőttképzési törvény szerint szervezett és akkreditált, továbbá jogszabályban meghatározottak szerint szervezett képzést, továbbképzést, illetve szakvizsgára történő felkészítést, ide értve az ezekhez kapcsolódó vizsgáztatási tevékenységet is.
A Kúrai álláspontja szerint az előzőekben ismertetett tényállásnak és jogszabályi rendelkezéseknek az egybevetéséből az következik, hogy a felperes a perben vitatott termékeket és szolgáltatásokat tárgyi adómentes oktatási tevékenységhez használta fel, ezért az ezekhez kapcsolódó áfa nem vonható le. Az alperes megalapozottan és jogszerűen állapította meg a felperes terhére a perben vitatott körben az áfa adókülönbözetet, és ehhez kapcsolódóan a felperes adózás előtti eredményét - az Sztv. 78. § (3) bekezdésére figyelemmel - jogszerűen módosította.
A felperes tévesen hivatkozott arra is, hogy az alperes jogsértően hagyta figyelmen kívül a javára szóló tényeket, körülményeket. Az adóhatóságnak ugyanis az Szhtv. 4. § (11) bekezdése értelmében az Art. szabályai szerint kellett ellenőriznie a szakképzési hozzájárulási kötelezettség teljesítését, és az Art. 129. § (1) bekezdése folytán a bevalláshoz képest kellett megállapítania az adókülönbözetet. Az alperes ennek megfelelően járt el. Az Szhtv. 4. §-a értelmében a szakképzési hozzájárulást gyakorlati képzéssel teljesítő nem az adóhatóságtól, hanem az Alapkezelő részére adott elszámolás módosításával igényelheti a javára szóló tények értékelését a jogszabályi rendelkezések által meghatározott körben.
Az adókülönbözethez kapcsoló jogkövetkezmények alkalmazására is törvényesen került sor, mivel a felperes a közigazgatási és peres eljárás során sem jelölt meg és nem is bizonyított olyan kivételes méltányolást érdemlő tényt, körülményt, amit javára lehetett volna értékelni.
A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet - a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján - hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
(Kúria Kfv. V.35.338/2011.)