adozona.hu
AVI 2012.2.24
AVI 2012.2.24
Csak az ingatlan tulajdonjogának megszerzését kell a földhivatal útján bejelenteni az illetékkiszabásra [1990. évi XCIII. tv. 91. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a 2003. szeptember 12. napján kelt és illetékkiszabásra 2003. szeptember 17. napján bejelentett adásvételi szerződéssel a belterület 7721/11-16 hrsz.-ú ingatlanokat 420 693 000 Ft vételárért megvásárolta.
A szerződés 10. pontjában a felperes kijelentette, hogy főtevékenysége ingatlanforgalmazás, az ingatlanokat továbbértékesítési céllal vásárolta meg, ezért 2%-os, kedvezményezett mértékű illeték megfizetésére jogosult.
A Megyei Illeték Hivatal (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a...
AVI 2012.2.24 Csak az ingatlan tulajdonjogának megszerzését kell a földhivatal útján bejelenteni az illetékkiszabásra [1990. évi XCIII. tv. 91. § (1) bek.]
A felperes a 2003. szeptember 12. napján kelt és illetékkiszabásra 2003. szeptember 17. napján bejelentett adásvételi szerződéssel a belterület 7721/11-16 hrsz.-ú ingatlanokat 420 693 000 Ft vételárért megvásárolta.A szerződés 10. pontjában a felperes kijelentette, hogy főtevékenysége ingatlanforgalmazás, az ingatlanokat továbbértékesítési céllal vásárolta meg, ezért 2%-os, kedvezményezett mértékű illeték megfizetésére jogosult.
A Megyei Illeték Hivatal (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a 2005. október 11. napján kelt fizetési meghagyásában a vételárat forgalmi értékként elfogadta, és a felperes terhére 10%-os illetékkulcs alkalmazásával 42 069 300 Ft vagyonszerzési és 18 000 Ft ingatlan-nyilvántartási eljárási illetéket szabott ki, egyben a 2%-os illetékkulcs alkalmazása iránti kérelmét elutasította, mert azt állapította meg, hogy a szerződés megkötésétől számított két év eltelt, hivatali nyilvántartása alapján a továbbértékesítés nem valósult meg.
A felperes 2005. október 19-ei keltezéssel igazolási kérelmet terjesztett elő az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 23/A. §-ának (7) bekezdésében foglalt kötelezettségének elmulasztása miatt, egyben bejelentette, hogy az általa megvásárolt ingatlanokat 2003. szeptember 12. napján megkötött és a földhivatalhoz 2003. szeptember 17. napján benyújtott adásvételi szerződéssel továbbértékesítette, amely tény igazolására csatolta a széljegyzett tulajdoni lap másolatokat. A felperes igazolási kérelmét akként terjesztette elő, hogy amennyiben az elsőfokú hatóság a fizetési meghagyást nem változtatja meg, úgy beadványának fellebbezéskénti elbírálását kérte.
Az elsőfokú hatóság a 2005. november 22. napján kelt határozatával az igazolási kérelmet elutasította, egyben a fizetési meghagyás indokolási részének harmadik bekezdés harmadik mondatát módosította akként, hogy: "a kiszabás során megállapítottam, a szerződés megkötésétől számított két év eltelt, figyelemmel az Itv. 23/A. §-ának (7) bekezdésére, valamint a vagyonszerző továbbeladással kapcsolatos nyilatkozatára, mivel a továbbértékesítés igazolására vonatkozóan ügyféli beadvány nem érkezett, az illetékkedvezmény iránti kérelmet elutasítottam".
A fellebbezés folytán eljárt alperes jogelődje a 2005. november 28. napján kelt határozatával a fizetési meghagyást helybenhagyta. Indokolása szerint az Itv. 23/A. §-ának (1) és (7) bekezdésében szabályozott kedvezményhez az ingatlanforgalmazásra jogosult vállalkozónak az ingatlant az illetékkiszabásra történő bejelentéstől számított két éven belül el kell adnia, ezt igazolnia kell az illetékhivatalnál, függetlenül attól, hogy a vonatkozó fizetési meghagyást az illetékhivataltól megkapta-e. Jelen ügyben az eladás igazolása késedelmesen történt, ezért a vagyonszerzőt az illetékkedvezmény nem illeti meg, viszont a fizetési meghagyás két éven túli kiküldése miatt a kedvezményes illetékkulcs alkalmazása, illetőleg a pótilleték előírása okafogyottá vált.
A felperes az elsőfokú határozatnak az igazolási kérelmét elutasító, továbbá a fizetési meghagyást módosító részei elleni fellebbezését 2005. december 19-ei keltezéssel nyújtotta be.
A felperes a 2005. december 21. napján előterjesztett keresetében a másodfokú határozat megváltoztatását, és az illeték 2%-os illetékkulcs alkalmazásával való megállapítását, másodlagosan a másodfokú határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte.
A per folyamata alatt az alperes a 2006. augusztus 28. napján kelt határozatával a másodfokú határozatát visszavonta, felperesnek a határozattal szemben előterjesztett fellebbezését elutasította, e határozatot - a fizetési meghagyás nem érintett rendelkezéseinek fenntartása mellett - helybenhagyta.
Az alperes felügyeleti jogkörben eljárva a 2006. november 27. napján kelt határozatában a határozatát visszavonta, felperesnek a határozattal szemben előterjesztett fellebbezését elutasította, e határozatot az igazolási kérelemmel nem érintett részeinek fenntartása mellett megsemmisítette, és az elsőfokú hatóságot az igazolási kérelem elbírálása tárgyában új eljárás lefolytatására utasította.
Az elsőfokú hatóság a 2006. december 15. napján kelt határozatával a felperes igazolási kérelmét elutasította.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolásában az Itv. 23/A. §-ának (1), (7) bekezdése alapján megállapította, hogy felperes az ingatlanok továbbértékesítését 2005. október 2. napjáig nem igazolta, így az igazolási kötelezettségének határidőn belül nem tett eleget, amelyből következően az alperes határozata, figyelemmel a (8) bekezdésben foglaltakra is, nem volt jogsértő akkor, amikor az illetékkedvezményt a két év eltelte után már nem biztosította.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és kereseti kérelme teljesítését kérte.
Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdését, 50. §-ának (2) bekezdését, az Itv. 23/A. §-ának (1), (7), (8) bekezdéseit, 77/A. §-ának (1)-(2) bekezdéseit, 88. §-ának (1) bekezdését, 92. §-ának (1)-(2) bekezdéseit, az Áe. 2. §-ának (1)-(2), (4)-(7) bekezdéseit, 16. §-ának (2) bekezdését, 27. §-ának (3) bekezdés első mondatát, 40. §-át, 43. §-ának (1) bekezdés c) pontját, 61. §-ának (1) bekezdését, 72. §-ának (1)-(2) bekezdését, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 3. §-át, az Art. 1. §-ának (2)-(3), (5)-(6) bekezdéseit, 5. §-ának (1) bekezdését, 135. §-ának (1) bekezdését, 136. §-ának (1) bekezdését, 138. §-ának (1)-(2) bekezdéseit, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 152. §-ának (2) bekezdését, 163. §-ának (1) bekezdését, 206. §-ának (1) bekezdését, 221. §-ának (1) bekezdését, és 339/B. §-át. A felperes felülvizsgálati kérelmében lényegében fenntartotta és megismételte a kereseti kérelmében foglaltakat.
Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Pest Megyei Bíróság a 2008. október 22. napján kelt végzésével a felperes igazolási kérelmét elutasító elsőfokú határozat bíróság általi felülvizsgálata iránt előterjesztett keresetlevelét idézés kibocsátása nélkül elutasította.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésére álló iratok alapján azt állapította meg, hogy az elsőfokú hatóság és az alperes az Áe. 42. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint az ügy érdemére vonatkozó kérdésekben hozott határozatot, így az elsőfokú bíróság felperes illetékügyében a módosított elsőfokú, illetve a másodfokú határozat, továbbá az igazolási kérelmet elutasító elsőfokú határozat alapján hozta meg az ítéletét.
Az Itv. 23/A. §-ának (1) bekezdése szerint az ingatlan tulajdonjogának cégjegyzék alapján az illetékkötelezettség keletkezésekor a főtevékenysége szerint ingatlanforgalmazásra jogosult vállalkozó, ha a vagyonszerzés illetékkiszabásra bejelentésekor tett nyilatkozata szerint az ingatlant továbbeladás céljából vásárolta, az illeték mértéke az ingatlan - terhekkel nem csökkentett - forgalmi értékének 2%-a.
Az Itv. 23/A. §-ának (7) bekezdése értelmében ha az (1) bekezdésben meghatározott céllal megszerzett ingatlant az ingatlanforgalmazást végző vállalkozó a vagyonszerzés illetékkiszabásra bejelentésétől számított két éven belül nem adja el és ennek megtörténtét - legkésőbb a határidő elteltét követő 15 napon belül - a tulajdonosváltozás ingatlan-nyilvántartási bejegyzéséről szóló határozattal (ennek hiányában az ingatlan-nyilvántartási eljárás megindítását a tulajdoni lapon feltüntetett széljeggyel) nem igazolja, az illetékhivatal a vagyonszerzésre a 19. § (1) bekezdés, illetve 21. § (1) bekezdés alapján egyébként fizetendő és az (1) bekezdés szerint megállapított illeték különbözetének kétszeresét a vállalkozó terhére pótlólag előírja.
E jogszabályhelyek alapján ahhoz, hogy felperes a vagyonszerzése után kedvezményezett, 2%-os mértékű illetéket fizethessen (az egyéb törvényi feltételek teljesítése mellett) az is szükséges, hogy az ingatlan továbbértékesítését az illetékhivatalnak igazolja. Konkrétan az is meghatározott a (7) bekezdésben, hogy az igazolás mikor teljesíthető: a vagyonszerzés illetékkiszabásra bejelentésétől számított két éven belül.
A felperes a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164. §-ának (1) bekezdésében foglalt bizonyítási kötelezettsége ellenére nem bizonyította, hogy igazolási kötelezettségét a megfelelő határidőben teljesítette.
Az Itv. 92. §-ának (1) bekezdése értelmében a földhivatal az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés végett benyújtott szerződés másolatát az illetékkiszabáshoz szükséges és rendelkezésre álló egyéb iratokkal együtt az érkezését követő nyolc napon belül továbbítja az illetékhivatalhoz. E jogszabályhelyben foglalt továbbítás, és az Itv. 23/A. §-ának (7) bekezdésében szabályozott igazolás nem azonos tartalmú cselekmény. Az Itv. 92. §-ának (1) bekezdése a vagyonszerzés bejelentése körében a földhivatal kötelezettségét szabályozza, míg az Itv. 23. §-ának (7) bekezdése alapján egyrészt továbbeladást kell igazolni (és nem szerzést, mert az a perbeli ingatlan vonatkozásában a felperes részéről már megtörtént), másrészt e kötelezettséget a felperesnek kell teljesítenie, harmadrészt pedig az igazolást az illetékhatóság felé kell benyújtani [mert az Itv. 91. §-ának (1) bekezdése alapján csak az ingatlan tulajdonjogának a megszerzését kell a földhivatal útján bejelenteni illetékkiszabásra].
A felperes azon hivatkozása tehát, hogy az elsőfokú hatóság - a földhivatalnak az Itv. 92. §-ának (1) bekezdésében szabályozott szerződés továbbítási kötelezettsége alapján - rendelkezett adattal a továbbértékesítés két éven belüli megtörténtének tényéről, az Itv. 23. §-ának (7) bekezdésében előírt igazolási kötelezettsége alól nem eredményez felmentést.
Az Itv. 23/A. §-ának (7) bekezdése meghatározott időtartam alatt teljesíthető igazolási kötelezettséget írt elő, azzal tehát, hogy felperes a 2005. október 19-ei keltezésű beadványában közölte az ingatlan továbbértékesítését, törvényes kötelezettségét nem teljesítette, így vagyonszerzését illetékkedvezményben jogszerűen nem részesítette az illetékhatóság.
Az Itv. 23. §-ának (7) bekezdésében szabályozott a továbbértékesítés igazolása, míg a (8) bekezdés a továbbértékesítés igazolásának elmulasztása esetére tartalmaz rendelkezéseket, és szabályozza a mulasztás igazolását.
Az Itv. 23/A. §-ának (8) bekezdése alapján az (1), (4)-(5) bekezdésben meghatározott nyilatkozatokat, valamint az (5)-(7) bekezdésben meghatározott igazolásokat az adott rendelkezésekben előírt időpontban és tartalommal kell az illetékhivatalhoz benyújtani. A nyilatkozat pótlásának, illetőleg a határidő elmulasztása miatti igazolási kérelem előterjesztésének a fizetési meghagyás (határozat) jogerőre emelkedéséig van helye. A felperes mulasztása igazolására előterjesztett kérelmét a hatóság elutasította, így a továbbértékesítés igazolásának teljesítése törvényes határidőn túl, elkésetten történt. Az Itv. 23/A. §-ának (1) bekezdésében szabályozott illetékkedvezményben a vagyonszerző a törvényi feltételek határidőben való teljesítése esetén részesülhet. A kedvezményes illetékfizetés törvényes feltételeit az igénylőnek kell teljesítenie, az elsőfokú bíróság döntése ezért helytálló.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az Alkotmánynak, a Pp.</a>-nek, az Áe.</a>-nek, a Bszi.-nek, az Art.-nak a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeit nem sértette meg, a felperesi hivatkozások az ítélet hatályon kívül helyezését nem alapozták meg.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 39.078/2008.)