adozona.hu
BH 2012.2.45
BH 2012.2.45
A keresetlevelet nem lehet elkésetten előterjesztettnek tekinteni, ha azt legkésőbb a határidő utolsó napján ajánlott küldeményként postára adták [Pp. 105. §, 158. §, 164. §, Mt. 202. § (1) bekezdés b) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes közalkalmazotti jogviszonyát az alperes a 2007. augusztus 27-én kelt és augusztus 28-án közölt felmentéssel szüntette meg, amely intézkedés tartalmazta a jogorvoslati jogra történő kioktatást.
A felperes a felmentés jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt a munkaügyi bírósághoz 2007. október 3-án postai úton érkezett keresetet terjesztett elő.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította a felmentés jogellenességét, és az alperest elmaradt illet...
BH 2012.2.45 A keresetlevelet nem lehet elkésetten előterjesztettnek tekinteni, ha azt legkésőbb a határidő utolsó napján ajánlott küldeményként postára adták [Pp. 105. §, 158. §, 164. §, Mt. 202. § (1) bekezdés b) pont].
A felperes közalkalmazotti jogviszonyát az alperes a 2007. augusztus 27-én kelt és augusztus 28-án közölt felmentéssel szüntette meg, amely intézkedés tartalmazta a jogorvoslati jogra történő kioktatást.A felperes a felmentés jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt a munkaügyi bírósághoz 2007. október 3-án postai úton érkezett keresetet terjesztett elő.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította a felmentés jogellenességét, és az alperest elmaradt illetmény, 13. havi illetmény, illetőleg a Kjt. 34. § (4) bekezdése alapján négy havi átlagkereset megfizetésére kötelezte.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a pert megszüntette.
A végzés indokolása szerint a másodfokú bíróság a fellebbezési eljárásban észlelte, hogy a keresetlevél beérkezésének és a felmentés átvételének időpontját tekintve kétséges, hogy a felperes a keresetindítási határidőt megtartotta-e, ezért felhívta a postára adás időpontjának igazolására. Mivel a felperes a keresetlevelet egyszerű levélpostai küldeményként adta fel, a borítékon pedig dátumlenyomat nélküli bélyegző volt, a felperes a felperesi képviselőnél a keresetlevél előterjesztésének idején ügyvédjelölt munkakörben tevékenykedő alkalmazott írásos nyilatkozatát csatolta, mely szerint a postára adás a határidő utolsó napján megtörtént.
Az alperes a fellebbezési eljárás során vitatta a keresetindítási határidő megtartottságát, és úgy nyilatkozott, hogy a felperesnek azt okirattal kellett volna kétséget kizáróan igazolnia.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a Pp. 164. §-ában foglaltakra figyelemmel a perben a felperesnek kellett igazolnia a keresetindítási határidő megtartását. A felperesi képviselő alkalmazásában álló ügyvédjelölt nyilatkozata nem volt meggyőző és kétséget kizáró bizonyíték. Érvelése szerint - bár a jogszabály nem írja elő az ajánlott, vagy a tértivevényes küldeményként történő postára adást - olyan esetekben, amikor a követelés érvényesítése szoros határidőhöz kötött - éppen a határidő megtartásának bizonyíthatósága céljából - célszerű olyan formában postára adni a keresetlevelet, hogy utóbb annak időpontja kétséget kizáróan bizonyítható legyen. Az, hogy a keresetlevél postai úton érkezett a bírósághoz, feltételezi, hogy a postára adás az október 3-át megelőző napokban történt, azonban azzal kapcsolatban, hogy a kézbesítés mennyi időt vett igénybe, nem lehet vélelmet felállítani.
Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság a keresetindítási határidő elmulasztása miatt a Pp. 157. § a) pontja alkalmazásával a pert megszüntette, egyidejűleg a Pp. 251. § (1) bekezdésében foglaltak alapján az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra, az elsőfokú ítélet érdemi felülbírálatára történő utasítását kérte.
A felülvizsgálati érvelés szerint a magyar jog kötetlen bizonyítási rendszert alkalmaz, amelyből az következik, hogy a bíróság szabadon mérlegeli a felek által előterjesztett bizonyítékokat, így az előadott tényeket a felek bármilyen módon igazolhatják, egyik bizonyítási eszköz sem élvez előnyt a másikkal szemben. Kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság nem tartotta elegendő bizonyítéknak a felperes jogi képviselője korábbi ügyvédjelöltjének nyilatkozatát. Álláspontja szerint a becsatolt nyilatkozat életszerű, a keresetlevél utolsó napján történt feladáshoz fűződő személyes élményt tartalmaz. Mindezek alapján a másodfokú bíróság kirívóan okszerűtlenül és érdemi indokolás mellőzésével nem értékelte kellő súllyal a felperes részére rendelkezésre álló egyetlen bizonyítékot.
Hivatkozott még arra is, hogy a másodfokú bíróság a határozatában nem említette a Pp. 124. § (1) bekezdésében foglaltakat, vagyis, hogy már az elsőfokú bíróságnak vizsgálnia kellett legkésőbb 2007. november 2-áig, hogy a keresetlevél megfelel-e a törvényi előírásoknak, illetve nem kell-e azt a Pp. 130. § (1) bekezdés alapján elutasítania. Mivel az elsőfokú eljárásban hiánypótlásra nem került sor, fel sem merült annak a lehetősége, hogy a keresetlevél elkésett volna. Kirívóan okszerűtlen, hogy a másodfokú bíróság ezt a körülményt sem értékelte a határozatában.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős végzés hatályban történő fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A másodfokú bíróság helytállóan utalt arra, hogy a Pp. 239. § alapján alkalmazandó Pp. 158. § (1) bekezdése alapján a bíróság az eljárás bármely szakaszában hivatalból köteles megszüntetni a pert - egyebek mellett - abban az esetben, ha a keresetlevelet már a 130. § (1) bekezdés a)-h) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítani. A Pp. 130. § (1) bekezdés h) pontja szerint pedig a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül kell elutasítani, ha megállapítható, hogy külön jogszabály a keresetindításra határidőt állapít meg, ezt a felperes elmulasztja, és igazolási kérelmet sem terjeszt elő, vagy azt a bíróság elutasítja.
A másodfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 2. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Mt. 202. § (1) bekezdés b) pontja szerint a keresetlevelet az intézkedés közlésétől számított 30 napon belül lehet előterjeszteni a munkaviszony (közalkalmazotti jogviszony) megszüntetésével kapcsolatban. Ugyanezen jogszabály (2) bekezdése kimondja, hogy a keresetlevél beadására megállapított határidőt megtartottnak kell tekinteni, ha a bírósághoz intézett keresetlevelet legkésőbb a határidő utolsó napján postára adták. Ha a fél a keresetlevél beadására megállapított határidőt elmulasztja, igazolással élhet.
Az eljárás során nem volt vitatott, hogy a felperes az alperes felmentését 2007. augusztus 28-án vette át, ezért keresetlevelét legkésőbb 2007. szeptember 27-én postára kellett volna adni. Mivel a keresetlevelet tartalmazó borítékon dátumbélyegző nem volt, ezért a keresetindítási határidő megtartását a felperesnek kellett bizonyítania.
Tévesen állapította meg azonban a másodfokú bíróság, hogy a jogszabály nem írja elő az ajánlott küldeményként történő postára adást.
A Pp. 105. § (4) bekezdése szerint a határidő elmulasztásának következményeit nem lehet alkalmazni, ha a bírósághoz intézett beadványt legkésőbb a határidő utolsó napján ajánlott küldeményként postára adták.
Mindezek alapján a felperesnek nem csak célszerűségi szempontból, hanem a Pp.</a> fent idézett rendelkezése szerint törvényi kötelezettsége is volt a keresetlevél ajánlott küldeményként való feladása annak bizonyítására, hogy az Mt. 202. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt 30 napos jogorvoslati határidőt megtartotta. Miután a felperes saját állítása szerint is rendes postai küldeményként - vagyis nem ajánlottan - adta postára a keresetlevelet, ezért a keresetindítási határidő megtartottságát nem tudta bizonyítani, ennek következményeit pedig a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján neki kell viselnie.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős végzést hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.
(Legf. Bír. Mfv. I. 11.111/2010.)