adozona.hu
BH+ 2012.2.82
BH+ 2012.2.82
A munkaszerződésnek az a rendelkezése, hogy a felek a munkaviszonyt három hónapos felmondási idővel a negyedév végére mondhatják fel, a felmondás közlése, illetve a munkaviszony megszűnése időpontjának rögzítését jelenti, nem értelmezhető a három hónapos felmondási idő meghosszabbításának [Mt. 76. § (4) bekezdés, 92. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes munkavállaló keresetében az alperes munkáltatóval 2009. augusztus 17-én közölt rendkívüli felmondása jogszerűségének megállapítását, és jogkövetkezményként háromhavi végkielégítés, a munkaszerződés 4. pontja alkalmazásával 136 nap felmondási időre járó átlagkereset, továbbá az Mt. 100. § (4) bekezdés alapján tíz havi átlagkeresetnek megfelelő összeg, ezen túlmenően elmaradt munkabér és prémium megfizetését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy a felperes rendk...
BH+ 2012.2.82 A munkaszerződésnek az a rendelkezése, hogy a felek a munkaviszonyt három hónapos felmondási idővel a negyedév végére mondhatják fel, a felmondás közlése, illetve a munkaviszony megszűnése időpontjának rögzítését jelenti, nem értelmezhető a három hónapos felmondási idő meghosszabbításának [Mt. 76. § (4) bekezdés, 92. § (1) bekezdés].
A felperes munkavállaló keresetében az alperes munkáltatóval 2009. augusztus 17-én közölt rendkívüli felmondása jogszerűségének megállapítását, és jogkövetkezményként háromhavi végkielégítés, a munkaszerződés 4. pontja alkalmazásával 136 nap felmondási időre járó átlagkereset, továbbá az Mt. 100. § (4) bekezdés alapján tíz havi átlagkeresetnek megfelelő összeg, ezen túlmenően elmaradt munkabér és prémium megfizetését kérte.A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy a felperes rendkívüli felmondása jogszerű, ezért kötelezte az alperest végkielégítésként 4 170 000 forint, felmentési időre járó juttatásként 4 170 000 forint, időarányos prémiumként 635 000 forint, és ezek törvényes késedelmi kamata megfizetésére. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság a felülvizsgálati eljárásra is irányadó tényállásként megállapította, hogy a felek között hatályos munkaszerződés 4.1. pontja szerint a munkaviszonyt mindkét fél három hónapos felmondási idővel negyedév végével mondhatta fel.
A levont jogkövetkeztetése szerint ezen kikötés a felek rendes felmondására vonatkozott, hiszen felmondási idő csak a rendes felmondáshoz kapcsolódik. Rendkívüli felmondás esetén a munkaviszony azonnali hatállyal, vagy a közlést követő igen rövid időn belül, a meghatározott dátum szerint szűnik meg. Erre tekintettel nem alkalmazható az a feltétel, miszerint a munkaviszony megszűnésére csak a negyedév végén kerülhet sor. A felmondási időt a felek három hónapban határozták meg, és az sem a rendes, sem a rendkívüli felmondás esetén nem hosszabbodik meg azáltal, hogy a felmondás közlésére a negyedév végét megelőzően több mint három hónappal került sor. Ezért a felperes részére háromhavi felmondási időre járó juttatásként 4 170 000 forintot ítélt meg.
A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a teljes keresetének megfelelően kérte az alperest marasztalni, de nem az elsőfokú eljárásban csatolt, hanem az alperes utóbb kiadott igazolásában szereplő 1 602 647 forint átlagkeresettel számítottan.
A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú ítélet nem fellebbezett rendelkezéseit nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta, és a felperes részére fizetendő végkielégítést 4 807 940 forintra, a felmentési időre járó juttatást 4 807 940 forintra felemelte. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A másodfokú bíróság álláspontja a felmondási idő mértékére vonatkozóan megegyezett a munkaügyi bíróságéval. A munkaszerződés 4.1. pontja szerint ugyanis a felek három hónapos felmondási időt határoztak meg. Azon kikötés, hogy a munkaviszony a negyedév végére mondható fel, a felmondási idő mértékén nem változtat. A perbeli esetben nem rendes felmondás történt, a rendkívüli felmondás pedig - annak jogszerűsége esetén - más jogkövetkezményeket von maga után.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletet kérte részben megváltoztatni, és a keresetének a felmondási idő számítása és az arra jutó átlagkereset kifizetése tekintetében helyt adni, alperest ennek megfelelően további 2 457 393 forint és kamatai megfizetésére kötelezni.
Álláspontja szerint az Mt. 96. § (7) bekezdése alapján a munkavállaló részéről gyakorolt rendkívüli felmondás megalapozottsága esetén a reparációt oly módon kell végrehajtani, mintha a munkaviszonyt a munkáltató szüntette volna meg rendes felmondással. Erre pedig a munkaszerződés 4.1. pontja szerint csak negyedév végével kerülhetett volna sor. Miután a rendkívüli felmondás 2009. augusztus 17-én hatályosult, ezért 2009. december 31-éig, vagyis 136 napra járóan illeti meg felmondási időre számítottan az átlagkereset. A munkavállaló ugyanis nem kerülhet hátrányosabb helyzetbe, mint a munkáltató részéről történő felmondás esetén. Az Mt. 96. § (7) bekezdése alkalmazásakor pedig a rendes felmondás szabályaira a munkaszerződésben rögzített megállapodást kell alkalmazni.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Mt. 96. § (7) bekezdés szerint, ha a munkaviszonyt a munkavállaló szünteti meg rendkívüli felmondással, a munkáltató köteles annyi időre járó átlagkeresetet részére kifizetni, amennyi a munkáltató rendes felmondása esetén járna, továbbá megfelelően alkalmazni kell a végkielégítés szabályait is.
A felek a munkaszerződés 4.1. pontjában - az Mt. 76. § (4) bekezdése, valamint az Mt. 92. § (1) bekezdése rendelkezései alapján - a felmondási időt három hónapban határozták meg. Az eljáró bíróságok a Ptk. 207. § (1) bekezdés szerint a szavak általánosan elfogadott jelentése alapján értelmezték a munkaszerződés 4.1. pontjában foglalt azon kitételt, hogy "a munkaviszonyt mindkét fél (három hónapos felmondási idővel) negyedév végére felmondhatja" akként, hogy az nem a felmondási idő meghosszabbításaként, hanem a felmondás közlése időpontjának a meghatározásaként értékelendő. Vagyis a felmondást a felek akként közölhetik, hogy az negyedév végével szüntesse meg a munkaviszonyt,de a közléstől a munkaviszony megszűnéséig eltelt időtartamból legfeljebb három hónap minősül felmondási időnek. Ez a felmondási időtartam mind a munkáltató, mind a munkavállaló felmondásakor irányadó. Ezért az Mt. 96. § (7) bekezdésének helyes alkalmazásával kötelezték az alperest három hónapra - és nem 136 napra - járó átlagkereset megfizetésére.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.I.10.997/2010.)