adozona.hu
BH+ 2012.1.39
BH+ 2012.1.39
Ha a gyermeke gondozása végett fizetés nélküli szabadságon lévő munkavállaló a munkáltatónak bejelenti, hogy a gyermekgondozási segély folyósítása mellett munkába kíván állni, a munkáltató a foglalkoztatási kötelezettsége folytán ezt nem tagadhatja meg. Amennyiben a működési körében felmerült okból a munkavállalót nem tudja munkába állítani, részére az állásidő szabályai szerint jár díjazás [Mt. 102. § (1) bekezdés, 138. § (5) bekezdés a) pont, 151. § (4) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2009. április 11-étől 2009. december 31-éig terjedő időtartamra a foglalkoztatási kötelezettség elmulasztása miatt 2 166 667 forint személyi alapbér, késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság a keresetet megalapozottnak találta és ítéletében kötelezte az alperest, hogy elmaradt személyi alapbér címén fizessen meg a felperesnek 2 166 667 forintot és annak 2009. augusztus 20-ától számított késedelmi kamatát.
A megállapított tényállás szerint az ...
BH+ 2012.1.39 Ha a gyermeke gondozása végett fizetés nélküli szabadságon lévő munkavállaló a munkáltatónak bejelenti, hogy a gyermekgondozási segély folyósítása mellett munkába kíván állni, a munkáltató a foglalkoztatási kötelezettsége folytán ezt nem tagadhatja meg. Amennyiben a működési körében felmerült okból a munkavállalót nem tudja munkába állítani, részére az állásidő szabályai szerint jár díjazás [Mt. 102. § (1) bekezdés, 138. § (5) bekezdés a) pont, 151. § (4) bekezdés].
A felperes 2009. április 11-étől 2009. december 31-éig terjedő időtartamra a foglalkoztatási kötelezettség elmulasztása miatt 2 166 667 forint személyi alapbér, késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni az alperest.A munkaügyi bíróság a keresetet megalapozottnak találta és ítéletében kötelezte az alperest, hogy elmaradt személyi alapbér címén fizessen meg a felperesnek 2 166 667 forintot és annak 2009. augusztus 20-ától számított késedelmi kamatát.
A megállapított tényállás szerint az alperesnél 2006. augusztus 1-jétől határozatlan időre szóló munkaviszonyban álló felperes a 2007. április 10-én született gyermekének otthoni gondozása céljából fizetés nélküli szabadságon volt. A felperes 2009. március 20-án szóban jelezte az alperesnek, hogy a gyermeke két éves korának betöltése után a gyes megtartása mellett munkába kíván állni, és a gyermeke bölcsődei felvételéhez munkáltatói igazolás kiadását kérte.
Az alperes 2009. április 1-jei keltezéssel a munkáltatói igazolást kiállította, amelyben igazolta, hogy a felperes 2009. április 11. napjától heti 40 órában munkába áll. A felperes a munkába állási szándékát a 2009. április 3-án kelt levelében megismételte azzal, hogy a munkáját a felgyülemlett húsz nap szabadságának kivételével szeretné megkezdeni. A 2009. április 8-án kelt válaszlevél szerint az alperes ügyvezetője a bejelentést elfogadta, a könyvelő felé intézkedett a szükséges okiratok elkészítése érdekében, és tájékoztatta a felperest, hogy a munkavégzés helyét és a teendőket az első munkában töltött napon beszélik meg. A felperes 2009. április 11-étől abban a tudatban volt, hogy a rendes szabadságát tölti. Ezt követően a 2009. április 20-án az alperes taggyűlése arról hozott határozatot, hogy a társaság a felperes részére nem tud munkát biztosítani, amely döntésről az ügyvezető a felperest a 2009. április 27-én kelt levelében értesítette.
A munkaügyi bíróság az ekként megállapított tényállás alapján arra a következtetésre jutott, hogy az alperes megsértette az Mt. 102. § (1) bekezdésben előírt foglalkoztatási kötelezettségét, mivel a felperes a gyermeke kétéves kora után, vagyis 2009. április 11-étől időkorlátozás nélkül munkát vállalhatott. A felperes a munkáltató működési körében felmerült okból nem tudott munkát végezni, ezért az Mt. 151. § (4) bekezdésében foglaltak szerint az állásidőre személyi alapbére illeti.
Az elsőfokú ítélet ellen benyújtott fellebbezésében az alperes azzal érvelt, hogy nincs olyan munkajogi szabály, amely előírná, hogy a gyermekgondozási segély folyósítása mellett munkát végezni szándékozó munkavállalója vonatkozásában foglalkoztatási kötelezettség terhelné. Ezen túlmenően a felperes a munkavégzési szándékát a gyakorlatban általában elfogadott 30 nappal előbb nem jelentette be, és a jogait rendeltetésellenesen gyakorolta, mivel már akkor tudomása lehetett arról, hogy a következő gyermekével terhes.
A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság részbizonyítást folytatott le, amelynek keretében személyesen meghallgatta az alperes ügyvezetőjét. Ennek alapján a tényállást kiegészítette azzal, hogy az ügyvezető a bölcsődei felvételhez szükséges igazolás kiállításakor a felperes munkára jelentkezésével kapcsolatos körülményeket semmilyen formában nem tisztázta, a felperest a társaság gazdasági helyzetéről és arról, hogy a részére munkát biztosítani nem tudnak, nem tájékoztatta, ugyanakkor mindezek ellenére a munkára jelentkezést elfogadta és visszaigazolta.
A másodfokú bíróság az így kiegészített tényállás alapján megállapította, hogy a felek között a munkavégzésre vonatkozó megállapodás kölcsönös megegyezéssel létrejött, amely megállapodást az alperes később a működési körében felmerült okból egyoldalúan nem változtathatta meg.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a munkaügyi bíróság ítéletének megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte.
Megismételte azt a perbeni álláspontját, hogy a felperes visszatérési szándékának bejelentése során az együttműködési kötelezettség és a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét egyaránt megszegte. Nem volt ideje felkészülni a munkába állításra, és a felperes azt is tudhatta, hogy ismételten gyermeket vár. A felek között a szünetelő jogviszony aktívvá tétele tárgyában kölcsönös megegyezésről szó sem volt. A másodfokú eljárásban meghallgatott ügyvezető nyilatkozatából kitűnően a felperes egy előre elkészített igazolást íratott vele alá, amelynek során nem volt módja, hogy a kérelem elbírálásának szükséges körülmények felől érdeklődjön. A felperes, mint a társaság tagja a taggyűlésen maga is részt vett, a társaság gazdasági helyzetéről és a foglalkoztatását elutasító döntés okáról tudomása volt. A bíróságok álláspontjával ellentétben az alperest foglalkoztatási kötelezettség, és a rendes szabadság kiadásának kötelezettsége csak a gyes megszüntetése esetén a munkába való végleges visszatérésekor terhelte.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kifogásolta, hogy az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogvita elbírálásához nem tartozó kérdésekre is kitért. Jogszabálysértés hiányában a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Mt. 138. §-ának (5) bekezdés a) pontja szerint a munkavállalót fizetés nélküli szabadság illeti meg a gyermek harmadik életéve betöltéséig a gyermek gondozása céljából. E jogszabály helyes értelmezése szerint a gyermek hároméves koráig a fizetés nélküli szabadság igénybevételéről, illetve annak időtartamáról kizárólag a munkavállaló dönt. A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény perbeli időben hatályos 21. § (1) bekezdés b) pontja akként rendelkezett, hogy a gyermekgondozási segélyben részesülő személy kereső tevékenységet a gyermek egyéves kora után időkorlátozás nélkül folytathat. A fizetés nélküli szabadság igénybevétele, illetve a gyes melletti munkavégzés a kisgyermekes munkavállaló jogosultsága, a gyes a perbeli időben teljes munkaidőben végzett keresőtevékenység mellett folyósítható volt (2005.évi CXXVI. törvény 5. §, 7-8. §-ok, 31. §).
Nem vitás peradat, hogy a felperes jelezte a visszatérési szándékát, annak időpontját. Az alperes az Mt. 138. § (5) bekezdés a) pontjának helyes értelmezése szerint a munkába állítást nem tagadhatta meg. E szándék bejelentésére az akkor hatályos jogszabály határidőt nem írt elő, és a perben nem merült fel olyan adat, amely a felperes részéről az együttműködési kötelezettség, illetve a rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye megsértését alátámasztotta volna. A felperes a felette munkáltatói jogkört gyakorló ügyvezetővel a gyes melletti foglalkoztatását egyeztette, az ügyvezető a bölcsődei felvételhez a kért munkáltatói igazolást kiadta, a 2009. április 8-ai levelében pedig a munkavégzés helyére vonatkozóan további megbeszélésre hivatkozott.
A teljes munkaidőben való foglalkoztatás megtagadására nem a felperes fizetés nélküli szabadságról való visszatérés szándékának késedelmes bejelentése miatt, hanem az alperesnek a gyes folyósítása melletti foglalkoztatással kapcsolatos téves jogértelmezése, és a működési körében felmerült okból került sor. A felperes a hivatkozott jogszabályok alapján a fizetés nélküli szabadság megszakítására és a teljes munkaidőben való foglalkoztatásra a gyes folyósítása mellett jogosult volt, a foglalkoztatására vonatkozó kérelmének a perbeli időszakban az alperes köteles volt akkor is eleget tenni, ha ez a számára munkaszervezési problémát jelentett. A munkavállaló perbeli jogosultságát megerősítette a gyermeke három éves koráig a fizetési nélküli szabadság igénybevétele nélkül is a gyes folyósítása idejére fennálló felmondási tilalom [Mt. 90. § (1) bekezdés e) pont].
A kifejtettekre figyelemmel az alperesnek az Mt. 102. § (1) bekezdés szerinti foglalkoztatási kötelezettsége fennállt, ezért a felperest az alperes működési körében felmerült okból kiesett munkával nem töltött időre (állásidő) az Mt. 151. § (4) bekezdése alapján a személyi alapbére megillette.
A fenti indokolásbeli kiegészítéssel és módosítással a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdésében foglaltak alkalmazásával az érdemben helyes jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.II.11.134/2010.)