adozona.hu
EH 2011.2348
EH 2011.2348
A hivatásos állomány tagja által állított többletszolgálat megítélésénél nincs annak perdöntő jelentősége, hogy más szolgálati helyen, akár azonos elnevezésű beosztásban milyen szolgálati feladatokat kell ellátni, mert a többletszolgálatra az adott szolgálati helyen ténylegesen felmerülő szolgálati feladatok függvényében lehet következtetni. Ezért azon a speciális, a közbiztonság szempontjából kiemeltnek számító szolgálati helyen, ahol évek óta térfigyelőrendszer működik, melyet utasítás szerint az ügyelete
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek hivatásos szolgálati viszonyban álltak az alperessel. A B. Rendőrkapitányság Közrendvédelmi Osztály Pályaudvari Rendőrőrsén teljesítettek szolgálatot, ahol ügyeletesként térfigyelő rendszer kezelői és figyelői feladatokat is elláttak.
Szolgálati panaszuk elutasítását követően előterjesztett keresetükben 2003. szeptember 1-jétől 2006. szeptember 1-jéig terjedő időszakra 100%-os mértékű megbízási díj megfizetésére kérték kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság közbenső ítéleté...
EH 2011.2348 A hivatásos állomány tagja által állított többletszolgálat megítélésénél nincs annak perdöntő jelentősége, hogy más szolgálati helyen, akár azonos elnevezésű beosztásban milyen szolgálati feladatokat kell ellátni, mert a többletszolgálatra az adott szolgálati helyen ténylegesen felmerülő szolgálati feladatok függvényében lehet következtetni. Ezért azon a speciális, a közbiztonság szempontjából kiemeltnek számító szolgálati helyen, ahol évek óta térfigyelőrendszer működik, melyet utasítás szerint az ügyeletes tiszthelyettes kísér figyelemmel, a többletszolgálat megállapítása e feladat tekintetében akkor sem merül fel, ha az ügyeletes munkaköri leírás azt konkrétan nem nevesíti [1996. évi XLIII. törvény 50. § (1) bekezdés, 3. § (1) bekezdés, 68. § (1) bekezdés, 69. § (1) bekezdés].
A felperesek hivatásos szolgálati viszonyban álltak az alperessel. A B. Rendőrkapitányság Közrendvédelmi Osztály Pályaudvari Rendőrőrsén teljesítettek szolgálatot, ahol ügyeletesként térfigyelő rendszer kezelői és figyelői feladatokat is elláttak.Szolgálati panaszuk elutasítását követően előterjesztett keresetükben 2003. szeptember 1-jétől 2006. szeptember 1-jéig terjedő időszakra 100%-os mértékű megbízási díj megfizetésére kérték kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy a felpereseket a kamerarendszer kezeléséért megbízási díj illeti meg.
A megállapított tényállás szerint a Pályaudvari Rendőrőrsön 1998. július 1-jétől működik térfigyelő kamerarendszer, melynek kezelőhelyisége a Rendőrőrs ügyeletén van elhelyezve, és annak működtetését a mindenkori ügyeletes tiszthelyettes végzi. A felperesek 2003. augusztus 1-je és 2006. január 1-je közötti időszakban 12 kamera és a hozzátartozó rögzítő berendezések működtetéséért voltak felelősek, 2006. január 1-jétől pedig 28 darab kamera kezelését végezték, amely magában foglalta a működtetésen túl azok figyelemmel kísérését, a szükséges és azonnali jelentések megtételét, a videoszalagok kezelését, nyilvántartását, kiadmányozását, és további ehhez kapcsolódó feladatokat. Ezen feladatok ellátását a felperesek ügyeletesi munkaköri leírása nem tartalmazta.
A munkaügyi bíróság levont jogkövetkeztetése szerint a felperesek az őrsügyeleten a kamerarendszer működtetésével szolgálati beosztásukhoz nem tartozó feladatkört láttak el, és ezért őket a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 50. §-a alapján megbízási díj megilleti.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét megváltoztatta és az I-V. rendű felperesek keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság kiegészítette a tényállást azzal, hogy a II. rendű felperes 2005. február 25-én kelt munkaköri leírásában meghatározásra került a térfigyelőrendszer kezelői feladatkör, amelyet a II. rendű felperes a mindenkor hatályos intézkedések alapján volt köteles ellátni. Az I., III., IV. és V. rendű felperesek munkaköri leírása pedig tartalmazza, hogy az érintett minden olyan feladatot is köteles teljesíteni, amely munkaköri leírásban nem szerepel, kivéve azokat, amelyek végrehajtásával bűncselekményt valósítana meg.
A másodfokú bíróság ítélete indokolásában azt hangsúlyozta, miszerint a felperesek a szolgálati feladataik mellett figyelték a térfigyelőrendszert, amely külön feladatellátást részükre nem jelentett. A felperesek a perben nem is bizonyították, hogy az ügyeletesi feladatok ellátása terhére kellett volna a térfigyelőrendszert figyelniük. A másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint így e tevékenység ellátása önálló szolgálati feladatnak nem minősült, a térfigyelőrendszer figyelése az ügyeletesi tevékenység eszközeként értékelhető.
A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, melyben - tartalma szerint - annak hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú közbenső ítélet helybenhagyását kérték.
Jogszabálysértésként a Hszt. 6. §-a, 50. §-a és a Pp. 235. § (1) bekezdésének megsértésére hivatkoztak.
A felperesek sérelmezték a jogerős ítéletnek a munkaköri leírásukban foglaltak, valamint D. S. elöljárójuk tanúvallomásában előadottak hátrányukra történt értékelését. Kiemelték, miszerint a térfigyelői feladatot el kellett látniuk, és azt folyamatosan, ténylegesen el is látták. Más rendőri szervnél ezen feladat nem volt meghatározva, illetve az alperes máshol külön beosztásban szervezett térfigyelő szolgálatot. Hangsúlyozták, hogy járőrök voltak és ugyanazon illetményért emellett határozták meg részükre az ügyeletesi teendők elvégzését, továbbá a térfigyelőrendszerrel kapcsolatos feladatok ellátását.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A másodfokú bíróság a perbeli bizonyítékok alapján helyesen állapította meg a tényállást és a Pp. 164. § (1) bekezdése szerinti bizonyítási teherre is figyelemmel helytálló és jogszerű a megállapított tényállásból levont jogkövetkeztetése is. A mérlegelés körében jogszabálysértés megállapítására alapot adó okszerűtlen következtetés nincs.
A felperesek kellő alap nélkül állították az ügy érdemét érintően a Pp. 235. § (1) bekezdésének megsértését, mert az a körülmény, hogy a II. rendű felperes munkaköri leírása konkrétan tartalmazta a térfigyelőrendszer kezelői feladatokat, nem minősült a másodfokú eljárás során meg nem engedett új bizonyítéknak, hiszen azt tartalmazta a B. Rendőrfőkapitány 2006. november 20-án kelt, a II. rendű felperes szolgálati panaszát elutasító határozata, és arra alperes jogi képviselője nyilatkozott is, így e tényt a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül értékelhette.
A felperesek a perben maguk sem tették vitássá, miszerint az ügyeletesi feladatok ellátása szolgálati feladatuk volt. Helyesen minősítette a másodfokú bíróság e szolgálati feladatuk részeként - a speciális szolgálati helyre is tekintettel - a térfigyelőrendszer működtetését és figyelemmel kísérését.
D. S. őrsparancsnok vallomása lényege szerint a felpereseknek a szolgálat kezdésekor és a szolgálat végeztével kazettát kellett cserélniük, és a cserét dokumentálni, amely a digitális rendszerre való áttéréssel megszűnt, míg a térfigyelőrendszer monitorainak figyelemmel kísérése nem jelentett állandó monitorfigyelést, csupán azt, hogy amennyiben nem volt az ügyeletesnek más szolgálati elfoglaltsága, figyelési feladatot látott el.
A Hszt. 50. § (1) bekezdése szerint az ideiglenesen megüresedett szolgálati beosztás ellátásával, illetőleg a szolgálati beosztás ellátásában tartósan akadályozott személy helyettesítésével, továbbá a hivatásos állomány tagjának szolgálati beosztásához nem tartozó feladatkör ellátásával a hivatásos állomány arra alkalmas tagja átmenetileg megbízható.
Az előbbiekre tekintettel helytálló az a jogerős ítéleti jogkövetkeztetés, mely szerint a felperesek az eredeti beosztásuk ellátása mellett szolgálati beosztásukhoz nem tartozó feladatkört nem láttak el, ezért részükről megbízási díj iránti igényüket megalapozó többletszolgálat a térfigyelőrendszer működtetésével és figyelemmel kísérésével nem történt.
A hivatásos állomány tagja által állított többletszolgálat megítélésénél nincs annak perdöntő jelentősége, hogy más szolgálati helyen, akár azonos elnevezésű beosztásban milyen szolgálati feladatokat kell ellátni, mert a többletszolgálatra az adott szolgálati helyen ténylegesen felmerülő szolgálati feladatok függvényében lehet következtetni. Ezért azon a speciális, a közbiztonság szempontjából kiemeltnek számító szolgálati helyen, ahol évek óta térfigyelőrendszer működik, melyet utasítás szerint az ügyeletes tiszthelyettes kísér figyelemmel, a többletszolgálat megállapítása e feladat tekintetében akkor sem merül fel, ha az ügyeletes munkaköri leírás azt konkrétan nem nevesíti. Az adott esetben ezért a munkaköri leírás általános felhatalmazására hivatkozás nem jogszabálysértő.
A szolgálati viszony a Hszt. 3. § (1) bekezdése értelmében az állam és a hivatásos állomány tagja között létrejött különleges közszolgálati jogviszony. A felpereseknek a szolgálatteljesítés során nemcsak a munkaköri leírásuk szerint, hanem a munkáltató rendelkezése alapján a beosztáshoz tartozó, de a munkaköri leírásban konkrétan nem nevesített feladatokat is végre kellett hajtaniuk [Hszt. 3. § (2) bekezdés, Hszt. 68. § (1) bekezdés a) pont, Hszt. 69. § (1) bekezdés].
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - jogszabálysértés hiányában - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. II. 10.829/2010.)