adozona.hu
EH 2011.2345
EH 2011.2345
A teljes kártérítés elve folytán a károsultat olyan helyzetbe kell hozni, mintha a kár be sem következett volna, vagyis az egy összegben kifizetett lejárt keresetveszteségi járadék megfizetésén túl meg kell téríteni a vagyonában bekövetkezett indokolt csökkenést is [Mt. 177. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1991. április 30-ától 1993. március 10-éig darukezelőként állt az alperes alkalmazásában. A másodfokú bíróság által helybenhagyott, a munkaügyi bíróság által hozott közbenső ítélet megállapította, hogy a felperes halláskárosodás foglalkozási megbetegedéséért az alperes kártérítési felelősséggel tartozik.
A felperes által kártérítés iránt indított perben a bíróság ítéletével helyt adott többek között a lakás újrapótlási kárigénynek is. A másodfokú bíróság ítéletével a lakás újrapót...
EH 2011.2345 A teljes kártérítés elve folytán a károsultat olyan helyzetbe kell hozni, mintha a kár be sem következett volna, vagyis az egy összegben kifizetett lejárt keresetveszteségi járadék megfizetésén túl meg kell téríteni a vagyonában bekövetkezett indokolt csökkenést is [Mt. 177. § (1) bekezdés].
A felperes 1991. április 30-ától 1993. március 10-éig darukezelőként állt az alperes alkalmazásában. A másodfokú bíróság által helybenhagyott, a munkaügyi bíróság által hozott közbenső ítélet megállapította, hogy a felperes halláskárosodás foglalkozási megbetegedéséért az alperes kártérítési felelősséggel tartozik.A felperes által kártérítés iránt indított perben a bíróság ítéletével helyt adott többek között a lakás újrapótlási kárigénynek is. A másodfokú bíróság ítéletével a lakás újrapótlási kárigény tekintetében kimondta, hogy az még fel sem merül, mivel felperes nem igazolta, hogy milyen összegű lakást vásárolt, illetve lakást vásárolt-e. Utalt továbbá arra is, hogy a felperes a lakását keresetvesztesége pótlása végett adta el. Az elmaradt keresetveszteséget a felperesnek megítélték, így kétszeres kifizetést, káronszerzést jelentene, ha ezen a jogcímen is megkapná ezt az összeget.
A felperes 2007 októberében nyújtott be keresetet, melyet akként pontosított, hogy keresetveszteségi járadéka felemelését, elmaradt béren kívül juttatás, lakás újrapótlásából eredő kára és költségei megítélését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte alperest lakás újrapótlási kár címén 7 042 000 forint és ennek 2006. július 14-étől számított kamata, béren kívül juttatások címén 2008. évre 206 581 forint és ennek kamata, költségtérítés címén 19 407 forint és ennek kamata megfizetésére, valamint 2009. január 1-jétől járadékjellegű szolgáltatásként meleg étkezési utalvány átadására, és az egyéb választható szolgáltatásokra vonatkozó tájékoztatás kiadására, a havi keresetpótló járadék átlagos bérfejlesztéssel növelt összegű folyósítására.
Az alperes viszontkeresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a korábban hozott ítéletek tartalmazták az alperes teljes kárért való helytállási kötelezettségét. Rögzítette, hogy a felperes megélhetésének biztosítása érdekében a meglévő lakásának eladására szorult, és a közel 10 éve tartó peres eljárásra az alperes szolgáltatott okot, miután saját üzemorvosainak szakmai megállapításaival szemben is vitatta az okozati összefüggést. A felperes munkahelyi eredetű egészségromlása miatt még segédmunkás munkakör betöltésére is alkalmatlan volt. Elhelyezkedni nem tudott, ezért meglévő vagyonának felélésére kényszerült. A másodfokú ítélet hozatalát követően került olyan helyzetbe, hogy lakást tudjon venni magának. A felperes által csatolt újsághirdetések és térképek alapján megállapította, hogy a felperes nem tudott 2 000 000 forint körüli összegből még hasonló nagyságú lakást sem venni mint a korábbi lakása volt, hanem csak 4 m2-rel kisebbet, és az 1 900 000 forintos eladási árhoz képest csak 7 700 000 forintért. Ezért elfogadva a felperes kimunkált kárigényét (miszerint a 4 m2-rel kisebb lakás méretkülönbözet értéke 880 000 forint, a 60 000 forint ügyvédi költség és a 302 000 forint illeték miatt 8 942 000 forintba került az új lakás melyből levonva az 1 900 000 forintos eladási árat) 7 042 000 forint kártérítés megfizetésére kötelezte az alperest. A munkaügyi bíróság szerint akkor jutott volna a felperes kétszeresen a kártérítéshez, ha az új lakás vételára hasonló lett volna mint az általa kényszerűségből eladott nagyobb lakás vételára.
A felperes felmerült költségeit a csatolt bizonyítékokkal alátámasztotta, ezért alperest a felmerült posta- és útiköltség címén 19 407 forint megfizetésére kötelezte.
Az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a lakás újrapótlási kár, valamint a költségtérítésre vonatkozó kárigény elutasítását kérte. A többi jogcímen megítélt összeg tekintetében peren kívül egyezséget kötött a felperessel, a viszontkeresetétől pedig elállt.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében megváltoztatta, és a felperes teljes keresetét elutasította. Az alperes viszontkeresete tekintetében a pert megszüntette.
A másodfokú bíróság kifejtette, hogy a felperes részére a 2006. június 14-ei jogerős ítélet a teljes keresetveszteséget rendezte 10 869 871 forint tőke összegben, valamint annak 2001. augusztus 22-étől számított kamataival. A felek nem vitatták, hogy felperes a korábbi lakását a keresetveszteség pótlása érdekében értékesítette, tehát a keresetveszteségét utóbb megkapta.
A két lakás értékkülönbözete közötti kár akkor illette volna meg a felperest, ha bizonyította volna, hogy az alperes által kifizetett keresetveszteség nem fedezte ezt a kárt is. A felperes által érvényesített 7 042 000 forinthoz, illetve a két lakás különbözetéből eredő 8 942 000 forint tényleges összeghez képest az alperes által teljesített több mint 10 000 000 forintos kártérítés összegéből megállapítható, hogy a felperesnek keresetveszteségből eredően kára nem származott.
A 19 407 forint posta- és utazási költséget csak a perköltség részeként lehetett volna érvényesíteni, kártérítés jogcímen nem, ezért az erre irányuló kereset is megalapozatlan.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével elsődlegesen a kereseti kérelmének megfelelő új határozat meghozatalát, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezését kérte. Hivatkozása szerint a felperes jogszerűen két különböző jogcímen érvényesítette a jövedelempótló kártérítésként megítélt keresetveszteséget, mivel közel 10 évig nem kapott ellátást, és külön jogcímen érvényesítette a lakás újrapótlásából felmerült kárát, mivel 10 éven keresztül az alperes hibájából a lakása eladása nélkül a megélhetését nem tudta volna biztosítani. A közel 10 éve tartó peres eljárásra az alperes szolgáltatott okot, mivel saját üzem-orvosainak megállapításait igazságügyi orvosszakértői véleményekkel szemben is vitatta az okozati összefüggés körében. A felperes pedig csak a 2006. június 14-én hozott ítéletet követően került olyan helyzetbe, hogy lakást tudjon vásárolni.
Az alperes hivatkozása szerint az alperes a keresetveszteséget kamatokkal együtt fizette meg a felperesnek, így kétszeres kifizetést, illetve káronszerzést jelentene, ha a keresetveszteség pótlása érdekében eladott lakás újrapótlásából eredően igényelt kárösszeget megkapná.
E kár felmerültében az alperes nem tanúsított jogellenes magatartást, miután a védekezéshez, jogorvoslathoz való jogát gyakorolta jóhiszeműen és jogszerűen.
Hivatkozott arra, hogy az alperes az elsőfokú ítéletnek fellebbezéssel nem támadott részét önként teljesítette még 2005. évben, ennek eredményeként a felperes a 2005. évi adóbevallásában bérjövedelemként 16 376 285 forintot be is vallott. Így már ekkor módjában lett volna új lakást vásárolni.
Hivatkozása szerint már az alapeljárásban előadta, hogy a felperesnek igazságügyi ingatlanforgalmi szakértői véleménnyel és nem újsághirdetéssel kellett volna igazolni azt, hogy a lakás újrapótlásával milyen kárt szenvedett, és, hogy az általa vásárolt lakás a helyben szokásos piaci viszonyoknak megfelel, továbbá a korábbi és az új lakás komfort fokozata és állaga azonos.
A felperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint alapos.
A perben nem volt vitatott, hogy az alperes teljes kártérítési felelősséggel tartozik a felperes foglalkozási megbetegedéséből eredő káráért. Nem vitatta az alperes azt sem, hogy a felperes a lakását megélhetésének biztosítása érdekében adta el.
Az Mt. 177. § (1) bekezdés szerint a munkáltató a 174-176. §-on alapuló felelőssége alapján a munkavállalónak elmaradt jövedelmét, dologi kárát, a sérelemmel illetve ennek elhárításával összefüggésben felmerült indokolt költségeit köteles megtéríteni.
E rendelkezés tehát a vagyoni kár három fajtáját különbözteti meg: az elmaradt vagyoni előnyt, melyhez a keresetveszteség vagy jövedelemveszteség tartozik, a tényleges kárt, melynek összege a dologban illetve a károsult vagyonában bekövetkezett értékcsökkenés, illetve a vagyoni hátrány csökkentéséhez illetve kiküszöböléséhez szükséges költségeket. A vagyonban bekövetkezett értékcsökkenés, illetőleg a keresetveszteség mint kárfajta tehát nem azonos. A felperes az alperesnél fennállt munkaviszonya időtartama alatt az alperestől rendszeres keresetet kapott, és rendelkezett egy 39 m2-es lakással. A munkaviszonya megszűnését követően nem vitatottan a megélhetését biztosító rendszeres keresetétől elesett. Ennek pótlása érdekében (alperes által szintén nem vitatottan) meglévő vagyonát, azaz a lakását értékesítenie kellett.
A felperesnek a lejárt keresetvesztesége címén keletkezett kárát ítélte meg a 2006. június 14-ei jogerős ítélet 1996. október 16-ától 2006. június 30-áig terjedő időre 10 869 871 forint összegben, kamatokkal növelve.
A felperes a jelen perben érvényesített 7 042 000 forint összeget más jogcímen, a lakás újrapótlása miatt felmerült kárként, valamely "dolga" (lakása) elvesztése miatt, azaz tényleges kárként érvényesítette, függetlenül attól, hogy ez a kár a másik jogcímen (elmaradt vagyoni előny) keletkező kára a mindennapi létfenntartásához szükséges keresete pótlására történő felhasználás miatt állt elő.
A teljes kártérítés elve folytán a felperest mint károsultat, olyan helyzetbe kell hozni, mintha a kár be sem következett volna, vagyis az egy összegben kifizetett lejárt keresetveszteségi járadék megfizetésén túl meg kell téríteni a vagyonában bekövetkezett csökkenést is. Ezért tévedett a másodfokú bíróság, amikor a felperes lakás újrapótlási kárként előterjesztett igényét a káronszerzés tilalma miatt, illetőleg az egy összegű keresetveszteség kamatokkal növelt kifizetésén felüli meg nem térült kár bizonyítottsága hiányában utasította el. Ugyanakkor eltérő jogi álláspontja folytán az alperes fellebbezésének egyéb indokaival nem foglalkozott. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálattal érintett körben a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján hatályon kívül helyezte, a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítva.
A megismételt eljárásban az alperesi fellebbezés hivatkozása szerint vizsgálni kell, hogy a felperes által károkozó magatartásként megjelölt alperesi perelhúzó magatartással okozott kár miatti felelősség alól az alperes mentesülhet-e a fellebbezésben előadottak szerint, figyelemmel arra is, hogy a perben az alperes nem vitatta, hogy a lakás eladására a felperes megélhetése biztosítása érdekében került sor.
Vizsgálni kell az alperesnek a fellebbezésben az összegszerűségre nézve előadott kifogását is. Értékelendő, hogy az alperes az elsőfokú eljárásban az összegszerűséget ugyan vitatta, de bizonyítási indítványt e körben nem terjesztett elő azt követően sem, hogy a felperes az eredeti lakáseladási szerződést, valamint az újsághirdetéseket és térképeket csatolta. A felperes ezzel kívánt eleget tenni a kár összegére vonatkozó bizonyítási kötelezettségének. A fellebbezésben hivatkozott összegszerűségi kifogás megalapozottságára szakértő kirendelését az alperes nem indítványozta. Az elsőfokú bíróság pedig a felperes azon nyilatkozatára, miszerint a kár összegének bizonyítására szükség esetén szakértő kirendelését kéri, a Pp. 3. § (3) bekezdésben foglaltak szerinti tájékoztatási kötelezettségét a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, a bizonyítás sikertelenségének következményeiről elmulasztotta.
Megalapozott döntés csak a fellebbezésben foglaltak fentiek szerinti teljes körű elbírálását követően hozható. Ezért a másodfokú eljárás megismétlése, új határozat hozatala szükséges.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.957/2010.)