adozona.hu
EH 2011.2344
EH 2011.2344
A biztosítási szerződések sajátosságára figyelemmel az előlegként kapott jutalék vonatkozásában az elszámolási kötelezettség fenntartása a munkaviszony megszűnése utáni időre nem törvénysértő. Az a tény, hogy a munkaviszony megszűnésekor az alperes a felperessel szemben tartozást nem tüntetett fel, nem zárta el attól, hogy a munkaviszony megszűnése után keletkezett követelését az elévülési időn belül érvényesítse [1992. évi XXII. törvény 102. § (4) bekezdés, 162. § (3) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az irányadó tényállás szerint a felperes 1999. június 28-tól 2008. június 1-jéig állt az alperessel munkaviszonyban, üzletkötő munkakörben. Az alperes részmunkaidőben, heti 20 órában foglalkoztatta. A legutolsó, 2008. március 26-án kelt munkaszerződés módosítása szerint a személyi alapbére havi 43 150 forint volt, kizárólag teljesítménybérezésben részesült a mindenkor hatályos jutalékszabályzatban foglaltak szerint. A felperes az általa elfogadott munkaszerződésben tudomásul vette, hogy a mun...
EH 2011.2344 A biztosítási szerződések sajátosságára figyelemmel az előlegként kapott jutalék vonatkozásában az elszámolási kötelezettség fenntartása a munkaviszony megszűnése utáni időre nem törvénysértő. Az a tény, hogy a munkaviszony megszűnésekor az alperes a felperessel szemben tartozást nem tüntetett fel, nem zárta el attól, hogy a munkaviszony megszűnése után keletkezett követelését az elévülési időn belül érvényesítse [1992. évi XXII. törvény 102. § (4) bekezdés, 162. § (3) bekezdés].
Az irányadó tényállás szerint a felperes 1999. június 28-tól 2008. június 1-jéig állt az alperessel munkaviszonyban, üzletkötő munkakörben. Az alperes részmunkaidőben, heti 20 órában foglalkoztatta. A legutolsó, 2008. március 26-án kelt munkaszerződés módosítása szerint a személyi alapbére havi 43 150 forint volt, kizárólag teljesítménybérezésben részesült a mindenkor hatályos jutalékszabályzatban foglaltak szerint. A felperes az általa elfogadott munkaszerződésben tudomásul vette, hogy a munkáltató által kifizetett bruttó jutalék előlegként működik, és a felek elszámolási kötelezettsége a munkaviszony fennállása alatt és megszűnése utána is fennáll.A felperes H. megye területén élet, lakás és egyéb biztosításokat kötött az alperes részére, amely megkötött biztosítások után különböző jogcímeken jutalékban részesült (szerzési, speratív, fenntartási és egyéb jutalék). Az alperes a kifizetett jutalékot a munkaszerződés szerint akkor írta vissza, ha a biztosítás a jutalékszabályzatban meghatározott időn belül megszűnt.
A felperesi munkaviszony megszűnését követően 2008. november 28-án az alperes 100 782 forint megfizetésére szólította fel a felperest, mert az általa megkötött biztosítások egy részét határidőn belül felmondták, majd 2009. március 4-én további 20 337 forint megfizetése iránt ugyanezen okból küldött fizetési felszólítást.
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperessel szemben fizetési kötelezettsége nincs.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Ítélete indokolásában kiemelte, miszerint a felperes munkaszerződése és annak valamennyi módosítása tartalmazza, hogy a kifizetett jutalék előlegnek minősül, amely a munkabérelőleg fizetési szabályok szerint fizetési felszólítással elévülési időn belül visszavonható az Mt. 162. § (3) bekezdése értelmében.
A munkaügyi bíróság a csatolt iratok alapján bizonyítottnak találta a felperes által megkötött egyes biztosítások jutalékszabályzatban előírt határidőn belüli megszűnését. Ezért azt vizsgálta, hogy a felperes havi munkabére a jutalék visszavonást követően is eléri-e a részmunkaidőben foglalkoztatottakra irányadó garantált bérminimumot (2007. évben havi 37 700 forint, 2008. évben havi 43 150 forint). E körben azt állapította meg, hogy a felperes 2007. évben 859 199 forint, 2008. évben pedig június 1-jéig 567 460 forint munkabérben részesült. Így a jutalék visszavonást követően is meghaladta a felperes havi átlagkeresete a reá irányadó garantált bérminimumot (2007. évben havi bruttó 64 952 forint, 2008. évben havi 98 471 forint). Ezért nem fogadta el a felperesnek a munkaszerződési kikötés semmisségére hivatkozó érvelését.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokainál fogva a Pp. 254. § (3) bekezdése alapján helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és keresete szerinti döntés hozatalát kérte.
Érvelése szerint miután rendes felmondással megszüntette a munkaviszonyát, az utolsó munkában töltött napon az alperessel elszámolt, aki az Mt. 98. § (3) bekezdése alapján igazolta, hogy tartozása nincs. Az eljárt bíróságok kizárólag azt vizsgálták, hogy a munkaviszonya fennállása alatt megkapta-e a mindenkori legkisebb munkabérnek megfelelő összeget, beleértve a per tárgyát képező visszaírt jutalék levonást is, és nem foglaltak állást abban a jogkérdésben, hogy a munkáltatónak van-e joga a munkaviszony megszűnését követően olyan munkabért visszakövetelni, amelyet jogszerűen fizetett ki, különös tekintettel arra, hogy a munkavállalónak a munkaviszonya megszűnésekor tartozása nem volt. Felperes hivatkozása szerint a Munka Törvénykönyve nem teszi lehetővé, hogy a munkavállaló csak előleget vegyen fel, mert a munkavállaló az Mt. 102. § (4) bekezdése szerint munkabért és nem előleget kap az elvégzett munkájáért. Ezért az Mt. 162. § (3) bekezdése szerint munkabér visszakövetelésének szerinte nem volt alapja.
A felperes azt is panaszolta, hogy a munkaviszony megszűnését követően az alperes a bruttó és nem a nettó összeget követeli vissza, nem módosítja a nyugdíjelszámolás alapját, a járulékfizetéseket nem pontosítja.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A helytállóan megállapított tényállás a felülvizsgálati eljárásban is irányadó [Pp. 275. § (1) bekezdés].
E tényállás alapján a munkaügyi bíróság a felek munkaszerződését és az annak részét képező jutalékszabályzatot megfelelően értelmezte akként, hogy az teljesítménybér fizetésről rendelkezik, és annak keretében a havi jutalékfizetés előleg jelleggel történt, hiszen az véglegessé csak a kifizetéstől számított meghatározott idő elteltével vált. E minősítésnél nem annak van jelentősége, hogy a szabályzat a havi kifizetéseket jutalékelőlegnek vagy jutaléknak nevezi-e, hanem a jutalékszabályzat egybevetett rendelkezései értelmének.
A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében rámutatott, miszerint a jutalék a teljesítménybér sajátos formája. Ha a jutalékot a szabályzat szerint a munkavállaló elszámolási, visszatérítési kötelezettséggel vette fel, az jutalékelőlegnek minősül, és nem vonatkoznak rá az Mt.</a>-nek a tévesen kifizetett munkabér visszakövetelésére vonatkozó rendelkezései. Az előleg jellegen nem változtat az a körülmény, hogy a jutalék visszakövetésére nyitva álló, a szerződéskötéshez igazodó határidő esetleg a munkaviszony megszűnését követően telt le (MJD I.336.).
A biztosítási szerződések sajátosságára figyelemmel az előlegként kapott jutalék vonatkozásában az elszámolási kötelezettség fenntartása a munkaviszony megszűnése utáni időre tehát nem törvénysértő. Ezért az eljárt bíróságok helytállóan minősítették megalapozatlannak a felperesnek a semmisség megállapítására vonatkozó kérelmét.
Az a tény, hogy a munkaviszony megszűnésekor az alperes a felperessel szemben tartozást nem tüntetett fel, nem zárta el attól, hogy a munkaviszony megszűnése után keletkezett követelését az elévülési időn belül érvényesítse. Egyébként is csak azt a tartozást tüntethette volna fel az alperes, amely az igazolás kiállításakor már végrehajthatóvá vált.
A munkavállaló részére kifizetett munkabér, munkabérelőleg visszafizetése esetén, a munkavállaló nettó összeggel csupán akkor tartozik, ha bizonyítottan az adót a saját nyilatkozata alapján a munkáltató állapította meg. Ilyenkor a munkabérből levont adót a munkáltató igényelheti vissza. Erre perbeli adat nincs. Feltételezve, hogy az adó megállapításáról a munkavállaló intézkedett, a visszatérítésben marasztalás bruttó összegben történik, és az adót a munkavállaló igényelheti vissza. Az alperes perbeli nyilatkozata szerint a felperes kérelmére a járulékok visszatérítéséről intézkedik. Ily módon a bruttó összegben történt marasztalás nem jogszabálysértő.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - jogszabálysértés hiányában - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. II. 10.879/2010.)