adozona.hu
EH 2011.2339
EH 2011.2339
Minőségi csere indokkal közölt munkáltatói rendes felmondás okszerűtlen, és sérti a tisztességes és jóhiszemű jogorvoslás elvét, ha a megjelölt képességre, tudásra az adott munkakörben bizonyítottan nincs szükség [Mt. 89. § (2) bekezdés, Mt. 3. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében az alperes 2007. július 23-án kelt rendes felmondása jogellenességének megállapítását és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Álláspontja szerint a rendes felmondás indoka nem valós és nem okszerű, mert az általa betöltött betanított gépkezelői munkakör nem igényelte az angol nyelvtudást. Arra is hivatkozott, hogy munkaviszonyának megszüntetésekor az alperesnél az általa betöltött munkakörben munkaerőhiány volt, és a munkáltató operátor munkakörbe ker...
EH 2011.2339 Minőségi csere indokkal közölt munkáltatói rendes felmondás okszerűtlen, és sérti a tisztességes és jóhiszemű jogorvoslás elvét, ha a megjelölt képességre, tudásra az adott munkakörben bizonyítottan nincs szükség [Mt. 89. § (2) bekezdés, Mt. 3. § (1) bekezdés].
A felperes a keresetében az alperes 2007. július 23-án kelt rendes felmondása jogellenességének megállapítását és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Álláspontja szerint a rendes felmondás indoka nem valós és nem okszerű, mert az általa betöltött betanított gépkezelői munkakör nem igényelte az angol nyelvtudást. Arra is hivatkozott, hogy munkaviszonyának megszüntetésekor az alperesnél az általa betöltött munkakörben munkaerőhiány volt, és a munkáltató operátor munkakörbe keresett munkavállalókat.A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát és az az ítélet jogerőre emelkedése napján szűnik meg. Kötelezte az alperest 1 333 031 forint elmaradt munkabér különbözet, négy havi átlagkeresetnek megfelelő 728 056 forint átalánykártérítés megfizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2005. november 7-től operátor munkakörben állt az alperes alkalmazásában, munkáját a minőségbiztosítás, minőség-ellenőrzés területén végezte. A munkakör betöltésével kapcsolatos követelmény - a munkaköri leírás szerint - 8 általános iskolai végzettség volt.
Az alperes 2007. július 23-án a felperes munkaviszonyát rendes felmondással megszüntette. A felmondás indokolása szerint "társaságunk több munkaterületen is célul tűzte a munkavégzés racionalizálását... cégünk fontosnak találta e státuszokban olyan munkavállalók alkalmazását, akik minél magasabb szintű angol nyelvi tudással rendelkeznek. Célszerűségi szempont ez, tekintettel arra, hogy vállalatunknál több külföldi vezető és munkavállaló dolgozik folyamatosan, és a velük való zökkenőmentes kommunikáció - a munkavégzés még hatékonyabbá tételére törekedve - alapvető gazdasági érdek...
Mivel Ön nem rendelkezik a fenti ismeretekkel, így munkáltató a munkaviszony rendes felmondásával történő megszüntetése mellett döntött".
Az alperesnek a perben tett előadása szerint a minőségi cserére azért volt szükség, mert az operátoroknak a munkavégzés során a külföldi munkatársakkal, a vevői auditok alkalmával pedig a külföldi vevőkkel kellett kommunikálni, továbbá gyakran utaztak kiküldetésre.
A munkaügyi bíróság ítéletének indokolásában egyetértett az alperes azon megállapításával, hogy a bíróság a munkáltató döntését célszerűségi, vagy gazdaságossági szempontból nem vizsgálhatja. Álláspontja szerint azonban a bíróság köteles vizsgálni, hogy a minőségi csere indoka az adott munkakör ellátása szempontjából okszerű volt-e, illetőleg, hogy a munkáltató eljárása megfelelt-e a jóhiszeműség és a tisztesség követelményének. Az elsőfokú eljárás során B. M. és B. Z. tanúvallomásukban megerősítették, hogy előnyben részesítették az operátor munkakörben jelentkezők közül az angol nyelvismerettel rendelkezőeket, ennek érdekében a munkáltató nyelvtanfolyamot is szervezett. Az elsőfokú bíróság megítélése szerint azonban ez a körülmény önmagában még nem elegendő a minőségi csere okszerűségének bizonyítására. A Regionális Munkaügyi Központ R. Kirendeltségének tájékoztatása szerint az alperes a felperes munkaviszonyának megszüntetését követően is jelentett be munkaerőigényt operátor munkakörre, de alkalmazási feltételként csupán az általános iskolai végzettséget jelölte meg, azt azonban nem, hogy az angol nyelvtudás előnyt jelentene.
Az elsőfokú bíróság vizsgálta azt is, hogy az angol nyelvismerettel rendelkező új munkavállaló alkalmazására kizárólag minőségi csere útján, vagyis a felperes munkaviszonya megszüntetésével kerülhetett-e sor. E körben megállapította, hogy az alperes nem bizonyította, hogy 2007-ben nem volt lehetőség új munkavállaló felvételére. Ebben az évben ugyanis az alperes új gyártósort létesített, ezért növelnie kellett a termelés területén - így a minőségbiztosítás és minőségellenőrzés területén is - a dolgozók létszámát. 2007. május 2. és november 19-e között összesen 55 fő operátort alkalmazott a munkáltató, akik közül csupán 6 fő rendelkezett angol nyelvismerettel.
Az alperes nem tudta azt sem bizonyítani, hogy a minőségi cserére az alperesnél lévő nagy számú külföldi munkavállalóval történő kommunikáció miatt volt szükség. Ugyancsak nem igazolta, hogy a külföldi kiküldetés okán élt a munkáltatói intézkedéssel, mert abból a csoportból, ahol a felperes a munkáját végezte egyetlen operátor sem utazott külföldre. Ugyancsak alaptalannak találta az alperes a vevői auditok miatti nyelvismeretre történő hivatkozását, és megállapította, hogy 2005. és 2007. július 23-a között megrendezett 16 vevői auditból csupán egy volt a felperes csoportjánál.
Kifejtette, hogy a felperes munkaviszonyának minőségi cserével történő megszüntetése, valamint J. K. alkalmazása önmagában nem támasztotta alá, hogy a felperes képesítése, végzettsége az operátori munkakör továbbiakban történő ellátásához nem volt elegendő. Miután az alperesnek nem sikerült azt bizonyítania, hogy a felperes munkakörénél a csere minőségi javulást eredményezett, ezért azt állapította meg, hogy a felmondás indoka nem volt valós. Abból a tényből pedig, hogy az alperes kizárólag a felperes esetében hajtott végre minőségi cserét, ilyen indokkal sem a felperes felmondása előtt, sem azt követően egyetlen operátor munkaviszonyát sem szüntette meg, és bizonyított volt az a tény, hogy ezután is több munkavállalót alkalmazott angol nyelvtudás nélkül, azt állapította meg, hogy az alperes az eljárásával megsértette a jóhiszeműség és tisztesség követelményét.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét azzal hagyta helyben, hogy a felperes munkaviszonya 2010. március 22-én szűnik meg az alperesnél, az alperest terhelő marasztalási összeget pedig 2 203 035 forintra felemelte.
A megyei bíróság ítéletének indokolása szerint a felperes keresete alapján azt kellett vizsgálnia az elsőfokú bíróságnak, hogy a felmondásban megjelölt minőségi csere okszerű volt-e, és az alperes eljárása megfelelt-e a jóhiszemű és tisztességes eljárás követelményének. Az elsőfokú bíróság eljárása során ezt vizsgálta, nem pedig a fellebbezésben hivatkozott minőségi csere - mint munkáltatói döntés - célszerűségét. Miután az alperes maga jelölte meg azokat az okokat, amelyek a minőségi cserét szükségessé tették, az okszerűség körében a munkaügyi bíróság lefolytatta a bizonyítást és annak eredményét helyesen értékelve állapította meg, hogy a minőségbiztosítás, minőségellenőrzés területén nem volt külföldi munkavállaló, a felperes csoportjában nem kellett külföldre utazni, továbbá a felperesnek a vevői auditok kapcsán sem kellett idegen nyelvismerettel rendelkeznie. A perbeli időszakban operátor munkakörben felvettek közül csekély számú volt az angol nyelvtudással rendelkező, továbbá az operátor munkakörű dolgozóknak a nyelvtudás nem volt szükséges, ezért a minőségi csere indoka nem tekinthető okszerűnek.
A megyei bíróság megállapította azt is, hogy a munkaügyi bíróság helytállóan jutott a bizonyítékok eredményének mérlegelését követően arra a következtetésre, hogy a munkáltató azzal, hogy kizárólag a felperes esetében hajtott végre minőségi cserét, és a felperes munkaviszonyának megszüntetése után is több munkavállalót alkalmazott operátor munkakörben angol nyelvtudás nélkül, megsértette a jóhiszemű és tisztességes eljárás követelményét. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság ítéletét - annak helyes indokai alapján - helybenhagyta, és az alperest a jogerős ítéletig terjedő további elmaradt munkabér megfizetésére is kötelezte.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a másodfokú ítélet "megváltoztatását", és a felperes keresetének elutasítását kérte.
Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen alkalmazta az irányadó jogszabályokat, és az ítélete ténybeli tévedéseket is tartalmazott. A felperes munkakörében az angol nyelvtudás nem alkalmazási feltétel volt, a munkaviszony megszüntetéséről pedig a munka színvonalasabbá tétele érdekében, tehát minőségi csere okából intézkedett. Az eljáró bíróságok a munkáltatói döntés célszerűségét vizsgálták, holott ez ellentétes az irányadó bírói gyakorlattal.
Érvelése szerint a felmondás időszakában az alperesnél ún. "létszám-stop" volt, tehát új munkavállaló felvételére csak minőségi cserével kerülhetett sor. Felesleges volt az operátorok számának vizsgálata is, mert a létszám minden esetben a termeléstől függött. Az elsőfokú bíróság tehát túlterjeszkedett hatáskörén, és a munkaviszony megszüntetésének célszerűségét vizsgálta, pedig ezt nem tehette volna az EBH 2003.968. számú határozat szerint, miután ez a munkáltató kompetenciájába tartozó kérdés.
A bíróságok ítéletei ezen túl ellentétesek a Legfelsőbb Bíróság MK 95. számú állásfoglalásával is, amely szerint a munkáltató döntési körébe tartozik annak meghatározása, hogy számára milyen szempontok alapján, miként valósul meg az érintett munkakör magasabb színvonalú ellátása. Az elsőfokú bíróság tehát nem értelmezte helyesen a minőségi csere lényegét, és helytelenül ítélte meg a saját feladatát, valamint rosszul alkalmazta az irányadó jogszabályokat is. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság a fellebbezéssel érdemben nem foglalkozott, csupán megismételte a célszerűség vizsgálatát, ezzel "ráerősített" az elsőfokú bíróság hatásköri túllépésére. A nyelvtudás, mint alkalmazási feltétel az alperesnél valóban nem volt szükséges, de azt a munkáltató preferálta, ezért ennek vitatása a célszerűség vizsgálatát jelentette.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A rendes felmondás indoka csak a munkavállaló képességeivel, a munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, illetve a munkáltató működésével összefüggő ok lehet [Mt. 89. § (3) bekezdés].
A rendes felmondás indokolása szerint az alperes a felperes munkaviszonyát minőségi cserére hivatkozással azért szüntette meg, mert a munkáltató "fontosnak találta e státuszokban olyan munkavállalók alkalmazását, akik minél magasabb szintű angol nyelvi tudással rendelkeznek". A célszerűségi szempontokat a bizonyítási eljárás során további indokokkal is kiegészítette, és arra hivatkozott, hogy a nyelvtudásra a külföldi utak, valamint a vevői auditok miatt is szükség volt.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében helytállóan hivatkozott arra, hogy a munkáltató döntési jogkörébe tartozik annak meghatározása, hogy számára milyen szempontok alapján valósul meg az adott munkakör magasabb színvonalú ellátása; ha jogszabály a munkakör betöltésére kötelező előírást nem tartalmaz, maga döntheti el milyen iskolai végzettségű, szakképesítésű munkavállalót alkalmaz adott munkakörben.
A felmondási indok okszerűsége körében azonban a bíróságnak vizsgálnia - illetve a munkáltatónak bizonyítania - kell a minőségi csere indokának okszerűségét és valóságát, vagyis azt, hogy az új munkavállaló alkalmazásához az adott munkakörben a felmondásban közölt és megvalósult célszerűségi ok folytán a munkáltatónak kellő érdeke fűződött, és emiatt nincs szüksége a felperes munkájára.
Az eljáró bíróságok ennek alapján jogszerűen vizsgálták, hogy az angol nyelvtudás a felperes által ellátott munkakör tekintetében a valóságban szükséges volt-e, és ennek hiánya okszerűen vezetett-e a munkavállaló munkaviszonyának megszüntetéséhez.
A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján helytállóan állapították meg, hogy igazolást nyert, mely szerint a felperes csoportjában, vagyis a minőségbiztosítás és minőség-ellenőrzés területén nem volt külföldi munkavállaló, a felperes csoportjában dolgozóknak nem kellett külföldre utaznia, továbbá a vevői auditok kapcsán sem volt szükség az idegen nyelv ismeretére.
Ugyancsak helytállóan döntöttek a bíróságok arról, hogy a bizonyítási eljárás során vizsgálandó volt, mely szerint a munkáltató intézkedése megfelelt-e a jóhiszemű és tisztességes eljárás követelményének (EBH 1999/45.). Az a bizonyított tény, hogy az 1100 fős, - ezen belül 200 a minőségbiztosítás területén alkalmazott - operátor állományból kizárólag a felperes munkaviszonyának megszüntetésére került sor az angol nyelvtudás hiánya miatt, továbbá, hogy ebben az időszakban összesen 55 fő további operátor felvételére került sor az alpereshez, akik közül csupán 6 fő rendelkezett valamilyen szintű angol nyelvtudással, azt támasztja alá, hogy a munkáltató intézkedése nem felelt meg a jóhiszemű és tisztességes eljárás követelményének, továbbá okszerűnek sem tekinthető [Mt. 3. § (1) bekezdés, 89. § (2) bekezdés].
Alaptalanul hivatkozott az alperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy az eljáró bíróságok az alkalmazási feltételeket és nem pedig a munka hatékonyabb ellátásának célszerűségét vizsgálták. A felmondás jogszerűségének elbírálása során ugyanis kiemelt jelentősége van annak, hogy az ebben az időszakban felvett munkavállalókkal szemben a munkáltató milyen alkalmazási feltételt kívánt meg. Ha az új munkavállalók esetében nem volt alkalmazási feltétel az angol nyelvtudás, és a felvett munkavállalók túlnyomó része sem rendelkezett idegen nyelvismerettel, a felperes felmondásának indoka nem valós. Az alperes által becsatolt kimutatásból megállapítható, hogy a felperes munkaviszonyának megszüntetése hónapjában, azaz 2007. júliusban összesen 9 operátor felvételére került sor, akik közül négyen alapfokú nyelvtudással rendelkeztek, majd augusztus hónapban az alperes újabb 7 főt alkalmazott nyelvtudás nélkül a felperes munkakörében.
Mindezek alapján az eljáró bíróságok helytállóan állapították meg azt, hogy a felmondásban foglalt indok nem vezethetett okszerűen a felperes munkaviszonyának megszüntetéséhez, továbbá a munkáltatói intézkedés sértette a jóhiszemű és tisztességes eljárás elvét is [Mt. 3. § (1) bekezdés].
Alaptalanul hivatkozott továbbá az alperes a felülvizsgálati kérelmében arra is, hogy a felperes munkaviszonyának megszüntetésekor a munkáltatónál ún. "létszám-stop" volt. Ezzel kapcsolatban írásos bizonyítékot nem csatolt, a meghallgatott tanúk vallomásai pedig ezt részben cáfolták, másrészt pedig azok ellentmondásosságára tekintettel az állított tény igazolására nem voltak alkalmasak.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.872/2010.)