adozona.hu
EH 2011.2336
EH 2011.2336
Az elévülés nyugvásának szabályai akkor alkalmazhatók, ha az igényérvényesítés akadályának megszűnéséig az elévülési idő már eltelt, vagy abból hat hónapnál kevesebb van hátra [Mt. 11. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében 3 millió forint nem vagyoni kártérítés, továbbá 2005. április 20-tól kezdődően havi 20 000 forint járadék és perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Álláspontja szerint a bőr, légúti és szembetegségeit az alperesi munkahelyen lévő por okozta és egészségi állapota a munkaviszonya megszűnése óta is folyamatosan romlik. A bőrbetegsége foglalkozási jellegéről 2005. november 24-én szerzett tudomást, amelyhez képest az igényét 3 éven belül érvényesítette.
A m...
EH 2011.2336 Az elévülés nyugvásának szabályai akkor alkalmazhatók, ha az igényérvényesítés akadályának megszűnéséig az elévülési idő már eltelt, vagy abból hat hónapnál kevesebb van hátra [Mt. 11. §].
A felperes a keresetében 3 millió forint nem vagyoni kártérítés, továbbá 2005. április 20-tól kezdődően havi 20 000 forint járadék és perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Álláspontja szerint a bőr, légúti és szembetegségeit az alperesi munkahelyen lévő por okozta és egészségi állapota a munkaviszonya megszűnése óta is folyamatosan romlik. A bőrbetegsége foglalkozási jellegéről 2005. november 24-én szerzett tudomást, amelyhez képest az igényét 3 éven belül érvényesítette.A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1995. április 3-ától dolgozott az alperesnél, tűzőnő munkakörben. A vállpárna formázása és tűzése során annak anyaga a levegőbe jutott, így a munkateremben nagy mennyiségű finom, színtelen és színezett por képződött.
A felperesnél 1999-2000-től bőr, légúti és szembetegségek tünetei jelentkeztek: bőrén száraz, hámló, viszkető, égő, kisebesedő elváltozások, köhögés, fulladás, torokgyulladás, rekedtség, szemén pedig szemszárazság, visszatérő kötőhártya gyulladás.
2005. januárra irritatív bőrgyulladás, kéz- és lábgomba, szemhéj dermatitis, allergiás eredetű orrnyálkahártya-gyulladás, gége- és garatgyulladás, asztma, visszatérő kötőhártya-gyulladás és sicca-syndroma betegségei alakultak ki.
A felperes bőr és légúti megbetegedéseinek foglalkozási eredetét az ÁNTSZ 2005-ben kivizsgálta. Bőrbetegségét - dermatitis kontakt irritatíva - 2005. április 20-ai dátummal foglalkozási megbetegedésként elfogadta, a légzőszervi megbetegedés foglalkozási eredetét azonban nem állapították meg. A felperes a foglalkozási megbetegedése nyilvántartásba vételéről 2005. november 24-én szerzett tudomást.
A felperes munkaviszonya 2005. október 26-án szűnt meg, ténylegesen 2005 áprilisáig végzett munkát.
A felperesnek atópiás, vagyis fokozott allergiás reakcióra való öröklött hajlama van. Bőrbetegségeit és szembetegségeit az atópia talaján a munkahelyi por váltotta ki, a betegségek tüneteit fokozta. A porexpozíció megszűnte után a felperesnél a bőr, szem és a légúti panaszokat az atópiája, illetőleg a szervezet idővel csökkenő nedvesség tartalma tartja fenn, sorsszerű megbetegedései, illetőleg munkahelyen kívüli irritáló tényezők okozhatják.
A felperes betegségei 2005. április 20-ától stagnálnak, életminőséget negatívan befolyásolóan nem romlottak.
A munkaügyi bíróság ítéletének indokolásában - figyelembe véve dr. Sz. T. és dr. H. Gy. igazságügyi orvosszakértők, valamint az ÁNTSZ eljárás keretében beszerzett tüdőgyógyász és a foglalkozás-egészségügyi szakorvosi véleményeket - azt állapította meg, hogy a felperes bőrgyulladása foglalkozási megbetegedés, valamint gombás bőrbetegsége, továbbá szembetegségei is okozati összefüggésben állnak a munkahelyi porexpozícióval. A felperes légúti betegségei, vagyis az orrnyálkahártya gyulladás, a gége- és garatgyulladás, valamint az asztma tekintetében az okozati összefüggést nem találta megállapíthatónak.
Kifejtette, hogy az alperes felelőssége kizárólag a 2005. április végéig jelentkező bőr- és szembetegségekért állapítható meg, ugyanis a felperes betegségei irritatív és kontakt jellegűek, azaz az irritáló anyaggal való érintkezés hatására jelentkeztek. Mivel a felperes 2005 áprilisáig végzett munkát, ezen időpontig volt expozíciós környezetben. Ezt követően betegségét már a korábban fennálló atópia, és az életkorával együtt járó hormonváltozás és az ennek hatására kialakult nedvesség-tartalom csökkenése tartotta fenn.
A munkaügyi bíróság megállapítása szerint a fennálló okozati összefüggés ellenére a felperes az igényét az elévülési időn túl érvényesítette. A betegségek tünetei 1999-2000 körül jelentkeztek, és a 2005. januári bőrgyógyászati lelete szerint is a bőrtünetei már három éve fennálltak. A felperes betegségei 2004. év végére, 2005-re állandósultak annyira, hogy már a munkáját sem tudta ellátni. Állapotában tehát 2005 januárjában következett be olyan súlyú romlás, amely a nem vagyoni kárigénye esedékessé válását meghatározza. Ehhez képest az igénye 2008 januárjában elévült, a keresetét pedig 2008. április 11-én terjesztette elő a munkaügyi bíróságnál.
Érvelése szerint a kárigény a kár bekövetkeztével válik esedékessé, nem pedig a tudomásszerzéssel. Annak, hogy a felperes csak 2005. november 24-én szerzett tudomást a betegsége foglalkozási jellegéről, csak az elévülés nyugvása esetén van jelentősége. Ennek szabályai viszont akkor alkalmazandók, ha az igényérvényesítés akadályának megszűnéséig az elévülési idő már eltelt, vagy abból hat hónapnál kevesebb van hátra. Jelen esetben viszont a felperes az elévülési idő alatt tudomást szerzett a betegsége foglalkozási jellegéről, igényét ezért 2008 januárjáig érvényesíthette volna. Miután elévülést megszakító cselekménnyel nem élt, ezért az igénye elévült.
A munkaügyi bíróság a nem vagyoni kárigény alapjaként nem találta megállapíthatónak a folyamatos állapotrosszabbodásra történő felperesi hivatkozást sem. Dr. B. B. háziorvos, valamint mindkét szakértő egybehangzóan úgy nyilatkozott, hogy a felperes állapota 2005. április 20-ától stagnál, betegségei, életminőséget negatívan befolyásolóan nem romlottak. Utalt arra, hogy a felperes 2005. április 20-a után jelentkező pszichés betegsége - a szorongásos depressziós tünetegyüttes - nem hozható összefüggésbe a munkahelyi porexpozícióval, a pszichoszomatikus zavar fennállása pedig nem volt megállapítható. A 2005. április 20. után igazolódott idült orrsövényferdülés és arcüreggyulladás tekintetében a szakértő úgy nyilatkozott, hogy ezek a betegségek 2005. április 20-án már bizonyosan fennálltak, csak később igazolódtak.
A felperes járadékigényét ugyancsak alaptalannak találta a munkaügyi bíróság és megállapította, hogy az elmúlt években orvosi kezeléssel járó költsége és gyógyszerköltsége vonatkozásában az alperes felelőssége nem állapítható meg, mivel ezen állapotában a porexpozíció már nem játszott szerepet.
A felperes fellebbezése és az alperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben - az illetékre vonatkozóan - megváltoztatta.
A felperes fellebbezése kapcsán kifejtette - egyezően a munkaügyi bíróság álláspontjával - hogy a kárigény a kár bekövetkezésekor válik esedékessé, vagyis akkor, amikor a kárt elszenvedő életvitele elnehezül és azt az orvosi vizsgálat megállapítja. Ez a felperes esetében 2005 januárjában következett be, amelyet az igazságügyi orvosszakértők véleménye és dr. K. V. főorvos 2005. január 20-án kelt bőrgyógyászati lelete kétséget kizáróan alátámaszt. A leletből kitűnik, hogy erre az időpontra a felperes állapota állandósult. Ezt követően - és különösen munkaviszonyának megszűnése után - állapotában romlás már nem igazolt, így nem állapítható meg újabb esedékességi időpont. Az a tény, hogy a felperes foglalkozási betegségét 2005. április 20-ával állapították meg, és erről november 24-én szerzett tudomást, az igény-érvényesítés időpontját nem változtatja meg. Az elsőfokú bíróság helyesen fejtette ki, hogy emiatt az elévülés nyugvása jöhetne szóba az Mt. 11. § (3) bekezdése alapján, azonban a felperes az elévülési idő alatt szerzett tudomást a betegsége foglalkozási jellegéről, tehát az igényét 2008 januárjáig érvényesíthette volna.
Az alperes csatlakozó fellebbezése alapján kifejtette, hogy a munkaügyi bíróság helyesen értékelte a szakértői véleményeket, valamint a tanúk nyilatkozatait akkor, amikor a felperes bőrgyulladása, gombás bőrbetegsége, valamint szembetegsége vonatkozásában a porexpozícióval való okozati összefüggést megállapította. A másodfokú bíróság nem látott indokot a bizonyítékok felülmérlegelésére, az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás és jogi következtetés megváltoztatására.
Mindezek alapján a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét érdemben helybenhagyta a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet - elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályú - hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát, a kereseti kérelemnek megfelelő alperesi marasztalást kérte.
Arra hivatkozott, hogy az alperes munkáltatótól több ízben kérte a foglalkozási megbetegedése kivizsgálását, annak megállapítását és elismerését. Kérte továbbá a munkakörülmények javítását, miután sem védőfelszerelést, sem védőitalt nem kaptak, porszűrő berendezés nem volt. Álláspontja szerint az alperes több mulasztást követett el és megsértette az 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) több rendelkezését. Nem állapította meg a felperes kezdeményezésére a betegsége foglalkozási eredetét, ennek elutasításáról nem hozott alakszerű határozatot, és nem oktatta őt ki a jogorvoslat lehetőségéről sem. Megsértette továbbá az Mvt. 32. §-át, 42. § a), b)</a>, c) pontját, 54. § (1) és (5) bekezdését, valamint a 64. § (4) bekezdését is.
Az eljáró bíróságok nem körültekintően értékelték a bizonyítékokat, és az Mt. 11. § (1)-(2) bekezdésének alkalmazásával jogszabálysértést követtek el. Álláspontja szerint nem az életvitel elnehezülésének időpontja az irányadó, hanem amikor annak mértéke véglegesen kialakult, ez pedig 2005. április 20-án történt meg. E körben utalt dr. H. Gy. igazságügyi orvosszakértő véleményére, mely szerint 2005. április 20-ától a bőr, szem, és légúti megbetegedései stagnáltak, nincs arra utaló orvosi adat, hogy romlottak volna. Abban az esetben, ha 2005 januárjában alakult volna ki az állapota, a szakértő ehhez képest állapította volna meg a stagnálást. Érvelése szerint a 2005. januári időpontot önkényesen határozták meg az igényérvényesítés és az esedékesség kezdő időpontjaként. Vitatta továbbá azt is, hogy az alperes felelőssége csak 2005 áprilisáig állt volna fenn, tekintettel arra, hogy augusztus 31-éig ténylegesen dolgozott az alperesnél.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.
A munkaviszonnyal kapcsolatos igény három év alatt évül el [Mt. 11. § (1) bekezdés]. Az elévülés jogkövetkezménye, hogy az elévült követelést bírósági úton nem lehet érvényesíteni. Az igény elévülése az esedékessé válástól kezdődik [Mt. 11. § (2) bekezdés]. A törvényen alapuló következetes ítélkezési gyakorlat szerint a követelés a kár bekövetkezésekor válik esedékessé, vagyis jelen esetben akkor, amikor a felperes - munkahelyi porexpozícióval okozati összefüggésben létrejött - betegségei véglegesen kialakultak. Adott esetben ez az időpont a foglalkozási betegségként is nyilvántartásba vett általános jellegű bőrgyulladása esetén - mindkét orvosszakértő szerint - 2005. január 20-a volt, amikor a kialakult állapota az életminőségét biztosan rontotta. A felperes légúti-, és a kártérítési igénye alapjaként szóba jöhető szembetegségét pedig korábbi, 2004. decemberi leletek írják le. A felperes a munkahelyi porexpozícióval okozati összefüggésben álló betegségek tekintetében olyan orvosi iratot nem tudott bemutatni, amely más esedékességi időpont megállapítását tenné lehetővé.
A felülvizsgálati kérelemmel támadott ítélet ezért a károsodás bekövetkezését és erre tekintettel az elévülés kezdő időpontját helyesen állapította meg.
Helytállóan állapították meg az eljáró bíróságok, hogy az általános bőrgyulladás foglalkozási betegségként való elismerése (2005. április 20.) és az erről való felperesi tudomásszerzés (2005. november 24.) csak az elévülés nyugvását eredményezték [Mt. 11. § (3)], de az esedékessé válás időpontját nem változtatták meg. A felperes esetében az elévülés nyugvása az elévülési idő kezdetére, annak első 11 hónapjára esett, ezért a követelését - ahogyan azt az eljáró bíróságok helytállóan megállapították - az irányadó három éves elévülési időn belül, vagyis 2008 januárjáig érvényesíthette volna. Mivel a felperes a keresetét csak 2008. április 11-én terjesztette elő, igénye elévült, bírósági úton nem érvényesíthető.
A felülvizsgálati kérelemben az Mvt. alperesi megsértésére vonatkozó felperesi hivatkozás alaptalan, mert az igény esedékességét, azaz a betegségek végleges kialakulásának időpontját az alperes esetleges munkavédelmi szabályszegése nem változtatja meg.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.767/2010.)