adozona.hu
BH 2011.12.347
BH 2011.12.347
A próbaidő alatt a köztisztviselői jogviszony indokolás nélkül megszüntethető, a munkáltató jognyilatkozata azonban jogellenes, ha annak bizonyított indoka a köztisztviselő szexuális zaklatást elutasító magatartása volt [2003. évi CXXV. tv. 8., 10., 19. §-ai, Pp. 206. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében 2 havi átlagkeresetnek megfelelő, összesen 265 000 forint összegű átalánykártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Hivatkozása szerint az alperes próbaidő alatt jogellenesen szüntette meg a közszolgálati jogviszonyát, nem a jóhiszeműség és tisztesség követelményeinek megfelelően járt el, megsértette a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményeit, és hátrányos megkülönböztetést alkalmazott vele szemben.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasítot...
BH 2011.12.347 A próbaidő alatt a köztisztviselői jogviszony indokolás nélkül megszüntethető, a munkáltató jognyilatkozata azonban jogellenes, ha annak bizonyított indoka a köztisztviselő szexuális zaklatást elutasító magatartása volt [2003. évi CXXV. tv. 8., 10., 19. §-ai, Pp. 206. § (1) bekezdés].
A felperes a keresetében 2 havi átlagkeresetnek megfelelő, összesen 265 000 forint összegű átalánykártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Hivatkozása szerint az alperes próbaidő alatt jogellenesen szüntette meg a közszolgálati jogviszonyát, nem a jóhiszeműség és tisztesség követelményeinek megfelelően járt el, megsértette a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményeit, és hátrányos megkülönböztetést alkalmazott vele szemben.A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2005. szeptember 15-én létesített közszolgálati jogviszonyt az alperesnél igazgatási ügyintéző munkakörben. A kinevezéssel egyidejűleg a felek próbaidőt kötöttek ki. Peradat, hogy a felperes a jegyző használatában lévő mobiltelefonról a jogviszonyának fennállása alatt erotikus tartalmú sms-eket kapott, amelyek nemcsak hétköznap, hanem hétvégén is érkeztek a telefonjára. Az alperes a próbaidő lejárta előtt, 2006. január 16-án indokolás nélkül, azonnali hatállyal megszüntette a felperes közszolgálati jogviszonyát.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a perbeli esetben a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy az alperes a közszolgálati jogviszony megszüntetéséhez fűződő jogát nem rendeltetésszerűen gyakorolta, azaz a jogviszony megszüntetésére azért került sor, mert a köztisztviselő nem tett eleget az általa hivatkozottak szerint a jegyző közszolgálati jogviszonnyal össze nem függő elvárásainak. A hátrányos megkülönböztetésre való hivatkozás körében szintén a felperesnek kellett megjelölnie, hogy az alperes mely munkavállalókhoz képest sértette meg az egyenlő bánásmód elvét.
Az a körülmény, hogy a felperes az adott esetben csak csekély súlyúnak értékelendő hibákat követett el, nem teszi a próbaidő alatti jogviszony megszüntetést jogellenessé tekintettel arra, hogy a jogszabály a próbaidő alatti munkaviszony megszüntetésre nem tartalmaz semmiféle feltételt. Az alperes tehát a legcsekélyebb hiba vagy kifogás alapján is dönthetett a jogviszony megszüntetése mellett.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint amennyiben tényként lenne megállapítható, hogy T. I. tanú félreérthetetlen helyzetben találta a felperest a jegyzővel, így abban az esetben sem lenne kétséget kizáróan bizonyítható, hogy ez a körülmény indította volna a jegyzőt a próbaidő alatti jogviszony megszüntetésére.
A bíróság szükségtelennek tartotta a mobiltelefon szolgáltató megkeresését a felperesnek az sms-ekre adott válaszai vonatkozásában. Amennyiben azokból a felperes elutasító magatartása derülne ki - mint amelyre egyébként a jegyző sms-einek tartalmából is következtetni lehet -, úgy abban az esetben sem lenne kétséget kizáróan bizonyított az okozati összefüggés a szexuális zaklatás, és a munkáltató intézkedése között.
Nem hagyhatók figyelmen kívül az alperes által a felperes munkavégzésére vonatkozóan csatolt okirati bizonyítékok, valamint T. D., Sz. Sz., és dr. T. L. tanúk vallomásai, amelyekből megállapítható, hogy az alperes nem volt maradéktalanul elégedett a felperes munkavégzésével. A bíróság nem találta bizonyítottnak, hogy a felperes közszolgálati jogviszonyának próbaidő alatti megszüntetése az általa hivatkozott elutasító magatartásával állna összefüggésben.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes közszolgálati jogviszonyát, ezért 256 000 forint "sérelmi díj" megfizetésére kötelezte.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint zaklatásnak minősül a munkahelyen minden olyan szóbeli, illetve tettleges, nemi kapcsolatra irányuló vagy utaló megnyilvánulás, amely az alárendelt munkavállaló rendelkezési jogát, és azon keresztül az emberi méltóságát sérti vagy veszélyezteti. A szexuális zaklatás tényének igazolása a sértett munkavállalóra hárul.
A másodfokú bíróság a jegyző által a felperesnek küldözgetett agresszív hangvételű, erotikus sms-eket kifejezetten súlyos szexuális zaklatásnak nyilvánította, álláspontja szerint azok nem voltak sem "jópofának", sem hangulatjavító kedveskedésnek tekinthetőek.
A másodfokú bíróság a felmondás előtti napokban történt tettleges zaklatást is tényként látta megállapíthatónak. Az elsőfokú bíróság azért mellőzte ezt, mert bár T. I. tanúvallomása tartalmilag eléggé egyértelmű volt (látta, miszerint a jegyző az irodájában a vele szemben ülő felperest gyakorlatilag a székhez szögezve szorongatja), az időpontot illetően az állításai bizonytalannak tűntek. A hangsúly azonban nem az eset időpontján, hanem a megtörténtén van. A tanú nem vesztette el a szavahihetőségét csak azért, mert két év távlatából napra pontosan nem tudta, hogy mikor látta az általa említett eseményeket. Nem kizárt, hogy T. I. a jegyző "tettenérését" azonnal "elújságolta" a titkárságon várakozó B. L.-nek, aki ezt határozottan megerősítette.
A megyei bíróság T.-né K. Z. tanúvallomását akként értékelte, hogy az közvetett módon megerősítette a felperes szavahihetőségét, illetve a szexuális zaklatásokra vonatkozó állításait. Életszerűnek és elfogadhatónak találta a tanú azon nyilatkozatát is, miszerint a jegyzővel szembeni nyilvános fellépés reménytelennek tűnt.
A felperes munkavégzését vizsgálva a másodfokú bíróság kifejtette, hogy a köztisztviselő a próbaidő alatt hozzávetőleg azokkal a nehézségekkel küzdött, amelyekkel a pálya kezdetén álló bármely személy. A munkáltató a próbaidő alatt elküldheti az alkalmas vagy kevésbé alkalmas tisztviselőt is, és vitathatatlan joga van megcélozni a magasabb színvonalat, kivéve, ha saját hibájából a visszaélés, a szexuális zaklatás gyanújába keveredik, majd az be is bizonyosodik. A másodfokú bíróság kiemelendőnek tartotta, hogy a T. I. által észlelt, és nagyobb körben közreadott zaklatási ügy éppen abban az utolsó három hetes időszakban történt, ami megelőzte a felperes foglalkoztatásának megszüntetését. A felperes részéről nem történt olyan mulasztás, kötelezettségszegés, amely mint "utolsó csepp a pohárban" a jogviszonya felbontását kézenfekvően szükségessé, illetve egyértelműen indokolttá tehette volna.
Az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet "megváltoztatására", a felperes keresetének elutasítására, és perköltségben történő marasztalására irányult.
A felülvizsgálati érvelés szerint a jogerős ítélet sérti a Pp. 206. §, illetve a 221. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat. Az ítélet iratellenes, és a bizonyítékok egybevetése és összefüggésében való értékelése során nyilvánvaló logikai ellentmondásokat tartalmazó.
A tanúvallomások egyértelműen bizonyítják, hogy a polgármesteri hivatal egymással napi kapcsolatban lévő munkavállalói között kialakult közvetlen légkörben nem egyoldalú viccelődés, illetve "poénkodás" történt, hanem az ebben résztvevők között általános, és elfogadott volt a kapcsolattartás ilyen formája, és ebben a felperes munkába lépését követően aktívan részt vett.
T. I. tanú az alperes jegyzői irodát leíró vallomása valótlan, hiszen a felperes másik tanúja, B. L. is megerősítette a vallomásában azon alperesi állítást, mely szerint a jegyzői iroda berendezése megfelelt az alperes által becsatolt műszaki leírásnak, azaz ellentétes a T. I. tanú által elmondottakkal. Valótlan tehát azon állítás, mely szerint T. I. benyitott az irodába, és látta vele szemben háttal ülni az alperes jegyzőt és a felperest, mert ahogyan a képeken is látszik, a tanú által előadottak szerint lehetetlen az irodába úgy benyitni, ahogyan a tanú ezt előadta.
T. I. tanúvallomása szerint az általa észlelt "tettleges szexuális zaklatás" időpontja 2006. január 4., bár az esemény időpontjának a másodfokú bíróság nem tulajdonított jelentőséget, csak annak a ténynek, hogy az megvalósult. A periratok között 2006. január havi jelenléti ívből egyértelműen megállapítható, hogy a felperes 2006. január 4-én és 5-én nem tartózkodott a hivatalban, szabadságon volt.
Az alapeljárás során tanúvallomásokkal, mind iratokkal bizonyította az alperes, hogy a felperes a munkáját nem látta át, az önkormányzat működése szempontjából rendkívül fontos munkakörben olyan hibákat vétett, amelyek miatt hosszú távú alkalmazhatósága a munkáltató számára komoly veszélyt jelentett.
A felperes folyamatosan tisztában volt azzal, hogy az alperes jegyzője elégedetlen a munkavégzésével, és érezte, hogy ez a próbaidő alatt megszüntetésre fog kerülni. Tehát már akkor biztos volt a jogviszonya megszüntetésében, amikor a másodfokú bíróság által elfogadottnak, és a foglalkoztatás megszüntetésének alapjául szolgáló - bizonyítottan valótlan - T. I. tanú által előadott cselekmény megtörtént volna. A másodfokú bíróság megállapításai iratellenesek és megalapozatlanok.
A polgármesteri hivatal vezetése 2005. december 14-én már egybehangzóan döntött a felperes jogviszonyának megszüntetéséről, azonban T. D. polgármester kérésére azt az ünnepek előtt már nem hajtották végre, arra csak január végén került sor. Január első hetében a felperes szabadságon volt, a második héten a polgármester kistérségi és önkormányzati elfoglaltsága miatt nem volt vezetői értekezlet, így a felperes jogviszonyának megszüntetése ezért halasztódott későbbi időpontra.
T.-né K. Z. a felperessel nem dolgozott együtt, a nevezett közszolgálati jogviszonya a próbaidő letelte után a felek közös megegyezése alapján szűnt meg, jóllehet a tanú munkavégzésével kapcsolatosan a kollégáknak, mind a város polgármesterének aggályai voltak.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Egyenlő bánásmódról és esélyegyenlőségről szóló 2003. évi CXXV. tv. (Esélytv.) 8. §-a szerint közvetlen hátrányos megkülönböztetés az, amelynek eredményeként meghatározott személy vagy csoport neme, faji hovatartozása, bőrszíne, nemzetisége, vallása stb., illetve egyéb tulajdonsága miatt összehasonlítható helyzetben levő, más személyhez vagy csoporthoz képest kedvezőtlenebb bánásmódban részesül. Ugyanezen törvény 10. §-ának (1) bekezdése egyértelműen rögzíti, hogy zaklatásnak minősül az emberi méltóságot sértő magatartás, amely az érintett személynek a 8. §-ban meghatározott tulajdonságával függ össze, és célja vagy hatása valamely személlyel szemben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő, vagy támadó környezet kialakítása.
A bizonyítás szabályai szerint a jogsérelmet szenvedett félnek azt kell valószínűsítenie, hogy hátrány érte, és rendelkezett a törvényben meghatározott (8. §) tulajdonsággal. Ennek valószínűsítése esetén a másik felet terheli annak bizonyítása, hogy a valószínűsített körülmények nem állnak fenn, vagy az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta, illetve az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani (Esélytv. 19. §, BH 2004/255.).
A bizonyítási eljárás adatai alapján a jogerős ítélet helyállóan fejtette ki, hogy munkahelyen minden nemi kapcsolatra utaló magatartás (akár szóban, akár sms formájában, vagy tettekkel) alkalmas lehet a munkatárs emberi méltóságának megsértésére. A jelen esetben egyértelműen megállapítható volt, hogy az alperes jegyzője által küldött sms-ek a munkavégzéstől függetlenek, a felperesre nézve sértőek, és személyeskedőek voltak. Ezen nem változtat azon felülvizsgálati hivatkozás sem, hogy a munkahelyen esetlegesen közvetlen, baráti légkör uralkodott a munkatársak között.
A bizonyítékok értékelése során (Pp. 206. §) a másodfokú bíróság helytálló következtetést vont le T. I. és B. L. tanúvallomásából. Az irodai bútorok átlagos elhelyezkedésére vonatkozó alperesi érvelés nem alkalmas az irodában történtek megcáfolására. T. I. hosszú idő távlatából ugyan pontosan nem tudta megjelölni az általa közvetlenül tapasztalt esemény időpontját, a 2006. január 4-ei dátumot - a felülvizsgálati kérelemben írtakkal ellentétben - nem állította, csak az alperes által felmutatott jegyzőkönyv alapján vélelmezte azt. Hivatkozása szerint azonban az esemény inkább 2006. január 9-én történt. Önmagában azonban a tanú által elmondott cselekmény időpontjának nincs perdöntő jelentősége, csak annak, hogy a felperes és a jegyző az irodában olyan intim helyzetben volt, amely a munkahelyen megengedhetetlen.
Az alperes az eljárás során azt állította, hogy a jogviszony megszüntetését a felperes nem megfelelő munkavégzése indokolta. A másodfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy a próbaidő vége felé az alperes kistérségi megbízást is ajánlott a felperesnek többletfeladatként, amely nem alkalmas a "rossz teljesítménye" alátámasztására. A felülvizsgálati kérelem szerint a munkáltató 2005. december 14-én már elhatározta, hogy a felperes foglalkoztatását megszünteti, azonban december 23-án igazgatási előadó munkakörre írtak ki pályázatot a felperes munkakörét nem érintve. Ezen körülmény azt támasztja alá, hogy a foglalkoztatását ekkor még nem kívánták megszüntetni, csak akkor, amikor széles körben ismertté vált a T. I. által tapasztalt esemény. A próbaidő alatt a munkáltatónak lehetősége van indokolás nélkül megválni a tisztviselőjétől, azonban a jelen esetben az volt megállapítható, hogy a jogviszony megszüntetése valódi indoka nem a felperes munkavégzése, hanem a zaklatást elhárító magatartása volt.
A másodfokú bíróság ítélete megfelel a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében és a Pp. 221. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknak, a felek nyilatkozatait és a tanúk vallomását egyenként és egymással összevetve értékelte, abból megalapozott jogi következtetést vont le.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján - részben módosított indokolással - hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.250/2010.).