adozona.hu
EH 2011.2328
EH 2011.2328
Az a fél, aki a társasági határozat felülvizsgálatát jogosult kérni, nincs elzárva attól a jogi lehetőségtől sem, hogy - ha annak feltételei egyébként fennállnak - a létesítő okirat módosítása érvénytelenségének megállapítását kérhesse. Ha ez utóbbi perben a felperes jogi érdekét a részvényesi minőségére alapítja, és a per során részvényesi minősége megszűnik, elveszti perbeli legitimációját, amely a kereset elutasítását eredményezi [2006. évi IV. tv. 45. §, 176. §, 2006. évi V. tv. 70. §, Pp. 3. §, 123. §,
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes 1992. június 10-én került a cégjegyzékbe bejegyzésre, működési formája nyilvánosan működő részvénytársaság. Alapszabálya a 2006. évi IV. törvény (Gt.) rendelkezéseinek megfelelően utóbb módosításra került. A felperes 2009. március 29-ig volt az alperes részvényese, amikor is részvényeit elidegenített az S. O. (továbbiakban: S.) külföldi társaságnak.
Az alperes 2007. április 26-án közgyűlést tartott, ahol többek között a 20. szám alatti határozatával módosította az alapszabály igaz...
EH 2011.2328 Az a fél, aki a társasági határozat felülvizsgálatát jogosult kérni, nincs elzárva attól a jogi lehetőségtől sem, hogy - ha annak feltételei egyébként fennállnak - a létesítő okirat módosítása érvénytelenségének megállapítását kérhesse. Ha ez utóbbi perben a felperes jogi érdekét a részvényesi minőségére alapítja, és a per során részvényesi minősége megszűnik, elveszti perbeli legitimációját, amely a kereset elutasítását eredményezi [2006. évi IV. tv. 45. §, 176. §, 2006. évi V. tv. 70. §, Pp. 3. §, 123. §, a Tanács 6/151 EGK Első Irányelv preambuluma 12. cikk].
Az alperes 1992. június 10-én került a cégjegyzékbe bejegyzésre, működési formája nyilvánosan működő részvénytársaság. Alapszabálya a 2006. évi IV. törvény (Gt.) rendelkezéseinek megfelelően utóbb módosításra került. A felperes 2009. március 29-ig volt az alperes részvényese, amikor is részvényeit elidegenített az S. O. (továbbiakban: S.) külföldi társaságnak.Az alperes 2007. április 26-án közgyűlést tartott, ahol többek között a 20. szám alatti határozatával módosította az alapszabály igazgatóság megválasztásáról rendelkező 15.4. pontját. Az alapszabály idevonatkozó rendelkezése kiegészült az alábbiak szerint: "Amennyiben bármely részvényes az igazgatóság egy vagy több tagjának visszahívását kezdeményezi, úgy az a közgyűlés legfeljebb három igazgatósági tag visszahívásáról határozhat érvényesen azzal, hogy a három igazgatósági tag visszahívásáról döntő közgyűlést követő hat hónapon belül további igazgatósági tagok visszahívására nem kerülhet sor; a három igazgatósági tag visszahívásáról döntő közgyűlést követő hat hónap elteltével megtartásra kerülő bármely közgyűlésen az igazgatóság bármely tagja visszahívható. Az előző mondatban foglaltak nem alkalmazhatók, amennyiben valamely részvényes vagy részvényesi csoport a tulajdonában tartja a társaság nyilvános vételi ajánlat útján megszerzett részvényeinek több mint 33%-át."
Az említett 20. számú közgyűlési határozat alapján az alperes létesítő okiratának a módosítását a cégbíróság 2007. június 1-jén a cégjegyzékbe bejegyezte, a végzést 2007. június 28-án a Cégközlönyben közzétette. A közgyűlésen hozott 20. számú határozat megtámadása iránt per nem indult, és az arra feljogosítottak cégbejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránt sem indítottak pert.
A felperes 2007. december 3-án terjesztette elő keresetét, amelyet a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (Ctv.) 70. §-ának (1) bekezdésére alapított. Kereseti előadása szerint az alapszabály módosított 15.4. pontjának említett rendelkezései a Gt. 24. § (2) bekezdését sértik, mert a közgyűlésnek az igazgatósági tagok visszahívhatóságára irányuló jogait korlátozzák. Az érvénytelenség megállapítására irányuló jogi érdekét abban jelölte meg, hogy részvényesként méltányolandó érdeke fűződik az alperes hatályos jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő működéséhez. Kérte, hogy a bíróság az érvénytelenség megállapítása mellett kötelezze az alperest az érvénytelenségi ok megszüntetéséhez szükséges intézkedések megtételére és vonja le ennek cégjogi következményeit.
Az alperes elsősorban a per megszüntetését kérte eljárásjogi kifogásokra hivatkozással. A keresetet érdemben is alaptalannak találta és kérte annak elutasítását, amennyiben a bíróság a permegszüntetési kérelmével nem értene egyet.
Az ügyben első ízben eljáró elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Jogi álláspontja az volt, hogy a felperes az igényét a Gt. 45. §-ában meghatározott társasági határozat felülvizsgálata iránti perben érvényesíthette volna. Kifejtette azt az álláspontját is, hogy a Ctv. 70. §-ára alapított perekben csakis a Ptk.-ban nevesített érvénytelenségi okok vizsgálatára van lehetőség, a Gt.</a> szabályaiba ütközésre hivatkozással erre nem kerülhet sor.
Az ítélőtábla végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította. A másodfokú bíróság álláspontja az volt, hogy a felperes szabadon dönthet abban a kérdésben, egy számára sérelmesnek tartott határozattal szemben milyen törvényes lehetőség alapján keres jogvédelmet. A felperes a Ctv. 70. § (1) bekezdésére alapította a keresetét, a kereset nem késett el, azt érdemben vizsgálni kell.
A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság eljárásának tartama alatt a felperes 2009. március 29-én értékesítette a tulajdonát képező valamennyi alperesi részvényét az S. társaság részére. Az új részvényes részesedése az alperesben 21,22% lett. Az S. társaság 2009. március 30-án értesítette az alperest és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét a részvények megvásárlásáról. A felperes a 2009. március 29-i értékesítés időpontjától nem rendelkezik alperesi részvényekkel.
Az alperes 2009. április 23-án ismételten módosította az alapszabály 15.4. pontjának a jelen perben kifogásolt rendelkezéseit. Módosult az egyidejűleg visszahívható igazgatósági tagok száma és az újabb igazgatósági tag visszahívhatóságának várakozási ideje.
A részvények értékesítésére tekintettel az S. társaság a felperes jogutódjaként a jelen perbe önként be kívánt lépni. A felperessel együtt kérte a bíróságtól a jogutódi minőségének a megállapítását és a felperes perből való elbocsátását. Az ítélőtábla végzésével a perbelépés engedélyezésére vonatkozó kérelmet jogerősen elutasította. Álláspontja az volt, hogy a részvényesi jogok a részvényhez, mint forgalomképes értékpapírhoz kapcsolódnak, azok a társaság mindenkori részvényesét a saját jogán illetik meg.
Az elsőfokú bíróság a jogutódlás kérdésében hozott döntés után folytatta az eljárást, a 2009. május 15-én tartott tárgyaláson felhívta az alperest a Ctv. 69. §-ának (3) bekezdése alapján arra, hogy hat hónapon belül az alapszabályának a keresettel támadott 15.4. pontját úgy módosítsa, hogy az feleljen meg a Gt. 24. § (2) bekezdése rendelkezéseinek. Az alperes a bíróság felhívásának nem tett eleget.
A felperes a részvények értékesítése után a keresetét módosította és azt kérte, hogy a bíróság az alapszabály 2007. április 26-i módosítása érvénytelenségét állapítsa meg akként, hogy a kifogásolt rendelkezést az ítélet meghozataláig, de legfeljebb attól számított 90 napig nyilvánítsa hatályossá. Az alapszabály módosítási kötelezettségben megjelenő marasztalás iránti kérelmet nem tartotta fenn.
Az alperes álláspontja a módosított keresetre nézve is változatlanul az volt, hogy a felperes már eredetileg sem rendelkezett perbeli legitimációval, tekintettel arra, hogy a felperesnek arra lett volna lehetősége, hogy a Gt. 45. §-a alapján indítson pert társasági határozat hatályon kívül helyezése iránt, ezt azonban annak idején elmulasztotta. Ezt a mulasztását nem pótolhatja a Ctv. 70. §-a szerinti perindítással. Részvényesi minőségének a megszűnésére tekintettel pedig a felperesnek megszűntek azok a feltételezett jogi érdekei, amelyek esetleg lehetővé tették volna számára a sikeres perlést. Ezek mellett az alperes 2009. április 23-án ismételten módosította az alapszabályát, ezt az alapszabályi rendelkezést senki nem támadta meg, ezért a felperesnek nincs is jogcíme arra, hogy egy már nem hatályos alapszabályi rendelkezést támadjon. Mindebből nyilvánvaló, hogy a felperes nem a saját jogán, hanem a részvényeit megvásárló új tulajdonos perbizományosaként perel, ezt az intézményt azonban a magyar jog nem ismeri. Végül utalt arra is, hogy a Gt.</a> időközben módosított, 2009. december 1-je óta hatályos 308. §-ának (4) bekezdése lehetőséget ad arra, hogy nyilvánosan működő részvénytársaságok esetében az alapszabály korlátozza az egyidejűleg visszahívható igazgatósági tagok számát.
Az ismertetett tényállás alapján az elsőfokú bíróság 22. sorszám alatti ítéletével a felperes keresetének akként adott helyt, hogy az alperes alapszabálya 15.4. pontjának 2007. április 26-án történt módosítása érvénytelenségét megállapította, e módosítást azonban 2009. április 23-ig hatályossá nyilvánította. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság arra a jogi következtetésre jutott, hogy - az ítélőtábla hatályon kívül helyező végzésében foglaltakra is tekintettel - a felperes perbeli legitimációja nem tehető kétségessé. Nincs jelentősége annak sem, hogy a felperes keresetindítását követően részvényesi minősége megszűnt.
Érdemben az volt az álláspontja, hogy az alapszabály módosított rendelkezése sérti a Gt. 24. § (2) bekezdésében foglaltakat, mert korlátozza a közgyűlés igazgatósági tagok visszahívhatóságára vonatkozó rendelkezését. Nem vitás ugyan, hogy az alperes 2009 áprilisában az alapszabályának e rendelkezését módosította és ez utóbbi módosítást senki nem támadta meg, mindez azonban nem változtat azon, hogy 2007. április 29-étől 2009. április 23-áig az alperes alapszabályának olyan rendelkezése volt, amely jogszabályba ütközött. Ezért az elsőfokú bíróság az érvénytelenséget megállapította, azonban a kifogásolt alapszabályi rendelkezést 2009. április 23-áig hatályosnak nyilvánította. Kitért arra is, hogy az alapszabály kifogásolt rendelkezését nem teszi visszamenőlegesen érvényessé az a jogszabály módosítás, amely csak 2009. december 1-jén lépett hatályba.
Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, kérve annak megváltoztatását és a kereset elutasítását. Változatlanul fenntartotta azt az álláspontját, hogy a felperesnek nincs perbeli legitimációja és a megállapítási kereset feltételei sem állnak fent. Hangsúlyozta, hogy a részvények értékesítésével a felperesnek a perlést megalapozó jogi érdekeltsége megszűnt, ezért a Pp. 123. §-a alapján sem kérhet jogvédelmet. A ítélet végrehajthatatlan rendelkezéseket tartalmaz tekintettel arra, hogy a peresített közgyűlési határozat időközben módosításra került. Érdemben is vitatta az elsőfokú bíróság döntését.
Az ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a már korábban meghozott hatályon kívül helyező végzésében foglaltaknak megfelelően, a felperes az alperesi társaság részvényeseként minden további jogvédelem szükségessége nélkül rendelkezett perbeli legitimációval, a létesítő okirat-módosítás érvénytelenségének megállapítása iránti perindítás jogszabályi feltételei fennálltak. A Ctv. 70. §-ának alkalmazása körében pedig bármilyen jogszabálysértés, így a Gt. 24. §-a (2) bekezdésében foglaltak megsértése is alapul szolgálhat a létesítő okirat-módosítás érvénytelenségének a megállapításához. Az a tény pedig, hogy a felperes részvényesi minősége a perindítást követően megszűnt, a felperesnek az alperesi alapszabály 2007. április 26-i módosítása érvénytelenségének, mint anyagi jogi jogkérdésnek az eldöntésére irányuló igényérvényesítési jogosultságát, kereshetőségi jogát nem érintette. A felperes a per során részvényesi minőségének megszűnése és az alperesi alapszabály módosítása után nem új keresetet terjesztett elő, hanem a korábbi keresetét módosította, és kizárólag abban a tekintetben nem kért intézkedést, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményeit a bíróság vonja le. Az alapszabály módosítás érvénytelenségének érdemi vizsgálata körében kifejtette, hogy a Gt.</a> 2007 áprilisában hatályos 24. § (2) bekezdése kógens volt, attól eltérni nem lehetett, az alapszabály az igazgatóság visszahívására nézve külön rendelkezéseket nem állapíthatott volna meg. Végül rámutatott arra, hogy a 2009. április 23-i alapszabály módosítás eredményeként hatályát vesztette a 2007. április 26-án elfogadott rendelkezés, mely körülmény az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonására is kihatással volt, s azt eredményezte, hogy csak a per tárgyát képező, érvénytelennek bizonyult módosító rendelkezés hatályossá nyilvánítására kerülhetett sor a Ctv. 70. § (2) bekezdésében foglaltak megfelelő alkalmazásával. Mindezen indokok alapján a másodfokú bíróság arra a jogi következtetésre jutott, hogy az elsőfokú bíróság a jogszabályoknak megfelelő határozatot hozott.
A jogerős ítélettel szemben az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte annak - az elsőfokú ítéletre is kiterjedő - hatályon kívül helyezését és helyette a jogszabályoknak megfelelő új, a keresetet elutasító határozat meghozatalát, illetve az eljárás megszüntetését és a felperes költségekben marasztalását. Állította, hogy a jogerős ítélet a Pp. 3. § (1)-(2) bekezdés, a Pp. 130. §, 146. §, 157. §, 206. § (1) bekezdés, 220. §, 221. § (1) bekezdés, 253. § (2) bekezdés, a Gt. 9. §, 24. § (2) bekezdés, 45-46. § és a Ctv. 70. § rendelkezéseibe ütközik. A jogerős ítélet jogszabálysértéseit - a per során már kifejtett jogi álláspontját fenntartva - az alábbiak szerint részletezte:
A Gt. 45. §-ába és a Ctv. 70. §-ába ütközik a jogerős ítéletben foglalt az a megállapítás, hogy a Gt. 45. §-a szerinti perindítást elmulasztó felperes, jogosult - kifejezett kizáró rendelkezés hiányában - a Ctv. 70. §-a szerinti per megindítására is. A Gt.</a> és a Ctv. hivatkozott szabályai ugyanis nem opcionálisak, a Gt. 45. §-a szerinti jogorvoslatot elmulasztó fél számára a Ctv. 70. §-a nem ad további perlési lehetőséget, mivel a Gt.</a> a felek egymás közötti jogvitáiban, míg a Ctv. harmadik személyek viszonyában biztosítja a jogvédelmet. A Gt. 45. §-a alapján feljogosított felperes, mint részvényes nem kérte a közgyűlési határozat felülvizsgálatát. Mulasztása nem hárítható el azzal, hogy utóbb majd a Ctv. 70. §-a szerinti érvénytelenségi perben érvényesíti igényét. Ha ez megengedhető lenne, akkor a Gt. 45. §-ára alapított perben hozott jogerős ítélethez nem fűződne anyagi jogerő (ítélt dolog hatály).
Az alperes szerint téves az a jogi álláspont, hogy a felperes az alperesi társaság részvényeseként minden további jogvédelem szükségessége nélkül rendelkezett perbeli legitimációval. A létesítő okirat módosítás érvénytelenségére csak az hivatkozhat, aki a Ctv. 70. §-ában előírt jogi érdekkel rendelkezik. A felperes a társaságtól önként vált meg, semmiféle további érdeke nem fűződhet annak vizsgálatához hogy az alperes a közgyűlésen hozott határozatával az igazgatóság visszahívása kérdésében milyen szabályokat alkotott, de a felperes a részvényesi jogviszony megszűnése után nem is állított semmiféle fennálló jogi érdeket. Az érvénytelenség megállapíthatóságát a bírói gyakorlat létező jogi érdekhez mint feltételhez köti (BH 1997/439., BH 2001/335.) amelynek megkövetelése a Ctv. 70. §-a esetében sem mellőzhető. A védendő jogi érdek nem egy adott pillanathoz, a perindítás pillanatához kapcsolódik, hanem annak az egész eljárás folyamán fent kell állnia. Ha a legitimáció a részvényesi minőséghez köthető, akkor a részvényesi minőség megszűnésével a jogi érdek is megszűnt. Különösen fennállt a felperes perbeli legitimációja vizsgálatának a szükségessége akkor, amikor 2009. május 15-én a felperes a keresetét módosította. A jogerős ítélet a keresetmódosítás tényét elfogadta, ehhez képest kellett volna vizsgálnia azt, hogy a megváltozott kereset mellett is fennáll-e a felperes perbeli kereshetőségi joga.
Az alperes álláspontja szerint a jogerős ítélet nem indokolta meg azt sem, hogy az alapszabály módosítás milyen okból ütközött a Gt. 24. § (2) bekezdésébe. Az alperes alapszabály módosításának jogszerűségét deklarálja az az utóbb alkotott jogszabály is [2009. évi CXV. törvény 86. § (3) bekezdése], amely a Gt. 308. §-át a fentiek szerint módosította.
Végül az alperes előadta, hogy az érvénytelenségi perekben a felperesi perbeli legitimáció kérdését érintő, azt tárgyaló és közzétett eseti bírósági döntések is részben eltérnek a felülvizsgálati kérelemben előadott, a régi magyar kereskedelmi jog praktikus és logikus gyakorlatát tükröző értelmezéstől. Ezért egyrészt a perbeli legitimáció, másrészt a Gt.</a> és a Ctv. hivatkozott szabályainak egymáshoz való viszonya tekintetében célszerűnek ítélte meg jogegységi eljárás kezdeményezését.
A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte, annak helyes indokai alapján. Hangsúlyozta, hogy a per elhúzódása nem értékelhető a felperes hátrányára.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között bírálta felül a Pp. 275. § (2) bekezdés alapján.
A felülvizsgálati kérelmet az alábbiak szerint megalapozottnak találta.
A felülvizsgálati eljárásban megválaszolandó egyik jogkérdés az, hogy miként viszonyul egymáshoz a Gt. 45. §-ában szabályozott, a társasági határozatok bírósági felülvizsgálatára irányuló peres eljárás és a Ctv. 70. §-ában írt, a létesítő okirat cégjegyzékadattal össze nem függő módosítása érvénytelenségének megállapítása iránti peres eljárás. Jelent-e a Ctv. 70. §-ában szabályozott eljárás megindítása szempontjából korlátot az a tény, hogy az arra jogosult, - bár erre legitimációval rendelkezett - nem nyújtott be keresetet a társasági határozat felülvizsgálata iránt.
A Ctv. V. fejezete, a 3. cím alatt elhelyezett 69. § (1) bekezdésében, a cégalapítás érvénytelenségének megállapítására irányuló perekről úgy rendelkezik, hogy a cég bejegyzését követően a cég alapítása érvénytelenségének megállapítása iránt a cég ellen a cég bejegyzését elrendelő végzés Cégközlönyben történő közzétételétől számított hat hónapos jogvesztő határidőn belül a cég székhelye szerint illetékes megyei bíróság előtt indítható per. A perindításra az ügyész, illetve az jogosult, aki jogi érdekét valószínűsíti. A Ctv. 69. § (2) bekezdés korlátozó rendelkezése folytán perindításnak valamennyi cégforma tekintetében csak a Gt. 12. §-ának (4) bekezdésében meghatározott érvénytelenségi ok fennállása esetében van helye. Azokat a szabályokat tartalmazza tehát, amelyek valamennyi cégforma esetében irányadónak tekintendőek, amennyiben az arra feljogosított személy érvénytelenségre hivatkozással megtámadná a céget megalapító dokumentumot, vagyis a létesítő okiratot.
A 4. cím alatti Ctv. 70. § (1) bekezdése azokra az esetekre nézve tartalmaz szabályokat, amikor a cég bejegyzését követően a létesítő okirat cégjegyzékadattal össze nem függő módosítása érvénytelenségének megállapítását kérik, amelyre a Polgári Törvénykönyvben foglalt rendelkezések alapján a Ctv. 69. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően van jogi lehetőség. A megfelelő alkalmazás annyit jelent, hogy a pert a cég székhelye szerint illetékes megyei bíróság előtt, a céggel szemben kell megindítani, éspedig a bejegyzést elrendelő végzés Cégközlönyben történő közzétételétől számított hat hónapos jogvesztő határidőn belül. A per megindítására ugyancsak az ügyész illetve az jogosult, aki a megtámadáshoz fűződő jogi érdekét valószínűsíti.
A Ctv. "Jogorvoslatok" címet viselő V. fejezete ezek mellett, mint jogorvoslati formát szabályozza a cégbejegyzést (változásbejegyzést) elrendelő végzés hatályon kívül helyezése iránti pert is (2. cím 65-68. §).
Sajátos jogorvoslati lehetőséget biztosít a Ctv. VI. fejezete "Törvényességi felügyeleti eljárás" címszó alatt, a 72. § (1) bekezdésében kimondva: a törvényességi felügyeleti eljárás célja, hogy a cégnyilvántartás közhitelességének biztosítása érdekében a cégbíróság intézkedéseivel a cég törvényes működését kikényszerítse.
A gazdasági társaságok esetében a létesítő okiratok módosítására leggyakrabban a társaság által, a legfőbb szerv ülésén hozott társasági határozattal kerül sor. A hozott határozat alaki vagy anyagi jogi tartalmú jogszabálysértésének esetére biztosít jogorvoslatot a Gt. 45. §-a, amikor kimondja, hogy a gazdasági társaság bármely tagja (részvényese) - valamint a (2) bekezdésben feljogosított további személyek - kérhetik a társaság szervei által hozott határozatok bírósági felülvizsgálatát arra hivatkozással, hogy a határozat e törvény vagy más jogszabály rendelkezéseibe, illetve a társasági szerződésbe ütközik. A (3) bekezdés szerint a jogsértő társasági határozat bírósági felülvizsgálata iránti pert a határozatról való tudomásszerzéstől számított harminc napon belül a gazdasági társaság ellen kell megindítani. A (4) bekezdés értelmében a keresetindítás joga érvényesen nem zárható ki, de nem illeti meg azt a személyt, aki - a tévedés, a megtévesztés és a jogellenes fenyegetés eseteit kivéve - a határozat meghozatalához szavazatával hozzájárult.
Az alperes a per során és a felülvizsgálati kérelmében is állította, hogy a felperes, mint részvényes számára nem vehető igénybe a Ctv. 70. §-ában szabályozott jogorvoslati lehetőség, miután neki a Gt. 45. §-ában írt, a társasági határozat felülvizsgálatára irányuló perindítás lehetősége biztosított. A Legfelsőbb Bíróságnak ettől a jogi okfejtéstől eltérő - a jogerős ítéletben kifejtettekkel azonos - az álláspontja.
A fent ismertetett rendelkezésekből az a következtetés vonható le, hogy sem a Gt.</a>-nek, sem a Ctv.-nek nincs olyan rendelkezése, amely kizárná a többoldalú - egyebek mellett a Gt. 45. §-ában és a Ctv. 70. §-ában biztosított - jogorvoslati rendszer igénybevételét. Kiemelendő, hogy a különböző típusú perekben - bár előfordulhat, hogy azonosak a felek, - más a jogszabály által védendő érdek, - a társaság törvényes működésének biztosítása, a cégjegyzéki adatok valódisága, jogszerűsége, az alapul fekvő okiratok érvényessége, - eltérő az igényérvényesítésre megszabott határidő, stb. Ezt az értelmezést támasztja alá a Ctv. 74. § (2) bekezdésében foglalt korlátozó rendelkezés - mely szerint a cégjegyzékben szereplő adatokra vonatkozóan törvényességi felügyeleti eljárást csak az indíthat, aki a 65-70. § alapján perindításra nem jogosult, - a (3) bekezdés kizáró szabálya - melynek értelmében nincs helye törvényességi felügyeleti eljárásnak, ha az arra vonatkozó igény a 65-70. §-ban meghatározott vagy más polgári perben, illetve közigazgatási eljárásban érvényesíthető, illetőleg a (4) bekezdés előírása is, mely szerint a törvényességi felügyelet nem terjed ki a cég gazdálkodásának és döntéseinek gazdasági-célszerűségi szempontból való felülvizsgálatára. E szabályokból egyértelműen az következik, hogy mindazokban az esetekben, amikor a jogalkotó a különböző tartalmú jogorvoslati eszközök igénybevételét korlátozni, vagy kizárni akarta, erről kifejezetten rendelkezett is. A Legfelsőbb Bíróság határozott álláspontja szerint, jogértelmezéssel nem lehet a jogorvoslati lehetőségeket szűkíteni, még akkor sem, ha azok - akár ugyanazon fél által történő - egyidejű igénybe vétele jogalkalmazási nehézséget okozna.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint nem vonható le ezzel ellentétes következtetés a jogvita keletkezésekor hatályos és az alperes által hivatkozott, a Tanács 68/151/EGK Első Irányelvének preambulumából, de 12. cikkéből sem.
Már maga az Irányelv címe is a "társasági tagok és harmadik személyek" védelméről szól. A preambulum kiemeli: az érvénytelenségre vonatkozó szabályok tagállamok közötti összehangolásának különös jelentősége van "különösen a harmadik személyek érdekeinek védelme szempontjából." Továbbá, "a társaság és harmadik személyek, valamint a tagok egymás közötti viszonyával kapcsolatos jogbiztonság érdekében korlátozni kell az olyan eseteket, amikor az érvénytelenség, valamint az érvénytelenné nyilvánítás visszaható hatálya merülhet fel, illetve rövid határidőt kell megszabni, amelyen belül a harmadik személyek bármilyen határozattal szemben kifogással élhetnek." Ez utóbbi szabály egyenrangúként kezeli a tagokat és a harmadik személyeket és nem az esetleges párhuzamos eljárásokat akarja kizárni, vagy korlátozni, hanem az érvénytelenségi okok, és a megtámadási határidő lehetőségének, valamint az érvénytelenné nyilvánítás hatályának egységes szabályozását várja el a tagállamoktól. Ennek indoka az, hogy egy adott társaság léte és érvényes létrejötte szempontjából nem lehet meg nem határozott okokkal, be nem határolt időtartamig a forgalmi élet résztvevőit - tagokat, harmadik személyeket, hitelezőket - bizonytalanságban tartani. Ezt az elvárást konkretizálja a 12. cikk és ezt a szabályt ültette át a Gt. 12. § (4) bekezdése, valamint a Ctv. 69. §-a. [Nem tartalmaz ettől eltérő szabályt az említett Irányelvet felváltó 2009/101/EK Irányelv preambulumának (10) bekezdése, és 12., 13. cikke sem.]
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja egységes és egyértelmű ebben a jogkérdésben, ellentétes tartalmú jogerős határozatok meghozatalára nem került sor. Mindezekre tekintettel a jogegységi eljárás kezdeményezésének a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. tv. (Bszi.) 29. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott feltétele nem állt fenn.
A kifejtett indokok miatt nem sértettek jogszabályt az eljárt bíróságok akkor, amikor a felperes Ctv. 70. §-ára alapított keresetét érdemben vizsgálták.
Osztja azonban a Legfelsőbb Bíróság az alperes álláspontját abban az általa hivatkozott további jogkérdésben, hogy a Ctv. 70. § (1) bekezdése szerint alkalmazott 69. § (1) bekezdésében megkövetelt, a felperest a kereset benyújtásakor legitimáló jogi érdeke a per során megszűnt, annál az oknál fogva, hogy a per tartama alatt részvényeit elidegenítette. Ezért megalapozottan hivatkozott az alperes arra, hogy a jogerős ítélet a Ctv. 70. § (1) bekezdésében és a Pp. 3. § (1) bekezdésében foglaltakat sérti.
A Pp. 3. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a bíróság a polgári ügyek körében felmerült jogvitát erre irányuló kérelem esetén bírálja el. Ilyen kérelmet - ha törvény eltérően nem rendelkezik - csak a vitában érdekelt fél terjeszthet elő.
A jogi érdek tartalmának értelmezését illetően egységes a jogalkalmazói gyakorlat. Jogi érdeke annak van, akinek jogviszonyaira az adott jogvita mikénti eldöntése kihat, aki a döntés következtében jogokat szerez, kötelezettségtől szabadul (EBH 2005. 1227.).
A Ctv. már ismertetett 70. § (1) bekezdése szerint alkalmazott Ctv. 69. § (1) bekezdése a perindítás jogát - az ügyészen kívül - annak a személynek biztosítja, akinek jogi érdeke fűződik az érvénytelenség megállapításához. Nem kell a társaság tagjának/részvényesének lennie ahhoz, hogy e jogorvoslati lehetőséggel éljen, a jogi érdek fennállása esetén bárki élhet ezzel a jogorvoslati eszközzel. Ugyanakkor azonban a tagsági/részvényesi jogviszony fennállása önmagában véve nem legitimálja a felperest, keresetében a részvényesnek is meg kell jelölnie azt a jogi érdeket, amelyre hivatkozással igényt kíván érvényesíteni a társasággal szemben.
A felperes jogi érdekét megjelölve végig a per során azt adta elő, hogy részvényesként törvényes érdeke fűződik ahhoz, hogy a társaság a jogszabályoknak megfelelő alapszabály szerint működjön. A 2007. április 26-i közgyűlésen elhatározott alapszabály módosítás, a Gt. 24. § (2) bekezdésének sérelmén keresztül, akadályozza őt is, mint részvényest abban a jogában, hogy az igazgatóság tagjainak korlátozás nélküli visszahívása tekintetében szavazzon. A felperes e jogi érdeken kívül más jogi érdeket a keresetlevelében, majd a keresetének módosítása során sem jelölt meg. Részvényeinek elidegenítése után nem tett arra vonatkozóan előadást, hogy bár az alperesnek már nem részvényese, az alapszabály módosított 15.4. pontja miért jelent számára továbbra is jogsérelmet.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a Pp. 3. § (1) bekezdésében megkövetelt, a jogvitában való érdekeltségnek a jogvita elbírálása során végig, az érdemi döntés meghozatalakor is fenn kell állnia. Tévedett ezért a másodfokú bíróság, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a keresetlevél benyújtásakor fennálló jogi érdek a felperest a per egész tartamára legitimálja, függetlenül attól, hogy az a per folyamán elenyészett.
A felperes keresetét a tárgyaláson annyiban változtatta meg, hogy marasztalás helyett megállapítást kért, miután az alperes az alapszabály kifogásolt 15.4. pontját időközben módosította. A Pp. 123. §-a kimondja, hogy megállapításra irányuló kereseti kérelemnek csak akkor van helye, ha a kért megállapítás a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása végett szükséges, és a felperes a jogviszony természeténél fogva teljesítést nem követelhet. A felperes azonban nem jelölte meg, hogy milyen joga megóvása miatt szükséges az adott időszakban hatályban volt létesítő okirat-módosítás érvénytelenségének megállapítása.
A Gt. 177. §-a értelmében a részvény tagsági jogokat megtestesítő, névre szóló, névértékkel rendelkező forgalomképes értékpapír. A Gt. 176. § (1) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy a részvényest e minőségében a törvényben meghatározott, a részvény által megtestesített tagsági és vagyoni jogok illetik meg.
Mindebből az következik, hogy a felperes részvényesi jogokat csak addig tudott gyakorolni, amíg részvényeit el nem idegenítette. Az elidegenítést követően megszűnt az az egyetlen jogi érdek, - alperes alapszabálya feleljen meg a jogszabályi rendelkezéseknek és ennek következtében részvényesi jogaiban ne legyen korlátozva - amelyre keresetét alapította. Mivel a felperes az alperesi társaságnak 2009. március 29-e óta már nem részvényese, ennél fogva nincs olyan részvényesi joga sem, amelynek gyakorlásában a 2007. április 26-án módosított alapszabály korlátozhatná. A megszűnt jogi érdeke folytán, egyéb jogi érdek hiányában elenyészett a kereshetőségi joga is. Miután a kereshetőségi jog anyagi jogi természetű jog, annak hiánya a kereset elutasítását eredményezi.
A jogerős ítéletben, illetve a felperes beadványában hivatkozott eseti döntések (BH 2008/276, BH 2007/417) a perbeli jogvitában nem alkalmazhatóak. A hivatkozott jogesetekben ugyanis a Gt.</a> által szabályozott társasági határozatok megtámadása volt a per tárgya, jelen jogvita pedig a társaság létesítő okirata módosítása érvénytelenségének a megállapítására irányult. Az eltérő tényállásokon alapuló, eltérő jogkérdésekre tekintettel nincs olyan határozat, amelytől a Legfelsőbb Bíróság jogkérdésben el kívánna térni, ezért a jogegységi eljárás kezdeményezésének a Bszi. 29. § (1) bekezdésének b) pontjában megkívánt feltételei a kereshetőségi jog kérdéskörében sem állnak fenn.
A kifejtett indokokra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az első fokú bíróság ítéletét a Pp. 270. § (1) bekezdése értelmében alkalmazandó Pp. 253. § (2) bekezdése szerint megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Gfv. X. 30.094/2011.)