adozona.hu
BH 2011.12.356
BH 2011.12.356
Az AM könyv hiányának jogkövetkezményei. Az AM könyvvel a munkavállalónak az ellenőrzéskor rendelkeznie kell.
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Vám- és Pénzügyőri Hivatal (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) járőrei 2009. október 2-án foglalkoztatás szabályszerűségére irányuló ellenőrzést végeztek a felperes, mint üzembentartó és fuvarozó 9 személyes tehergépkocsijának közúti ellenőrzése során. A gépjárművet Sz. V. vezette, mellette Cs. K. ült a vezetőfülkében, a menetlevél szerint mindketten gépkocsivezetők. A foglalkoztatásukra vonatkozóan Sz. V. bemutatott egy munkaszerződést, Cs. K. pedig egy meghatalmazást arról, hogy a felperes...
Az elsőfokú hatóság a 2010. január 5. napján kelt határozatával a felperes terhére be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása miatt 140 000 Ft mulasztási bírságot szabott ki. Indokolása szerint az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásról, és az ahhoz kapcsolódó közterhek egyszerűsített befizetéséről szóló 1997. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: AMKtv.) 6. §-ának (7) bekezdése szerint a munkavállalónak a napi munkába lépést követő munkáltatói bejegyzések után az AM könyvet magánál kell tartani. A foglalkoztatást szabálytalannak kell tekinteni, ha a munkáltató a 6. § (1)-(9) bekezdésében foglalt előírásokat megszegi. A helyszínen az ellenőrzéskor bemutatni nem tudott AM könyvvel történt munkavégzés munkaszerződés nélküli foglalkoztatásnak minősült, így a jogsértés megtörtént. Az elsőfokú hatóság rögzítette, hogy jogszabály nem teszi lehetővé az AM könyv utólagos pótlását, ezért a felperes részéről annak utólagos bemutatása, továbbá az utólagosan benyújtott megbízási szerződés a jogszabálysértést nem menti ki.
Az AM könyvvel történő szabálytalan foglalkoztatás, azaz az alkalmi foglalkoztatásra vonatkozó rendelkezéseknek a munkáltató által történő megszegése az AMKtv. 2. § (6) bekezdése alapján az általános munkajogi, társadalombiztosítási, adóigazgatási rendelkezések alkalmazását eredményezi, így az adózónak bejelentési kötelezettsége keletkezik a foglalkoztatott biztosítási jogviszonyára vonatkozóan az APEH felé.
A bejelentési kötelezettséget az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 16. §-ának (4) bekezdése szabályozza. Az adóhatóság a mulasztásért csak az adószámmal rendelkező adóalanyt vonhatja felelősségre, mivel ő az, aki a bevétel elérése érdekében rendszeresen, üzletszerűen tevékenység végez, vagyis az adókötelezettséggel járó feladatok ellátása az ő felelősségi körébe tartozik. Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Dél-alföldi Regionális Igazgatóságának, az Országos Egészségbiztosítási Megyei Egészségbiztosítási Pénztárának, az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőségnek a megkeresésre adott válasza szerint a felperes Cs. K.-t foglalkoztatottként nem jelentette be, így az Art. 178. § 8. pontja alapján be nem jelentett alkalmazottnak minősült. Az adózó tehát 2009. október 2-án a munkavállalót bejelentés nélkül foglalkoztatta, amely miatt az Art. 172. §-ának (2) és (5) bekezdése alapján mulasztási bírságot köteles megfizetni.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2010. február 18. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését kérte. Álláspontja szerint a hatóság a tényállást nem tárta fel, nem állapítható meg a határozatokból, hogy mit minősít a hatóság jogszabálysértésnek, és tévesen értelmezte illetve alkalmazta az AMKtv. 6. §-ának (7) bekezdését, mivel a munkavállaló azon mulasztásáért, hogy az AM könyvet nem vitte magával és a gépkocsijában hagyta, őt nem terheli felelősség.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint az irányadó jogszabályok helytálló értelmezésével, alaki és anyagi jogi jogszabálysértés nélkül a hatóság jogszerű határozatot hozott.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és keresete teljesítését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az alkalmazott jogszabályokat tévesen értelmezte és alkalmazta. Nem állapítható meg az ítéletből, hogy mi volt a jogsértés, az indokolása a bíróságnak önellentmondásos, sérti az AMKtv. 2. §-ának (6) bekezdését, 6. §-ának (7) bekezdését, az Art. 178. §-ának 8. pontját.
Az alperes érdemi ellenkérelmet a Legfelsőbb Bíróság ítéletének meghozataláig nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az alperes rögzítette határozatában, hogy a foglalkoztatás szabályszerűségére irányuló ellenőrzést a felperesnél a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 4. § r. pontjának 1. alpontja alapján végzete.
A felperes elismerte, hogy az ellenőrzés időpontjában egyrészt foglalkoztatta Cs. K.-t, azaz munkáltató volt, másrészt Cs. K. az ellenőrzéskor AM könyvvel nem rendelkezett.
Az AMKtv. részletesen rendelkezik az AM könyv kiállításának, birtokolásának szabályairól, kötelező tartalmi elemeiről. A helyszíni ellenőrzés során a felperes - munkavállalója útján - nem igazolta, mert az AM könyv hiányában nem tudta igazolni, hogy az alkalmi foglalkoztatásra vonatkozó rendelkezéseknek eleget tett.
A vizsgálat alá vont személy a felperes volt, és az AMKtv.-ben a reá, mint munkavállalóra vonatkozó kötelezettségek teljesítettségét az ellenőrzés időpontjában nem tudta igazolni. E tényen pedig nem változtat a munkavállaló azon nem bizonyított előadása, hogy miért nincs nála az AM könyv, illetve, hogy az hol van.
Helytállóan hivatkozott az alperes arra, hogy a visszaélések megakadályozása, a jogok és kötelezettségek egyértelműsítése, az ellenőrzések jogszerű lefolytathatósága miatt rendelkezik az AMKtv. a 6. § (7) bekezdésében kifejezetten arról, hogy a munkavállalónak az AM könyvet magánál kell tartania. Az AM könyv elhelyezésének törvényi szabályozása alapján egyértelmű, hogy a munkáltató ellenőrzése során a revízió átadásra azt kitől kérje.
Számtalan és sokféle oka lehet annak akár a munkáltató, akár a munkavállaló részéről, hogy az AM könyvet az ellenőrzés során nem adják át a revíziónak (pl.: ki sincs váltva, kitöltése nem szabályos, nincs a munkavállalónál). Jelen ügyben a revíziónak - az ellenőrzés időpontjában az AM könyv hollétére és annak oka vizsgálatára vonatkozó jogszabályi lehetősége hiányában - azt a tényt kellett rögzítenie, hogy az ellenőrzéskor AM könyv hiányzott, így a felperes az AMKtv.-beni kötelezettségeinek teljesítettségét nem tudta igazolni.
E ténynek törvényi következményei vannak (a felperes bejelentési kötelezettsége, Cs. K. be nem jelentett alkalmazottkénti foglalkoztatása, mulasztási bírsággal való szankcionálás), amelyeket az alperes logikusan, az irányadó jogszabályok megfelelő alkalmazásával állapított meg, és amelyek jogszerűségéről a kereseti kérelem keretei között az elsőfokú bíróság helyesen döntött.
Az ellenőrzés időpontjában csak és kizárólag az nyert bizonyítást, hogy a munkavállaló nem rendelkezik AM könyvvel, amelynek jogkövetkezményeit a felperes az AMKtv. 6. § (2) bekezdése alapján viselni köteles. A jogkövetkezmények alól nem mentesül az arra való hivatkozásával, hogy az AM könyvet a munkavállalónak kellett volna magánál tartania, mivel ez törvényi előírás, amely betartásra nem került, továbbá azzal sem, hogy az AM könyv hiányáért a munkavállaló lenne a felelős, mert az ellenőrzés időpontjakori tények az irányadóak, amelyeket jogi feltételek hiányában utólagosan meg nem történtté tenni, avagy pótolni nem lehetséges.
A jogerős ítélet tényállása nem iratellenes, pontos és precíz. Az elsőfokú bíróság a Pp. 221. §-ának (1) bekezdése szerint ítéletében logikusan és okszerű értékelte a rendelkezésére álló bizonyítékokat, az irányadó jogszabályokat helyesen értelmezte és alkalmazta, részletesen megindokolta a keresetet elutasító döntését, amelyet a Legfelsőbb Bíróság aggálytalanul elfogadott.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. V. 35.020/2011.)