adozona.hu
BH+ 2011.11.504
BH+ 2011.11.504
A szolgálatra képtelenségen nem az abszolut értelemben vett fizikai alkalmatlanságot kell érteni, hanem azt az állapotot, amelyben a hivatásos állomány tagjától a szolgálat megbízható ellátása nem várható. Alkoholos befolyásoltság alatt álló rendőr szolgálatra nem osztható be. Ezért enyhe fokú alkoholos befolyásoltság mellett gépjármű vezetéssel járó szolgálatteljesítés esetén a szolgálati viszonyt megszüntető fenyítés nem eltúlzott [Hszt. 123. § (1) bekezdés h) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a felperes hivatásos szolgálati jogviszonyát fenyítéssel megszüntető alperesi fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése iránt benyújtott keresetét.
Az irányadó tényállás szerint a felperes baleseti helyszínelő beosztásban dolgozott. A kollégája 2009. június 20-án tartott nyugdíjas búcsúztatóján éjszakába nyúlóan, illetve a következő nap folyamán is este nyolc óráig nagyobb mennyiségű alkoholt fogyasztott, majd 2009. június 22-én 8.00 órakor 24 ór...
BH+ 2011.11.504 A szolgálatra képtelenségen nem az abszolut értelemben vett fizikai alkalmatlanságot kell érteni, hanem azt az állapotot, amelyben a hivatásos állomány tagjától a szolgálat megbízható ellátása nem várható. Alkoholos befolyásoltság alatt álló rendőr szolgálatra nem osztható be. Ezért enyhe fokú alkoholos befolyásoltság mellett gépjármű vezetéssel járó szolgálatteljesítés esetén a szolgálati viszonyt megszüntető fenyítés nem eltúlzott [Hszt. 123. § (1) bekezdés h) pont].
A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a felperes hivatásos szolgálati jogviszonyát fenyítéssel megszüntető alperesi fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése iránt benyújtott keresetét.Az irányadó tényállás szerint a felperes baleseti helyszínelő beosztásban dolgozott. A kollégája 2009. június 20-án tartott nyugdíjas búcsúztatóján éjszakába nyúlóan, illetve a következő nap folyamán is este nyolc óráig nagyobb mennyiségű alkoholt fogyasztott, majd 2009. június 22-én 8.00 órakor 24 órás baleseti helyszínelői szolgálatba lépett. Szolgálati ideje alatt állítása szerint délelőtt nyolc darab konyakmeggyet fogyasztott el.
A Rendőrkapitányság Közrendvédelmi Osztály vezetője által elrendelt szúrópróbaszerű ittassági vizsgálat a felperes esetében pozitív eredménnyel járt, amelyet az alperes bizottsága által megismételt mérés megerősített. Az ellenőrző vérvételt végző orvos a klinikai tünetek alapján a felperest nem találta ittasnak, azonban a 13 óra 25 perckor vett vérminta 0,56 ezrelék míg 14 óra 12 perckor vett vérminta 0,49 ezrelék etilalkoholt tartalmazott, a 13 óra 32 perckor vett vizeletminta pedig 0,68 ezrelék etilalkohol-tartalmat mutatott.
A Megyei Bíróság Katonai Tanácsa 2009. július 7-én kelt jogerős ítéletével megállapította a felperes bűnösségét a Btk. 349.§ (1) bekezdése szerinti vétségben. Az e perben beszerzett igazságügyi szakértői szakvélemény szerint a felperes 2009. június 22-én 8 órakor szolgálatba lépéskor 0,99-1,5 ezrelék mértékű, enyhe fokú alkoholos befolyásoltság alatt állt.
Az N.-i Rendőrkapitányság határozatában - szolgálati beosztásából történt felfüggesztése mellett - a felperest a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 123. § (1) bekezdés h) pontja alapján a szolgálati jogviszony megszüntetése fenyítéssel sújtotta, amelyet a felperes panasza alapján eljárt Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője a határozatával helybenhagyott.
Az alperes intézkedése ellen benyújtott keresetében a felperes a fenyítést kiszabó, és az ellene benyújtott szolgálati panaszát elutasító határozatok hatályon kívül helyezését, és - elmaradt illetménye megfizetése mellett - elsődlegesen szolgálati jogviszonya helyreállítását, másodlagosan a fegyelmi büntetés mérséklését kérte.
Arra hivatkozott, hogy az alkohol fogyasztását a szolgálatra jelentkezését megelőzően 12 órával befejezte, és nem érezte, hogy ne tudná a szolgálatot maradéktalanul ellátni. Sem a reggeli eligazítást végző parancsnok, sem járőrtársa nem találta jelét az alkoholos befolyásoltságnak, és a vérvételt végző orvos megállapítása szerint sem tűnt ittasnak. Álláspontja szerint a fenyítés az arányosság mellőzésével került kiszabásra, cselekménye nem veszélyeztette a rendőrségbe vetett közbizalmat, vagy a rendőrkapitányság felelősen dolgozó és fegyelmezett tagjai által elért eredményeket.
A munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasító ítéletében a Hszt. 68. § (1) bekezdés a) pontjára és a Rendőrségi Szolgálati Szabályzatáról szóló 62/2007. (XII. 23.) IRM rendelet 111. § (3) bekezdésére hivatkozva kifejtette, hogy az említett előírások a szolgálatba lépés feltételeit pontosan meghatározzák, a felperesnek pedig hivatásánál fogva tudomása volt arról, hogy a gépjárművezetéssel is járó szolgálati feladatait alkoholos befolyásoltság alatt nem kezdheti meg. A munkaügyi bíróság utalt a felperest elmarasztaló büntető ítéletre.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság jogerős ítéletében a munkaügyi bíróság ítéletét annak helyes indokai alapján helybenhagyta.
Kiemelte még, hogy az utak biztonsága, az élet és vagyonbiztonság megóvása érdekében a KRESZ szabályainak szigorításával a rendőrség az alkoholt fogyasztó járművezetőkkel szemben zéró toleranciát hirdetett, ezért a rendőrség hivatásos szolgálatot ellátó állományával szemben különösen jogos elvárás, hogy a feladatukat alkoholtól mentes állapotban teljesítsék. A törvényben meghatározott szolgálatra alkalmas állapot objektív ismérveken alapul, ezért nem volt annak jelentősége, hogy a felperes saját megítélése szerint szolgálatra alkalmasnak tartotta-e magát. A másodfokú bíróság utalt arra is, hogy a felperes korábban három ízben fegyelmi büntetésben részesült.
A felperes a jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében annak hatályon kívül helyezését és a szolgálati jogviszonyának helyreállítását kérte.
Álláspontja szerint nyilvánvalóan ellenkezik a munkavégzés szabályaival, amikor az italozás szolgálatteljesítés közben, vagy azt közvetlenül megelőzően történik, azonban más megítélés alá kell esnie, ha az érintett által jóval korábban fogyasztott alkohol a munka megkezdésére a szervezetből még nem távozott el. Ennek lebomlását ugyanis több körülmény befolyásolja, így a testsúly, az étkezés, a nap közben kifejtett fizikai aktivitás, a pihenés és a szervezet lebontóképessége. Nagyszámú, nehezen mérhető körülményeket kell tehát mérlegelnie az érintetteknek ahhoz, hogy el tudja dönteni, mikor kell befejeznie az alkoholfogyasztást. Az elvárható gondosság vezette, amikor a szolgálat megkezdése előtt 12 órával pihenni tért, és az általános tapasztalok szerint megalapozottan feltételezte, hogy a szolgálatra jelentkezés időpontjáig a szervezetéből az alkohol már kiürült. Az elfogyasztott alkohol lebomlása ugyan orvosi szakkérdés, szubjektív megítélése szerint azonban szolgálatra alkalmas állapotban volt, hiszen nem érezte, hogy bármi akadályozta volna munkaköri feladata maradéktalan ellátásában. Sem az eligazítást végző parancsnok, sem az ellenőrző vérvételnél eljáró orvos nem látott rajta ittasságra utaló jeleket, ekként azt a szolgálat ellátása során az őt esetlegesen intézkedésük alá vont személyek sem érezték volna. Felelőssége mindössze abban áll, hogy tévedett az elfogyasztott alkohol mennyisége és a lebomlás üteme tekintetében, e vétkes magatartása azonban nem áll arányban a szolgálati viszonyát megszüntető fenyítéssel.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott az alábbiak szerint.
A Hszt. 68. § (1) a) pontja szerint a hivatásos állomány tagja köteles az előírt helyen és időben, szolgálatképes állapotban megjelenni és feladatát teljesíteni, illetve e célból rendelkezésre állni. E lényeges kötelezettség teljesítése érdekében a hivatásos állomány tagjától elvárható, hogy tisztában legyen a szervezete alkoholtűrő képességével, ami különösen megkövetelhető, ha a sajátos függelmi jogviszonyában gépkocsit is vezet.
Peradat, hogy a 2009. április 27-ei értekezleten az alperes vezetője az állomány minden tagját, köztük a felperest is tájékoztatta az úgynevezett zéró tolerancia elvének általános érvényesítését illetően. Ennek értelmében a szeszes italt fogyasztott rendőr szolgálatba nem osztható be, és ha szolgálatát emiatt nem láthatja el, fegyelmi, illetve büntetőjogi felelősséggel tartozik.
A felperes tisztában volt azzal is, hogy szolgálatteljesítése gépjárművezetéssel jár. Az olyan szolgálati beosztásokban, amelyek teljesítése során a legcsekélyebb szeszesital-fogyasztás egyébként is (minden állampolgárra) tilalmazott (a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet 4. § b)-c) pontok), a hivatásos állomány tagjára különösen vonatkozik ez a tilalom, és nem állítható szolgálatba, ha szolgálatának megkezdése előtt olyan mennyiségű szeszes italt fogyasztott, hogy vérében szeszes ital fogyasztásából származó etilalkohol maradt a szolgálat megkezdésekor. A Rendőrség Szolgálati Szabályzatának hivatkozott 111. § (3) bekezdése - mennyiségétől függetlenül - a szeszesital-fogyasztás tényét a szolgálatba helyezésre képtelenséget eredményező okként állapítja meg.
A felperes a 2009. június 30-án felvett jegyzőkönyve szerint felelősségét elismerve akként nyilatkozott, hogy "úgy gondoltam, hogy másnap reggel 08.00-ra, amikor szolgálatba lépek, már le fog bomlani az alkohol a szervezetemben." A munkaügyi bíróság előtt tett személyes meghallgatása során ezt azzal egészítette ki, hogy "ott követtem el a hibát, hogy ... nem fogyasztottam kellő mennyiségű ételt, ami az alkoholt felszívta volna". A felperes tehát a nagy mennyiségű alkoholfogyasztás lehetséges következményeivel tisztában volt, illetve maga idézte elő, hogy szolgálat ellátására alkalmatlan állapotba került (ún. post-alkoholos állapot).
Az igazságügyi orvosszakértő szakvéleménye szerint a 2009. június 22-ei szolgálatteljesítés 08.00 órai megkezdésekor a felperes véralkohol-koncentráció mértéke 0,99-1,50 ezrelék volt, amely enyhe fokú alkoholos befolyásoltságnak felel meg. Az eljárt bíróságok helyesen emelték ki, hogy - szemben a felperes parancsnoka illetve az őt vizsgáló orvos megállapításával, miszerint az ittasságnak nem voltak látható tünetei - az alperes az alkoholos befolyásoltság valóságát többszörösen ellenőrizte, és azt a műszeres mérés, továbbá az igazságügyi szakérői vélemény alátámasztotta.
Nem foghat helyt a felperesnek a poszt-alkoholos állapotra utaló azon hivatkozása sem, miszerint szolgálatteljesítésre alkalmasnak érezte magát. A szolgálatra képtelenség fogalmán ugyanis nem az abszolút értelemben vett fizikai alkalmatlanságot, hanem azt az állapotot kell érteni, ha a hivatásos állomány tagjától a szolgálat megbízható ellátása nem várható el. Nem sértett jogszabályt a jogerős ítélet, amikor az alperes határozatának indoklását elfogadva megállapította, hogy az alperes által alkalmazott fenyítés mértéke - a cselekmény rendőrségbe vetett közbizalmat súlyosan veszélyeztető minőségére figyelemmel - nem volt eltúlzott.
A felülvizsgálati kérelemben foglaltak alapján a Legfelsőbb Bíróság jogszabálysértést nem tárt fel, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdésében foglaltak alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.840/2010.)