BH+ 2011.10.458

A szolgálati gépjármű használatának biztosítása a munkáltató gazdálkodásával összefüggő kérdés, ezért a munkaügyi vita tárgyát nem képezheti. Gépjárművezetői pótlék csak a pótlékkal elismert tevékenység tényleges kifejtésének idejére jár [1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 254. § (3) bekezdés, 23/2002. (BK 17.) BM utasítás 40. pontja, 33/2002. (BK 24.) BM utasítás 13. pontja].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes hivatásos szolgálati viszonyban a K. Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztályán teljesít szolgálatot, nyomozó beosztásban.
Szolgálati panasza elutasítását követően előterjesztett keresetében sérelmezte, hogy az alperes 2009. január 1-től a gépjárművezetői jogosultságát és a gépjárművezetői pótlék folyósítását megvonta.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen vonta meg a felperes gépjárművezetői jogosultságát, és jogellenesen rendelkezett a felperes gé...

BH+ 2011.10.458 A szolgálati gépjármű használatának biztosítása a munkáltató gazdálkodásával összefüggő kérdés, ezért a munkaügyi vita tárgyát nem képezheti. Gépjárművezetői pótlék csak a pótlékkal elismert tevékenység tényleges kifejtésének idejére jár [1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 254. § (3) bekezdés, 23/2002. (BK 17.) BM utasítás 40. pontja, 33/2002. (BK 24.) BM utasítás 13. pontja].
A felperes hivatásos szolgálati viszonyban a K. Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztályán teljesít szolgálatot, nyomozó beosztásban.
Szolgálati panasza elutasítását követően előterjesztett keresetében sérelmezte, hogy az alperes 2009. január 1-től a gépjárművezetői jogosultságát és a gépjárművezetői pótlék folyósítását megvonta.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen vonta meg a felperes gépjárművezetői jogosultságát, és jogellenesen rendelkezett a felperes gépjárművezetői pótlékának megszüntetéséről.
A megállapított tényállás szerint a felperes 2009. január 1-jéig a különböző eljárási cselekmények teljesítése során rendszeresen használt szolgálati gépjárművet, amit maga vezetett és az alperes gépjárművezetői pótlékot folyósított a részére.
A megyei rendőrfőkapitány intézkedésével szabályozta a gépjárművezetői pótlékra való jogosultságot, és az utóbbi intézkedés 1. számú mellékletében a gépjárművezetői pótlékra jogosultak körét a K.-i Rendőrkapitányságon 168 főben maximálta. A K.-i Rendőrkapitányságon az előírt csökkentést alegységenként arányosan hajtották végre. Ennek eredményeként a Bűnügyi Osztályon 15 fő - köztük a felperes - szolgálati gépjárművezetői jogosultságát megvonták, és a rendőrkapitányság vezetője erre tekintettel 2008. december 31-ei hatállyal megszüntette a gépjárművezetői pótlék folyósítását a részére.
A felperes 2009. január 1-jétől szolgálati gépjárművet nem vezet. A K.-i Rendőrkapitányságnál hat szolgálati gépjármű áll rendelkezésre, melyekhez az alperes gépjárművezetőket nem alkalmaz. Így, amennyiben a felperesnek a szolgálati feladatai teljesítéséhez gépjárműre van szüksége, olyan munkatársához kell fordulnia, aki szolgálati gépjármű vezetésére jogosultsággal rendelkezik.
A munkaügyi bíróság megalapozottnak találta a felperes igényét. Álláspontja szerint a munkáltató köteles biztosítani a rendelkezésre álló szolgálati gépjármű használatát a beosztásból eredő feladatok ellátására, amennyiben az állomány vezetői engedéllyel rendelkező tagja azt igényli. A munkáltató a szolgálati gépjármű vezetésére való jogosultságot nem korlátozhatja abban az esetben, hogyha hivatásos gépjárművezetőt a gépjárműhöz biztosítani nem tud. A gépjárművezetői pótlékra való jogosultságot szabályozó kormányrendelet nem ad felhatalmazást keretszám meghatározására, illetve további jogosultsági feltételek szabályozására, így az alperes perbeli intézkedése jogellenesen szűkítette le azon személyek körét, akik a szolgálati gépjármű vezetésére jogosultak.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság részbizonyítás keretében vizsgálta, hogy a felperes a gépjárművezetői jogosultsága és pótléka megvonását megelőző időben, azaz 2008. évben milyen rendszerességgel használt szolgálati gépkocsit a beosztásából eredő feladatok ellátása érdekében, és a tényállást kiegészítve megállapította, miszerint a felperes az alosztály szolgálati gépjárművét - a menetlevelek által igazoltan - 2008. évben 16 alkalommal vezette. Ezért a másodfokú bíróság szerint a felperes tekintetében a Hszt. végrehajtásáról szóló 140/1996. (VIII. 31.) Korm. rendelet (továbbiakban: R.) 42. § (3) bekezdés a) pontja szerinti feltételek teljesültek, melyből arra következtetett, hogy az alperes intézkedésében foglalt azon további feltétel, mely szerint gépjárművezetői pótlékra azok jogosultak, akik rendszeresen, de minimum havi két alkalommal a gépjárművezetést ellátják, "túlmutat" a jogszabályban foglalt jogosultsági feltételeken. Ennek oka ugyan nem vitatottan a gazdasági szükségszerűség volt, ez azonban a másodfokú bíróság szerint nem vezethet jogszerűen a gépjárművezetői jogosultság, illetve gépjárművezetői pótlék megvonásához, mert a felperes esetében a jogszabályi feltételek továbbra is fennálltak.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és - tartalma szerint - felperes keresetének elutasítását kérte.
Érvelése szerint nem a gépjárművezetői pótlékra való jogosultságot kötötte további feltételhez felperes vonatkozásában, hanem a szolgálati gépjárművezetéshez való jogosultságát vonta meg munkáltatói döntés alapján. A R. 42. § (3) bekezdés a) pontja a gépjárművezetői pótlékra való jogosultságot, azaz a pótlékra való jogosultság két együttes feltételét határozza meg, és nem a szolgálati gépjármű vezetéséhez való jogosultságot szabályozza. Hangsúlyozta, miszerint felperesnek a vezetés rendszerességére vonatkozó állítása - a vezetés tényét a vezető személyének aláírásával igazoló menetlevéllel - nem volt bizonyított. Ettől függetlenül a rendszeres vezetés tényét a másodfokú bíróság 2008. év, azaz a vitatott időszakot megelőzően vizsgálta, amikor a felperes egyébként gépjárművezetői pótlékban részesült. Így abból a tényből, hogy a felperes a vizsgált időszakban hány alkalommal vezetett szolgálati gépkocsit, még nem vonható le következtetés a gépjárművezetői pótlékra való jogosultságára a 2009. január 1-jétől kezdődő időszak tekintetében, amikor a felperes szolgálati gépjárművet nem vezetett.
A felülvizsgálati érvelés szerint a szolgálati gépjármű vezetésének lehetősége vezetői döntés következménye, jogszabály ezen jogosultság megadását, illetve visszavonását nem köti feltételhez, ezen jogosultság megadása, illetve visszavonása az állományilletékes parancsnok jogköre, saját hatáskörébe tartozó döntése. Az a körülmény, hogy a munkáltató külön gépjárművezetőt nem foglalkoztat, nem alapozza meg a munkáltatóval szemben, hogy köteles biztosítani az állomány valamennyi - a gépjárművezetéshez szükséges képesítéssel rendelkező - tagja részére a szolgálati gépjármű használatát.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
Az eljárt bíróságok a felperes szolgálati gépjármű vezetéséhez való jogosultságát tévesen a gépjárművezetői pótlékra való jogosultság jogszabályi feltételei alapján vezették le.
Helytálló az alperes felülvizsgálati érvelése, miszerint a hivatásos állomány - nem főfoglalkozású gépkocsivezető - tagjának nincs alanyi joga a szolgálati gépjármű vezetésére. A nyomozó beosztású felperest erre egymagában sem a beosztásából eredő szolgálati feladatai, sem jogszabály nem jogosította. A szolgálati gépjármű igénybevétele a szolgálati feladat ellátásának egy lehetséges módja, melyet a gépjárművezetéshez szükséges képesítéssel rendelkezők részére a munkáltató mérlegelési jogkörében eljárva biztosíthat, de az nem kényszeríthető ki.
A Belügyminisztérium Gépjármű Szabályzatáról szóló 23/2002. (BK 17.) BM utasítás 40. pontja értelmében a szolgálati gépjárművet az a minisztérium, illetve belügyi szerv alkalmazásában álló köztisztviselő, hivatásos állományú, közalkalmazott vagy munkavállaló vezetheti, aki rendelkezik az adott járműre érvényes vezetői engedéllyel és megfelelő gépjárművezetői gyakorlattal, valamint megbízást kapott a gépjármű vezetésére. A belügyi járművek nyilvántartásáról, használatáról, üzemeltetési költségelszámolásáról szóló 33/2002. (BK 24.) BM utasítás 13. pontja szerint is a szolgálati gépjármű vezetésére - a főfoglalkozású gépkocsivezető mellett - az jogosult, akit erre a főfoglalkozásában ellátott feladata mellett a belügyi szerv vezetője feljogosít, feltéve, ha rendelkezik a jármű-kategóriára érvényes vezetői engedéllyel.
A R. 42. § (3) bekezdése e körben feltételt nem tartalmaz, így az alperes intézkedését az eljárt bíróságok tévesen minősítették e jogszabályba ütközőnek.
Az előbbiekből következően az eljárt bíróságok jogszabálysértően nem tulajdonítottak perdöntő jelentőséget annak, hogy miután az állományilletékes parancsnok jogosíthatja a feltételekkel rendelkezőt szolgálati jármű vezetésére, így e jog részéről korlátozás nélkül meg is vonható. A munkáltató a tevékenysége sajátosságai alapján mérlegelhette, hogy a rendelkezésre álló hivatali gépkocsi kerettel miként gazdálkodik, ez munkaügyi vitában nem is vizsgálható.
Ettől teljesen eltérő kérdés, hogy a hivatásos állomány tagja mikor jogosult gépjárművezetői pótlékra.
A R. 42. § (3) bekezdés a) pontja szerint gépjárművezetői pótlékra jogosult, aki a beosztásából adódó feladatok ellátása során szolgálati gépkocsit rendszeresen vezet, és ezáltal külön gépjárművezető foglalkoztatása szükségtelen.
A felperes a perben nem vitatottan 2008. évben - mielőtt a szolgálati gépjármű vezetésére való jogosultságát megvonták - a beosztásából adódó feladatok során szolgálati gépkocsit vezetett, ennek rendszerességét az alperes a pótlék folyósításával elismerte. Ebből azonban a felperes perbeli igényének megalapozottsága nem következik.
2009. január 1-jétől ugyanis a munkáltató döntési kompetenciájába tartozóan, ezért jogszerűen megvonta a szolgálati gépjármű vezetésére való jogosultságát, és ténylegesen a felperes szolgálati gépjárművet - a jogerős ítélet szerinti két alkalmat kivéve - nem is vezetett. Minthogy a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 254. § (3) bekezdése értelmében a (2) bekezdés szerinti pótlék - így többek között a gépjárművezetői pótlék - a hivatásos állomány tagjának a pótlékkal elismert tevékenység tényleges kifejtésének, illetve beosztás betöltésének idejére jár, a felperes részére gépjárművezetői pótlék akkor sem járna, ha megalapozottan vitathatná a szolgálati gépjármű vezetésére való jogosultsága megvonását. Következésképp a pótlék megszüntetéséről rendelkező intézkedés nem volt jogellenes.
Azzal, hogy az alperes a jogerős ítélet által is elismert gazdasági szükségszerűség miatt szabályozta, hogy mit kell szolgálati gépjármű rendszeres vezetése alatt érteni, illetve - tartalma szerint - maximálta a szolgálati gépjármű vezetésére jogosultak számát, a kormányrendelet szerinti gépjárművezetői pótlék jogszabályi feltételét nem érintette. A jogerős ítélet ezzel ellentétes megállapítása téves.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. (Legf.Bír. Mfv.II.10.582/2010.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.