adozona.hu
AVI 2011.9.103
AVI 2011.9.103
A fél a visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettsége a szerződés megkötése napján keletkezik [1990. évi XCIII. tv. 3. § (3) bek. a) pont]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a 2000. augusztus 23. napján kelt és illetékkiszabásra augusztus 24-én bejelentett adásvételi szerződéssel a B., B. u. 4-6., II/23. sz. alatti lakásingatlant a szülei haszonélvezeti jogával terhelten 11 750 000 Ft vételárért megvásárolta.
Az Illetékhivatal (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a 2001. július 3. napján kelt fizetési meghagyásával a felperes terhére 263 000 Ft vagyonszerzési és 2000 Ft ingatlan-nyilvántartási eljárási illetéket szabott ki, amelyet a felperes megfizetet...
Az Illetékhivatal (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a 2001. július 3. napján kelt fizetési meghagyásával a felperes terhére 263 000 Ft vagyonszerzési és 2000 Ft ingatlan-nyilvántartási eljárási illetéket szabott ki, amelyet a felperes megfizetett.
A felperes a 2005. július 7. napján kelt beadványában az elsőfokú hatóságtól a megállapított illeték törlése és visszatérítése iránt kérelmet terjesztett elő. Előadta, hogy az eladó egy jövőben beépítésre kerülő ingatlanon felépítendő társasházból értékesített a számára egy lakást, így az építmény elkészültéig függő helyzet jött létre, amely miatt az általa megkötött adásvétellel vegyes vállalkozási szerződés 2000. évben nem hatályosult. Az illetékkötelezettsége csak a szerződés hatályának beálltakor: 2001-ben keletkezett, amely évben vagyonszerzése az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 2001. január 1. napjától hatályos 26. §-ának (1) bekezdés f) pontja alapján már illetékmentesnek minősült.
Az elsőfokú hatóság a 2006. január 12. napján kelt határozatával a felperes kérelmét elutasította.
A fellebbezés folytán eljárt alperes jogelődje (a továbbiakban: alperes) a 2006. december 6. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint a felperes illeték-kötelezettsége a vagyonszerzése időpontjában keletkezett, mivel a szerződés nem tartalmazott felfüggesztő feltételt, és annak létrejöttéhez hatósági jóváhagyás sem volt szükséges. A hivatkozott illetékmentességi szabály csak a hatályba lépés napja: 2001. január 1-je után illetékkiszabásra bejelentett ügyekre vonatkozott, így az elsőfokú hatóság határozata jogszerű.
A felperes keresetében a másodfokú határozat kérelme szerinti megváltoztatását kérte, fenntartva az adásvételi szerződésének a 2001. évi hatályosságára, és a vagyonszerzése illetékmentességére vonatkozó álláspontját.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint a felperes által megkötött szerződés nem tartalmazott felfüggesztő feltételt vagy a szerződés hatálya beálltának időponthoz kötését, és létrejötte a hatóság jóváhagyásától sem függött. A szerződésben a felek teljesítési határidőket határoztak meg, a jogügylet hatályának beálltát nem kötötték a használatba vételi engedély kiadásához, és nem minősült a szerződés hatályát felfüggesztő feltételnek a birtokba adás határidejére vonatkozó megállapodás és a tulajdonjog fenntartással történő eladás ténye sem. Ebből következően a felperes illetékkötelezettsége a szerződés megkötése napján keletkezett. Az eljáró hatóságok ügyintézési határidejének túllépése nem az ügy érdemére kiható jogszabálysértés volt.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és kereseti kérelme teljesítését, továbbá jogegységi határozat kezdeményezését kérte. Álláspontja szerint az ítélet sérti az Itv. 3. §-ának (5)-(6) bekezdéseit, 26. §-ának (1) bekezdés f) pontját, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 228. §-ának (1) bekezdését, 229. §-ának (3) bekezdését, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 4. §-ának (1), (4) bekezdését, 5. §-ának (1) bekezdését, 109. §-ának (1) bekezdését, (3) bekezdését, 349. §-ának (1) bekezdését, 361. §-ának (1) bekezdését, valamint a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 54. §-ának (1) bekezdését.
Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Itv. 1. §-a szerint visszterhes vagyonátruházás esetén vagyonszerzési illetéket kell fizetni. Az Itv. 18. §-ának (1) bekezdése értelmében ingatlannak, valamint a (2) bekezdésben meghatározott ingónak és vagyoni értékű jognak visszteher mellett történő megszerzése visszterhes vagyonátruházási illeték alá esik. A felperes visszterhesen (adásvételi szerződéssel) ingatlant szerzett, e jogszabályhelyek alapján szerzése illetékköteles.
Az Itv. meghatározza a 3. §-ának (3) bekezdés a) pontjában, hogy a visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség a szerződés megkötése napján keletkezik. Ettől az általános szabálytól eltérő rendelkezést tartalmaz a (6) bekezdés, amely szerint a felfüggesztő vagy bontó feltételtől, illetőleg a kezdő határidő bekövetkezésétől függő szerződés esetén a vagyonszerzési illetékkötelezettség a szerződés hatályának beálltakor keletkezik.
A szerződéses szabadság polgári jogi alapelvének megfelelően mondja ki a Ptk. 200. § (1) bekezdésében, hogy a felek szabad akarata érvényesül a szerződés tartalmának meghatározásában is. Ha a felek a szerződés hatályának beálltát bizonytalan jövőbeni eseménytől tették függővé (felfüggesztő feltétel), a szerződés hatálya e feltétel bekövetkeztével áll be [Ptk. 228. § (1) bekezdés]. A feltételre vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell arra az esetre is, ha a felek a szerződés hatályának beálltát vagy megszűntét valamely időponthoz kötötték [Ptk. 229. § (3) bekezdés].
Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a perbeli adásvételi szerződés sem kifejezetten, sem a tartalmából megállapíthatóan nem tartalmazott felfüggesztő, bontó vagy kezdő határidő bekövetkezése feltételt. Nem függött hatóság jóváhagyásától, harmadik személy beleegyezésétől, így a felperesi vagyonszerzésre az Itv. 3. §-ának (5)-(6) bekezdései nem alkalmazhatók.
A gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény 320. §-ának f) pontja alapján az Itv. 26. §-ának (1) bekezdés f) pontja 1998. június 16-tól hatályát vesztette, és az Itv. 26. §-ának (1) bekezdés f) pontja 2000. december 31-éig nem tartalmazott rendelkezést. Az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 2000. évi CXIII. törvény 135. §-ának (1) bekezdése az Itv. 26. §-a (1) bekezdés f) pontjába 2001. január 1-jei hatállyal a következő rendelkezés léptette: "mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól a lakás építésére, építtetésére és értékesítésére jogosult vállalkozó által értékesítés céljára újonnan épített, építtetett 30 millió forintot meg nem haladó forgalmi értékű új lakásnak, ilyen lakás tulajdoni hányadának első megvásárlása."
A 2000. évi CXIII. törvény 278. §-a szerint e törvény Itv.-t módosító rendelkezéseit a hatálybalépés napjától illetékkiszabásra bejelentett vagy más módon az illetékhivatal tudomására jutott vagyonszerzési ügyekben, valamint kezdeményezett elsőfokú, illetve jogorvoslati eljárásokban kell alkalmazni.
A felperes vagyonszerzését illetékkiszabásra 2000. augusztus 24-én jelentette be, amely időpont megelőzte az Itv. illetékmentességet szabályozó 26. § (1) bekezdés f) pontja alkalmazhatóságának kezdő időpontját, 2001. január 1-jét. A felperes vagyonszerzésére tehát az Itv. 2001. január 1-jétől hatályos 26. §-ának (1) bekezdés f) pontja nem alkalmazható.
Az elsőfokú bíróság és az alperes helytállóan állapította meg, hogy az Itv. 3. §-ának (3) bekezdés a) pontja alapján a felperes visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettsége a szerződés megkötése napján keletkezett, mivel az általa megkötött szerződés felfüggesztő feltételt nem tartalmazott, és vagyonszerzése nem illetékmentes, ugyanis arra az Itv. 26. §-ának (1) bekezdés f) pontja nem alkalmazható. A Legfelsőbb Bíróság ezért a perbeli jogkérdésben a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény III. fejezetében szabályozott jogegységi eljárás megindítását nem tartotta indokoltnak.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg azt is, hogy a hatóság eljárási jogszabálysértése az ügy érdemi elbírálására nem hatott ki, a határozatok hatályon kívül helyezését és új eljárás lefolytatását nem alapozta meg. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a Ket.-nek a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeit az elsőfokú bíróság nem sértette meg. A Ket.-nek nincs 349. §-a, 361. §-a, így a felülvizsgálati kérelemben a felperes e jogszabályhelyekre tévesen hivatkozott, azt pedig nem indokolta meg, hogy Pp.</a>-nek a perbe való beavatkozást szabályozó 54. §-ának (1) bekezdése az elsőfokú ítélet jogszerűségére miként vonatkozik.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 39.031/2008.)