adozona.hu
BH 2011.9.260
BH 2011.9.260
I. A Tny. 36/A. § (1) bekezdés a) pont ab) alpontjában írt feltételek közül az egészségkárosodás és a rehabilitálhatóság fennállása vizsgálható önállóan, olyan feltétel vizsgálatára azonban a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata iránti perben nem kerülhet sor, amely a határozat meghozatalát megelőző eljárásnak nem képezte tárgyát, s amely feltételre határozatát a társadalombiztosítási szerv sem alapította. II. A Tny. 36/A. § (1) bekezdés a) pont ab) alpont első fordulatában írt feltétel a felpere
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes a 2009. január 28-án kelt határozatával - a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 36/D. § (1) bekezdése alkalmazásával 2009. március 1-jétől megszüntette a felperes rokkantsági nyugdíjának folyósítását. A határozat indokolása szerint az ORSZI a felperes egészségi állapotának hivatalbóli felülvizsgálata során megállapította, hogy az egészségkárosodás mértéke 2009. január 13-ától 32%, ezért nem rokkant.
A felperes fellebbezése folyt...
BH 2011.9.260 I. A Tny. 36/A. § (1) bekezdés a) pont ab) alpontjában írt feltételek közül az egészségkárosodás és a rehabilitálhatóság fennállása vizsgálható önállóan, olyan feltétel vizsgálatára azonban a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata iránti perben nem kerülhet sor, amely a határozat meghozatalát megelőző eljárásnak nem képezte tárgyát, s amely feltételre határozatát a társadalombiztosítási szerv sem alapította.
II. A Tny. 36/A. § (1) bekezdés a) pont ab) alpont első fordulatában írt feltétel a felperes rokkantsága megállapításának csupán egyik feltétele, amely teljesülése önmagában nem ad alapot az ellátásra való jogosultság megállapítására.
Az alperes a 2009. január 28-án kelt határozatával - a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 36/D. § (1) bekezdése alkalmazásával 2009. március 1-jétől megszüntette a felperes rokkantsági nyugdíjának folyósítását. A határozat indokolása szerint az ORSZI a felperes egészségi állapotának hivatalbóli felülvizsgálata során megállapította, hogy az egészségkárosodás mértéke 2009. január 13-ától 32%, ezért nem rokkant.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperesi igazgató másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta, mert az ORSZI másodfokú orvosszakértői szerve is 32%-os mértékűre véleményezte a felperes egészségkárosodását.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperesi igazgató másodfokú határozatát megváltoztatta, megállapította, hogy a felperes egészségkárosodása 2009. március 5-én 50-79%-os volt, amely már fennállott 2009. január 13-án is, és azóta folyamatosan fennáll. A bíróság megállapította továbbá, hogy az újabb orvosi felülvizsgálat elvégzése 2011. augusztusban szükséges.
A munkaügyi bíróság ítéletét a perben kirendelt igazságügyi orvosszakértő alperes által sem vitatott véleményére alapozta, amely szerint a felperes össz-szervezeti egészségkárosodásának mértéke már az elsőfokú orvosi bizottság vizsgálatától 50-79%-os mértékű, amely állapota nem végleges, újabb felülvizsgálata 2011 augusztusában szükséges.
A bíróság ítéletének indokolásában rögzítette, hogy az alperes a beadványában úgy nyilatkozott, hogy "a felperes kérelmében foglaltak teljesítését nem ellenzi". Az ítélet szerint a bíróság a Tny. 36/A. § (1) bekezdés a)-d) pontjai alapján, a felperes 50-79%-ot elérő - az alperes által nem vitatott - egészségkárosodására figyelemmel "érdemben" döntött a keresetről és az alperes határozatát a Pp. 341. § f) pontja alkalmazásával megváltoztatta.
A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben az ítélet hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását kérte a Pp. 182. § (3) bekezdése, 206. § (1) bekezdése, 221. § (1) bekezdése, 213. § (1) bekezdése és 341. § f) pontja megsértésére hivatkozva.
Kifogásolta, hogy a bíróság eljárása során nem tisztázta az ORSZI bizottságai szakhatósági állásfoglalásai és a perben beszerzett igazságügyi orvosszakértői vélemény ellentmondását, erről a bíróságnak hivatalból kellett volna intézkednie, függetlenül attól, hogy az alperes e tárgyban nem tett indítványt. A bíróság az ellentmondást észlelte, azonban az alperes beadványára hivatkozva döntést hozott, amely hivatkozás iratellenes, beadványában ugyanis csak arról nyilatkozott, hogy az ítélet - felperes által kért - soron kívüli meghozatalát (nem pedig a keresetnek helyt adó döntés meghozatalát) nem ellenzi, bár a bíróság még ez utóbbi esetben sem tekinthetett volna el a szakvélemények közötti ellentmondások feloldásától.
Az alperes sérelmezte, hogy a bíróság ítéletében nem tért ki a bizonyítékok értékelésére és hogy - a KGD 2007.115., BDT 2002/709. és további eseti döntések ellenére - miért nem tulajdonított ugyanakkora bizonyító erőt az ORSZI szakhatósági állásfoglalásainak, mint az igazságügyi orvosszakértői véleménynek, miért az utóbbit találta aggálytalannak, az előzőeket pedig aggályosnak.
Az alperes szerint az ítélet a rendelkező rész és az indokolás összhangjának hiánya, valamint amiatt is törvénysértő, mert a bíróság nem döntött a felperes rehabilitálhatósága tárgyában. A felperes pontosított kereseti kérelme arra irányult, hogy a bíróság a társadalombiztosítási határozat megváltoztatásával állapítsa meg, hogy továbbra is jogosult a III. csoport szerinti rokkantsági nyugdíjra, a bíróság azonban a Tny. 36/A. §-ában foglalt feltételek közül csak az egészségkárosodásról döntött.
A Pp. 341. § f) pontja alkalmazásának akkor lett volna helye, ha a bíróság - szociális és foglalkoztatási szakértő bevonásával - a rehabilitálhatóság kérdésében is állást foglal, ennek hiányában a Pp. 339. § (1) bekezdését kell alkalmazni. A reformatórius jogkör a közigazgatási határozatok felülvizsgálata során kivételes, akkor gyakorolható, ha a közigazgatási határozat olyan hibában szenved, amely a bírósági eljárásban teljes körűen orvosolható. A közigazgatási határozat megváltoztatására akkor kerülhet sor, ha a bíróság - a tényállás tisztázásához szükséges "teljes" bizonyítási eljárás lefolytatása után - olyan határozatot hoz, amely a közigazgatási határozat változatlan rendelkezéseivel összhangban alkalmas a kereset által elérni szándékozott joghatás kiváltására, az ítélethozatalt követően ugyanis a közigazgatási szervnek - a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 111. § (2) bekezdéséből és 121. § (1) bekezdés f) pontjából következően - semmilyen eljárás lefolytatására nincs lehetősége.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem - az alábbiak szerint - részben megalapozott.
A Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt rámutat arra, hogy az alperesi eljárásban beszerzett, az ORSZI első- és másodfokú bizottságai által elkészített szakvélemények nem minősülnek szakhatósági állásfoglalásnak. Az alperes eljárása során, a felperes egészségkárosodásáról adott szakvélemények meghozatalakor az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézetről, valamint eljárásának részletes szabályairól szóló 213/2007. (VIII. 7.) Korm. rendelet (továbbiakban: Kr.1.) 4. §-a alapján az ORSZI szakvélemény, nem pedig szakhatósági állásfoglalás formájában adott véleményt.
Ezt a szabályozást a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény módosításáról szóló 2008. évi CXI. törvény hatálybalépésével, valamint a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv átültetésével összefüggésben egyes kormányrendeletek módosításáról és hatályon kívül helyezéséről szóló 182/2009. (IX. 10.) Korm. rendelet (továbbiakban: Kr.2.) 559. § (5) bekezdése módosította 2009. október 1-jétől akként, hogy az ORSZI a fenti körben szakhatósági állásfoglalást ad ki. A Kr.1. 2009. október 1-jétől hatályos, a Kr.2. 559. § (19) bekezdésével megállapított 16. § (6) bekezdése kimondja ugyan, hogy a 4. § - 2009. október 1-jén hatályos - (1) bekezdése szerinti ellátások megállapításához az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet által 2009. október 1-je előtt kiadott szakvéleményt szakhatósági állásfoglalásnak kell tekinteni, e szabály visszamenőleges hatályú alkalmazására azonban azért sincs lehetőség, mert a Kr.2. 687. § (1) bekezdése úgy rendelkezett, hogy a Kr.2. - a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel - 2009. október 1-jén lép hatályba és rendelkezéseit - a (3) bekezdésben foglalt eltéréssel - a hatálybalépését követően indult vagy megismételt eljárásokban kell alkalmazni [a Kr. 687. § (2) és (3) bekezdés más jogszabályi rendelkezésekre vonatkozik].
Ez a szabályozás összhangban van a Tny. 2009. október 1-jétől hatályos - a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény módosításáról szóló 2008. évi CXI. törvény hatálybalépésével és a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv átültetésével összefüggő törvénymódosításokról szóló 2009. évi LVI. törvény (továbbiakban: Kmód.) 418. § (13) bekezdésével módosított - a 36/A. § (1) bekezdés a) pont ab) alpontjával is (a módosító rendelkezés a "szakvéleménye" szövegrész helyébe a "szakhatósági állásfoglalás" szöveget léptette). A módosító szabály alkalmazásáról a Kmód. II. Fejezet "Átmeneti rendelkezések" cím alatti 423. § (2) bekezdése akként rendelkezett, hogy a Tny. 2009. október 1-jétől hatályos fenti szabályát a 2009. szeptember 30-át követően indult vagy megismételt eljárásokban kell alkalmazni. Ugyanígy rendelkezett a Kmód. 418. § (13) bekezdése a Tny. 72. § (1) bekezdése módosításáról is (az egészségkárosodáson alapuló nyugellátási igény elbírálásához és a jogosultság felülvizsgálatához a rehabilitációs szakértői szerv szakhatósági állásfoglalást ad ki), az új szabály - szintén a 423. § (2) bekezdése alapján - csak a 2009. szeptember 30-át követően indult vagy megismételt eljárásokban kerülhet alkalmazásra.
Az ismertetett jogszabályokból látható, hogy az ORSZI által az egészségkárosodáson alapuló ellátások, így a rokkantsági nyugdíjra való jogosultság feltételei tárgyában 2009. október 1-je előtt kiadott szakvélemények csak a 2009. szeptember 30. után indult vagy megismételt eljárásokban tekinthetők szakhatósági állásfoglalásnak.
A fentiek alapján a munkaügyi bíróságnak a perben az ORSZI alperesi eljárásban adott szakvéleményei és a perben beszerzett igazságügyi orvosszakértői vélemény egybevetésével kellett döntenie a rokkantsági nyugdíjra való jogosultság Tny. 36/A. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt egyik, az alperes határozata szerint fenn nem álló feltételéről, nevezetesen arról, hogy a felperes egészségkárosodása eléri-e az 50%-os mértéket. Az alperes felülvizsgálati kérelmében azt kifogásolta, hogy a munkaügyi bíróság e körben, a Pp. 182. § (3) bekezdése megsértése miatt nem tárta fel az ügy elbírálásához szükséges tényállást.
A Pp. 182. § (3) bekezdése alapján a bíróság a beszerzett szakvélemény aggályossága esetén (ha tehát a szakvélemény homályos, hiányos, önmagával vagy más szakértő véleményével vagy a bizonyított tényekkel ellentétben állónak látszik, helyességéhez egyébként nyomatékos kétség fér) köteles az e §-ban írt további bizonyítás elrendelésére.
A peradatok szerint a bíróság által kirendelt igazságügyi orvosszakértő - a felperes orvosi dokumentációja és az ORSZI alperesi eljárásban adott véleményei mellett - a felperes általa, valamint a szakvélemény elkészítésébe bevont pszichiáter szakorvos által elvégzett személyes vizsgálata alapján készítette el szakvéleményét. A szakértő véleményében a felperes megbetegedései részletes értékelésével kitért az ORSZI szakvéleményektől eltérő vélemény adás okaira: a felperes klinikai tüneteiben 2007. február 5. óta javulást nem írtak le, javulást saját vizsgálata alapján sem tudott véleményezni, részletesen indokolta azt is, hogy az ORSZI állásfoglalásokban leírt mozgásszervi eredetű funkció beszűküléseket miért értékelte eltérően.
A bíróság végzésében a feleket azzal hívta fel a szakvéleményre vonatkozó észrevételeik megtételére, hogy az arra kitűzött határidőn belüli nyilatkozattétel hiányában a bíróság úgy tekinti, hogy a felek a szakvéleményt elfogadják. Az alperes a szakvéleményre észrevételt nem tett, az ezt követően tartott utolsó tárgyaláson nem jelent meg. A megelőzően előterjesztett beadványában a felperes hozzá küldött beadványát azzal továbbította a bíróságnak, hogy az abban foglalt kérelem vonatkozásában hatáskörének hiányát állapítja meg, egyebekben előadta, hogy a felperes kérelmében foglaltak teljesítését nem ellenzi. A felperes kérelme soron kívüli tárgyalás kitűzésére és ítélet meghozatalára irányult. Ennek indokaként jelölte meg, hogy a munkaügyi bíróság kezelő irodájától kapott tájékoztatás szerint az alperes az egészségkárosodása szakértő által megállapított mértékét nem vitatta, megélhetését, gyermeke taníttatását az ellátás hiányában - családja szűkös anyagi lehetőségeire tekintettel - nem tudja biztosítani és az utolsó két hónapra folyósított ellátást is vissza kell fizetnie.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a munkaügyi bíróság nem sértett jogszabályt azzal, hogy a szakvéleményre érdemi észrevételt elő nem terjesztő, a felperesi kérelem teljesítésére vonatkozóan a fenti nyilatkozatot tevő alperes eljárási cselekményeit akként értelmezte, hogy a szakvélemény megállapításait nem vonja kétségbe, és a felperes keresetének történő helyt adást nem ellenzi. Erre, valamint a szakvéleménynek az ORSZI szakvéleményeitől való eltérés okait részletező megállapításaira tekintettel a bíróság nem sértette meg a Pp. 182. § (3) bekezdését azzal, hogy további bizonyítást nem rendelt el kizárólag azon ok miatt, mert az alperesi eljárásban és a perben beszerzett szakvélemények végkövetkeztetései nem estek egybe.
Azonos okok miatt nem állapítható meg a Pp. 206. § (1) bekezdésének és a Pp. 221. § (1) bekezdésének a megsértése sem: a bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat a maguk összességében értékelte, az alperes eljárási cselekményeire (a szakvéleményre vonatkozó észrevétel előterjesztésének - bírói felhívás ellenére történő - mellőzése, a felperes kérelmét támogató nyilatkozat) tekintettel ítéletében nem kellett részletesen indokolnia, hogy döntését miért a perben eljárt szakértő véleményére, nem pedig az ORSZI által adott véleményekre alapította.
A felülvizsgálati kérelemben foglalt további kifogások elbírálása során a Legfelsőbb Bíróság abból indult ki, hogy az alperesi szervek a rokkantsági nyugdíj folyósításának megszüntetéséről a Tny. 36/A. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt feltételek közül az egészségkárosodásra vonatkozó feltétel hiánya miatt döntöttek. A felperes a határozatok bírósági felülvizsgálatát azért kezdeményezte, mert vitatta az egészségkárosodás alperesi eljárásban megállapított mértékét. Erre tekintettel a bíróságnak a perben arról lehetett és kellett döntenie, jogszabálysértők-e az alperesi határozatok az egészségkárosodás mértékének téves megállapítása miatt. A Tny. 36/A. § (1) bekezdés a) pont ab) alpont második fordulatában írt feltétel (az 50-79%-os mértékű egészségkárosodáshoz mért rehabilitálhatóság) az alperesi határozatokban nem került elbírálásra, így az a határozatok felülvizsgálatára irányuló pernek nem képezhette tárgyát, függetlenül attól, hogy a felperes keresete végső soron azt célozta, hogy a rokkantsági nyugdíja továbbra is folyósításra kerüljön.
A munkaügyi bíróságnak - ezen túlmenően - a perben nem állt rendelkezésére olyan, az alperesi eljárásban beszerzett szakvélemény, amely a felperes 50-79%-os mértékű egészségkárosodásához mért rehabilitálhatóságára vonatkozott, amelynek megalapozottságát szakértői bizonyítás elrendelése útján kellett volna vizsgálnia. Mindezek miatt az alperes alaptalanul kifogásolta, hogy a bíróság a perben nem döntött a felperes rehabilitálhatóságának kérdésében.
A Legfelsőbb Bíróság korábbi döntéseiben (Mfv. III. 10.874/2009/5., Mfv. III. 10.875/2009/4., Mfv. III. 11.122/2009/4.) már rámutatott arra, hogy a rehabilitáció kérdésében a munkaügyi bíróság nem rendelhet el bizonyítást és hozhat döntést, ha a társadalombiztosítási szerv kizárólag az egészségkárosodásra vonatkozó feltétel hiányában utasítja el az igénylő rokkantsági ellátásra irányuló igényét, vagy szünteti meg a rokkantságon alapuló ellátás folyósítását. Nincs helye a rehabilitációra vonatkozóan bizonyítás felvételének és döntésnek akkor sem, ha az alperes a perben megállapítotthoz képest eltérő, az 50%-ot el nem érő egészségkárosodáshoz viszonyítottan vizsgálta és állapította meg az igénylő rehabilitálhatóságát. A Tny. 36/A. § (1) bekezdés a) pont ab) alpontjában írt feltételek közül az egészségkárosodás és a rehabilitálhatóság fennállása vizsgálható önállóan, olyan feltétel vizsgálatára azonban a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata iránti perben nem kerülhet sor, amely a határozat meghozatalát megelőző eljárásnak nem képezte tárgyát, s amely feltételre határozatát a társadalombiztosítási szerv sem alapította. Ellenkező esetben nem érvényesülne az igénylő jogorvoslathoz való joga sem, hiszen bíróság döntene elsőként olyan kérdésben, amelyet a társadalombiztosítási szerveknek kell elsőfokú és másodfokú eljárásuk során vizsgálniuk és elbírálniuk.
Ugyanakkor helytállóan hivatkozott az alperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a perben nem volt helye a Pp. 341. § f) pontja szerinti, a társadalombiztosítási határozatot megváltoztató ítélet meghozatalának. A Ket. 111. § (3) bekezdése értelmében a hatóságot a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság határozatának indokolása is köti, a megismételt eljárás és a határozathozatal során annak megfelelően köteles eljárni. A munkaügyi bíróság akkor járt volna el helyesen, ha az alperes határozatait a Pp. 339. § (1) bekezdése alkalmazásával hatályon kívül helyezi és az elsőfokú szervet a Tny. 36/A. § (1) bekezdés a) pont ab) alpont második fordulatában írt feltételek fennállása kérdésében új eljárás lefolytatására kötelezi, ítéletének indokolásában rögzítve a felperes perben megállapított egészségkárosodásának mértékét, az új eljárásra vonatkozó iránymutatásában pedig azt, hogy az alperes a rehabilitálhatóságot a perben megállapított egészségkárosodáshoz mérten köteles vizsgálni. A Tny. 36/A. § (1) bekezdés a) pont ab) alpont első fordulatában írt feltétel a felperes rokkantsága megállapításának csupán egyik feltétele, amely teljesülése önmagában nem ad alapot az ellátásra való jogosultság megállapítására.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a munkaügyi bíróság a bizonyítási eljárás szabályainak megsértése nélkül jutott arra a következtetésre, hogy a felperes egészségkárosodása a perbeli időben elérte a Tny. 36/A. § (1) bekezdés a) pont ab) alpontjában írt mértéket. A Pp. 341. § f) pontja téves alkalmazásával és a Tny. 36/A. § (1) bekezdés a) pont ab) alpont téves értelmezésével összefüggésben megalapozatlanul döntött azonban az alperesi határozatok megváltoztatásáról. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet és az alperesi határozatokat - a Pp. 275. § (4) bekezdése és a Pp. 339. § (1) bekezdése alkalmazásával - hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. A megismételt eljárásban az alperes a Tny. 36/A. § (1) bekezdés a) pont ab) alpont második fordulatában foglalt feltételek fennállását a felperes 50%-ot meghaladó mértékű egészségkárosodását alapul véve köteles vizsgálni.
(Legf. Bír. Mfv. III. 10.100/2010.)