adozona.hu
BH 2011.9.256
BH 2011.9.256
A közfeladatot ellátó szervnek a törvény által előírt eljárása, amellyel meghatározza az európai uniós támogatásokhoz szükséges pályázati felhívások tartalmi és formai követelményeit, köztük egy adott építési normagyűjtemény alkalmazását, nem tekinthető piaci magatartásnak akkor sem, ha ilyen hatása is lehet, ezért eljárása nem vonható a versenyjog hatálya alá [1996. évi LVII. tv. 1-2. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Európai Unió SAPARD Programjának keretében igényelhető támogatásokhoz a pályázati felhívások tartalmának megállapítása, a jogosultsági feltételek közzététele - jogszabályi felhatalmazás alapján - irányító hatóságként a II. r. alperes, végrehajtó szervezetként pedig az I. r. alperes hatáskörébe tartozik.
Az I. r. alperes 2002-től közzétetett SAPARD támogatás igénybevételére vonatkozó pályázati felhívásaiban, a támogatás felhasználása és elszámolása cím alatt a támogatás folyósításának felt...
BH 2011.9.256 A közfeladatot ellátó szervnek a törvény által előírt eljárása, amellyel meghatározza az európai uniós támogatásokhoz szükséges pályázati felhívások tartalmi és formai követelményeit, köztük egy adott építési normagyűjtemény alkalmazását, nem tekinthető piaci magatartásnak akkor sem, ha ilyen hatása is lehet, ezért eljárása nem vonható a versenyjog hatálya alá [1996. évi LVII. tv. 1-2. §].
Az Európai Unió SAPARD Programjának keretében igényelhető támogatásokhoz a pályázati felhívások tartalmának megállapítása, a jogosultsági feltételek közzététele - jogszabályi felhatalmazás alapján - irányító hatóságként a II. r. alperes, végrehajtó szervezetként pedig az I. r. alperes hatáskörébe tartozik.Az I. r. alperes 2002-től közzétetett SAPARD támogatás igénybevételére vonatkozó pályázati felhívásaiban, a támogatás felhasználása és elszámolása cím alatt a támogatás folyósításának feltételeként - egyebek mellett - azt írta elő, hogy "az építési beruházások árajánlati költségvetéseit, valamint a támogatási igényléseknél benyújtandó számlák részletezéseit az érvényes építőipari normagyűjtemény (ÉN-ÉNK) adatai mint referencia-adatok alapján kell elkészíteni" [Pályázati felhívás 10. § (5) bekezdés e) pont].
Az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP) keretében nyújtott európai uniós támogatások esetén a pályázati kiírások tartalmának megállapítása, a pályázati felhívások tartalmi és formai követelményeinek meghatározása, a támogatás pályázati rendszerének működtetése irányító hatóságként a II. r. alperes, közreműködő szervezetként az I. r. alperes hatáskörébe tartozik.
A II. r. alperes szervezeti egysége (a per korábbi III. r. alperese) az AVOP támogatások igénybevétele céljából közzétett pályázati felhívásaiban a támogatás igénylésének és igénybevételének feltételei körében azt a feltételt szabta, hogy "az építési beruházások részletes, tételes költségvetéseit, illetve saját kivitelezés esetén a részletes, tételes anyagdíjas költségvetést a pályázat benyújtásakor érvényes építési normagyűjtemény (ÉN-ÉNK) alapján kell elkészíteni" (Pályázati felhívás V. pont 9. pontja.)
Az ÉN-ÉNK elnevezésű építési normagyűjtemény a perben nem álló T. Kft. által készített és forgalmazott program. Rajta kívül még két másik vállalkozás - a felperes és egy perben nem álló vállalkozás - foglalkozik norma- és egységárgyűjtemények készítésével. A felperes KönyvCale elnevezésű ISO minősítésű programja szintén építési normagyűjtemény.
A felperes az AVOP pályázati felhívás tartalmáról 2005-ben, a SAPARD pályázati felhívás tartalmáról 2006 márciusában szerzett tudomást, és ezt követően bejelentéssel élt a Gazdasági Versenyhivatalhoz (GVH) az I. r. alperes versenykorlátozó magatartása miatt, melyet abban jelölt meg, hogy az I. r. alperes a SAPARD és AVOP pályázatok során kötelező jelleggel előírta az ÉN-ÉNK normarendszer használatát.
A Gazdasági Versenyhivatal a bejelentést, majd az ellene előterjesztett jogorvoslati kérelmet is elutasította, határozatát azzal indokolta, hogy az I. r. alperes közigazgatási tevékenységet végez, illetve állami feladatot lát el a pályázatokkal összefüggésben. A különböző pályázati kiírások tartalmának, versenyre gyakorolt hatásának elbírálására a GVH nem rendelkezik hatáskörrel a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 1. §-a alapján. "A bejelentett Hivatal, közigazgatási tevékenységének gyakorlása során nem minősül vállalkozásnak, sem piaci szereplőnek, így a Tpvt. rendelkezései ezzel összefüggésben nem alkalmazhatók." Megállapította, hogy a Tpvt. 1. §-a, valamint a GVH következetes gyakorlata szerint nem tekinthető piaci magatartásnak az állami hivatalok törvény által előírt, illetve kifejezetten megengedett magatartása abban az esetben sem, ha annak piaci hatása van.
Az elutasítás ellenére 2005. szeptember 20-án a GVH elnöke tájékoztatta az illetékes minisztert, hogy bár nem indított versenyfelügyeleti eljárást, azonban javasolja, hogy az érintett pályázatok irányító hatóságának vezetője tekintse át a közreműködő hatóság pályázat-kiírási gyakorlatát. Ezzel a jövőben esedékes hasonló, a GVH elnökének álláspontja szerint valószínűsíthetően nem törvényes, a versenysemlegességet sértő, versenyt torzító feltételek a pályázati kiírásokban ne jelenhessenek meg.
Miután a hazai piacon több érvényes normajegyzék van, és nincs olyan jogszabály, mely kötelezően az ÉN-ÉNK normajegyzék használatát írná elő, ezért a versenytársak önkényes jellegű kizárása egy jelentős piaci szegmensben - versenyeztetés nélkül - kizárólagos piaci pozíciót teremt egyetlen vállalkozásnak, jelentős piaci előnyt biztosítva ezzel a többiek hátrányára. Vagy versenyeztetni kellene a piaci szereplőket, vagy el kellene fogadni a más normarendszerrel készült pályázatokat.
A felperes módosított keresetében kérte, hogy
- a Tpvt. 86. § (2) bekezdés a) pontja alapján állapítsa meg a bíróság, hogy az alperesek a pályázati feltételek meghatározásával megsértették a Tpvt. 2. és 7. §§-ait;
- a Ptk. 84. § (1) bekezdés a) pontja alapján állapítsa meg, hogy az alperesek diszkriminatív eljárásukkal megsértették a Ptk. 76. §-ában foglalt egyenlő bánásmód követelményét, azaz a felperes személyiségi jogait;
- a Tpvt. 86. § (2) bekezdés b) pontja, illetve a Ptk. 84. § (1) bekezdés b) pontja alapján kötelezze az alpereseket a versenysértő és személyiségi jogot sértő magatartásuk abbahagyására és tiltsa el őket a további jogsértéstől, a c) pont alapján kötelezze az alpereseket megfelelő elégtételként arra, hogy honlapjukon saját költségen jelentessék meg a GVH elnökének a miniszterhez írt, 2006. szeptember 20-án kelt levelét, és a felperes pernyertessége esetén az ítéletet - saját költségükön - két országos napilapban is tegyék közzé;
- a Tpvt. 86. § (2) bekezdés d) pontja alapján kötelezze az alpereseket a sérelmes helyzet megszüntetésére, a jogsértést megelőző állapot helyreállítására, arra, hogy töröljék a pályázati követelmények közül a T. Kft. ÉN-ÉNK elnevezésű normarendszerének kötelező használatát; végül - a Tpvt. 86. § (2) bekezdés d) pontja, a Ptk. 339. § (1) bekezdése és 359. § (1) bekezdése, 350. § (1) bekezdése alapján kötelezze az alpereseket - egyetemlegesen - a Tpvt.-t sértő magatartásukkal okozati összefüggésben felmerült 68 200 000 forint összegű kártérítés, és ennek 2006. július 1-jétől számított középarányos késedelmi kamata megfizetésére. Amennyiben erre a bíróság nem látna lehetőséget, úgy a Ptk. 84. § (1) bekezdés e) pontja alapján kérte az alperesek kártérítésre való kötelezését.
Perköltségigényét a keresetlevélhez csatolt megbízási szerződésben írtak figyelembevételével terjesztette elő, kérte az alperesek perköltség megfizetésére való kötelezését.
Bár keresetét érdemben a GVH Elnökének a levelében leírtakra alapította, azzal nem értett egyet, hogy az alperesek nem tartoznak a Tpvt. hatálya alá. Ezzel kapcsolatban hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság Pf. IV. 25.406/2000/7. számú eseti döntésében foglaltakra, melyben a Legfelsőbb Bíróság másodfokú bíróságként kimondta, hogy a Tpvt. tilalmainak megsértése miatt a sérelmet szenvedett fél a jogsértés megállapítása és egyéb jogkövetkezmények alkalmazása iránt a piac működését intézkedéseivel vagy pályáztatással befolyásoló állami szerv ellen is jogosult keresetet benyújtani.
Álláspontja szerint az alperesek, mint a pályázatok kiírói, működésükkel hatnak a pályázaton résztvevő vállalkozások piaci helyzetére, befolyásolják a gazdálkodó szervezetek üzleti kapcsolatait, így tevékenységük a Tpvt. 1. §-a alá tartozik. Kifejtette, hogy a Tpvt. 1. §-ához fűzött indokolás szerint a jogalkotó összevonta a törvény alanyi (vállalkozó) és tárgyi (piaci magatartás) hatályát és ezáltal lényegében a tárgyi hatály határozza meg közvetve az alanyi hatályt. Ez jelen esetben azt jelenti, hogy miután az alperesek a pályázatok kiírásával a piaci szereplők helyzetét befolyásoló magatartást tanúsítanak, a törvény alkalmazásában lényegében vállalkozónak minősülnek és mint ilyenek a Tpvt. hatálya alá tartoznak. A törvény kiterjed mindenkire, akik piaci magatartást tanúsítanak, vagy tanúsíthatnak.
A kártérítést elmaradt haszonként igényelte.
Az I. r. alperes kérte a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását. Nem vitatta, hogy a felperes által sérelmezett szöveg szerepel a pályázati felhívásokban, azonban egyrészt arra hivatkozott, hogy a SAPARD pályázatnál az ÉN-ÉNK normagyűjtemény kizárólag referencia adatként szolgált, azt a pályázati felhívás nem kötelezően írta elő, másrészt pedig arra, hogy ő mind a két pályázat esetében csak közreműködő szervezetnek minősült, az irányító szervezet a II. r. alperes volt. Csatlakozott a II. r. alperes által előadott védekezéshez.
A II. r. alperes kérte a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását.
Előadta, hogy jogszabályi felhatalmazáson alapult a támogatásokkal kapcsolatos feladata, és a közfeladat-ellátással összefüggő pályázati eljárása - ahogyan a GVH is megállapította határozataiban - nem tartozik a Tpvt. hatálya alá. Ezért a Tpvt. 2. §-a nem értékelhető az alperesek tevékenysége vonatkozásában.
A Tpvt. 7. §-a azért nem alkalmazható, mert a pályázat kapcsán nem volt szerződéses kapcsolat a pályázat kiírója és a T. Kft. között (ezért a felperes által hivatkozott eseti döntés sem releváns jelen esetben).
Álláspontja szerint a II. r. alperes támogatási rendszer működtetésére vonatkozó pályáztatási szabályai nem hozhatók összefüggésbe a szolgáltatás megrendelése céljából a szolgáltatást nyújtó piaci szereplő versenyeztetéssel történő kiválasztási eljárásával.
Kifejtette, hogy az ÉN-ÉNK normarendszer kiválasztása tárgyilagos mérlegelés szerint történt, annak ésszerű indoka volt. Versenyeztetésre azért nem került sor, mert a piacon fellelhető építőipari normagyűjtemények közül nem a II. r. alperes érdekében álló szerződéses jogviszonyban történő alkalmazásra szolgáló gyűjtemény kiválasztása volt a cél, hanem az állami feladatellátás leghatékonyabb megvalósítása érdekében a legjobb normagyűjtemény-felhasználásnak a pályázók részére történő előírása. Ezért nem sértette meg a Ptk. 76. §-ában szabályozott egyenlő bánásmód követelményét a II. r. alperes.
A kártérítés tekintetében a keresetben megjelölt összeg a valószínűsített üzleti haszon, azonban ez a feltételezés bizonyosságként nem értékelhető a BH 2005/364. számú eseti döntésben kifejtettek szerint.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította és kötelezte a felperest, hogy az I. és II. r. alpereseknek fejenként fizessen meg 2 240 000 forint perköltséget.
Az ítélet indokolásában kifejtette, a Tpvt.-n alapuló versenyfelügyeleti eljárások következetes gyakorlata szerint nem tekinthető piaci magatartásnak az állami hivatalok jogszabály által előírt, illetve kifejezetten megengedett magatartása még abban az esetben sem, ha annak piaci hatása van, mert a Tpvt. tárgyi hatálya erre nem terjed ki. Álláspontja szerint az alperesek döntéséhez az irányadó jogszabályok alapján nem volt szükség pályázati eljárás lefolytatására, amely a felperes által is hivatkozott legfelsőbb bírósági döntés alapján érinthette volna a piaci szereplőket. Nem voltak olyan vállalkozások, amelyek piaci helyzetét és megítélését az alperesek a pályázati eljárás kiírásával befolyásolták volna, hanem döntésük kizárólagosan közigazgatási eljárás keretében született, melyre a Tpvt. nem alkalmazható.
A személyiségi jogok sérelmével kapcsolatban kifejtette, hogy a Ptk. 76. §-ában foglalt rendelkezések természetes személyhez kapcsolhatók, ezért az ezen alapuló kereseti kérelem is megalapozatlan. A pályázati kiírással az alperesek a felperest sértő valótlan tényt nem állítottak, nem híreszteltek illetve valós tényt hamis színben nem tüntettek fel.
A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság jogerős részítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, megállapította, hogy az alperesek a felperes sérelmére a Tpvt. 2. §-ába ütköző tisztességtelen piaci magatartást tanúsítottak azzal, hogy a SAPARD és az AVOP mezőgazdaság- és vidékfejlesztési célú európai uniós támogatások igénybevételére kiírt pályázatokban a támogatás folyósításának feltételeként azt írták elő, hogy az építési beruházások részletes, tételes költségvetéseit, illetve saját kivitelezés esetén a részletes, tételes anyagdíjas költségvetést a pályázat benyújtásakor érvényes építési normagyűjtemény (ÉN-ÉNK) alapján kell elkészíteni.
Kötelezte az alpereseket e jogsértő magatartás abbahagyására és eltiltotta őket attól, hogy a jövőben az ÉN-ÉNK elnevezésű építőipari normagyűjtemény kötelező használatát előírják.
Kötelezte az I. r. alperest arra, hogy az ítélet jogsértést megállapító, a jogsértő magatartás abbahagyására és e magatartástól történő eltiltásra vonatkozó rendelkező részét 30 napon belül megkezdve, 30 napig folyamatosan, a peres felek teljes nevének feltüntetésével közzétegye www.mvh.gov.hu honlapján, saját költségén.
A felperes kártérítési igényét elutasító és a perköltségre vonatkozó rendelkezéseket hatályon kívül helyezte a másodfokú bíróság és ebben a körben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Megállapította , hogy a másodfokú eljárásban a felperesnek 2 700 000 forint, az I. r. alperesnek 1 433 000 forint és a II. r. alperesnek 1 120 000 forint költsége merült fel.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és a kártérítéssel kapcsolatos igényen kívül megjelölt kereseti kérelmek vonatkozásában a bizonyítási eljárást lefolytatta, de az abból levont jogi következtetéseivel nem minden tekintetben értett egyet.
Egyetértett az elsőfokú bírósággal a Ptk. 75. § (2) bekezdésére és 76. §-ára alapított, a Ptk. 84. §-a alapján előterjesztett kereseti kérelmek elutasításával, mert a keresetben megjelölt érdeksérelem nem minősül az egyenlő bánásmódról és esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvényben meghatározott közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetésnek és a szektorális területeken érvényesítendő egyenlő bánásmód körébe sem sorolható.
A másodfokú bíróság véleménye szerint a felperesnek az az álláspontja, mely szerint az a gyakorlat lenne tisztességes, ha az alperesek versenyeztetést folytatnának le, kiválasztva egy piaci szereplőt, amelynek a termékeit a pályázóknak használniuk kell, és nem az, hogy önkényesen kiválasztanak egy piaci szereplőt, ténylegesen a Tpvt. preambulumában megfogalmazott a gazdasági verseny tisztaságához és szabadságához való jogok sérelmét tartalmazza.
Miután a felperes ezen speciális törvényben védett jogának megsértéséből eredő igényét kívánja érvényesíteni, ezért a Ptk. személyhez fűződő jogok megsértésére vonatkozó kereseti kérelmet - mint általános szabályozást - helyesen utasította el az elsőfokú bíróság, hiszen a lex specialis alkalmazása megelőzi a lex generalist.
A másodfokú bíróság ezt követően azt vizsgálta, hogy az alperesek magatartására kiterjed-e a Tpvt. hatálya. Megállapította, hogy az állam, mint vagyoni jogviszonyok alanya tanúsíthat olyan magatartást, amelyre tekintettel az államra, mint jogi személyre kiterjed a versenytörvény személyi hatálya. Ezzel áll összhangban a felperes által hivatkozott Pf. IV. 25.406/2000/7. számú ítélet, melyben a Legfelsőbb Bíróság úgy foglalt állást, hogy a Tpvt. 7. §-ába ütköző tisztességtelen piaci magatartás tanúsítása miatt a sérelmet szenvedett fél a jogsértés megállapítása és egyéb jogkövetkezmények alkalmazása iránt nemcsak a versenytársai, hanem a pályázatot kiíró, azaz a piaci versenytársakat versenyeztető ellen is jogosult keresetet indítani.
Kifejtette, a gyakorlatban egyértelmű, hogy piaci magatartásnak minősül a közfeladatot teljesítő szervezet piaci hatást kiváltó magatartása, ha az a törvényben rögzített közfeladatai végrehajtásához nem szükségszerű (Vj-48/1998.)
Egyetértett azzal a felperesi érveléssel, hogy a jogszabályok mindkét támogatási forma esetében csak az alperesek feladat- és hatáskörét szabályozzák, amelyek felhatalmazzák őket a pályázati felhívások tartalmának meghatározására is, azonban ez nem jelenti azt, hogy ennek során a piacot befolyásoló, piaci hatást kiváltó döntésük meghozatalakor nem kell tiszteletben tartaniuk a Tpvt. által védett érdekeket, melyek az adott körülmények között lehetséges legintenzívebb versenyben megnyilvánuló közérdek, a tisztességes vállalkozások és a fogyasztók érdekei.
Azzal tehát, hogy az alperesek nem folytattak le a normagyűjtemények között esélyegyenlőséget biztosító versenyeztetést, piaci hatást kiváltó, jogszabályban meghatározott feladataik végrehajtásához nem szükségszerű magatartást tanúsítottak. Ezért magatartásuk a Tpvt. hatálya alá tartozó tevékenység.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a SAPARD pályázatoknál is kötelező volt az ÉN-ÉNK normagyűjtemény használata a 10. § (5) bekezdés e) pontjának nyelvtani értelmezése szerint, nem csak referencia adatként szerepelt. P. I. tanúvallomásának értékeléséből pedig arra a következtetésre jutott, hogy a normagyűjtemények összevetése nélkül, szakmai tapasztalataikra hivatkozva döntöttek a SAPARD Hivatalban dolgozók az ÉN-ÉNK gyűjtemény mellett, azonban ez nem a Tpvt.-nek megfelelő kiválasztási eljárás, mert a piac többi szereplőjének nem volt esélye a megmérettetésre.
A felperes keresetét a Tpvt. 7. §-ára és 2. §-ára alapította.
A 7. § szerint tilos a versenyeztetés tisztaságát bármilyen módon megsérteni, s e tilalmat azokra a magatartásokra kell alkalmazni, melyet a Tpvt. más rendelkezése, vagy külön törvény nem szabályoz.
Nem alkalmazható ez a rendelkezés a jelen eljárásban, mert egyrészt nem volt versenyeztetés, másrészt pedig a támogatásokkal kapcsolatos pályáztatási eljárást más jogszabályokban határozták meg, ezért a Tpvt. szubszidiárius jellegénél fogva sem alkalmazható.
A Tpvt. 2. §-a kimondja, hogy tilos gazdasági tevékenységet tisztességtelenül, különösen a versenytársak, a fogyasztók törvényes érdekeit sértő vagy veszélyeztető módon, vagy az üzleti tisztesség követelményeibe ütközően folytatni.
A másodfokú bíróság "jogfejlesztő értelmezésként" a 2. § "gazdasági tevékenység" fogalmát "piaci magatartásként" fogta fel, s ez alapján a 2. §-ban megfogalmazott kötelező elvek valamennyi piaci magatartásra vonatkoznak. Álláspontja szerint a 2. §-ban megfogalmazott generálklauzula olyan általánosan megfogalmazott tényállás, amely a külön nevesített tényállások alá nem tartozó esetekben is lehetőséget ad a tisztességtelennek minősített magatartást tanúsító személy elmarasztalására, a ritkábban előforduló vagy előre nem is látható tisztességtelen versenycselekményekkel szembeni fellépésre.
A másodfokú bíróság egyetértett a felperesnek azzal az álláspontjával, hogy az alperesek pályázatkiírási gyakorlata jelentősen befolyásolta a költségvetést készítő programok kidolgozásával és forgalmazásával foglalkozó piaci szereplők helyzetét, mert közigazgatási eljárásuk során olyan intézkedést hoztak, amellyel a verseny eszközein kívül eső eszközökkel az egyik piaci szereplőt a többi - jelen esetben a felperes - hátrányára előnyben részesítették.
Ezért megalapozottan igényelte a felperes annak ítéletben történő megállapítását, hogy az alperesek jogsértést követtek el.
A felperes a jogsértés megállapításán túl kérte a Tpvt. 86. § (2) bekezdés b) pontja alapján az alperesek kötelezését a jogsértés abbahagyására és eltiltásukat a jogsértéstől, a c) pont szerint az elégtétel nyújtására kötelezést, a d) pont szerint a sérelmes helyzet megszüntetését és a jogsértést megelőző állapot helyreállítását, az e) pont alapján kártérítés megfizetésére kötelezésüket.
A másodfokú bíróság szerint a b) és d) pontok ugyanazon magatartásként a jövőre nézve fogalmazhatók meg, ennek megfelelően a b) pont alapján kötelezte az alpereseket a rendelkező rész szerint. Az elégtétel adásnak csak részben adott helyt, mert álláspontja szerint ez egyfajta erkölcsi jóvátétel, amely tekintetében az okozott sérelemnek megfelelő az I. r. alperes honlapján történő közzététel elrendelése, s nem indokolt az ítélet ennél szélesebb körű közzététele, vagy a GVH elnöke levelének közzététele.
Miután az elsőfokú bíróság nem folytatott le bizonyítást - eltérő jogi álláspontja miatt - a kártérítés tekintetében, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságot ebben a kérdésben új eljárás lefolytatására és újabb határozat hozatalára utasította.
A jogerős részítélet ellen az I. és II. r. alperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet.
Az I. r. alperes kérte a jogerős részítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélettel megegyező, a felperes keresetét elutasító ítélet meghozatalát, valamint a felperes perköltségben való marasztalását, mert a jogerős részítélet jogszabálysértő, a Tpvt. 1. § és 2. §-ába ütközik.
Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, azonban abból levont következtetése nem helyes. A Tpvt. 1. §-a alapján a törvény tárgyi hatálya nem terjed ki az alpereseknek a perben érintett eljárásaira, így azokat megsérteni sem tudták. A hivatkozott legfelsőbb bírósági határozatban a pályázat kiírásával rendelt meg valamilyen szolgáltatást az adott közigazgatási szerv, itt viszont a normagyűjteményekre vonatkozó döntéshez nem kellett semmilyen pályázati eljárást lefolytatni, eljárásuk tisztán közigazgatási eljárás keretén belül történt meg.
Nem tisztességtelen az alperesek magatartása, mert
- közfeladataik végrehajtásához szükséges, sőt, kötelező volt, továbbá
- mert amennyiben valóban nem referencia adatként vették volna figyelembe a normagyűjtemény adatait, hanem kizárólag az azzal készített építési költségvetéseket fogadták volna el, az alperesek azt is megtehették volna - pályáztatási kötelezettség hiányában - hogy a piac egyes vagy kizárólag egy résztvevőjével pályázat nélkül kötnek együttműködési szerződést vagy megállapodást.
Az I. r. alperes tevékenységére nem terjeszthető ki a Tpvt. 2. §-a, nem fogadható el a másodfokú bíróságnak a gazdasági tevékenység vonatkozásában kifejtett "jogfejlesztő" értelmezése. Álláspontja szerint, ha egy adott jogszabály tárgyi hatálya egyértelműen és konkrétan nem terjed ki az I. r. alperesre, akkor a törvényhez írt Kommentár értelmezési módszerével sem lehet rá kiterjeszteni.
Maga a GVH is megállapította, hogy nem terjed ki az I. r. alperesre a Tpvt. A felperesnek lehetősége lett volna arra, hogy a GVH határozatával szemben fellépjen bírósági úton, miután ezt nem tette meg, így az ügyben jogerős és végrehajtható határozat mondja ki, hogy az I. r. alperes tevékenységére nem vonatkoznak a Tpvt. rendelkezései. Az I. r. alperes álláspontja szerint ezzel a jogerős és végrehajtható határozattal ellentétes ítéletet a másodfokú bíróság nem is hozhatott volna.
Hivatkozott arra, hogy feladatát a számára jogszabályban előírt közfeladatok ellátása során végezte, a SAPARD Program esetén a 12/2000. (II. 15.) FVM rendelet 5. §-a alapján, az AVOP Program esetén pedig a 81/2003. (VI. 7.) Kormányrendelet 2. § (3)-(5) bekezdései alapján.
Érdemben kifejtette, a másodfokú bíróság tévesen állapította meg, a SAPARD pályázatokban a pályázati felhívás 10. § (5) bekezdés e) pontjának nyelvtani értelmezése ellentmond annak az állításnak, hogy az ÉN-ÉNK normagyűjtemény csak referencia adatként szerepelt. A normagyűjteményt mint referencia adatot kizárólag a pályázatok költséghatékonyságának vizsgálata során vette figyelembe annak érdekében, hogy a számára kötelezően alkalmazandó SAPARD Program végrehajtására vonatkozó Többéves Pénzügyi Megállapodás kihirdetéséről szóló 117/2001. (VI. 30.) Korm. rendelet A. melléklete 14. cikk 1.4. pontjának eleget tegyen. A hivatkozott jogszabályhely a SAPARD Programban résztvevő pályázatok költséghatékonysági és gazdaságossági vizsgálatát írja elő annak érdekében, hogy a projektekben, és főleg az építési típusú projektekben ne fordulhasson elő eltúlzott mértékű, indokolatlanul magas költségekkel bíró beruházás. Ténylegesen ez azt jelentette, hogy a normagyűjteményben szereplő költségeknél magasabb áron nem lehetett a költségvetését a pályázónak elkészítenie, illetve csak +10% ártartalékot képezhetett az infláció és az áremelkedés hatásának mérséklése céljából. Nem volt tehát tiltva más programmal való elkészítése a benyújtott költségvetésnek, ezért tisztességtelen magatartásnak nem minősíthető az I. r. alperes magatartása.
A II. r. alperes kérte a jogerős részítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélettel megegyező keresetet elutasító ítélet meghozatalát, valamint a felperes perköltségben való marasztalását. A részítélet jogszabálysértését abban jelölte meg, hogy a másodfokú bíróság a Tpvt. 2. §-ából helytelen jogi következtetést vont le, amikor az I. és II. r. alperesek jogszabályban meghatározott állami feladatellátással kapcsolatos magatartását a Tpvt. hatálya alá tartozó olyan tisztességtelen piaci magatartásnak minősítette, amely sértette a felperes törvényes érdekeit.
Kifejtette, hogy állami hivatalok jogszabályi előírások által közfeladatként végzett, továbbá jogszabályi felhatalmazások által kifejezetten megengedett magatartása nem tekinthető piaci magatartásnak. Az AVOP keretében nyújtott támogatások működtetése irányító hatóságként a II. r. alperes, közreműködő szervezetként az I. r. alperes hatáskörébe tartozott jogszabályi rendelkezés alapján, és ugyanúgy a SAPARD támogatásoknál irányító hatóság a II. r. alperes és végrehajtó szervezet az I. r. alperes volt.
Az I. és II. r. alperesek nem vagyoni, hanem közigazgatási jogviszony alanyaként jártak el a tárgyi ügyben. Álláspontja szerint a jogerős ítélet helytelenül hivatkozott a Tpvt. magyarázatára abban az összefüggésben, hogy az állam, mint vagyoni jogviszonyok alanya befolyásolhatja a piaci folyamatokat. Ezért nem vehető figyelembe a felperes által hivatkozott legfelsőbb bírósági eseti döntés sem, mert abban a perben az állami szerv pályáztatással szolgáltatást rendelt meg, azaz vagyoni jogviszony alanyaként járt el és a pályáztatás szabályainak megsértésével a pályázaton résztvevő vállalkozások piaci helyzetét, megítélését ekként befolyásolta.
A jogszabályi felhatalmazás általi közigazgatási eljárás keretében történő döntés, mint magatartás egyáltalán nem azonosítható a vállalkozások egymás közötti piaci magatartásával, illetve nem azonos az állami szerv vagyoni jogviszony alanyaként - a vállalkozások piaci helyzetére is kiható - versenyeztető pályáztatásával.
Hivatkozott arra, a GVH jogerősen megállapította, hogy "a bejelentett Hivatal közigazgatási tevékenységének gyakorlása nem minősül vállalkozásnak, sem piaci szereplőnek, így a Tpvt. rendelkezései ezzel összefüggésben nem alkalmazhatók."
A piaci hatást kiváltó, jogszabályban meghatározott feladat végrehajtásához szükségszerű magatartás tanúsításának megítélése nagymértékben függ az állami feladatellátás jogi szabályozásától. Miután a 2003. évi LXXIII. törvény 30. § (1) bekezdése feljogosítja a Hivatalt arra, hogy a pályázati felhívásban a pályázatok tartalmi és formai követelményeit meghatározza, ez a költségvetés elkészítésére vonatkozó előírások meghatározását is egyértelműen megengedi a Hivatalnak. A GVH határozata azt is kimondja, hogy "a Tptv. 1. §-a alapján, valamint a Gazdasági Versenyhivatal következetes gyakorlata szerint nem tekinthető piaci magatartásnak állami hivatalok törvény által előírt, illetve kifejezetten megengedett magatartása abban az esetben sem, ha annak piaci hatása van."
Érdemben kifejtette, hogy a pályáztatási tevékenység nem minősül gazdasági tevékenységnek, ezért a Tpvt. 2. §-ának rendelkezései nem alkalmazhatók vele kapcsolatban, mert az alperesek a jogi szabályozásnak megfelelő tényleges gazdasági tevékenységet a tárgyi ügyben nem végeztek. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság nem a Tpvt. tényleges normaszövegéből, hanem azon túlmutató, a jelen ügytől eltérő tényállásokon alapuló joggyakorlat jogértelmezéseiből jelen ügyre vonatkozóan helytelen jogi következtetéseket vont le, ezért jogszabálysértő az ítélete.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában fenntartását, valamint az alperesek felülvizsgálati perköltség megfizetésére kötelezését.
Álláspontja szerint a jogerős ítélet minden tekintetben jogszerű, a tényállást helyesen állapította meg és helyes annak jogi következtetése is.
A Tpvt. 1. §-a alapján a törvény hatálya az alperesekre is kihat. A tisztességes piaci magatartás kötelezettsége nem gazdasági társaságokat terhel és nem csak azokat, akik üzletszerű gazdasági tevékenységet folytatnak, hanem azokat is, akiknek tevékenysége kihat mások piaci működésére. A piacra ható magatartás körében a közhatalmi szervezeteknek a felelőssége különleges, hiszen kötelességük a gazdasági verseny szabadságának elismerése és támogatása. Ezzel ellentétes az, ha egyes piaci szereplőket közhatalmi eszközökkel másokkal szemben preferálnak.
Hivatkozott a Ptk. 1. § (1), (2) bekezdésében és a 4. § (1) bekezdésében foglaltakra.
Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a hivatkozott legfelsőbb bírósági ítéletben kifejtetteket kiegészítette azzal, hogy a perbeli vitatott pályázati feltétel előírása nem olyan magatartás, amely alperesek jogszabályban előírt közhatalmi feladatának ellátása során mellőzhetetlen, így az alperesek nem csak azért tartoznak a Tpvt. hatálya alá, mert magatartásukkal piaci hatást váltanak ki, hanem azért is, mert a kifogásolt magatartásuk nem tartozik az adott közfeladat ellátás körébe.
Az ügy érdemével kapcsolatban előadta, hogy álláspontja szerint másként nem lehetett értelmezni a pályázati kiírásokat csak úgy, hogy a sikeres pályázathoz a T. Kft. által elkészített normagyűjteményt kell alkalmazni, s ezzel a T. Kft. versenytársait gyakorlatilag kizárták a piacról, versenyesélyüket megszüntették.
A kiíró objektív szempontú kiválasztás nélkül határozott meg olyan feltételt, amely a piac egy adott szegmensében a versenyt korlátozta, ezért tisztességtelen piaci magatartást tanúsított.
Az alpereseknek ahhoz, hogy valamely piaci szereplő szolgáltatását, mint kötelezően alkalmazandót előírják, le kell folytatniuk egy szakmai szempontokon alapuló objektív kiválasztási eljárást. Álláspontja szerint az alperesek által történt kiválasztás során ilyen nem történt, gyakorlatilag az előírásokat készítők szakmai ismerete határozta meg a döntést, és előzetesen nem szereztek be információt a többi piaci szereplőtől.
A GVH jogerős és végrehajtható határozata nem képezheti akadályát perindításnak jogsértés megállapítása iránt. Ugyan a GVH hatáskörének hiánya miatt utasította el a felperes kérelmét, de ezt követően felszólította a II. r. alperest jogkövető magatartás tanúsítására, s ebben a levélben a GVH elnöke a perben támadott feltétel alkalmazását olyan magatartásként értékelte, mely valószínűsíthetően nem törvényes, versenysemlegességet sért, versenyt torzít és melynek következtében a T. Kft. versenytársai a piaci versenyből kizárásra kerültek.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős másodfokú részítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján.
Az eljárás alapvetően eldöntendő jogkérdése az volt, hogy az alperesek, akik jogszabályban előírt közfeladatot ellátva határozták meg a pályázati feltételeket, alanyai lehetnek-e a Tpvt.-nek?
A Legfelsőbb Bíróság elsődlegesen megállapította, hogy a közfeladat ellátása nem piaci magatartás, de egy közfeladatot ellátó szervezet cselekménye is lehet piaci hatású, annak tartalmától függően. A közfeladatokat ellátó személyek is lehetnek tehát alanyai piaci viszonyoknak, tanúsíthatnak tisztességtelen piaci magatartást. Önmagában az, hogy egyébként főfeladatként közfeladat ellátására hozták létre ezeket a személyeket, nem zárja ki a tevékenységüket a Tpvt. hatálya alól. (Ezzel egyezően foglalt állást a felperes által hivatkozott Pf. IV. 25.406/2000/7. számú ítéletében a Legfelsőbb Bíróság.)
A Legfelsőbb Bíróságnak a továbbiakban abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy vajon a pályázati feltételek meghatározásakor az egyébként közfeladatot ellátó alperesek piaci viszonyok szereplőivé váltak-e, valamint gazdasági tevékenységnek minősül-e a Tpvt. 2. §-a értelmében az a magatartás, amellyel meghatározták a pályázat benyújtásának feltételeit?
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az alperesek helytállóan hivatkoztak arra, hogy számukra jogszabályi felhatalmazás biztosította a pályázat tartalma meghatározásának jogát. A 2003. évi LXXIII. törvény 30. § (1) bekezdés pontjai sorolták fel azt, hogy mit kell tartalmaznia a pályázatnak, melyet az alperesek kiírtak.
A pályázatoknak az a tartalma, amellyel meghatározták az ÉN-ÉNK normagyűjteményt, amely alapján a költségvetést el kell készíteni, kétségtelenül a normagyűjteményeket készítők és forgalmazók helyzetét is érinthették.
A Legfelsőbb Bíróság nem ért egyet az I. r. alperes arra való hivatkozásával, hogy mivel az AVOP Programnál csak referencia adatként írták elő, s nem volt kötelező ezzel készíteni a költségvetést, ezzel nem valósult meg a
T. Kft. előnyben részesítése. A referencia adat meghatározásához ugyanis már mindenképpen rendelkezni kellett az ÉN-ÉNK normagyűjteménnyel, ezért nem életszerű, hogy a tényleges költségvetés elkészítéséhez egy másik normagyűjteményt is megvásároljon a pályázó.
Kérdés azonban az, hogy ez a piaci magatartás a Tpvt. 2. §-ában foglalt tisztességtelen gazdasági tevékenység folytatása körébe tartozó tevékenység-e?
A Tpvt. 2. §-ában megfogalmazott generálklauzula szerint tilos gazdasági tevékenységet tisztességtelenül - különösen a versenytársak, a fogyasztók törvényes érdekeit sértő vagy veszélyeztető módon vagy az üzleti tisztesség követelményeibe ütközően - folytatni.
Mint ahogyan arra a másodfokú bíróság is hivatkozott, ez a generálklauzula olyan általánosan megfogalmazott tényállás, amely alkalmat ad arra, hogy a külön nevesített tényállások alá nem tartozó esetek is megvizsgálhatókká váljanak és ilyen esetekben a tisztességtelennek minősülő magatartást tanúsító személyeket el lehessen marasztalni.
Az a perben nem volt vitatott, hogy az alperesek a pályázatok kiírása, és a pályázatok tartalmának a meghatározása során a pályáztatással kapcsolatos, rájuk irányadó jogszabályok szerint jártak el. E jogszabályok meghatározták a pályázatok kötelező tartalmi elemeit - így többek között azt, hogy azoknak a kivitelezésre vonatkozóan költségvetést kell tartalmazni - de az alkalmazandó árakra nézve nem volt előírás, és az I. r. alperest egyéb jogszabályok sem kötelezték arra, hogy valamely speciális eljárást folytasson le árkérdésben. Az I. r. alperes részéről ésszerű elvárás volt, hogy a költségvetések egységes szempontok szerint készüljenek, ellenkező esetben azok objektív összemérésére nincs lehetőség. Miután tehát az alpereseket a normagyűjtemény kiválasztásában jogszabály nem korlátozta, abban kellett állást foglalni, hogy jogellenesnek kell-e tekinteni az egyébként közigazgatási eljárás részeként alkalmazott kiválasztási módszert és magát a kiválasztást lehet-e gazdasági tevékenységnek tekinteni.
Az alperesek sem a felperessel, sem a pályázókkal, sem pedig a T. Kft.-vel gazdasági kapcsolatban nincsenek, és a pályázatok elbírálása során, de azt követően sem jött létre közöttük gazdasági kapcsolat. Ha pedig a gazdasági kapcsolat az érintettek között nem állt fenn, és az nem is irányult gazdasági kapcsolat létrehozására, az alperesek tevékenységét sem lehet gazdasági tevékenységként értékelni, magatartásukat ennek megfelelően minősíteni. Ez egyébként független attól a ténytől, hogy valamely jogalany profit-termelő, vagy non profit tevékenységet végez, vagy akár hatósági jogkörben jár el, amennyiben a fenti gazdasági kapcsolat, piaci szerepvállalás nem érhető tetten.
A gazdasági tevékenység kiterjesztő értelmezését illetően - miszerint az piaci magatartás is egyben - a Legfelsőbb Bíróság egyetért a GVH határozatában kifejtett állásponttal, mely szerint a Tpvt. 1. §-a szerint nem tekinthető piaci magatartásnak az állami hivatalok törvény által előírt, illetve kifejezetten megengedett magatartása abban az esetben sem, ha annak piaci hatása van. Ebben az esetben pedig az alperesek perbeli magatartása sem minősülhet gazdasági tevékenységnek és ezért nem sérthették meg a Tpvt. 2. §-át sem.
A Pp. 213. § (2) bekezdése értelmében a bíróság egyes kereseti kérelmek felől vagy a kereseti kérelemnek önállóan elbírálható egyes részei felől külön ítélettel (részítélet) is határozhat, ha ebben a vonatkozásban további tárgyalásra nincs szükség, és ha a többi kereseti kérelem vagy a beszámítási kifogás eldöntése végett a tárgyalást el kell halasztani. A (3) bekezdés pedig úgy rendelkezik, ha a keresettel érvényesített jog fennállása és a felperest ennek alapján megillető követelés összege (mennyisége) tekintetében a vita elkülöníthető, a bíróság a jog fennállását ítélettel előzetesen is megállapíthatja (közbenső ítélet). Ebben az esetben a tárgyalás a követelés összegére (mennyiségére) vonatkozóan csak a közbenső ítélet jogerőre emelkedése után folytatható.
A másodfokú bíróság egyrészt döntött az alperesek felelősségének, mint jogalapnak a kérdésében - megállapítva azt - és ehhez képest hozta meg további marasztaló rendelkezéseit. A felelősség megállapítása az egész kereset további sorsát meghatározta, vagyis eldöntötte a keresettel érintett jog fennállását, tehát az ítélet ebben a részében közbenső ítéletnek minősült. Részítélet is egyben annál az oknál fogva, hogy a kártérítést kivéve határozott egyes, marasztalásra irányuló kereseti kérelmekben, a kártérítési igény tekintetében pedig az elsőfokú bíróságot további eljárásra utasította. Az ítélet tehát ebben a részében részítéletnek is minősül.
A Legfelsőbb Bíróság is e rendelkezések alapján hozta meg határozatát azzal, hogy nem érintette - mert nem érinthette - a határozatnak a hatályon kívül helyező rendelkezését, ugyanis az a Pp. 270. § (2) bekezdése értelmében felülvizsgálati kérelemmel nem támadható.
Nem érintette felülvizsgálati kérelem hiányában a határozatnak a Ptk.-ra alapított kereseti kérelmet elutasító rendelkezését sem. A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróságnak a felperes Tptv. 2. §-ára alapított keresetét elutasító rendelkezésével egyetértve, a másodfokú bíróság ítéletének ezzel ellentétes döntését hatályon kívül helyezve, ebben a körben az elsőfokú bíróság ítéletét közbenső- és részítéletként a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Legf. Bír. Gfv. X. 30.284/2009.)