adozona.hu
BH+ 2011.9.410
BH+ 2011.9.410
Munkáltatói jogutódlás esetén új munkaszerződés megkötése szükségtelen; a határozott idejű munkaszerződés és ennek meghosszabbítása semmis [Mt. 85/A. § (1) bekezdés, Pp. 206. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében az alperes munkaviszonyt megszüntető intézkedése jogellenességének megállapítását, és jogkövetkezményei alkalmazását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1986 szeptemberében létesített munkaviszonyt a Z. Zrt.-nél. 1992. szeptember 1-jétől kezdődően az alperes alkalmazásába került, majd 2002. március 1-jétől ismételten a Z. Zrt. alkalmazottja lett, mely jogviszony...
BH+ 2011.9.410 Munkáltatói jogutódlás esetén új munkaszerződés megkötése szükségtelen; a határozott idejű munkaszerződés és ennek meghosszabbítása semmis [Mt. 85/A. § (1) bekezdés, Pp. 206. § (1) bekezdés].
A felperes a keresetében az alperes munkaviszonyt megszüntető intézkedése jogellenességének megállapítását, és jogkövetkezményei alkalmazását kérte.A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1986 szeptemberében létesített munkaviszonyt a Z. Zrt.-nél. 1992. szeptember 1-jétől kezdődően az alperes alkalmazásába került, majd 2002. március 1-jétől ismételten a Z. Zrt. alkalmazottja lett, mely jogviszonya - a felperes 2007. október 24-i kérelme alapján - 2007. október 31-én, közös megegyezés jogcímén szűnt meg. A munkaviszony megszüntetését érintően a felperes érvénytelenségre nem hivatkozott.
2007. november 1-jén a felperes az alperessel határozott időre szóló munkaszerződést kötött, amelyet a felek 2009. január 31. napjáig két alkalommal meghosszabbítottak. Az alperes 2009. január 20-án értesítette a felperest, hogy a határozott idejű munkaviszonya 2009. január 31-ével megszűnik.
A munkaügyi bíróság nem fogadta el a felperes azon hivatkozását, hogy az Mt. 85/A. § (1) bekezdése szerint a Z. Zrt. és az alperes között jogutódlás állt fenn. A bíróság jogkövetkeztetése szerint 2007. október 31-én a felperes kezdeményezésére szűnt meg a Z. Zrt.-nél a munkaviszonya - amely munkaviszony megszüntetése vonatkozásában érvénytelenségre nem hivatkozott, azt nem támadta meg -, ezért ezen munkáltató után, a G. Pékség Kft. alperesnél történő munkaviszony megszüntetését érintően a munkajogi jogutódlás nem állapítható meg. A fentiekre tekintettel az Mt. 79. § (5) bekezdése alapján a felperes munkaviszonya az alperesi munkáltatónál az öt évet nem haladta meg.
A bíróság megállapította, hogy az alperes össz-létszáma 50 fő, amely munkavállalók közül 40 fő munkaviszonya határozatlan időtartamra, és 10 fő munkaviszonya határozott időre létesült, amely üzemgazdasági döntés volt.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította, hogy az alperes 2009. január 20-án kelt intézkedésével jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, ezért az az alperesnél 2010. július 9-én szűnik meg. A másodfokú bíróság kötelezte az alperest 557 314 forint elmaradt munkabér, 103 500 forint felmentési időre járó átlagkereset, 345 000 forint végkielégítés, továbbá 690 000 forint átalánykártérítés megfizetésére.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy a munkaügyi bíróság a tényállást nem kellően derítette fel, ezért az Mt. 85/A. §-ban foglalt jogutódlás körében az elsőfokú bíróság álláspontja téves.
A felperes 1986 szeptembere óta ugyanazon a munkahelyen, ugyanazon feladatokat látta el - 2006. január 1-jétől 2007. október 31-éig tartó - fizetés nélküli szabadságáig. Az alperesnél a jogutódlás a fizetés nélküli szabadság alatt következett be, ekkor, a felperes kivételével, a Zrt. alkalmazottainak munkaviszonyáról a jogutódlás szem előtt tartásával, és a munkavállalókkal való egyeztetés alapján döntöttek. A felperes a fizetés nélküli szabadsága lejárta után munkára, és nem a munkaviszonyának megszüntetése érdekében jelentkezett az üzemvezetőnél, aki a továbbfoglalkoztatáshoz szükséges adminisztráció miatt küldte a felperest J. E.-hez.
A másodfokú bíróság hiteltelennek találta J. E. azon tanúvallomását, hogy a felperes saját - meg sem indokolt - kezdeményezésére történt a Zrt. részére a közös megegyezés iránti kérelem elkészítése. A bíróság személyes észlelése alapján a felperestől ilyen kezdeményezés nem is volt elvárható.
A megyei bíróság jogkövetkeztetése szerint az alperes alkalmazottai a munkáltatói jogutódlás figyelmen kívül hagyásával, tévesen és szükségtelenül íratták alá a felperessel a közös megegyezésre irányuló kérelmet, és az alperessel kötött határozott idejű munkaviszonyt tartalmazó szerződést, valamint annak meghosszabbításait, mindezekkel a felperes munkaviszonyából származó jogait csorbították.
A bírói gyakorlat szerint munkáltatói jogutódlás esetén a munkavállaló munkaviszonya az új munkáltatónál változatlan feltételekkel folytatódik, kivéve, ha a felek közös megegyezéssel eltérő megállapodást kötnek. Jogutódlás esetén közös megegyezés hiányában szükségtelen új munkaszerződés megkötése.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy a Zrt. és az alperes között a z.-i telephely és a munkavállalók alperes általi átvételével az Mt. 85/A. § (1) bekezdése b) pontja szerinti jogutódlás következett be, ezért a 2007. október 31-ével megszüntető megállapodás, valamint a határozott idejű munkaszerződés és annak meghosszabbítása az Mt. 8. § (1) bekezdése szerint semmis. A felperes munkaviszonya 1986. szeptember 10. óta folyamatos az alperesnél, ebből következően a jogviszony megszűnéséről szóló tájékoztatás jogellenes intézkedés volt.
A megyei bíróság az Mt. 100. §-ában foglaltak alapján marasztalta az alperest.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú ítélet hatályában tartását kérte a felperes perköltségben marasztalásával.
Álláspontja szerint a jogutódlás körében a másodfokú bíróság nem folytatott le bizonyítást, nincs adat arra nézve, hogy milyen tények és bizonyítékok alapján következtetett a jogutódlás megtörténtére. Az Mt. 85/A. § (1) bekezdés b) pontja szerint jogutódlásnak kizárólag a munkáltató által kezdeményezett munkaviszony megszüntetés, illetve a munkaszerződés-módosítás vonatkozásában van jelentősége. A munkaviszony megszüntetését a felperes kezdeményezte, a nyilatkozatát nem támadta meg, ezért a keresete jogutódlás esetén is megalapozatlan. A másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a felperes 2007. október 24-én kelt közös megegyezést kezdeményező iratát és azt, hogy az annak megtámadására nyitva álló jogvesztő határidőt a felperes elmulasztotta.
Az alperes érvelése szerint a másodfokú bíróság helytelenül értékelte D. S. vallomását úgy, hogy a fizetés nélküli szabadság utáni továbbfoglalkoztatáshoz szükséges adminisztráció miatt küldte J. E.-hez a felperest. Kiemelte, hogy a közös megegyezés iránti kérelem és az alperesnél történt alkalmazás két külön időpontban volt.
Az alperes iratellenesnek találta azt a megállapítást, hogy a felperes a fizetés nélküli szabadság lejárta után munkavégzésre jelentkezett. Hivatkozott arra, hogy az alperes munkáltató nem kezdeményezte a felperes munkaviszonyának megszüntetésére irányuló kérelmező irat elkészítését, illetve ahhoz szükség volt a korábbi munkáltató hozzájárulására. Kiemelte, hogy a munkavállaló nem köteles indokolni, hogy milyen okból kéri a munkaviszonya megszüntetését, és ezen ok ismeretének hiánya nem értékelhető az alperes terhére.
Az alperes sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság nem indokolta azon megállapítását, hogy "a felperestől nem elvárható" a munkaviszony megszüntetés kezdeményezése, valamint azt, hogy miért találta hiteltelennek J. E. nyilatkozatát.
A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
Az alperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében foglaltak jogszabálysértés megállapítására nem alkalmasak [Pp. 275. § (1) bekezdés, 206. § (1) bekezdés, 221. § (1) bekezdés, BH 2001.197., BH 2002.29.].
Az Mt. 85/A. § (1) bekezdés b) pontja szerint a munkáltató személyében bekövetkező jogutódlásnak minősül a munkáltató anyagi, illetve nem anyagi erőforrásai elkülönített, szervezett csoportjának (például gazdasági egység, üzem, üzlet, telephely, munkahely, illetve ezek része) a további működtetés, illetve az újbóli beindítás céljából, e törvény hatálya alá tartozó szervezet vagy személy számára történő, megállapodáson alapuló átadása és átvétele, így különösen adásvétel, csere, bérlet, haszonbérlet, illetve gazdasági társaságba való belépés vagyonbevitel révén. A perbeli esetben nem vitatott tény, hogy a Z. Zrt. egyszemélyes Zrt., amelynek az alperes az egyedüli részvényese.
A másodfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperes 1986. szeptember 10-e óta mindvégig ugyanazon munkahelyen, az alperes z.-i telephelyén végezte a munkáját, 2007. október 31-éig sütőipari munkás, pék munkakörben, ezt követően az alperesnél a határozott időre szóló munkaszerződései udvaros, lemeztisztító, morzsagyártó munkakörre létesültek.
Az eljárás során becsatolt munkaszerződések tartalma alapján megállapítható, hogy a felperessel együtt korábban is alkalmazott munkavállalók esetén az alperessel a megállapodások olyan tartalommal jöttek létre, hogy az alperes munkáltatónál töltött idő számításába a megelőzően, a G. Pékség Kft.-nél, illetve a Z. Zrt.-nél munkaviszonyban eltöltött munkaidőt is figyelembe kellett venni.
Az eljárás során felmerült bizonyítékok egybevetése alapján a másodfokú bíróság törvénysértés nélkül következtetett arra, hogy az Mt. 85/A. § (1) bekezdés b) pontja alapján a Z. Zrt. és az alperes között munkajogi jogutódlás történt.
A másodfokú bíróság helytállóan hivatkozott arra, hogy a munkaviszonyt a munkáltató személyében bekövetkezett jogutódlás nem érinti, a jogelőddel létesített munkaviszony a jogutóddal változatlanul fennáll, új munkaszerződés megkötése szükségtelen. Figyelemmel arra, hogy a felperes munkaviszonya 1986. szeptember 10-e óta folyamatos, annak megszűnéséről szóló alperesi értesítés az Mt. 89. § (2) bekezdés rendelkezésébe ütköző, jogellenes intézkedés volt.
Az alperes alaptalanul találta iratellenesnek azt a megállapítást, hogy a felperes a fizetés nélküli szabadság lejárta után munkára jelentkezett. D. S. tanúvallomása szerint "az tény, hogy amikor a felperesnek lejárt a fizetés nélküli szabadsága, engem megkeresett, hogy dolgozni akar, és én küldtem az irodába, mert a papírmunkát nem én intézem".
A Pp. 206. § (1) bekezdése értelmében a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. Ebből következően a bíróság mérlegelése kiterjed egyrészt az egyes bizonyítékok bizonyító erejének megállapítására - adott esetben a közvetlenség elve alapján arra a személyes észlelésére is, amely alapján arra következtetett, hogy a felperestől nem volt elvárható a munkaviszonya megszüntetésére irányuló kérelem előterjesztése -, másrészt a bizonyítékok egybevetésére, és a maguk összességében való értékelésére. A másodfokú bíróság indokolási kötelezettségének eleget tett, álláspontját részletesen kifejtette, a logika és okszerűség követelményeinek betartásával értékelte a bizonyítékokat, és helytállóan jelölte meg a hivatkozott jogszabályokat is (Pp. 221. §), ezért a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabálysértés nem áll fenn.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.I.10.914/2010.)