adozona.hu
BH 2011.8.232
BH 2011.8.232
A keresetlevél benyújtására nyitva álló határidő elmulasztása miatt az igazolási kérelmet a vétlenséget igazoló tényről való tudomásszerzéstől számított tizenöt napos határidőn belül kell előterjeszteni. Három hónap eltelte után igazolási kérelmet nem lehet előterjeszteni [Mt. 90. § (1) bekezdés d) pont, Mt. 202. § (1) bekezdés b) pont, Pp. 107. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes munkaviszonyát az alperes 2008. november 17-én kelt rendes felmondásával 2009. január 16-ával szüntette meg.
A felperes 2009. február 12-én szerzett tudomást hivatalosan arról, hogy 14 hetes terhes. Ezt követően az alperest erről tájékoztatta, majd a felek egyeztetéseket folytattak. Az alperes 2009. március 20-ára a felperest megbeszélésre hívta, ahol közölte, hogy a felmondási intézkedést nem vonja vissza, a felperes a követelésével elkésett.
A felperes a 2009. április 6-án előt...
BH 2011.8.232 A keresetlevél benyújtására nyitva álló határidő elmulasztása miatt az igazolási kérelmet a vétlenséget igazoló tényről való tudomásszerzéstől számított tizenöt napos határidőn belül kell előterjeszteni. Három hónap eltelte után igazolási kérelmet nem lehet előterjeszteni [Mt. 90. § (1) bekezdés d) pont, Mt. 202. § (1) bekezdés b) pont, Pp. 107. § (1) bekezdés].
A felperes munkaviszonyát az alperes 2008. november 17-én kelt rendes felmondásával 2009. január 16-ával szüntette meg.A felperes 2009. február 12-én szerzett tudomást hivatalosan arról, hogy 14 hetes terhes. Ezt követően az alperest erről tájékoztatta, majd a felek egyeztetéseket folytattak. Az alperes 2009. március 20-ára a felperest megbeszélésre hívta, ahol közölte, hogy a felmondási intézkedést nem vonja vissza, a felperes a követelésével elkésett.
A felperes a 2009. április 6-án előterjesztett keresetében elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy a felmondás az Mt. 7. § (1) bekezdésébe ütközik, ezért érvénytelen. Másodlagosan arra hivatkozott, hogy az alperes a munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg az Mt. 90. § (1) bekezdés d) pontja szerinti felmondási tilalom időtartama alatt. Álláspontja szerint 2009. február 12-én szerzett tudomást a terhességéről, ez azonban már a rendes felmondás közlésekor is fennállt.
A munkaügyi bíróság végzésével a felperes igazolási kérelmét elutasította, és a pert megszüntette.
A munkaügyi bíróság a végzésében hivatkozott az Mt. 202. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltakra, valamint a Pp. 107. §-ának (1) bekezdésére. A fenti rendelkezésekre tekintettel a felperes az igazolási kérelem előterjesztésére nyitva álló határidőket többszörösen is elmulasztotta, így a kereset benyújtására nincs lehetősége. A bíróság az igazolási kérelmet a Pp. 109. § (2) bekezdése alapján érdemi vizsgálat nélkül elutasította. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy az akadály megszűnése dr. S. E. nőgyógyász orvos megállapítása időpontjától, 2009. február 12-étől számítandó, és ettől az időponttól kezdve kellett volna az igazolási kérelmet és a keresetlevet tizenöt napos határidőn belül a felperesnek előterjesztenie. Az objektív, és az igazolási kérelemre nyitvaálló három hónapos határidő a felmondási intézkedés kiadásától, 2008. november 17-étől számítottan 2009. február 17-én "elévült".
A fentiekre tekintettel a bíróság a felperes igazolási kérelmét elutasította, és a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján a pert megszüntette, mert a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül a Pp. 130. § (1) bekezdés h) pontja alapján el kellett volna utasítani a keresetindításra nyitva álló határidő elmulasztása miatt.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság végzésével a munkaügyi bíróság végzését helybenhagyta.
A másodfokú bíróság a végzésében hivatkozott az Mt. 7. §-a alapján arra, hogy a felperes a másik fél egyoldalú nyilatkozatát nem támadhatta meg, arra csak az alperesnek lett volna lehetősége, ezért az ezen jogszabályra történő felperesi hivatkozás téves.
A felperes a keresetlevél benyújtására az Mt. 202. § (1) bekezdése szerint számára nyitva álló határidő elmulasztása miatt a (2) bekezdés alapján élhetett igazolással, amelyre a Pp. 106-110. §-ait megfelelően kellett alkalmazni. A felperes a keresetét, és ezzel együtt az igazolási kérelmét a Pp. 107. § (1) bekezdés szerinti objektív határidőn túl terjesztette elő, ezért nem lehetett figyelembe venni, hogy csak 2009. március 20-án ismerte fel, miszerint az alperes rendes felmondása jogellenességének megállapítása iránt bírósághoz kell fordulnia.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a permegszüntető végzések hatályon kívül helyezését, és az ügyben eljárt elsőfokú bíróság új eljárásra, és a kereset érdemi elbírálásra utasítását kérte. Hivatkozása szerint a másodfokú bíróság tévesen alkalmazta az Mt. 3. §-ának (1), (2) bekezdését, az Mt. 7. §-át, az Mt. 90. §-át, különösen annak (1) bekezdés d) pontját, valamint az Mt. 202. §-ában foglaltakat. Hivatkozott továbbá az Mt. 4. §-ának megsértésére is.
Álláspontja szerint a terhesség fennállása olyan objektív körülmény, amely az Mt. 90. § (1) bekezdés d) pontja alapján önmagában teszi érvénytelenné a munkaviszony megszüntetésére irányuló jognyilatkozatot, és erre az érvénytelenségre (semmisségre) a felperes a felismerésre vonatkozó szabályok szerint hivatkozott. Bár a felmondás közlésekor sem a munkavállaló, sem pedig a munkáltató nem tudott és nem is tudhatott a fennálló terhességről, a munkaviszony megszüntetésének közlésével és tudomásulvételével kapcsolatban mindkét fél ugyanabban a téves feltevésben volt. Erre tekintettel a felmondás az Mt. 7. § (1) bekezdésére tekintettel érvénytelen. A terhesség megállapítására 2009. február 12-én került sor, csak ekkor ismerhette fel a felmondással, mint jognyilatkozattal, valamint a felmondás tudomásulvételével kapcsolatos tévedést. Ettől az időponttól kezdődően harminc nap állt rendelkezésre a felmondás tévedés miatti megtámadására az Mt. 7. § (1) és (3) bekezdése alapján. 2009. március 20-án a személyes megbeszélés alapján alakult ki az a helyzet, amelyet akként kellett értékelni, hogy az alperes nem értett egyet a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos állásponttal.
Téves a másodfokú bíróság azon okfejtése, hogy az igazolási kérelem benyújtására előírt, a Pp. 107. § szerinti objektív határidőt a felperes elmulasztotta. A terhességéről csak 2009. február 12-én szerzett tudomást, ezért csak ekkor merülhetett fel benne egyáltalán a felmondással kapcsolatos jogorvoslat igénybevételének lehetősége és szükségessége. Az Mt. 202. §-a alapján a munkáltató intézkedése elleni keresetet a közléstől számított 30 napon belül kellett volna benyújtani. A fent említett közlésnek tehát csak a 2009. március 20-án tett munkáltatói nyilatkozat minősülhet. Ebben az időpontban került a felperes abba a helyzetbe, hogy a keresetét előterjeszthesse, az igazolási kérelem határideje az akadály megszűnésével vette kezdetét, így az igazolási kérelmet és a keresetet határidőben nyújtotta be.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős permegszüntető végzés hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A másodfokú bíróság helytállóan értelmezte az Mt. 7. §-ában foglaltakat, amely a fél saját jognyilatkozatának megtámadásáról rendelkezik. A munkáltatói rendes felmondás nem tekinthető megállapodásnak, az az alperes egyoldalú nyilatkozata volt, amelyet az Mt. 7. § (5) bekezdés szerint a nyilatkozattevő támadhatott meg akkor is, ha a felek esetlegesen közös téves feltevésben voltak. Ebből következően pedig a felülvizsgálati kérelemnek az Mt. 7. §-ára vonatkozó okfejtése nem megalapozott.
Az Mt. 202. §-ának (1) bekezdés b) pontja szerint a keresetlevelet az intézkedés közlésétől számított 30 napon belül lehet előterjeszteni, vagyis a 2008. november 17-ei közléshez képest a keresetindítási határidő 2008. december 17-én járt le.
A felperes 2009. február 12-én szerzett tudomást a terhességéről, így a Pp. 107. § (1) bekezdés szerinti tizenöt napos szubjektív határidő ezen időponttól kezdődött. Ugyanezen jogszabály szerint a mulasztástól számított (2008. december 17.) három hónap eltelte után igazolási kérelmet előterjeszteni nem lehet.
Helytállóan fejtette ki a jogerős végzés, hogy a felperes a keresetét és az igazolási kérelmét csak 2009. április 6-án, már az objektív határidő leteltét követően terjesztette elő. Nem értékelhető az a körülmény, miszerint csak 2009. március 20-án - az egyeztetések lezártát követően - ismerte fel annak szükségességét, hogy az igénye érvényesítése érdekében bírósághoz fordulhat, mivel a keresetindítás határideje 2008. december 17-én lejárt.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős végzést hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján.
(Legf. Bír. Mfv. I. 11.097/2009.)