adozona.hu
BH+ 2011.7.318
BH+ 2011.7.318
A munkavállaló egészségromlásával kapcsolatos kárért a munkáltató felelősségét az alapozza meg, ha bizonyított, hogy az egészségromlás a munkavállaló foglalkozásával összefüggésben következett be. A munkavédelmi hatóság, illetve a társadalombiztosítási igazgatási szerv határozatára önmagában a döntés nem alapítható [Mt. 174. § (1) és (4) bekezdése].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy betegsége foglalkozási eredetű, emiatt nem tud munkát végezni, így az alperes az Mt. 174. §-a alapján kártérítési felelősséggel tartozik. Kérte az elmaradt jövedelme megállapítását, továbbá jövedelempótló járadékként 2008. év december 1. napjától kezdődően havi 150 000 forint megfizetését. A nem vagyoni kárigényét 1 000 000 forintban jelölte meg.
A munkaügyi bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperest a felperes fogla...
BH+ 2011.7.318 A munkavállaló egészségromlásával kapcsolatos kárért a munkáltató felelősségét az alapozza meg, ha bizonyított, hogy az egészségromlás a munkavállaló foglalkozásával összefüggésben következett be. A munkavédelmi hatóság, illetve a társadalombiztosítási igazgatási szerv határozatára önmagában a döntés nem alapítható [Mt. 174. § (1) és (4) bekezdése].
A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy betegsége foglalkozási eredetű, emiatt nem tud munkát végezni, így az alperes az Mt. 174. §-a alapján kártérítési felelősséggel tartozik. Kérte az elmaradt jövedelme megállapítását, továbbá jövedelempótló járadékként 2008. év december 1. napjától kezdődően havi 150 000 forint megfizetését. A nem vagyoni kárigényét 1 000 000 forintban jelölte meg.A munkaügyi bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperest a felperes foglalkozási eredetű megbetegedésével összefüggésben kártérítési felelősség terheli. Ezt meghaladóan a keresetet a jogalap tekintetében elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a 2007. szeptember 25-én kelt orvosi vélemény alapján a felperes "nem alkalmas" a cserép-kazettarakó munkakör betöltésére, majd a 2007. szeptember 27-én kelt vélemény az udvaros tevékenység ellátására is alkalmatlannak találta.
A Megyei Jogú Város Helyi Rehabilitációs Bizottsága határozatában rögzítette, hogy a felperes számára felajánlható munkahely nincs. Erre tekintettel az alperes 2007. október 17-én kelt rendes felmondásával megszüntette a munkaviszonyát.
Az OMFI és az OMMF D.-i Munkaügyi Felügyelőségének 2008. határozata a felperes betegségének a foglakozással összefüggésben történt kialakulását nem tette vitássá.
Az Sz.-i Tudományegyetem Igazságügyi Orvostani Intézete részéről orvosszakértői véleményt adó igazságügyi orvosszakértő rögzítette, hogy a felperes esetében a gerinc elfajulásos elváltozásait egy vele született kórállapot súlyosbítja, amely hosszú éveken keresztül tünet- és panaszmentes maradhatott. Az életkor előrehaladtával jelentkező kopásos elfajulásokkal párhuzamosan azonban tüneteket okoz és egyre súlyosbodó panaszokhoz vezet. A foglalkozási hatás annyiban jelentkezik, hogy ezen tünetek megjelenését provokálhatja a gerincet érő terhelés, illetőleg a monoton munkavégzés.
Dr. P. T. igazságügyi orvosszakértő véleményében azt írta le, hogy a felperes D-12 foglalkozási megbetegedési kóddal bejelentett jobb oldali porckorongsérv megbetegedése egy, az alkalmassági vizsgálattal nem kiszűrhető, veleszületett megbetegedés talaján a fokozott fizikai megterhelések hatására jött létre. A foglalkozási eredet nem zárható ki, ezért azt elfogadta.
Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a perbeli esetben nem azt kellett vizsgálni, hogy az alperesnél ellátott munkakör egészségromlást idézett elő sorsszerű megbetegedések talaján, hanem azt, hogy a felperes egy jogszerűen lefolytatott hatósági eljárás eredményeként megállapított foglalkozási megbetegedésre hivatkozással támaszt kártérítési igényt a volt munkáltatójával szemben.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a munkavállaló egészségkárosodásából eredő kára megtérítésének nem feltétele, hogy az megfeleljen a munkabaleset fogalmának. A jogalapot illetően nincs jelentősége a munkavédelmi hatóságok állásfoglalásának, illetve a közigazgatási ügyben hozott határozatnak. A munkáltató kárfelelőssége a megbetegedésért akkor állapítható meg, ha a munkavállaló bizonyítja a munkáltató működése és a saját betegsége közötti okozati összefüggést. A kárfelelősség a közvetett okozati összefüggés alapján is fennáll.
A foglalkozási megbetegedés tényét a bíróságnak az eljárásban beszerzett bizonyítékok alapján kell elbírálnia, a munkáltató működése és a munkavállaló betegsége közötti okozati összefüggést pedig a munkavállalónak kell bizonyítania. Az orvosszakértői vélemények alapján megállapítható, hogy a felperesnek nem vitatottan volt egy vele született gerincbetegsége, és az alperesi foglalkoztatás körében fellelhetőek olyan körülmények - gerincet érő terhelés, monoton munkavégzés - amelyek a betegség tüneteinek kialakulásához hozzájárultak.
A szakvéleményben megfogalmazott "nem zárható ki" kifejezés nem ugyanaz, mint az "okozta" kifejezés, azonban a másodfokú bíróság álláspontja szerint a szakvélemények a valószínűsítés egy magasabb fokára utalnak azzal, hogy megállapítják: a munkavégzés jellegéből fakadóan alaposan feltételezhető, miszerint ez legalábbis hozzájárult a betegség kialakulásához.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős közbenső ítélet megváltoztatását kérte. Álláspontja szerint a felperes betegsége már a társasággal létesített munkaviszony idején is fennállt, az veleszületett, sorsszerű megbetegedés, nem pedig az alperesnél néhány év alatt végzett munka következménye. A felperes betegségének nincs foglalkozásból származó jellegzetessége. Az orvosszakértők megállapították, hogy állapotának rosszabbodásában ugyan szerepet játszhatott az általa végzett cserép-kazettarakói nem nehéz fizikai munka, de az állapotának kialakulásában össz-szervezeti szempontból egyéb betegségei nagyobb súllyal értékelendők. Helyesen foglalt állást a másodfokú bíróság, amikor nem osztotta az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy a munkavédelmi hatóságok eljárását követően a munkaügyi perben a betegség foglalkozási eredete már nem vizsgálható. A Pp. 174. §-ának (4) bekezdése alapján a munkavállalónak kell bizonyítania, hogy a károkozás munkaviszonyával okozati összefüggésben következett be. Ezt a felperes nem tudta igazolni, vele született betegsége a munkáltató kártérítési felelősségét nem vonhatja maga után.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős közbenső ítélet "hatálybantartására" irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A másodfokú bíróság helytállóan indult ki abból, miszerint a munkavállaló egészségromlásából eredő kára megtérítésének nem feltétele, hogy a megbetegedés megfeleljen a munkabaleset fogalmának. A munkáltató felelősségét a foglakozással összefüggés alapozza meg, ami nem azonos a társadalombiztosítási szempontú egészségkárosodás fogalmával, és annak alkalmazott következményeivel. Ebből következően önmagában a munkavédelmi hatóság állásfoglalása, illetve a közigazgatási ügyben hozott határozat nem elég a felperesi igény alátámasztására.
Az Mt. 174. §-ának (1) és (4) bekezdése értelmében a munkáltató a munkavállalónak munkaviszonyával összefüggésben okozott kárért vétkességére tekintet nélkül teljes mértékben felel. A munkavállaló bizonyítja, hogy a károkozás a munkaviszonyával okozati összefüggésben következett be.
A másodfokú bíróság helyesen értékelte az orvosszakértői véleményeket, amelyek szerint a cserép-kazettarakó munkakör nem minősül nehéz fizikai munkának, ugyanakkor a monoton derékmozgások következtében fokozott kockázatot jelent a derék elfajulásos megbetegedésének kialakulása szempontjából. A munkavégzés jellegéből fakadóan alaposan feltételezhető, hogy ez legalábbis hozzájárult a betegség kialakulásához, azaz foglalkozási eredete nem zárható ki. Nem merült fel olyan adat, hogy valamilyen más tevékenység vagy hirtelen mozdulat váltotta volna ki a panaszokat, ezért legvalószínűbb okként a foglalkozási eredet vált ismertté.
Nem vitás, hogy a "nem zárható ki" és az "okozta" kifejezés nem azonos jelentéstartalmú. Azonban valamennyi rendelkezésre álló adat (munkavégzés körülményei, a munka jellege) együttes értékelése mellett jogszabálysértés nélkül jutott arra a következtetésre a bíróság, hogy az alperesnél végzett munkafolyamat szerepet játszott a felperes állapotának kialakulásában [Mt. 174. § (4) bekezdés].
Alaptalan azon felülvizsgálati érvelés, hogy a felperes egyéb betegségei össz-szervezeti szempontból jelentősebbek, mivel ez önmagában nem alkalmas a fennálló foglalkozási megbetegedés miatti felelősség kimentésére.
A másodfokú bíróság a rendelkezésre álló peradatok helyes, okszerű, életszerű értékelésével és a logika szabályainak megfelelően a Pp. 206. § (1) bekezdés megsértése nélkül hozta a meg az ítéletét, azt a szükséges tartalommal és terjedelemmel indokolta [Pp. 221. § (1) bekezdés], ezért a felülvizsgálati kérelemben hivatkozottak jogszabálysértés megállapítására nem adtak módot.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.I.10.838/2010.)