adozona.hu
BH 2011.7.206
BH 2011.7.206
A közös megegyezés ellenére a munkaviszony nem tekinthető megszűntnek, ha a felek ezt követő ráutaló magatartása a jogviszony fennállását bizonyítja (Mt. 87. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2001. július 21-étől állt munkaviszonyban az alperesnél, 2003-tól művezető volt. 2007. július 12-én az alperes képviseletében T. G. és a felperes a munkaviszony 2007. július 16-ával közös megegyezéssel történő megszüntetésében állapodtak meg. A megállapodást mindkét fél aláírta, majd a felperes kb. fél óra elteltével a saját példányát összetépte azzal, hogy nem fogadja el a munkaviszony ily módon történő megszüntetését. T. G. a munkaviszonyt változatlanul megszűntnek tekintette, de...
BH 2011.7.206 A közös megegyezés ellenére a munkaviszony nem tekinthető megszűntnek, ha a felek ezt követő ráutaló magatartása a jogviszony fennállását bizonyítja (Mt. 87. §).
A felperes 2001. július 21-étől állt munkaviszonyban az alperesnél, 2003-tól művezető volt. 2007. július 12-én az alperes képviseletében T. G. és a felperes a munkaviszony 2007. július 16-ával közös megegyezéssel történő megszüntetésében állapodtak meg. A megállapodást mindkét fél aláírta, majd a felperes kb. fél óra elteltével a saját példányát összetépte azzal, hogy nem fogadja el a munkaviszony ily módon történő megszüntetését. T. G. a munkaviszonyt változatlanul megszűntnek tekintette, de 2007. augusztus 1-jéig (ügyvezetői tisztsége megszűnéséig) nem intézkedett a felperes munkaviszonyának megszüntetésével kapcsolatos iratok kiadásáról.A felperes 2007. július 10-étől keresőképtelen volt, az erre vonatkozó igazolásokat az alperesnek adta le.
2008. augusztus 9-én az alperes munkáltató képviseletében B. J.-né pénzügyi vezető igazolást adott ki a felperes részére önkormányzati segély igénylése céljából, mely szerint a felperes az alperesnél munkaviszonyban áll. B. J.-né utasítására az alperes könyvelését végző iroda 2007. augusztus 22-én a felperesnek bankkölcsön felvételéhez ismét munkáltatói igazolást állított ki.
Az alperes a felperes részére 2007 augusztusában beiskolázási segélyt folyósított.
Az alperes üzemvezetője 2007. szeptember 5-én a felperesnek szerelő vagy forrasztó munkakörben történő foglalkoztatást ajánlott fel. A felperes ezt nem fogadta el, mivel a havi bére kevesebb lett volna, mint korábban.
Ezt követően 2007. szeptember 12-én az alperes felhívta, hogy az általa használt gépkocsit vigye vissza.
2007. szeptember 12-én a felperes jogi képviselője levelet küldött az alperes jogi képviselőjének a felperes eredeti munkakörében történő továbbfoglalkoztatása végett.
Az alperes jogi képviselője 2007. szeptember 11-én közölte a felperessel, hogy az alperes a munkaviszonyt közös megegyezéssel megszűntnek tekinti, és az Mt. 97. § (2) bekezdés szerinti okiratokat is megküldte a számára.
A felperes keresete folytán eljárt munkaügyi bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperes munkaviszonyának megszüntetésről 2007. június 12-én létrejött megállapodás érvénytelen, az alperes a felperes munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg, és hogy a felperes munkaviszonya az alperesnél 2008. április 13-án szűnt meg. Az alperest a felperes javára elmaradt munkabér, felmentési időre járó átlagkereset, végkielégítés, szabadságmegváltás, és hat havi átlagkeresetnek megfelelő kárátalány, valamint a fenti összegek után 2008. április 13-ától számított késedelmi kamat megfizetésére kötelezte. A további hat havi kárátalány iránti keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy 2007. július 12-én a felek között a munkaviszony megszüntetéséről megállapodás jött létre. Az aláírást követően a nyilatkozatát a felperes visszavonta. Ezt követően az alperes olyan magatartást tanúsított, hogy a felperes joggal hihette azt, hogy a munkaviszonyának megszüntetésére nem került sor. Az alperes ugyanis megtévesztette a felperest azzal, hogy nem intézkedett a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos igazolások kiadása iránt, banki munkáltatói igazolást bocsátott ki, beiskolázási segélyt folyósított, önkormányzati segélyhez igazolta a munkaviszony fennálltát, munkaszerződés-módosításra hívta fel a felperest. Csak akkor kívánta érvényesíteni a közös megegyezéses munkaviszony megszüntetést, amikor a munkaszerződés módosítást a felperes nem fogadta el.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint, amikor a felperes az alperes leveléből arról értesült, hogy megszűntnek tekintik a munkaviszonyát, a szerződést megtámadta, és annak érvénytelensége megállapítását kérte.
Ezen kereseti kérelmet a munkaügyi bíróság alaposnak találta, mert az alperes a felperest téves feltevésben tartotta azzal, hogy a szerződést "hatálytalannak" tekintette mindaddig, amíg a felperes a munkaszerződés módosítást nem fogadta el. Így a felperes azon téves feltevésben volt, hogy a munkaviszonyának megszüntetésére vonatkozó szerződés nem jött létre.
A munkaügyi bíróság a szerződés érvénytelenségének megállapításával egyúttal megállapította azt is, hogy az alperes a felperes munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg, és rendelkezett az Mt. 100. §-ban szabályozott jogkövetkezmények alkalmazásáról.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét - fellebbezett részében - részben megváltoztatta, és mellőzte annak megállapítását, hogy a felek között 2007. július 12-én létrejött megállapodás érvénytelen. Mellőzte továbbá az alperes késedelmi kamat megfizetésére kötelezését a felmentési időre járó átlagkereset, a végkielégítés és a kárátalány után. Az ítéletet az ezen felüli fellebbezett részében helybenhagyta.
A megyei bíróság szerint a munkaügyi bíróság tévedett, amikor a munkáltatói intézkedés jogellenességét értékelve abból indult ki, hogy a felperes a 2007. július 12-én kelt, a munkaviszonyát közös megegyezéssel megszüntető megállapodást megtámadta, és annak érvénytelensége megállapítását kérte. Ilyen perbeli nyilatkozata a felperesnek nem volt, ezért az elsőfokú bíróság a Pp. 215. § alapján a kereseten túlterjeszkedett.
A másodfokú bíróság annak tulajdonított döntő jelentőséget, hogy a per adataiból megállapíthatóan a 2007. július 12-én létrejött megállapodás ellenére valójában egyik fél sem tekintette megszűntnek a felperes munkaviszonyát.
A felperes a maga részéről az okirat saját példányát összetépte, a táppénzes igazolásait továbbra is a munkáltatónak adta le, munkáltatói igazolásokat kért.
Az alperes a felperes részére a munkaviszony megszüntetésekor az Mt. 98. §-a szerint esedékes iratokat nem adta ki, igazolta viszont a munkaviszony fennállását 2007 augusztusában a banki hitel felvételéhez, az önkormányzati segélynyújtáshoz, és beiskolázási segélyt folyósított a felperesnek. Amikor pedig 2007 szeptemberében másik munkakört ajánlott fel, a fennállónak tekintett munkaviszonyt kívánta módosítani.
A felek kölcsönös ráutaló magatartása alapján tehát azt a következtetést kell levonni, hogy a közös megegyezés tartalmával ellentétben a felperes munkaviszonyát nem tekintették megszűntnek, azaz az erről szóló szerződést felbontották. Ezt még akkor is érvényesnek kell elfogadni, ha nem foglalták írásba, mert ennek megfelelően jártak el. Ezért amikor az alperes 2007. szeptember 11-én azt közölte a felperessel, hogy a munkaviszonyát közös megegyezéssel megszűntnek tekinti, jogellenesen járt el, mert ez az intézkedése a felek erre irányuló kölcsönös akaratnyilvánítása hiányában nem felelt meg az Mt. 87. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltaknak, az Mt. 89. § (2) bekezdésébe ütközött, figyelemmel az Mt. 87. § (1) bekezdés b) pontjára.
Az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezésére, a felperes keresetének elutasítására irányult.
Álláspontja szerint a másodfokú ítélet sérti az Mt. 87. § (2) bekezdését, mely szerint a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó megállapodást írásba kell foglalni. A hatályos Mt.</a> a ráutaló magatartást mint jogalakító tényt nem ismeri, ezért a ráutaló magatartással egy írásba foglalt és érvényes közös megegyezéses munkaviszony megszüntetést nem lehet hatálytalanítani. Hivatkozott arra, hogy a per adatai alapján a másodfokú ítélet által állított ráutaló magatartás nem állapítható meg.
A felperes csak a júliusi táppénzes iratot adta le, ezt követően a keresőképtelenségét az alperesnél nem igazolta. Az alperes a beiskolázáshoz nem segélyt, hanem utalványokat biztosított, melyet már 2007 augusztusát megelőzően megrendeltek, és semmilyen érdeke nem fűződött ahhoz, hogy a felperesnek ne adják át. A munkaköröket felajánló üzemvezető nem munkáltatói jogkör gyakorló, így ezen ajánlat munkaszerződés-módosításként nem értékelhető.
Az ügyvezető a közös megegyezésre irányuló szándékát az aláírás után is megerősítette. Ezt követően a felperes egyáltalán nem dolgozott, ezért a 2007. augusztus 9-én kiállított kereseti igazolás csak adminisztratív tévedésnek tekinthető. A közös megegyezéses munkaviszony megszüntetés felbontására nézve a felek egyező akaratnyilvánítása kétséget kizáróan nincs bizonyítva.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A felülvizsgálati kérelemben hivatkozottak jogszabálysértés megállapítására nem alkalmasak [Pp. 206. § (1) bekezdés, 221. § (1) bekezdés, BH 2001/197., 2002/29.].
A felülvizsgálati eljárásban már nem volt vitatott, hogy a felek között 2007. július 12-én a munkaviszony 2007. július 16-ával, közös megegyezéssel történő megszüntetése tárgyában érvényes megállapodás jött létre, amelyet a munkáltató ténylegesen csak a 2007. szeptember 11-ei munkáltatói levéllel kívánt realizálni. Az addig eltelt időben tanúsított felperesi és alperesi magatartás a munkaviszony fennálltára utalt, annak ellenére, hogy a megállapodás szerint az 2007. július 16-ával megszűnt.
Az eljáró bíróságok által megjelölt felperesi és alperesi magatartásokból a jogerős ítélet jogszerűen vonta le azon következtetést, hogy a megállapodás ellenére egyik fél sem tekintette megszűntnek a munkaviszonyt. Ezért 2007. szeptember 11-én az alperes részéről a munkaviszony megszüntetése jogellenes volt - az Mt. 87. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt megszüntetésre irányuló akarategység hiányában.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.264/2009.)