adozona.hu
BH+ 2011.6.273
BH+ 2011.6.273
Csoportos létszámcsökkentés esetén a felmondás közlésére előírt határidő számításánál - a foglalkoztatási szervnek küldött tájékoztatás tekintetében is - a Munka Törvénykönyve szabályait kell alkalmazni, nem a közigazgatási hatósági eljárás szabályait [Mt. 94/D. § (2) bekezdés, 12. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az I. r. felperes 1976. szeptember 9-től, míg a II. r. felperes 1983. augusztus 15-től állt az alperessel, illetve jogelődjével munkaviszonyban, elektroműszerész munkakörben.
Az alperes 2008. július 7-én kelt, az I. r. felperessel ugyanezen napon, míg a II. r. felperessel július 8-án közölt rendes felmondásokkal - létszámcsökkentéssel indokolva - 2008. november 4-ével megszüntette a felperesek munkaviszonyát.
A felperesek keresetükben a rendes felmondás jogellenességének megállapítását, és ...
BH+ 2011.6.273 Csoportos létszámcsökkentés esetén a felmondás közlésére előírt határidő számításánál - a foglalkoztatási szervnek küldött tájékoztatás tekintetében is - a Munka Törvénykönyve szabályait kell alkalmazni, nem a közigazgatási hatósági eljárás szabályait [Mt. 94/D. § (2) bekezdés, 12. §].
Az I. r. felperes 1976. szeptember 9-től, míg a II. r. felperes 1983. augusztus 15-től állt az alperessel, illetve jogelődjével munkaviszonyban, elektroműszerész munkakörben.Az alperes 2008. július 7-én kelt, az I. r. felperessel ugyanezen napon, míg a II. r. felperessel július 8-án közölt rendes felmondásokkal - létszámcsökkentéssel indokolva - 2008. november 4-ével megszüntette a felperesek munkaviszonyát.
A felperesek keresetükben a rendes felmondás jogellenességének megállapítását, és a jogellenesség jogkövetkezményeinek alkalmazását kérték az eredeti munkakörükbe való visszahelyezésük mellőzésével.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította a rendes felmondások jogellenességét, valamint, hogy a felperesek alperessel fennálló munkaviszonya az ítélet jogerőre emelkedése napjával megszűnik. A jogellenesség jogkövetkezményeként kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az I. r. felperesnek - havi 200 000 forint figyelembevételével - tíz havi átlagkeresetnek megfelelő összeget, valamint 901 998 forint elmaradt munkabért; a II. r. felperes részére - havi 120 000 forint figyelembevételével nyolc havi átlagkeresetnek megfelelő összeget, továbbá 215 604 forint elmaradt munkabért. Ezt meghaladóan a felperesek keresetét elutasította.
A megállapított tényállás szerint az alperes munkáltató 2008. május 5-én megtartott taggyűlésen technológiaváltás és korszerűsítés miatt átszervezésről és csoportos létszámcsökkentésről döntött, melynek végrehajtására 2008. július 1-jétől került sor. A csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó szándékáról az alperes 2008. május 13-án értesítette a Regionális Munkaügyi Központot, míg a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó döntéséről az I. r. felperest 2008. június 5-én, a II. r. felperest 2008. június 6-án tájékoztatta írásban. Az állami foglalkoztató szerv részére e tájékoztatást 2008. június 6-án postázta, amely részére 2008. június 9-én érkezett meg.
A tényállás alapján a munkaügyi bíróság megállapította, miszerint az alperes az Mt. 94/D. § (2) bekezdésének megszegésével közölte a rendes felmondásokat a felperesekkel, mert az állami foglalkoztatási szervet nem tájékoztatta írásban azok közlését megelőzően legalább harminc nappal korábban. Levont jogkövetkeztetése szerint az alperes csupán 2008. július 9-ét követően közölhette volna jogszerűen a perbeli rendes felmondásokat, ezért azok az Mt. 94/F. § (1) bekezdése alapján jogellenesek.
A munkaügyi bíróság ezt meghaladóan a jogellenesség körében nem találta megalapozottnak a felpereseknek a rendes felmondások indokolása valótlanságára és okszerűtlenségére, valamint a Villamosenergia-ipari Ágazati Kollektív Szerződés (VKSZ) 4.1. pontjának megsértésére való hivatkozásokat, amely rendelkezés szerint csak különösen indokolt esetben szüntethető meg rendes felmondással a munkaviszonyuk.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen a II. r. felperes és az alperes élt fellebbezéssel, az I. r. felperes csatlakozó fellebbezést nyújtott be.
Az I. r. felperes az átlagkeresetét havi 200 000 forint helyett 251 988 forintban kérte megállapítani, ennek alapján tíz havi átlagkeresetnek megfelelő összeg 12 havi átlagkeresetre való felemelését, a határozat jogerőre emelkedéséig havi 143 858 forint elmaradt munkabér megítélését.
A II. r. felperes az átlagkeresetét havi 120 000 forint helyett 163 573 forintban kérte megállapítani és ennek alapján a nyolc havi átlagkeresetnek megfelelő összeg tíz havi átlagkeresetre való felemelését, a határozat jogerőre emelkedéséig havi 65 535 forint elmaradt munkabér megítélését.
Az alperes fellebbezésében az ítélet megváltoztatásával a felperesek keresetének elutasítását kérte.
A megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletének fellebbezett részét megváltoztatta, és a felperesek keresetét teljes terjedelmében elutasította.
A másodfokú bíróság jogi álláspontja az volt, hogy a munkáltató a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó tájékoztatási kötelezettségét a jogszabályoknak megfelelően teljesítette. Indokolásában kifejtettek szerint a tájékoztatás rendjére és módjára, az állami foglalkoztatási szerv gyakorlatára a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) szabályai irányadóak. Így a Ket. 65. § (4) bekezdése értelmében a postán küldött beadvány előterjesztési ideje a postára adás napja. Ezért az Mt. 94/D. § (2) bekezdésében előírt legalább 30 napos határidő a másodfokú bíróság szerint a tájékoztató postára adása és a rendes felmondások közlésének időpontja között eltelt. A másodfokú bíróság mindemellett osztotta a munkaügyi bíróság jogi álláspontját, miszerint a perbeli esetben bizonyított a VKSZ 4.1. pontja szerint előírt különös indok.
A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését, és a munkaügyi bíróság ítéletének megváltoztatásával - fellebbezésükben, illetve csatlakozó fellebbezésükben foglaltak figyelembevételével - az alperes marasztalását, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását kérték.
A felperesek jogszabálysértésként az Mt. 94/D. § (2) bekezdése megsértésére hivatkoztak.
Érvelésük szerint az Mt. 94/D. § (2) bekezdésében előírt határidőt az Mt. 12. § (2) bekezdésében foglaltak szerint kell számítani. Ily módon a munkaügyi központhoz a bejelentés megérkezésének és a rendes felmondás kézbesítésének napja között az I. r. felperes esetében 27 nap, a II. r. felperes tekintetében 28 nap telt el.
A felperesek sérelmezték a másodfokú bíróságnak a Ket. perbeli alkalmazhatóságára levont jogi álláspontját. Kiemelték e törvény hatályára vonatkozó rendelkezést, valamint azt, hogy a másodfokú bíróság nem idézte teljes terjedelmében az általa alkalmazhatónak vélt rendelkezést, és a Pp. 221. § (1) bekezdésében rögzített kötelezettsége ellenére annak sem adta indokát, hogy a felek munkaügyi jogvitájában az Mt. 94/D. § (2) bekezdése szerinti 30 napos határidő számításánál miért a Ket. szabályait kell alkalmazni.
A felperesek hivatkozása szerint ameddig a bejelentés nem érkezik meg a munkaügyi központhoz az nem szerezhet tudomást a munkáltató csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó döntéséről, így a határidő tudomásszerzés hiányában nyilvánvalóan nem kezdődhet el a postára adás napjával. A felperesek arra is hivatkoztak, hogy az alperes tájékoztatása az előírt határidő megsértésén túl sem felelt meg az Mt. 94/D. § (2) bekezdésének, mert az - alperes által sem vitatottan - nem tartalmazta e rendelkezés d) pontja szerint a felperesek átlagkeresetét, melyre vonatkozó érvelésüket a másodfokú bíróság jogsértően nem bírálta el, és ezért e körben is megsértette a Pp. 221. § (1) bekezdését. Minthogy az Mt. 94/F. § (1) bekezdése kimondja, miszerint az Mt. 94/D. § (2) bekezdésében foglaltak megszegésével közölt rendes felmondás jogellenes, és nem tesz különbséget a 30 napos határidő be nem tartása, illetve egyéb jogszabálysértés között, ezért a felülvizsgálati érvelés szerint ez okból is meg kell állapítani a rendes felmondások jogellenességét.
A felperesek továbbá fenntartották azon perbeli álláspontjukat is, mely szerint a rendes felmondások a VKSZ VI. fejet 4. pont 4.1. pontja megsértése miatt is jogellenesek.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felperesek felülvizsgálati kérelme a keresetük jogalapját illetően a következők szerint alapos.
Az Mt. 94/D. § (2) bekezdése szerint a munkáltató a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó döntéséről az állami foglalkoztatási szervet a rendes felmondás, illetve a 88. § (2) bekezdése szerinti jognyilatkozat közlését legalább 30 nappal megelőzően írásban tájékoztatja. Ennek során közli a létszámcsökkentéssel érintett munkavállalók
személyi adatait (ideértve a társadalombiztosítási azonosító jelét is),
utolsó munkakörét,
szakképzettségét,
átlagkeresetét.
A munkáltatónak az a kötelezettsége, hogy csoportos létszámcsökkentés esetében az állami foglalkoztatási szervet, vagyis az illetékes regionális munkaügyi központot, a rendes felmondás közlését megelőzően legalább 30 nappal korábban tájékoztassa, azt a célt szolgálja, hogy a munkaügyi központ a rá irányadó 30 napos ügyintézési határidőben a megfelelő intézkedést megtegye. Az értesítés, illetve a tájékoztatás időpontja a felülvizsgálati kérelem helyes érvelése szerint az a nap, amikor a nyilatkozatot az állami foglalkoztatási szerv részére kézbesítették.
Az Mt. 94/D. § (2) bekezdésében előírt határidő a munkáltatóra vonatkozó kógens anyagi jogi szabály, melynek számítására az Mt. 12. §-ában foglaltakat kell alkalmazni. A másodfokú bíróság jogszabálysértően ugyanakkor a tájékoztatás címzettjére, a közigazgatási hatóságra és annak eljárására irányadó szabályokat alkalmazta érdemi döntése meghozatalakor. Ezért téves a jogerős ítéletnek az az álláspontja, hogy az alperes a tájékoztatás postára adásával a törvényben előírt kötelezettségének eleget tett.
A perben nem volt vitás, hogy az illetékes munkaügyi központ a tájékoztatást 2008. június 9-én vette át, az alperes pedig az Mt. 94/D. § (2) bekezdésében előírt 30 napos időköz letelte előtt 2008. július 7-én, illetve 2008. július 8-án közölte a felperesekkel a rendes felmondást, így azok - a munkaügyi bíróság helytálló jogkövetkeztetése szerint - az Mt. 94/F. § (1) bekezdése alapján jogellenesek. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemnek a rendes felmondások jogellenességére vonatkozó további érvelését már nem vizsgálta.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság ítéletének azon rendelkezéseit, mellyel megállapította, hogy az alperes által az I. r. és a II. r. felperes részére kiadott 2008. július 7-en kelt rendes felmondások jogellenesek, helybenhagyta.
A másodfokú bíróság téves jogi álláspontja miatt nem bírálta el az I. r. felperes csatlakozó fellebbezésében és a II. r. felperes fellebbezésében foglalt keresetfelemelést, a munkaügyi bíróság által döntése alapjául elfogadott átlagkereset-számítástól eltérő felperesi igényt, a jogellenesség jogkövetkezményeként az Mt. 100. § (4) bekezdése alapján megállapított - felperesek által felemelni kért - átalány-térítés mértékét. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 213. § (3) bekezdésének alkalmazásával csupán a keresettel érvényesített jog fennállásáról döntött, és a felpereseket ennek alapján megillető követelés összege tekintetében az I. r. felperes csatlakozó fellebbezése és a II. r. felperes fellebbezése elbírálására a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf.Bír. Mfv.II.10.673/2010.)