adozona.hu
EH 2010.2261
EH 2010.2261
Amennyiben valamely munka elvégzésére a fővállalkozó alvállalkozási szerződést köt, a munkát végző munkavállalók azonban nem az alvállalkozóval állapodnak meg a munkavégzésről, azt nem az alvállalkozó, hanem a fővállalkozó szervezi, irányítja és biztosítja a munkafeltételeket, a fővállalkozó az alvállalkozóval kötött szerződése ellenére nem hivatkozhat arra, hogy a munkaviszony az alvállalkozóval jött létre [Mt. 76. § (2) bekezdés, 1993. évi XCIII. törvény 84. § (5) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes által történt szervezett munkavégzést megállapító, és a bekövetkezett munkabaleset kivizsgálására kötelező alperesi közigazgatási határozat ellen benyújtott keresetet.
A megállapított tényállás szerint a D. Sz. Kft. ügyvezetője és a felperes műszaki vezetője L. A. telefonon megállapodást kötöttek arról, hogy a kft. elvállalja a k.-i hűtőház elektromos ventilátor bontási és építési munkáit. Az erről szóló vállalkozási szerződést a...
EH 2010.2261 Amennyiben valamely munka elvégzésére a fővállalkozó alvállalkozási szerződést köt, a munkát végző munkavállalók azonban nem az alvállalkozóval állapodnak meg a munkavégzésről, azt nem az alvállalkozó, hanem a fővállalkozó szervezi, irányítja és biztosítja a munkafeltételeket, a fővállalkozó az alvállalkozóval kötött szerződése ellenére nem hivatkozhat arra, hogy a munkaviszony az alvállalkozóval jött létre [Mt. 76. § (2) bekezdés, 1993. évi XCIII. törvény 84. § (5) bekezdés].
A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes által történt szervezett munkavégzést megállapító, és a bekövetkezett munkabaleset kivizsgálására kötelező alperesi közigazgatási határozat ellen benyújtott keresetet.A megállapított tényállás szerint a D. Sz. Kft. ügyvezetője és a felperes műszaki vezetője L. A. telefonon megállapodást kötöttek arról, hogy a kft. elvállalja a k.-i hűtőház elektromos ventilátor bontási és építési munkáit. Az erről szóló vállalkozási szerződést a kft. ügyvezetőjének képviseleti joggal nem rendelkező házastársa írta alá.
Ezt követően 2009. január 24-én K.-n a felperes P.-i u. 67-69. szám alatti telephelyén L. A. felkérése alapján a fent körülírt feladat teljesítése céljából megjelent H. L. R., K. P., valamint F. T. A munka megkezdése előtt a műszaki vezető említette nekik a D. Sz. Kft., mint alvállalkozó nevét, de munkavállalók a kft. képviselőjével nem találkoztak, munkavégzésre vonatkozó írásbeli megállapodást sem vele, sem a felperessel nem kötöttek. A munkavégzés a felperes műszaki vezetőjének irányítása és ellenőrzése alatt zajlott. A tevékenység ellátásához szükséges védőeszközök egy részét (védősisakot, karabineres övet) is a felperes biztosította. A munka befejezését követően a munkavégzés helyszínén egyedül maradó F. T. a magasból lezuhant és életveszélyes sérüléssel járó balesetet szenvedett. A D. Sz. Kft. ügyvezetőjének házastársa L. A. közlését követően - anélkül, hogy az eseményről pontos értesülései lettek volna - a munkabalesetet bejelentette az alperes D. Munkavédelmi Felügyelőségének.
Az elsőfokú hatóság a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) 84. § (5) bekezdése alapján határozatában megállapította, hogy a munkavállalók tevékenységüket a felperesnél szervezett munkavégzés keretében folytatták, és másodfokú határozatával kötelezte a felperest a munkabaleset kivizsgálására is.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes, mint másodfokú hatóság a határozatokat helybenhagyta.
A felperes a jogerős közigazgatási határozat ellen benyújtott keresetében az alperesi határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
Álláspontja szerint az alperes figyelmen kívül hagyta a közte és a D. Sz. Kft. között érvényesen létrejött vállalkozási szerződést, és a jogerős közigazgatási határozat alapját képező tényállást kizárólag a munkavállalók nyilatkozatára alapította.
Hangsúlyozta, hogy a kft.-vel, mint alvállalkozóval csak a szerződés írásba foglalása maradt el. Mivel az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 76. § (2) bekezdése szerinti érvénytelenségre még az ott írt rövid időhatáron belül is csak a munkavállaló hivatkozhat, ezért az ügy megítélése szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a munkavállalók és a D. Sz. Kft. között írásban megkötött munkaszerződés nem jött létre. L. A. a munkavállalókkal a D. Sz. Kft. képviseletében az ügyvezető megbízásából tárgyalt, és a munka ellenőrzésével illetve irányításával kapcsolatos tevékenységet kizárólag a felperes műszaki vezetőjeként látta el.
A munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasító ítéletében nem találta bizonyítottnak a per adatai alapján azt a felperesi előadást, miszerint L. A. a D. Sz. Kft. ügyvezetőjének megbízásából kereste meg a munkavállalókat. Megállapítása szerint a felperessel létesült munkaviszonyt az is alátámasztja, hogy a D. Sz. Kft. részéről a munkavégzés helyszínén senki sem volt jelen, továbbá F. T., K. P. és H. L. R., és a kft. egymás között munkavégzésre irányuló megállapodást, sem szóban, sem írásban nem létesítettek. Kifejtette, hogy nincs jelentősége a felperes és a D. Sz. Kft. közötti vállalkozói szerződés létrejötte körülményeinek, vagy érvényességének, mert a munkavállalók a felperes telephelyén, a felperes érdekkörében és alkalmazottjának utasításai alapján és ellenőrzése mellett végeztek munkát, így ezen felek között a munkaviszony ténylegesen létrejött.
Felülvizsgálati kérelmében a felperes kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság keresetének helyt adva a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül.
Arra hivatkozott, hogy sérült az eljárás közvetlenségének elve (Pp. 201. §), mivel a munkaügyi bíróság ítélete alapjául egy tanú meghallgatásától eltekintve kizárólag a hatósági eljárás során felvett iratanyagot használta fel. Álláspontja szerint a bíróság törvénysértően tulajdonított jelentőséget L. A. tanúvallomásának, mert a tanú a nyilatkozatok "polgári jogi vonatkozásait" nem láthatta át, a tolmáccsal eljáró tanútól nem várható el, hogy az ügyben saját szerepét jogilag értékelje, azt minősítse.
Az érintett személyek nem válhattak attól a felperes munkavállalóivá, hogy a D. Sz. Kft. ügyvezetője arra kérte a felperes nevében eljáró műszaki vezetőt, hogy helyben keressen számára alkalmas munkavállalókat. Életszerűtlen, hogy a vállalkozási szerződésben kikötött díj ellenére - saját kiadásait növelve - a feladat ellátására mégis maga vett volna fel alkalmazottakat, mivel ebben az esetben az alvállalkozó kihagyása nélkül is biztosítani tudta volna a munkavállalók úgynevezett fekete alkalmazását.
A vele szerződő alvállalkozó a munkavállalókkal elmulasztott írásba foglalt munkaszerződést kötni, és csak utólag, a baleset ismeretében kezdte szerepét tagadni a vállalkozással összefüggésben, amikor felismerte a baleset folytán reá háruló súlyos következményeket. Annak ellenére tette ezt, hogy a vállalkozási szerződésében a teljesítés során csak szabályosan alkalmazott munkavállalók foglalkoztatását vállalta.
Sérelmezte azt is, hogy a munkaügyi bíróság mellőzte a D. Sz. Kft. ügyvezetőjének meghallgatására vonatkozó indítványát, mert ennek révén tisztázható lett volna a nyilatkozatok közötti ellentmondás. K. P. tanúvallomásában ugyanis nem tagadta, hogy megállapodott a vállalkozóval, pusztán a munkaszerződés írásba foglalása maradt el. Az érvénytelenségre vonatkozó munkavállalói hivatkozás hiányában azonban a munkaszerződés megkötöttnek tekintendő. Ehhez képest nincs jelentősége a vállalkozó nyilatkozatának arról, hogy nem is találkozott a munkavállalókkal. Sérelmezte továbbá, hogy a perben nem került meghallgatásra egyetlen, a balesetben érintett munkavállaló sem.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A F. T. munkavállaló balesete nyomán indult közigazgatási eljárás során a hatóság tanúként meghallgatta K. P. és H. L. munkavállalókat, a felperes műszaki vezetőjét valamint a D. Sz. Kft. képviselőjét, továbbá a bíróság beszerezte a foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés miatt indult nyomozás iratanyagait, amely a D. Sz. Kft. ügyvezetőjének nyilatkozatát is tartalmazta.
A közigazgatási eljárásban keletkezett, és a rendőrség által felvett jegyzőkönyvek egybehangzó tartalma szerint a munkavállalókat a felperes műszaki vezetője kereste meg, amelynek során vele állapodtak meg az ellátandó feladatról és annak feltételeiről. A munkavégzés a felperes szervezésében, irányítása és ellenőrzése alatt zajlott, illetve az eszközök egy részét is a felperes biztosította. A munkaügyi bíróság mindezen körülményeknek helytállóan tulajdonított perdöntő jelentőséget.
Az alperes D. Munkavédelmi Felügyelőségén felvett 014079. számú, K. P. vallomását tartalmazó jegyzőkönyv szerint L. A. szólt a tanúnak, hogy lenne egy munkalehetőség. A nyilatkozat még utalást sem tartalmaz arra, hogy a perbeli munkavégzésre a munkavállaló bármilyen formában kapcsolatba került volna a D. Sz. Kft.-vel.
Amennyiben valamely munka elvégzésére a fővállalkozó alvállalkozási szerződést köt, a munkát végző munkavállalók azonban nem az alvállalkozóval állapodnak meg a munkavégzésről, azt nem az alvállalkozó, hanem a fővállalkozó szervezi, irányítja és biztosítja a munkafeltételeket, a fővállalkozó az alvállalkozóval kötött szerződése ellenére nem hivatkozhat arra, hogy a munkaviszony az alvállalkozóval jött létre [Mvt. 84. § (5) bekezdés].
A munkaügyi bíróság által lefolytatott bizonyítási eljárásban a felperes nem tudta megcáfolni a hatóság ellenőrzése során feltárt tényeket, ezért a bíróság megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy az alperes határozata nem jogszerűtlen. Nem jelenti a mérlegelés okszerűtlenségét, ha a bíróság egyes bizonyítékoknak másokkal szemben nagyobb jelentőséget tulajdonít. A Pp. 206. § (1) bekezdése szerint a bíróság az egyes bizonyítékok kellően indokolt elfogadásával - mérlegeléssel - olyan tényállást is megállapíthat, amely a fél által vitatott bizonyíték tartalmával nem áll ugyan összhangban, a per egyéb adataira figyelemmel azonban nem okszerűtlen (BH 2001/301.).
A felülvizsgálati kérelemben foglaltak alapján a Legfelsőbb Bíróság jogszabálysértést nem tárt fel, ezért a Pp. 275. § (3) bekezdésében foglaltak alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. II. 10.394/2010.)