adozona.hu
EH 2010.2260
EH 2010.2260
A közoktatási feladatot ellátó nem állami vagy nem önkormányzati fenntartású intézmény által foglalkoztatott nem közalkalmazotti jogviszonyban, hanem munkaviszonyban áll. A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (továbbiakban: Kt.) 122. § (1) bekezdése értelmében a nem állami szerv, illetve nem helyi önkormányzat által fenntartott nevelési, oktatási intézmény munkaviszony keretében foglalkoztatott pedagógusainak kötelező óraszámára, túlmunka díjazására, pótszabadságára a közalkalmazottakra vonatkozó r
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperessel munkaviszonyban álló, nem önkormányzati fenntartású oktatási intézmény kollégiumában dolgozó, nevelőtanári feladatokat ellátó felperesek keresete alapján a munkaügyi bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy túlórapótlék, éjszakai műszakpótlék, valamint pihenőnapokra járó műszakpótlék, ennek kamatai és a perköltség jogcímén fizessen meg az I. felperesnek 282 780 forintot, a II. rendű felperesnek 353 271 forintot.
A munkaügyi bíróság a felek között fennálló munkaviszonyra f...
EH 2010.2260 A közoktatási feladatot ellátó nem állami vagy nem önkormányzati fenntartású intézmény által foglalkoztatott nem közalkalmazotti jogviszonyban, hanem munkaviszonyban áll. A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (továbbiakban: Kt.) 122. § (1) bekezdése értelmében a nem állami szerv, illetve nem helyi önkormányzat által fenntartott nevelési, oktatási intézmény munkaviszony keretében foglalkoztatott pedagógusainak kötelező óraszámára, túlmunka díjazására, pótszabadságára a közalkalmazottakra vonatkozó rendelkezései irányadók, az e jogcímeken járó juttatások tekintetében nem az Mt.</a> szabályai alkalmazandók [1993. évi LXXIX. törvény 122. § (1) bekezdés, 138/1992. (X. 8.) Korm. r. 20. § (8) bekezdés].
Az alperessel munkaviszonyban álló, nem önkormányzati fenntartású oktatási intézmény kollégiumában dolgozó, nevelőtanári feladatokat ellátó felperesek keresete alapján a munkaügyi bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy túlórapótlék, éjszakai műszakpótlék, valamint pihenőnapokra járó műszakpótlék, ennek kamatai és a perköltség jogcímén fizessen meg az I. felperesnek 282 780 forintot, a II. rendű felperesnek 353 271 forintot.A munkaügyi bíróság a felek között fennálló munkaviszonyra figyelemmel a felperesek munkaidő-adatai alapján a bíróság a túlóra-pótlék, az éjszakai pótlék, valamint a pihenőnapokon teljesített munka után járó munkabér tekintetében - jogalapként elfogadva az 1992. évi XXII. törvény (továbbiakban: Mt.) 146. § (3) bekezdése és az Mt. 147. § (1)-(3) bekezdéseiben foglaltakat - a felperesek járandóságát a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 61. § (1) bekezdés h) pontja és a Kjt. 1. számú melléklete szerinti óradíjazással számította ki.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperesek keresetét elutasította. Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban a tekintetben, hogy a peres felek között a Munka Törvénykönyve szerint munkaviszony állt fenn. A másodfokú bíróság azonban abból indult ki, hogy a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (továbbiakban: Kt.) 122. § (1) bekezdése alapján a nem állami szerv, illetve nem helyi önkormányzat által fenntartott nevelési, oktatási intézmény munkaviszony keretében foglalkoztatott pedagógusainak kötelező óraszámára, túlmunka díjazására, pótszabadságára a közalkalmazottakra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Ennek a Kjt. szabályai szerinti kötelezettségének pedig az alperes eleget tett.
A jogerős ítélet ellen a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság által hozott elsőfokú ítélet helybenhagyását kérték.
Arra hivatkoztak, hogy a másodfokú bíróság tévesen figyelmen kívül hagyta a munkaszerződés mellékletét képező, a munkaviszonyból eredő alapvető jogokról és kötelezettségekről szóló okiratot, amelyben a felek megállapodtak arról, hogy a munkaidő beosztás szerinti napi munkaidőt meghaladó, illetve a munkaidő kereten felül végzett munka és a munkaidő-beosztás szerinti pihenőnapokon végzett munka esetén is 100% mértékű műszakpótlék illeti meg őket.
Hangsúlyozták, hogy nevelőtanári feladataikon túl felzárkóztatást, és korrepetálást, számítástechnikai reszort felelősi teendőket is elláttak. Az alperes a hét végi rendezvényeken teljesített munkavégzést nem számította be a munkaidőbe, amelyet az ügyeleti naplóba nem írhattak be, emiatt erre ellentételezést sem kaptak. Az alperes ezen kívül helytelenül alkalmazta az ügyelet és készenlét fogalmát, ezért valójában sem a túlmunka, sem a pihenőnapon végzett munka ellenértékét nem fizette meg.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a másodfokú ítélet hatályában való fenntartását.
Az alperes arra hivatkozott, hogy a 143/2003. (IX. 9.) Korm. rendelet, a 95/2004. (IV. 27.) Korm. rendelet, a Kt.</a> valamint 20/1997. (II. 13.) Korm. rendeletben írt jogszabályok alkalmazásával jogszerűen és a megfelelő mértékben fizette ki a felperesek munkabérét.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A perben nem volt vitás, hogy az alperes közoktatási feladatokat lát el, de nem állami vagy önkormányzati fenntartású intézmény, és a felek között nem közalkalmazotti jogviszony, hanem munkaviszony állt fenn. Ettől függetlenül a másodfokú bíróságnak az alkalmazandó jogszabályokra levont következtetése nem jogsértő.
A közalkalmazottak jogállásáról 1992. évi XXXIII. törvény 1. § (1) bekezdése értelmében a törvény hatálya - ha törvény eltérően nem rendelkezik - az állami és a helyi önkormányzati költségvetési szerveknél, valamint a helyi önkormányzat által (a továbbiakban: munkáltató) a feladatkörébe tartozó közszolgáltatások ellátására foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyára terjed ki.
A törvény személyi hatályának kivételes kiterjesztését teremti meg a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (Kt.) 122. § (1) bekezdése, amelynek értelmében a nem állami szerv, illetve nem helyi önkormányzat által fenntartott nevelési, oktatási intézmény munkaviszony keretében foglalkoztatott pedagógusainak kötelező óraszámára, túlmunka díjazására, pótszabadságára a közalkalmazottakra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
Az eljárt bíróságok helytállóan indultak ki abból, hogy az alperes feladatai végrehajtásával összefüggésben normatív állami támogatást kap.
A közalkalmazottakról szóló 1992. évi XXXIII. törvénynek a közoktatási intézményekben való végrehajtására kiadott 138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet (továbbiakban: R.) 20. § (8) bekezdése akként rendelkezik, hogy a normatív állami hozzájárulásban részesülő nem önkormányzati közoktatási intézményekben a rendelet 7-16. §-ában, és a mellékletben foglaltakat alkalmazni kell. E szakaszok részletesen szabályozzák a felperesek által ellátott feladattal kapcsolatos speciális munkaidő-beosztást és a munkavégzés alapján kifizetendő járandóságok számítási módját is.
Az irányadó tényállás szerint a per anyagát képezte a felperesek által hivatkozott munkaszerződés, annak mellékletei, valamint a munkaköri leírás is. Az Mt. 8. § (1) bekezdése értelmében semmis az a megállapodás, amely munkaviszonyra vonatkozó szabályba, vagy egyébként jogszabályba ütközik. A semmisséget hivatalból kell figyelembe venni. Az Mt. 9. §-a alapján a feleknek a túlmunka díjazására vonatkozó megállapodása érvénytelen, amelynek folytán az érvénytelen rész helyébe a hatályos jogszabály megfelelő rendelkezése lép. Helytállóan állapította meg ezért a másodfokú bíróság, hogy a felek között fennállt munkaviszony ellenére a munkabér elszámolására a Kjt.-ben, és a törvény végrehajtási rendeleteiben foglalt szabályokat kell alkalmazni. E vonatkozásban nem a jogviszony jellegének, hanem annak van tehát jelentősége, hogy a felperesek a közoktatás intézményrendszerén belül látták el speciálisan szabályozott feladataikat.
Fent kifejtettek alapján a másodfokú bíróság a felperesek keresetét ezért jogalap hiányában megalapozottan utasította el, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A bíróság a felpereseket a Pp. 78. §-a alapján kötelezte az alperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére. A felperesek által le nem rótt illetéket a 6/1986 (VI. 26.) IM rendelet 3. § (1) bek. f) pontja alapján az állam viseli.
(Legf. Bír. Mfv. II. 10.959/2009.)