adozona.hu
EH 2010.2252
EH 2010.2252
Az Mt. hatálya alá tartozó jogviszonyban az minősül vezetőnek, akit e törvény ekként határoz meg [Mt. 188. § (1) bekezdés, 1996. évi CXII. tv.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében az alperes rendes felmondása jogellenességének megállapítását, és az ahhoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A jogerős ítéleti tényállás szerint a felperes 2005. december 21-étől ügyvezető munkakörben állt munkaviszonyban az alperesnél. 2006. november 8-ától keresőképtelen volt. Az alperes a 2006. november 2-án kelt rendes felmondással a felperes munkaviszonyát indokolás és jogorvoslati kio...
EH 2010.2252 Az Mt.</a> hatálya alá tartozó jogviszonyban az minősül vezetőnek, akit e törvény ekként határoz meg [Mt. 188. § (1) bekezdés, 1996. évi CXII. tv.].
A felperes a keresetében az alperes rendes felmondása jogellenességének megállapítását, és az ahhoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte.A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A jogerős ítéleti tényállás szerint a felperes 2005. december 21-étől ügyvezető munkakörben állt munkaviszonyban az alperesnél. 2006. november 8-ától keresőképtelen volt. Az alperes a 2006. november 2-án kelt rendes felmondással a felperes munkaviszonyát indokolás és jogorvoslati kioktatás nélkül felmondta, mely intézkedést az alperes elnök-ügyvezetője írt alá.
Az alperes 2003. január 2-ától alkalmazandó Igazgatósági Ügyrendjének 3. pontja szerint a takarékszövetkezet ügyvezetői fölött az igazgatóság gyakorolja a munkáltatói jogokat. A 2006. április 28-án kelt Alapszabály IV. rész 2. pontja szerint az ügyvezetők is vezető állású személyek.
Az igazgatóság határozatával a felperes ügyvezetői megbízatását 2006. október 31-ei hatállyal visszavonta, valamint a munkaviszonyát az Mt.</a> rendes felmondásra előírt szabályainak alkalmazása mellett, de a vezető állású munkavállalókra vonatkozó külön szabályok alapján - megállapítva, hogy az Mt. 190. § (2) bekezdése szerint a munkáltatót indokolási kötelezettség nem terheli - megszüntette. Felkérte, egyben felhatalmazta az alperes elnökét, hogy gondoskodjon a felperes munkaviszonya megszüntetéséről.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a munkaviszonyt a felperes felett munkáltatói jogkört gyakorló C. I. az igazgatóság felhatalmazása alapján szüntette meg. A jogorvoslati kioktatás hiánya és az, hogy a felmondás időpontja korábbi, mint a közlésének időpontja, önmagában nem teszi jogellenessé a felmondást.
A felperes munkaköre a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. tv. (Hpt.) 2. számú melléklet III/25. b) pont szerint vezető állású, függetlenül attól, hogy ezt a tényt az alperes alapszabálya a munkaszerződés kelténél későbbi időponttal rögzítette. Mivel a felperes vezető állású, az intézkedést nem kellett megindokolni, és a keresőképtelensége nem biztosított számára védelmet a felmondás alól.
A peres felek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyta.
A másodfokú bíróság érvelése szerint a felperes a Hpt. hivatkozott rendelkezése szerint vezető állású volt, nem kellett erről a tényről kioktatni, mert a jogszabály és a belső szabály minősítette őt annak.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresetének helyt adó határozat meghozatalát, vagy az eljárt bíróságok új eljárásra utasítását kérte az alperes perköltségben való marasztalása mellett.
Érvelése szerint az ítéletek jogszabálysértőek, a tényállás felderítése hiányos és pontatlan.
Az igazgatóság által visszavont ügyvezetői megbízatása 2010. december 1-jéig tartó határozott idejű volt, míg a munkaszerződése határozatlan idejű, és ezen ellentmondás feloldására nem került sor. Az alperes ügyvezető munkakörben, munkaszerződéssel foglalkoztatta, arra az Mt.</a> szabályai az irányadók. Téves az eljárt bíróságok álláspontja, hogy az Hpt. alapján vezető állású lett volna. Arra hivatkozott, hogy az Mt. 188. § szerint a munkáltató vezetője vezető állású, aki C. I. volt, ő pedig nem volt a helyettese.
Az Mt. 188/A. § szerint írásban tájékoztatni kellett volna őt arról, hogy vezető állású, ez azonban elmaradt. A munkaszerződés szerint sem minősült annak, nem választott tisztségviselő, mert nem tagja a szövetkezetnek, és nem igazgatósági tag. Rá az alapszabály és az SzMSz. nem vonatkozott, semmilyen vezetőre jellemző jogosítványa nem volt.
A Hpt. 2. számú melléklet III/21. pontja szerint ügyvezető a pénzügyi intézet igazgatósága által választott pénzügyi intézettel munkaviszonyban álló elnök, a pénzügyi intézet vezetésére kinevezett, a hitelintézettel vagy pénzügyi vállalkozással munkaviszonyban álló első számú vezető, valamint e vezető valamennyi helyettese, ő pedig a felsoroltak egyike sem volt.
Az alapszabály jogellenesen, a munkaviszony létesítését követően rögzítette, hogy az ügyvezető vezető állású. Jogszabálysértő megállapításnak találta, hogy őt nem kellett értesíteni a vezető állásáról.
Azzal is érvelt, hogy az alperes cégadatai szerint munkaviszony mellett ügyvezetői megbízással felruházott jogviszonyában - amit az igazgatóság visszavont - 2010. december 1-jéig szólt a határozott idejű jogviszonya, ezért ha azt előbb megszüntetik, legalább egy évre megilleti az átlagkeresete. 2006. november 8-ától 2007. február 6-áig táppénzben volt, ezért - betegállománya alatt - az alperes a jogviszonyát törvénysértően mondta fel.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint alapos.
Az Mt. 188. § (1) bekezdése szerint e törvény alkalmazásában vezető állású munkavállaló a munkáltató vezetője, valamint a helyettese.
Az eljárt bíróságok helytállóan állapították meg, hogy a Hpt. 2. számú melléklete III/25. b) pontja az ügyvezetőt vezető állásúnak minősíti. Az alperes alapszabályának IV. rész 2. pontja szintén rögzíti, hogy az ügyvezetők is vezető állású személyek. Az ügyben azonban nem a fentieknek, hanem annak van ügydöntő jelentősége, hogy a Munka Törvénykönyve egyértelmű rendelkezést tartalmaz arra vonatkozóan, hogy ezen törvény alkalmazása szempontjából a munkáltató vezetője, valamint a helyettese tekintendő vezetőnek.
Helytállóan állította a felperes, hogy ügyvezetőként nem volt az alperes vezetője. Arra vonatkozó adat, miszerint a felperes a munkáltató vezetőjének helyettese lett volna, nem merült fel, az alperes belső szabályzata és a felperes munkaszerződése erre vonatkozó rendelkezést nem tartalmaz. Az alperes az eljárás során nem cáfolta a felperes erre vonatkozó ténybeli előadását.
Tévesen hivatkozott a felperes az Mt. 188/A. §-ában foglaltakra, miszerint őt nem tájékoztatták arról, hogy vezető állású munkavállaló. Az Mt. 188/A. § (1) bekezdése értelmében a munkáltató működése szempontjából meghatározó jelentőségű munkakört betöltő munkavállaló a 190. § (3) bekezdés, 191. §, 192. §, illetve a 192/A. § (2)-(4) bekezdése alkalmazásában minősül vezetőnek. A rendes felmondás indokolási kötelezettsége az Mt. 188/A. § (1) bekezdése szerinti munkakört betöltő munkavállaló esetében fennáll.
Az alperes a perbeli esetben a felperes rendes felmondását az Mt. 89. § (2) bekezdésébe ütköző módon nem indokolta, ezért az intézkedése jogellenes.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és megállapította, hogy az alperes felmondása jogellenes. A munkáltatói intézkedés jogellenessége folytán a jogkövetkezmények körében az eljárást az elsőfokú bíróságnak kell lefolytatnia, illetve új határozatot kell hoznia.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.591/2010.)