adozona.hu
EH 2010.2246
EH 2010.2246
A munkaviszony alanyai között létrejött versenytilalmi megállapodást a polgári jog szabályai szerint kell értelmezni [Mt. 3. § (6) bekezdés, Ptk. 207. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes munkáltató - a felülvizsgálati eljárásban értékelendő jogkérdést tartalmazó - kereseti kérelmében a versenytilalmi megállapodás megszegése miatt kérte az alperesnek 1 923 735 forintban és kamatában való marasztalását.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítélete tényállásában az alábbiakat állapította meg. Az alperes 1994. szeptember 1-jétől 2007. május 29-éig vezető állású munkavállalóként, ügyvezető igazgató munkakörben, havi 558 000 forint szemé...
EH 2010.2246 A munkaviszony alanyai között létrejött versenytilalmi megállapodást a polgári jog szabályai szerint kell értelmezni [Mt. 3. § (6) bekezdés, Ptk. 207. § (1) bekezdés].
A felperes munkáltató - a felülvizsgálati eljárásban értékelendő jogkérdést tartalmazó - kereseti kérelmében a versenytilalmi megállapodás megszegése miatt kérte az alperesnek 1 923 735 forintban és kamatában való marasztalását.A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítélete tényállásában az alábbiakat állapította meg. Az alperes 1994. szeptember 1-jétől 2007. május 29-éig vezető állású munkavállalóként, ügyvezető igazgató munkakörben, havi 558 000 forint személyi alapbérért állt a felperes alkalmazásában.
A felek a munkaszerződésben arról állapodtak meg, hogy az alperes a munkaviszony megszüntetésétől számított két évig - egyebek mellett - "a munkáltatóval megegyező pénzintézeti tevékenységet végző társaságnál vezető állást nem vállal". A felperes ezért a munkaviszony megszűnésekor a munkavállaló részére az előző évben megfizetett prémiummal egyező összegű végkielégítés egyösszegben történő megfizetésére vált kötelezetté.
Az alperes a felperesnél fennállt munkaviszonya megszüntetését követően 2007. június 1-jétől munkaszerződést kötött a S. Bank Zrt.-vel. A felperes a munkaviszony megszűnésekor 1 441 000 forint "végkielégítést" fizetett ki a részére. Az alperes új munkaköre key account manager, FEOR száma 2910. Munkakörébe a banki üzletpolitika fiókszintű érvényesítése, döntések előkészítése tartozik. A felettesével, a veszprémi fiók vezetőjével közösen határozza meg a b. fiók akvizíciós tevékenységét, javaslatot tesz üzleti, szervezési, szervezeti és személyi kérdésekben. A felettesével való egyeztetés alapján munkaszervezési kérdésekben rendelkezik.
A munkaügyi bíróság az S. Bank Szervezeti és Működési Szabályzata alapján megállapította, hogy az alperes az Mt. 188. § (1) bekezdés értelmében nem minősül vezető állásúnak, őt a munkáltatója az Mt. 188/A. § (1) bekezdés alapján sem minősítette vezetőnek.
A munkaügyi bíróság megítélése szerint az alperes a munkaköre tartalma alapján sem minősül fiókvezetőnek. Sz. P. tanúvallomásából megállapíthatóan az alperesnek nincs önálló döntési jogosultsága.
Mindezek miatt a versenytilalmi megállapodást az alperes nem szegte meg, ezért a munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította [Mt. 3. § (5), (6) bekezdés].
Az ítélet ellen a felperes fellebbezést, az alperes csatlakozó fellebbezést nyújtott be.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítélet nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta, a felperest terhelő elsőfokú perköltséget felemelte, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint az alperessel megkötött munkaszerződést az Mt. 13. § (1) bekezdése és a Ptk. 207. § (1) bekezdése alapján kell értelmezni. A szerződés az alperest vezető állású munkavállalóként jelölte meg, járandóságait eszerint rögzítették, ezért a versenytilalmi megállapodásról szóló szerződéses kikötést is ekként kell megítélni. Ezért a "vezetőként" kifejezést nem lehet olyan munkakörként értelmezni, mint ami bármely vezetői feladat ellátásával járó munkakört jelenthet. Az alperes továbbá az Mt. 188. § (1) bekezdés és 188/A. § szerint nem minősül vezetőnek. A másodfokú bíróság a fentieken túlmenően döntött - a felülvizsgálati eljárásban nem szereplő - elsőfokú perköltségről is.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság jogerős ítéletének "megváltoztatását", a keresetének a fellebbezéssel megtámadott részben helyt adó ítélet meghozatalát kérte. Másodlagosan a másodfokú ítélet, továbbá az elsőfokú ítéletnek a fellebbezéssel támadott rendelkezése hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
A felperes álláspontja szerint a másodfokú bíróság ítélete az Mt. 3. § (6) bekezdésébe ütközik, mivel figyelmen kívül hagyta, hogy a versenytilalmi megállapodásra a polgári jog szabályait kell alkalmazni. Emiatt a munkaszerződés egyéb kikötéseinek munkajogi szempontú értelmezése nem hat ki a versenytilalmi megállapodás polgári jog alapján való megítélésére.
A Ptk. 207. § (1) bekezdése alapján továbbá téves a szerződésbe foglalt megállapodás kizárólagosan nyelvtani szempontú értelmezése. A másodfokú bíróság jogsértően mellőzte a szerződéses akarat vizsgálatát, ezáltal nem értékelte a nyilatkozattal elérni kívánt gazdaságilag ésszerű érdeket (az alperes ne kerüljön konkurens pénzintézetnél olyan munkakörbe, amely a felperes gazdasági érdekeit veszélyezteti).
A felperes azzal is érvelt, hogy a jogerős ítéletben kifejtett álláspont elfogadásával gazdasági érdekeinek védelme harmadik személy, az alperes új munkáltatója döntésétől függne, tehát attól, hogy az új munkaviszonyában az alperest az Mt. 188/A. § alapján vezetőnek minősítik-e. A felperes akarata - a versenytilalmi megállapodásból nézete szerint egyértelműen megállapíthatóan - arra irányult, hogy az alperes pénzintézetnél ne használhassa fel a nála megszerzett szaktudását, ismereteket, tapasztalatokat. A fentieket figyelmen kívül hagyó érvelés logikátlan.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a versenytilalmi megállapodásra a polgári jog szabályait kell alkalmazni [Mt. 3. § (6) bekezdés]. A felek ezt a megállapodásukat a munkaszerződésbe foglalták, amelyből kétséget kizáróan kitűnik, hogy az alperes a felperesnél a munkajogi szabályok szerint vezető állású volt. Emiatt a felülvizsgálati kérelem érvelése helyes arról, hogy a Ptk. 207. § (1) bekezdés alapján a logika szabályait is figyelembe véve, a felek szándéka arra irányult, hogy az alperes a felperesnél ellátott munkaköre alapján megszerzett tudást egy másik (versenytárs) munkáltatónál ne hasznosíthassa. A versenytilalmi megállapodás ezt úgy kívánta kizárni, hogy a felperes a versenytársnak minősülő pénzintézetnél ne legyen - a szavak általánosan használt értelmezése szerint - vezető. Ez a munkakör az előbbi értelmezés szerint egy önálló szervezeti egységben érdemi döntési jogkört jelent a beosztottak irányításával. Mindezek miatt a felperes helyesen hivatkozott a megállapodás polgári jogi szabályok szerinti megítélésének kizárólagosságára, illetve arra, hogy annak vizsgálatánál nem irányadó, hogy az új munkáltató az Mt. 188., és 188/A. §-ait alkalmazta-e. A versenytilalmi megállapodást tehát a polgári jogi szabályok szerint kell értelmezni, figyelembe véve, hogy a megállapodás tartalmára a munkaszerződés egyes kikötései (az adott esetben a munkakör) is kihatnak. Ezen kívül alkalmazandó az idevonatkozó egységes ítélkezési gyakorlat, miszerint a felek megállapodásának minősítésénél nem az általuk alkalmazott szóhasználatnak, hanem a szerződés tartalmának van meghatározó jelentősége (BH 1994/130.).
Az elsőfokú bíróság érdemben is vizsgálta, hogy az alperesnek az új munkáltatónál milyen munkaköri feladatai vannak. Azt, hogy a felperes nem lát el a szó általánosan használt értelmében vezetői feladatokat, helyesen állapította meg. Ezt hitelt érdemlően alátámasztja Sz. P. tanú vallomása, miszerint az alperes szakmai irányítását ő végzi, továbbá az alperesnek "döntően döntés előkészítő szerepe van", nincs önálló üzleti döntési jogosultsága, kisebb összegű lakossági hitelekről, kisebb ügyletekről határozhat. Az alperesnek továbbá a döntés előkészítés során a v. fiókkal kell együttműködnie. A fellebbezési eljárásban beszerzett munkaköri leírás alátámasztja, hogy az alperes nem vezető: változó munkahelyre létesített munkaviszonyt, a szokásos munkavégzési helye a munkáltató b. fióktelepe, és a v. bankfiók fiókvezetője irányítja.
A bizonyítási eljárás eredménye alapján ezért az állapítható meg, hogy az alperes munkafeladatainak ellátásával (a már kifejtett értelmezés szerinti) vezetőként a felperes üzleti érdekeit nem veszélyezteti. Egyes kisebb jelentőségű ügyletekben való döntéshozatali jogosultsággal rendelkező, önálló irányítási jogkör hiányában, csupán másokkal együtt döntéselőkészítő szerepet ellátó személy nem minősíthető olyan meghatározóként, amelyet a felek a versenytilalmi megállapodásban megjelöltek.
Ezért az alperes a versenytilalmi megállapodásban foglaltakat nem szegte meg, a bíróságok a felperes keresetét jogszabálysértés nélkül utasították el.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletének felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezését - módosított indokolással - hatályában fenntartotta [Pp. 275. § (2) és (3) bekezdés].
(Legf. Bír. Mfv. I. 11.135/2009.)