adozona.hu
BH+ 2011.5.225
BH+ 2011.5.225
A házfelügyelő ún. liftügyelet címén ellátott készenlétének ellenértékét is tartalmazta (átalányként) a munkaszerződésében megállapított, személyi alapbérből és természetbeni munkabérből összetevődő díjazása [Mt. 142/A. § (3) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az alperes társasház alkalmazásában a társasház házfelügyelői teendőit látta el, munkaviszonya 2007. december 27-én szűnt meg. Az 1992. május 25-én kelt megállapodás szerint a felperest munkabérként megillette a mindenkori minimálbér összege, valamint természetbeni juttatásként a szerződés megszűnéséig terjedő időre a társasház szolgálati lakásának használati joga. A munka díjazása magában foglalta a bérpótlékokat és az állandó liftügyeleti díjat is.
A felperes által használt házm...
BH+ 2011.5.225 A házfelügyelő ún. liftügyelet címén ellátott készenlétének ellenértékét is tartalmazta (átalányként) a munkaszerződésében megállapított, személyi alapbérből és természetbeni munkabérből összetevődő díjazása [Mt. 142/A. § (3) bekezdés].
A felperes az alperes társasház alkalmazásában a társasház házfelügyelői teendőit látta el, munkaviszonya 2007. december 27-én szűnt meg. Az 1992. május 25-én kelt megállapodás szerint a felperest munkabérként megillette a mindenkori minimálbér összege, valamint természetbeni juttatásként a szerződés megszűnéséig terjedő időre a társasház szolgálati lakásának használati joga. A munka díjazása magában foglalta a bérpótlékokat és az állandó liftügyeleti díjat is.A felperes által használt házmesterlakáshoz tartozó, a lift meghibásodását jelző berendezés össze volt kötve a társasház házfelügyelői lakásával, a jelzést oda-vissza lehetett kapcsolni. A két házmester - előzetes egyeztetés alapján - rendszeresen összehangolta a munkakörébe tartozó "liftügyeletesi" tevékenységet, ilyenkor az "ügyeletet" teljesítő személy mindkét ház részére egyidejűleg ellátta a feladatot. Az "ügyelet" idejét egymás között beosztották, általában hetenként váltották egymást.
A felperes keresetében 2005. január 1. és 2007. június 30. közötti időre vonatkozóan kérte a "liftügyelet" ellátásával kapcsolatos 1 342 167 Ft készenléti díj megfizetését.
A munkaügyi bíróság közbenső ítéletében megállapította, hogy a felperest a "liftügyeleti" díjazás megilleti. Álláspontja szerint a felperes munkaszerződése teljes munkaidőben történő foglalkoztatásra jött létre. A munkaszerződés 1992. május 25-ei módosítása - amely a minimálbér megjelölt összegével megfizetettnek tekinti a teljesített többletmunkát és a többletmunkaidőt is - a munkabérre vonatkozó igényről való tiltott lemondást jelentett. A mindenkori minimálbér átalányként nem foglalhat magában semmilyen többlet-díjazást, így "liftügyeleti" díjat sem.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság közbenső ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
A jogerős ítélet szerint a munkaügyi bíróság tévesen, kizárólag a pénzben kifizetett munkabért vette figyelembe, holott a munkaszerződés nem személyi alapbérről, hanem a munkavégzésért járó díjazásról rendelkezett, és az alperes a munka díjazása részeként biztosította a felperesnek a házfelügyelői szolgálati lakás használatát is. A "liftügyelet" ellátása valójában készenlét volt, a felperes házfelügyelői munkaköre részét képezte, összes feladatát kötetlen munkaidőben látta el, igénye ezért megalapozatlan.
Felülvizsgálati kérelmében a felperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Jogszabálysértésként az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 148. § (1) bekezdését jelölte meg.
Arra hivatkozott, hogy munkaszerződése eltérő rendelkezés hiányában munkaidejét napi 8 óra időtartamban kell figyelembe venni. A "liftügyeletet" naponta 24 órában, helyhez kötötten kellett ellátnia, ilyenkor folyamatosan készen kellett állnia a liftkezelői feladatok elvégzésére, a mentésre. Emiatt a munkakörből adódó feladatok vagy a munkaidő-beosztás kötetlensége nem értelmezhető. "Liftügyelet" idején minden második héten 168 órát töltött megszakítás nélkül "ügyeletben", ami nem befolyásolta azt, hogy az "ügyelettel" nem érintett héten házfelügyelői munkáit folyamatosan el kellett látnia. A házfelügyelői munka tekintetében a kötetlenség mindössze annyit jelent, hogy a feladatkörébe tartozó tevékenységeket külön utasítás nélkül is végre kellett hajtania, azonban a feladatok túlnyomó része meghatározott időhöz kötődött. Így például a lépcsőház takarítását nappal, lehetőleg akkor kellett elvégeznie, amikor azt a legkevesebben használták. Álláspontja szerint nem hagyható figyelmen kívül, hogy a szomszéd ház önálló társasház, az ott dolgozó házfelügyelő nem volt az alperes alkalmazottja, így nem lehetett szó tényleges és munkajogi értelemben vett helyettesítésről, továbbá a viszonossági alapon működő együttműködésnek a perben nincs is jelentősége. Helyettesítésre csak a szabadság idején vagy rövid időt igénylő kisebb feladatok miatt került sor, amely az ügyeleti díjra vonatkozó igényét nem, legfeljebb annak mértékét érintheti.
Érvelése szerint a természetbeni juttatás nem minősülhet bérpótléknak, tehát nem szolgálhat az ügyeleti díj fedezésére.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felek között nem volt vitás, hogy a felperes 1976 óta végezte az alperesnél a házfelügyelői feladatokat, közte a "liftügyeletet", és mindezekért a pénzbeli munkabére mellett egy 55 m2-es összkomfortos szolgálati lakásban részesült. A felperes munkaszerződése szerint a havi személyi alapbére és a szolgálati lakás, mint természetbeni juttatás képezte a végzett munkája ellenértékét, beleértve a "liftügyelet" átalánydíjazását is. 2005. január 1-je és 2007. június 30. között ellátta a munkakörébe utalt "liftügyeletesi" tevékenységet. A másodfokú bíróság helytálló megállapítása szerint ez a tevékenység tartalma szerint készenlét volt, amelyet a felperes a másik házfelügyelővel felváltva látott el oly módon, hogy valamennyi munkaköri feladatát kötetlen munkaidőben végezte, a készenlét alatti rendkívüli munkavégzésre a perben semmilyen adat nem merült fel.
Az Mt. 142/A. § (3) bekezdése alapján munkabérnek minősül minden, a munkavállalónak a munkaviszonya alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli és természetbeni juttatás.
A másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül indult ki abból, hogy a szolgálati lakás munkaszerződés szerinti biztosítása a felperes részére járó munkadíjazás részét képezte. A felperes munkabére eszerint nem kizárólag a részére pénzben kifizetett személyi alapbérből állt. Helytállóan állapította meg emiatt a jogerős ítélet, hogy a szolgálati lakás használatára tekintettel a felperes havi munkabére meghaladta a minimálbér összegét. A felek tehát az így megállapított munkabér tekintetében az adott esetben jogszerűen állapodhattak meg abban, hogy a "liftügyeletesi" (készenléti) feladatok ellenértéke átalányként a megállapított díjazás részét képezte. A szolgálati lakás és a munkavégzés helyének egybeesése, a munkavégzés sajátos körülményei alapján nem ütközött jogszabályba a felek munkaszerződéses megállapodása a díjazásról. A felperes ennek megfelelően vita nélkül végezte munkaköri feladatait évtizedeken keresztül, perbeli igénye megalapozottságát nem tudta bizonyítani.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.385/2010.)