adozona.hu
BH+ 2011.5.224
BH+ 2011.5.224
A csoportos létszámcsökkentés megállapítása szempontjából nem annak van jelentősége, hogy a munkáltatói felmondás milyen indokot jelöl meg, illetve a munkaviszony közös megegyezéses megszüntetésére irányuló megállapodást melyik fél kezdeményezi, hanem annak, hogy a munkaviszony megszüntetésére bizonyítottan milyen okból került sor. Amennyiben ez az ok bármilyen mértékben összefügg a munkáltató működésével, a csoportos létszámcsökkentés szabályai alkalmazásánál az adott munkaviszony megszüntetést figyelembe
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében kérte az alperes munkáltatói rendes felmondása jogellenességének megállapítását, jogkövetkezményként 12 havi átlagkeresetnek megfelelő kárátalány, BKV bérlettérítés, üdülési csekk megfizetését, valamint a tanulmányi szerződés alapján járó költségei megtérítését.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, és kötelezte az alperest 1 993 500 forint kárátalány, 204 800 forint BKV bérlettérítés, 205...
BH+ 2011.5.224 A csoportos létszámcsökkentés megállapítása szempontjából nem annak van jelentősége, hogy a munkáltatói felmondás milyen indokot jelöl meg, illetve a munkaviszony közös megegyezéses megszüntetésére irányuló megállapodást melyik fél kezdeményezi, hanem annak, hogy a munkaviszony megszüntetésére bizonyítottan milyen okból került sor. Amennyiben ez az ok bármilyen mértékben összefügg a munkáltató működésével, a csoportos létszámcsökkentés szabályai alkalmazásánál az adott munkaviszony megszüntetést figyelembe kell venni [Mt. 94/A. § (1) bekezdés].
A felperes a keresetében kérte az alperes munkáltatói rendes felmondása jogellenességének megállapítását, jogkövetkezményként 12 havi átlagkeresetnek megfelelő kárátalány, BKV bérlettérítés, üdülési csekk megfizetését, valamint a tanulmányi szerződés alapján járó költségei megtérítését.A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, és kötelezte az alperest 1 993 500 forint kárátalány, 204 800 forint BKV bérlettérítés, 205 500 forint üdülési csekk, és 465 000 forint tanulmányi szerződés alapján járó költségtérítés megfizetésére. Az ezt meghaladó - további 3 havi átlagkeresetnek megfelelő kárátalány megfizetésére irányuló - keresetet elutasította.
Az ítélet tényállása szerint a felperes 1995. június 19-étől dolgozott oktatóként, majd tagozatvezető-helyettesként az alperesnél, 2006. április 1-jétől napi 4 órás részmunkaidőben. Az alperes a felperes munkaviszonyát 2007. április 19-én közölt felmondással 2007. június 16-ával megszüntette a kuratórium 2007. március 20-án hozott határozatára alapított átszervezésre hivatkozással.
Az alperes fél éves átlagos statisztikai létszáma a 2007. március 20-ai döntést megelőzően 151 fő volt. A 2007. április 19-ét megelőző időszakban az alperes rendes felmondással átszervezésre hivatkozással 13 fő, míg közös megegyezéssel 4 fő munkaviszonyát szüntette meg. A 2007. április 19-ét követő 30 napos időszakban 21 fő munkaviszonyát szüntette meg rendes felmondással, ebből 6 fő vonatkozásában átszervezésre, míg 15 fő esetében nyugdíjazásra hivatkozott. Ebben az időszakban közös megegyezéssel 10 fő munkaviszonya szűnt meg. A nyugdíjasok száma 2007. április 20-át megelőzően a munkaviszony megszüntetéssel érintettek közül 3 fő, ezt követően pedig 20 fő volt.
A munkaügyi bíróság által levont jogkövetkeztetés szerint az Mt. 94/A. § (1) bekezdés és a 94/C. § (2)-(4) bekezdése értelmében az alperesnél csoportos létszámcsökkentés történt, miután az alperes 151 fős statisztikai létszámát figyelembe véve 15 főt elérő, az alperes működésével összefüggő okból megvalósított létszámcsökkentést hajtott végre. A közös megegyezéssel való megszüntetéseket is figyelembe kellett venni, ideértve a részmunkaidőben foglalkoztatottakat, a nyugdíjasokat valamint azokat is, akik a G. D. Főiskolán továbbfoglalkoztatott munkavállalók voltak. Az Mt.</a> csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó rendelkezései ugyanis nem tartalmaznak korlátozást a részmunkaidőben foglalkoztatott vagy nyugdíjas munkavállalók esetében. Az Mt. 94/C. § (4) bekezdés b) pontja szerint a (3) bekezdés alkalmazásában a közös megegyezést kell a munkaviszony megszüntetésére irányuló megállapodásnak tekinteni. Az alperes nem bizonyította, hogy a közös megegyezésekre nem a munkáltató működésével összefüggő okból került sor.
Az irányadó 2007. március 29. és május 16. közötti időszakban összesen 19 fő munkaviszonyát szüntette meg az alperes rendes felmondással átszervezésre hivatkozással, és 13 fő munkaviszonyát közös megegyezéssel. Önmagában a 19 átszervezésre alapított felmondás megvalósítja a csoportos létszámcsökkentést miután - a statisztikai létszámra tekintettel - ahhoz 15 fő szükséges.
Az alperes az Mt. 94/B. §, 94/D. § és 94/E. § rendelkezéseit megszegte, a felperes felmondása jogellenes, ezért a bíróság jogkövetkezményként az Mt. 100. § (4) bekezdés alapján 9 havi átlagkeresetnek megfelelő összegű átalány kártérítés megfizetésére kötelezte az alperest. Továbbá az Mt. 100. § (6) bekezdésre alapítottan kötelezte az alperest a BKV bérlettérítés és az üdülési csekk, valamint a felek között 2005. szeptember 6-án kelt tanulmányi szerződésben foglaltak alapján a 2007. első félév tandíjának, 465 000 forintnak a megfizetésére is, miután a felek a tanulmányi szerződést nem szüntették meg közös megegyezéssel.
Az alperes és a felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét részben megváltoztatta, az Mt. 100. § (4) bekezdés alapján megállapított marasztalási összeget 1 329 000 forintra leszállította. Ezt meghaladóan az ítéletet fellebbezett részében helybenhagyta. Megállapította, hogy a felperes munkaviszonya az alperesnél 2007. április 6-ával szűnik meg.
A másodfokú bíróság szerint az elsőfokú bíróság az Mt. 94/A. § és 94/C. § alapján helyesen állapította meg, hogy valamennyi, a munkáltató működésével összefüggő okból történő munkaviszony megszüntetést a létszámcsökkentés csoportos jellege szempontjából figyelembe kell venni. Helyesen vonta le azt a következtetést is, hogy a felperes felmondásának közléséhez képest bármely 30 napos időtartamban az ilyen munkaviszony megszüntetésekkel érintettek száma a 15 főt meghaladta. A csoportos létszámcsökkentésre előírt kötelező szabályok megszegése folytán a felmondás jogellenes volt, ezért az Mt. 100. § (5) bekezdése alapján állapította meg a felperes munkaviszonya megszűnésének időpontját.
A másodfokú bíróság az Mt. 100. § (4) bekezdés alapján megállapított átalánykártérítés mértékével nem értett egyet. A felperesnek az elsőfokú bíróság által értékelt 10 évet meghaladó munkaviszonyán túl figyelembe kellett venni ugyanis azt a körülményt, hogy a felperes az intézkedés folytán nem vált munkanélkülivé, a jogellenesség megállapításának formai oka volt. Erre figyelemmel a jogsérelemmel a 6 havi átlagkereset összegét tekintette arányban állónak, ezért a marasztalási összeget leszállította.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezésével elsődlegesen a kereset teljes elutasítását, másodlagosan az átalánykártérítés összegének a törvényi minimumra való leszállítását.
Hivatkozása szerint a perbeli időszakban az alperesnél nem valósult meg csoportos létszámcsökkentés. A jogalkotó szándéka az volt, hogy a munkaügyi igazgatási szerveket felkészítse nagyszámú munkavállaló munkaviszonyának megszüntetésére annak érdekében, hogy ezzel elkerüljék a munkaerőpiacon jelentkező esetleges zavarokat. Ezért a csoportos létszámcsökkentés szabályainak alkalmazására nincs szükség, ha a munkavállaló további munkaviszonyban is foglalkoztatva van, illetve ha egyébként nyugdíjas munkavállalónak minősül.
A perbeli időszakban a rendes felmondások száma nem érte el a 15 fős küszöböt, ugyanis a rendes felmondással érintett munkavállalók közül 6 fő nyugdíjasnak minősült, és csupán 13 fő volt a csoportos létszámleépítés szempontjából figyelembe vehető. A közös megegyezéses megszüntetések azért nem vonhatók vizsgálódási körbe, mert azok megkötésére nem a munkáltató működésével összefüggő okból került sor.
Álláspontja szerint a másodfokú bíróság által megállapított átalánykártérítés összege is eltúlzott. Nem értékelte, hogy a felmondás indokolása valós és okszerű volt, mely tényt a felperes sem vitatott, továbbá a G. D. Főiskolán teljes munkaidőben foglalkoztatva volt, azaz nem vált munkanélkülivé, és mindazokat a juttatásokat ott megkapta, amelyeket az alperesnél is, így elmaradt munkabér iránti igénye sem keletkezett.
A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
Az eljáró bíróságok az Mt. 94/A. § (1) bekezdése, a 94/C. § (2), (3) és (4) bekezdése rendelkezéseinek helyes alkalmazásával állapították meg, hogy az alperes fél éves átlagos statisztikai létszámára (151 fő) tekintettel (az alperes által sem vitatottan) a 2007. március 29. és 2007. május 16. közötti időszakban az alperesnél a működésével összefüggő okból megvalósult, legalább 15 fő munkaviszony megszüntetés esetén történő létszámcsökkentés minősül csoportos létszámcsökkentésnek. Ennek megvalósulása szempontjából ezért nem annak van jelentősége, hogy a munkáltató milyen felmondási indokot jelöl meg, illetve a közös megegyezéses megszüntetésre vonatkozó megállapodás megkötését melyik fél kezdeményezi, hanem annak, hogy ezekre bizonyítottan milyen okból kerül sor. Amennyiben ugyanis ez az ok bármilyen mértékben is összefügg a munkáltató működésével, az adott jogviszony megszüntetést a csoportos létszámleépítésre vonatkozó jogszabályok alkalmazása szempontjából figyelembe kell venni.
Az alperes által sem vitatottan az irányadó időszakban 34 főnek szűnt meg rendes felmondással a munkaviszonya a kimutatása szerint, ebből 19 főnek átszervezésre, míg 15 főnek nyugdíjazásra hivatkozással. A közös megegyezéssel történő megszüntetések száma 14 volt. Az iratokhoz csatolt felmondásokban azonban az indokolás megegyező, mindegyik átszervezést jelöl meg. Ezekben a nyugdíjjogosultságra való hivatkozás nem található, akárcsak a közös megegyezéses megállapodásokban sem. Az alperes a perben nem bizonyította, hogy az általa hivatkozott 15 fő rendes felmondására és 14 fő munkaviszonya közös megegyezéses megszüntetésére nyugdíjazás miatt került volna sor. A bírói gyakorlat szerint azonban a csoportos létszámcsökkentés szempontjából irányadó időszakban nemcsak az átszervezéssel, hanem a nyugdíjjogosultsággal érintett munkaviszony megszüntetéseket is figyelembe kell venni (EBH 2008.1799.). Emellett az alperes saját kimutatása szerint is az irányadó időszakban 19 fő (nem nyugdíjasnak minősülő munkavállaló) felmondására átszervezés indokával került sor. Ez pedig a csoportos létszámcsökkentés megállapításához szükséges 15 főt meghaladta. Így az eljáró bíróságok helytállóan állapították meg, hogy az alperesnél csoportos létszámcsökkentés keretében kellett volna a felperes munkaviszonyát felmondással megszüntetni, az erre vonatkozó rendelkezéseket azonban az alperes - téves jogértelmezése folytán - nem alkalmazta, ezért a felmondás jogellenes.
Ennek jogkövetkezményeként az eljáró bíróságok az Mt. 100. § (4) bekezdésben foglalt kárátalány mértékének megállapításánál a figyelembe vehető körülményeket megjelölve, azokat a jogsértés és annak következményei súlyának okszerű mérlegelésével helytállóan állapították meg, a döntésüket jogszerűen megindokolták, így annak felülmérlegelésére nem volt lehetőség [Pp. 206. § (1) bekezdés, 221. § (1) bekezdés].
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.I.10.720/2010.)