adozona.hu
AVI 2011.5.54
AVI 2011.5.54
Amennyiben az adóhatóság a nyilvántartás valódiságát kétségbe vonja, a bizonyítás, az iratok beszerzése is az adóhatóságot terheli [2003. évi XCII. tv. 97. § (4) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatására szakosodott gazdasági társaság, célszervezetként működik, B. megyében és azon kívül is létesített ilyen munkahelyeket. A felperesnél a perbelit megelőzően a dotáció visszaigénylésének jogosságát már több esetben vizsgálta az adóhatóság. A perrel érintett ellenőrzések alapján az elsőfokú adóhatóság két elsőfokú határozatában 2000-2003-2004. évek vonatkozásában állapított meg adókülönbözetet. Jogi álláspontja szerint a felperes a...
AVI 2011.5.54 Amennyiben az adóhatóság a nyilvántartás valódiságát kétségbe vonja, a bizonyítás, az iratok beszerzése is az adóhatóságot terheli [2003. évi XCII. tv. 97. § (4) bek.]
A felperes megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatására szakosodott gazdasági társaság, célszervezetként működik, B. megyében és azon kívül is létesített ilyen munkahelyeket. A felperesnél a perbelit megelőzően a dotáció visszaigénylésének jogosságát már több esetben vizsgálta az adóhatóság. A perrel érintett ellenőrzések alapján az elsőfokú adóhatóság két elsőfokú határozatában 2000-2003-2004. évek vonatkozásában állapított meg adókülönbözetet. Jogi álláspontja szerint a felperes a dotáció igénylésekor nem a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet (továbbiakban: R.) alapján járt el, nem rendelkezett megfelelő orvosi igazolásokkal és dokumentációval.Az alperes határozataival az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. Továbbra is arra hivatkozott, hogy a felperes nem rendelkezett megfelelő dokumentációval, illetve esetében az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 142. § (1) bekezdése nem alkalmazható.
A felperes keresete alapján az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatait - keresettel támadott részében - az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az R. 27/A. § (14) bekezdése (korábban 13. bekezdés) írja elő a munkáltató havi nyilvántartás-vezetési és 5 éves megőrzési kötelezettségét. Meghatározza, hogy a nyilvántartásnak milyen adatokat kell tartalmaznia. A 28. § (1) bekezdés határozza meg, hogy a rehabilitációs hozzájárulás szempontjából kit kell megváltozott munkaképességű dolgozónak tekinteni, és ennek mértékét az OOSZI szakvéleménye igazolja. Az R.a> egyéb, a munkáltatóra vonatkozó nyilvántartási kötelezettséget nem ír elő. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint mivel e speciális jogszabály határozza meg a dotáció igénylésének feltételeit, a dotáció igénylésének jogszerűségét is e jogszabályban foglalt követelmények alapján kell megállapítani.
Az Art. 44. § (1) és (2) bekezdésében előírt bizonylat, nyilvántartás-kiállítási, vezetési kötelezettséget az R.a>, mint speciális jogszabály alapján kell vizsgálni. Az R. 27/A. § (14) bekezdése meghatározza, hogy milyen adatokat kell a nyilvántartásnak tartalmaznia.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az Art. 44. § (1), (2) bekezdései és a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 165. § (2), 166. § (1) és (2) bekezdéseire hivatkozással az alperes többletigazolásokat nem követelhet a felperestől. Amennyiben az adóhatóság az abban szereplő adatok valódiságát kétségbe vonja, úgy az Art. 97. § (4) bekezdése alapján őt terheli a bizonyítási kötelezettség.
Az elsőfokú bíróság abban is egyetértett a felperessel, hogy az orvosi igazoláson feltüntetett kórisme konkrét százalékos intelligencia-quotiens feltüntetése nélkül is elfogadható. Az adatok nyilvántartásával kapcsolatban 2007. január 1-jétől változott a jogszabályi háttér, de ez a perbeli időszakra nem vonatkozhat.
Az elsőfokú bíróság ugyanakkor nem értett egyet a felperesnek az Art. 142. §-ára való hivatkozásával, hiszen az kizárólag a jogerős határozattal lezárt eljárások esetében alkalmazható. Az Európai Bíróság C-141/04. és a C-183/04. egyesített ügyekre való hivatkozással utalt arra, hogy a bizalomvédelem és a jogbiztonság elve a közösségi jogrend részét képezi, melyet a nemzeti adóhatóságok is kötelesek tiszteletben tartani.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását. Arra hivatkozott, hogy a felperes nyilvántartásai nem voltak alkalmasak az ellenőrzésre, a dotáció összegének meghatározásához szükség volt a munkavállalók által eredetileg becsatolt orvosi dokumentumok, igazolások, szakvélemények stb. megtekintése, azonban ezek az ellenőrzés időpontjában a felperesnél nem voltak fellelhetők, nem kerültek átadásra a revízió számára.
A felperes írásbeli felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtott be.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 12. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bírósággal megegyezően hivatkozik arra, hogy a perbeli esetben - mint speciális jogszabály - az R.a> rendelkezéseit kellett vizsgálni abban a tekintetben, hogy a felperes rendelkezett-e megfelelő nyilvántartással a dotációhoz. Az R. 28. §-a határozza meg, hogy kit kell megváltozott munkaképességű dolgozónak tekinteni a rehabilitációs hozzájárulás szempontjából. A 27/A. § (14) bekezdése konkrét meghatározza, hogy milyen adatokat, nyilvántartásokat kell vezetnie a megváltozott munkaképességű dolgozókat foglalkoztató munkáltatónak. Az alperesi határozatokból megállapíthatóan az alperes további iratokat, bizonyítékokat, orvosi igazolásokat hiányolt, melynek nyilvántartására a felperes az R. 27/A. § (14) bekezdése alapján nem volt köteles.
Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy amennyiben a rendelkezésre álló nyilvántartás valódiságát az alperes kétségbe vonja, az orvosi igazolások hitelessége, az abban szereplő munkaképesség-csökkenés, vagy annak mértékének bizonyítási kötelezettsége az Art. 97. § (4) bekezdése alapján az alperest terheli, adott esetben egyéb szükséges orvosi iratok beszerzése is. Az adóhatóság megfelelő személyi állománnyal és szakmai felkészültséggel rendelkezik ahhoz, hogy ezeket a további bizonyítási eljárásokat lefolytassa, a szükséges adatokat más szervtől beszerezze.
A nyilvántartások mögötti tartalmi kérdés már annak vizsgálata, hogy a felperes ténylegesen olyan megváltozott munkaképességű dolgozók után igényelt dotációt, amelyre őt a jogszabály feljogosítja. Ennek vizsgálata már nem formai (bizonylatolási hiányosság) hanem tartalmi kérdés, amelyet az adóhatóságnak az új eljárásában kell elvégeznie.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.243/2007.)