adozona.hu
BH+ 2011.4.180
BH+ 2011.4.180
A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai szolgálati viszonyára vonatkozó szabályoknak a szolgálati idő számításáról szóló rendelkezéseit e jogszabályok hatálya alá tartozó nyugellátások tekintetében kell alkalmazni [1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 1. §, 326. §, 329. §, 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 1. § (3) bekezdés, 5. § b) pont, 8/A. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes nyugdíjbiztosítási igazgatóság 2008.09.08-án kelt határozatával a felperesnek a nyugdíjjogosultságnál figyelembe vehető szolgálati idejét 29 év 97 napban, míg a korkedvezményre jogosító időt 16 év 126 napban állapította meg. A felperes fellebbezése folytán az alperes igazgatója által hozott másodfokú határozat a szolgálati idő tekintetében az elsőfokú határozatot megváltoztatta, felperes szolgálati idejét 36 év 327 napban állapította meg, a korkedvezményre jogosító idejét azonban v...
BH+ 2011.4.180 A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai szolgálati viszonyára vonatkozó szabályoknak a szolgálati idő számításáról szóló rendelkezéseit e jogszabályok hatálya alá tartozó nyugellátások tekintetében kell alkalmazni [1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 1. §, 326. §, 329. §, 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 1. § (3) bekezdés, 5. § b) pont, 8/A. §].
Az alperes nyugdíjbiztosítási igazgatóság 2008.09.08-án kelt határozatával a felperesnek a nyugdíjjogosultságnál figyelembe vehető szolgálati idejét 29 év 97 napban, míg a korkedvezményre jogosító időt 16 év 126 napban állapította meg. A felperes fellebbezése folytán az alperes igazgatója által hozott másodfokú határozat a szolgálati idő tekintetében az elsőfokú határozatot megváltoztatta, felperes szolgálati idejét 36 év 327 napban állapította meg, a korkedvezményre jogosító idejét azonban változatlanul határozta meg.A felperes keresetében a másodfokú határozat megváltoztatását, másodlagosan hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését kérte, a szolgálati idő kedvezményes számítására vonatkozó szabály figyelembevételének mellőzését sérelmezte. Az 1974. július 1-je és 1990. szeptember 30-a között teljesített hivatásos szolgálata alapján 1967. január 1-jétől 1990. szeptember 30-ig terjedő idő teljes tartamát szolgálati időként és korkedvezményre jogosító időként kérte számítani és így 4 év korkedvezmény jogosultságot kért elismerni.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
A megállapított tényállás szerint a felperes 1974. július 1-je és 1990. szeptember 30-a között teljesített hivatásos szolgálatot a P. H.-nál. A Belügyminisztérium által kiállított igazolás a felperes munkaviszonyban töltött időként számítható szolgálati idejének kezdetét - az 1971. évi 10. tvr. 33. § (3) bekezdése szerint a fokozott igénybevétellel járó beosztásban eltöltött idővel együtt - 1967. január 1-jével állapította meg; a tvr. 49. § (2) bekezdése alapján számított korkedvezményre jogosító munkakörben eltöltött szolgálati időként 20 év 3 hónap 14 napot igazolt.
A bíróság e tényállás alapján a keresetet nem találta alaposnak, mert álláspontja szerint az 1971. évi 10. tvr. és az 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) alapján a szolgálati idő kedvezményes számítását a Hszt. hatálya alá tartozó szolgálati nyugdíj szempontjából kell alkalmazni. Az 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) szerint megállapított nyugellátásra a Tny. rendelkezései irányadók, és a Tny. 8/A. §-a tartalmaz speciális szabályt a hivatásos szolgálati idő figyelembevételére a korkedvezmény szempontjából. A felperes által igényelt kedvezményes számítás kétszeres kedvezmény biztosítását jelentené.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte, téves jogszabály-értelmezésre hivatkozott. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy az 1974. 06. 01. és 1990. 09. 30. között teljesített hivatásos szolgálati idejét a korabeli szabály szerint (1971. évi 10. tvr. 33. §) 1,5-szörös szorzóval kellett figyelembe venni, és e szorzószám alkalmazásával a számított szolgálati idő a tényleges szolgálati időnél hosszabb lett. E számítási szabályt nemcsak a szolgálati nyugdíjnál, hanem mindenkor figyelembe kell venni, enélkül a kedvezmény nem érvényesülne. A korabeli normákat speciális szabályként kell alkalmazni a Tny. általános szabályaihoz képest.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes hivatásos szolgálati viszonya idején hatályos 1971. évi 10. tvr. 2. §-a a törvényerejű rendelet hatályát úgy határozta meg, hogy az a fegyveres erők és fegyveres testületek hivatásos állományára terjed ki, és a hivatásos állomány nyugdíjjogosultságát szabályozó 42. § szolgálati nyugdíjról, rokkantsági nyugdíjról és baleseti járadékról rendelkezik.
Az 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 1. §-a a törvény hatályát akként szabályozza, hogy az a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyára és társadalombiztosítási ellátására terjed ki. A társadalombiztosítási ellátások körében a hivatásos állomány tagját szolgálati nyugdíj, rokkantsági nyugdíj, baleseti rokkantsági nyugdíj illeti meg, és e nyugellátások esetében a Tny. rendelkezéseit e törvényben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.
Az előbbiekkel összhangban rendelkezik a Tny. 1. § (3) bekezdése, miszerint a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjainak nyugellátásával kapcsolatos eltérő szabályokról külön törvény rendelkezik.
A Tny. hatálya pedig az 5. §-ának b) pontja alapján az e törvényben meghatározott saját jogú nyugellátásban részesülő személyekre terjed ki.
A fenti rendelkezések összevetése alapján megállapítható, hogy helyes az a jogszabály-értelmezés, miszerint a hivatásos állomány szolgálati viszonyára vonatkozó szabályoknak a szolgálati idő számításáról szóló rendelkezéseit (Tvr. 33. §, Hszt. 326. §, 329. §) e jogszabályok hatálya alá tartozó nyugellátások tekintetében kell alkalmazni, míg a Tny-ben szabályozott öregségi nyugdíj esetén a szolgálati időt - ideértve a korkedvezményre jogosultság szempontjából figyelembe veendő időt is - a Tny. rendelkezései szerint kell megállapítani [Tny. 8/A. §, 37. §, 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (Tny.Vhr.) 29. §].
Ennek megfelelően a Tny. 8/A. § (1) bekezdés a) pontja alapján a fegyveres szervnél hivatásos szolgálatban ténylegesen eltöltött szolgálati időt kell korkedvezményre jogosító időként figyelembe venni a perbeli esetben is. Ez a per adatai szerint 1974. július 1-jétől 1990. szeptember 30-ig hivatásos szolgálati viszonyban ténylegesen eltöltött idő. Felperes ezt meghaladóan a kedvezményesen számított időt - amit a felülvizsgálati kérelmében maga is helyesen a ténylegesen teljesített szolgálati időtől eltérő, hosszabb szolgálati időnek minősít - a korkedvezményre jogosultság szempontjából a törvény hivatkozott rendelkezésével ellentétesen kérte számításba venni.
Helyesen hivatkozott a jogerős ítélet az 1971. évi 10. tvr. 49. § (2) bekezdésére is felperes érvelésével szemben. Az említett szabály sem ismerte el ugyanis a hivatásos szolgálati viszony megszűnése után munkaviszonyban álló dolgozók társadalombiztosítási nyugellátása szempontjából korkedvezményes munkakörben eltöltött időként a kedvezményesen számított szolgálati időt.
A kifejtettekre tekintettel a jogerős ítélet jogszabálysértés nélkül utasította el felperes keresetét, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.III.11.152/2009.)