adozona.hu
BH 2011.4.114
BH 2011.4.114
A házvezetőnői feladatok ellátására létrejött jogviszonyt munkaviszonyként kell minősíteni, ha a felek között alá- és fölérendeltségi viszony állt fenn, és a munkáltató utasítási és ellenőrzési jogot gyakorolt. A munkavállaló havi rendszerességgel munkabérben részesült, a munkáját az alperes lakásában, az ő munkaeszközeivel végezte [Mt. 1. §, 75/A. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperesnek az alperesnél munkaviszony fennállta és annak jogellenes megszüntetése megállapítása és jogkövetkezményei iránti keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság ítéletének indokolásában az Mt. 76. § (5) bekezdésére, valamint a 7001/2005. (Mük. 170.) FMM-PM együttes irányelvre utalással a felek közötti jogviszonyt a tartalmi elemek vizsgálatával polgári jogi jogviszonynak minősítette.
A felek szerződéssel kapcsolatos szándékának vizsgálata eredményeké...
BH 2011.4.114 A házvezetőnői feladatok ellátására létrejött jogviszonyt munkaviszonyként kell minősíteni, ha a felek között alá- és fölérendeltségi viszony állt fenn, és a munkáltató utasítási és ellenőrzési jogot gyakorolt. A munkavállaló havi rendszerességgel munkabérben részesült, a munkáját az alperes lakásában, az ő munkaeszközeivel végezte [Mt. 1. §, 75/A. §].
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperesnek az alperesnél munkaviszony fennállta és annak jogellenes megszüntetése megállapítása és jogkövetkezményei iránti keresetét elutasította.A munkaügyi bíróság ítéletének indokolásában az Mt. 76. § (5) bekezdésére, valamint a 7001/2005. (Mük. 170.) FMM-PM együttes irányelvre utalással a felek közötti jogviszonyt a tartalmi elemek vizsgálatával polgári jogi jogviszonynak minősítette.
A felek szerződéssel kapcsolatos szándékának vizsgálata eredményeként megállapította, hogy egybehangzó, kifejezett szerződéses akarattal nem kívántak munkaviszonyt létesíteni. A felperes által ellátott feladatok nem feleltethetők meg valamely munkakörnek, azok "messze meghaladták" a háztartási alkalmazott, vagy takarítói munkakör fogalmát. A peres felek nem állapodtak meg munkabér fizetésében. A felperes önállóan tevékenykedett, saját maga osztotta be munkáját, ami akként értékelhető, hogy egy polgári jogi jogviszony körébe tartozó ügyet gondozott nagyfokú önállósággal, amely a megbízási jogviszony sajátossága. A felperes a munkáját személyesen végezte, időnként azonban a megbízó segédet jelölt ki részére. A felperes nem hivatkozott arra, hogy a munkáját az alperes kifejezetten ellenőrizte, vagy számon kérte volna. A felek jogviszonyában a munkaviszonyra jellemző alá-, fölérendeltség, illetőleg széles körű utasítási jog nem volt felfedezhető. Nem került meghatározásra a napi munkaidő, de a felek között nem volt vitás, hogy a felperes naponta kb. 12 órát dolgozott.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, megállapította, hogy a felek között 2004. augusztus 16-ától munkaviszony állt fenn, amit az alperes 2005. február 15-én jogellenesen szüntetett meg, így az 2008. július 4-én szűnt meg. Az anyagi igények elbírálására az iratokat az elsőfokú bíróságnak visszaküldte.
A másodfokú bíróság a munkaügyi bíróság által helytállóan megállapított tényállásból levont jogkövetkeztetéssel és az érdemi döntéssel nem értett egyet.
Az Mt. 75/A. § (2) bekezdést alkalmazva abból indult ki, hogy a felek szerződéskötést megelőző tárgyalásaira, a szerződés megkötésekor, illetve a munkavégzés során tett jognyilatkozataira, a tényleges munkavégzés jellegére, az Mt. 102-104. §-okban meghatározott jogokra és kötelezettségekre tekintettel milyen jogviszony állapítható meg.
Egyetértett a munkaügyi bírósággal abban, hogy a jogviszony jellegét illetően kifejezett megállapodás a felek között nem jött létre, amikor a felperes az alperesnél házvezetőnői feladatok ellátására újsághirdetés alapján jelentkezett, megállapodtak azonban a konkrétan elvégzendő feladatokban, valamint nettó 100 000 forint díjazásban.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes feladatai teljességgel "lefedték" az újsághirdetésben is már megjelölt házvezetőnői munkakört. A felek tehát a felperes által elvégzendő feladatok meghatározásakor munkaköri feladatokat határoztak meg. A felperes a házvezetőnői munkát folyamatosan, napi rendszerességgel végezte az alperesnél, nem pedig egy konkrét munkára szerződött. Tevékenységét mindvégig személyesen végezte, maga helyett helyettest, alvállalkozót nem vehetett igénybe. Amennyiben segítségre volt szüksége, úgy a segéd személyét az alperes választotta ki. A felperes - az alperes által nem cáfolt előadása - szerint feladatait az alperes utasításai szerint végezte, ő határozta meg, hogy a család teljes kiszolgálása milyen módon történjen. A munkavégzését a lakásban felszerelt kamerák és rendszeres telefonhívások útján az alperes ellenőrizte, és irányította. Ennek nem mond ellent az, hogy a napi munkafeladatait a felperes nagyfokú önállósággal végezte, és az alperes lakásához saját kulccsal rendelkezett. Mindezek alapján a munkaviszonyra jellemző alá-, fölérendeltségi viszony, illetve utasítási jog megállapítható.
Tény, hogy pontosan nem került meghatározásra a napi munkaidő, azonban a felperes nem vitatottan napi 12 órát dolgozott. A munkáját a kora reggeli órákban kezdte meg, hiszen a család részére a reggelit is neki kellett elkészítenie, és ezt megelőzően még be is vásárolt. A felperes az elvégzett munkájáért havi rendszerességgel részesült meghatározott összegű ellentételezésben, ami szintén a munkaviszonyra jellemző, míg polgári jogi jogviszony esetén a díj a feladat elvégzése, illetőleg a meghatározott eredmény létrehozása után, általában egy összegben jár. A felperes a munkáltató munkaeszközei felhasználásával az alperes lakásában végezte a munkáját.
Mindezen körülmények együttes értékelése eredményeként a másodfokú bíróság arra a megállapításra jutott, hogy a peres felek között a peresített időszakban munkaviszony állt fenn, melyet az alperes az Mt. 87. § (2) bekezdés, valamint a 89. § (1) és (2) bekezdés alapján jogellenesen szóban, indokolás nélkül szüntette meg.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság az Mt. 76. §-ában, és a Ptk. megbízásra vonatkozó 474-483. §-aiban foglaltakat helytelenül értelmezte, és a bizonyítékokat a Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütköző módon mérlegelte.
A felek nem állapodtak meg az Mt. 76. § (5) bekezdésében a munkaviszony szükséges tartalmi elemeként rögzített munkakörben. A felperes feladatai ugyanis eseti jelleggel kerültek meghatározásra, és maga a felperes is azt nyilatkozta, hogy az általa végzett feladat "messze meghaladta" a házvezetőnői tevékenységet. A felperes S. L. tanú nyilatkozata szerint feladatai ellátásához teljesítési segédet vehetett igénybe.
A felperes továbbá nem volt köteles munkavégzés céljából folyamatosan az alperes rendelkezésére állni, és arra sem merült fel adat, hogy az alperest foglalkoztatási kötelezettség terhelte volna. A felperes jogviszonyában nem a jelenlét, és a munkavégzésre való készen állás, hanem szerződés szerinti szolgáltatás biztosítása dominált, hiszen sem munkaidő, sem a feladatok teljesítésének kezdő, illetve befejező időpontját nem határozták meg, a felperes a munka elvégzéséhez szükséges időt saját maga szervezte meg.
A felek jogviszonyában alá-, fölérendeltségi viszony és utasítási jog sem volt felismerhető. Az alperes meghatározta az ellátandó feladatokat, az utasítás azonban a szolgáltatással elért eredményre, és nem a munkavégzés részleteire vonatkozott. Azt, hogy az előírt feladatot milyen módon teljesítette a felperes saját maga határozta meg. Az ellenőrzés is a megbízás tárgyát képező feladat teljesítésére, és nem a munkafolyamat egészére terjedt ki. Az ellátott tevékenység helyhez kötött volt, és az alperes eszközeinek használata sem volt kizárólagos, így ezen körülményekből sem lehet a munkaviszonyra következtetni. Ugyanakkor a felek viszonyára jellemző erős bizalmi jelleg a megbízási jogviszonyt támasztja alá, mint ahogy a felek viszonyában megfigyelhető rendszeresség is a tartós megbízás jellemzője.
A felek között megbízási jogviszony állt fenn, az szóban is létrejöhetett, és szóban is megszüntethető volt.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős közbenső ítélet hatályában tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
Az eljáró bíróságok a peres felek között létrejött jogviszonyt helytállóan minősítették annak tartalmi jegyei alapján, és a jogerős másodfokú ítélet helytállóan állapította meg a felek között a munkaviszony létrejöttét.
Az Mt. 76. § (5) bekezdésben foglalt munkaviszony szükséges tartalmi elemeiben a felek megállapodtak: munkavégzés helyeként az alperes családi házát, személyi alapbérként havonta egy összegben fizetendő nettó 100 000 forintot, munkakörként pedig az újsághirdetésben meghirdetett házvezetőnői munkaköri feladatokat megjelölve. E felperesi feladatok napi (például ételek felszolgálása, ételek elkészítése) heti (nagytakarításba besegítés) rendszerességgel visszatérően ismétlődtek, eseti jelleggel kiegészültek a család igényei szerint (például szakmunkások felügyelete, gyermekek szállítása), jellegüket tekintve e feladatok a család teljes kiszolgálására irányultak. Így alaptalan azon alperesi hivatkozás, hogy a felperes feladatait alkalmanként és eseti jelleggel határozták volna meg. Az pedig, hogy a felperes feladatai sokrétűek voltak - a munkafeladatokban ilyképpen történő megállapodásra tekintettel - nem jelenti, hogy ne jelentenék a házvezetői munkakört.
Alaptalanul hivatkozott az alperes a teljesítési segéd igénybevételének lehetőségére. Abból ugyanis, hogy S. L. a bevásárlásaihoz a felperessel egyeztetett, továbbá maga is figyelte, hogy mit szükséges bevásárolni, nem következik, hogy a felperes teljesítési segédje lett volna.
Alaptalan azon felülvizsgálati hivatkozás, hogy a munkaidő, illetőleg a feladatok teljesítésének kezdő, valamint befejező időpontja nem volt meghatározva. A felperesnek ugyanis a feladatait a reggeli, valamint a család hazaérkezte közötti időtartamban kellett elvégeznie. Az, hogy a kezdő és a befejező időpont alkalmanként változott, nem jelenti, hogy a felperesnek nem volt előírt napi munkavégzési ideje.
Tévesen hivatkozott az alperes a felek közötti alá-, fölérendeltségi viszony, illetőleg az alperesi utasítási jog hiányára. A felülvizsgálati kérelemben sem vitatottan az alperes határozta meg az ellátandó feladatokat. A széles körű utasítási jog fennálltát nem érinti az, hogy a nem napi, hanem heti rendszerességgel végzendő munkafeladatok (mosás, takarítás) napjának meghatározása a felperesre volt bízva. A felperes munkavégzését telefonon és kamerákkal ellenőrizték. Az ezzel kapcsolatos felperesi állítást az alperes nem vitatta.
A felek közötti viszonyban jelenlévő erős bizalom nem a jogviszony, hanem a felperes által ellátandó feladatok (e családnak saját lakásukban történő ellátása) jellegéhez kapcsolódik, és ez munkaviszony esetén sem kizárt, mint ahogy az sem, hogy a munkafeladatokat nagyfokú önállósággal, a feladatra szánt napi időt önállóan beosztva végezze a munkavállaló.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság közbenső ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.947/2008.)