adozona.hu
BH 2011.4.111
BH 2011.4.111
Ha szolgálati viszonyra vonatkozó parancs egy része érvénytelen, és a felek az érvénytelen rész nélkül nem állapodtak volna meg, a parancs egésze érvénytelenné válik [Hszt. 10. § (1) bekezdés, 3. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek hivatásos szolgálati viszonyuk közös megegyezéssel történő megszüntetését követően évekig közszolgálati jogviszonyban álltak, majd az I. és II. rendű felperesek 2005. október 1-jétől, míg a III. rendű felperes 2006. december 1-jétől kezdődően hivatásos állományba került visszavételre az alpereshez.
A felperesek a keresetükben azt sérelmezték, hogy az alperes 2008. július 11-én és 16-án kelt parancsaival módosította a szolgálati nyugdíjra jogosultság szempontjából beszámított - a...
BH 2011.4.111 Ha szolgálati viszonyra vonatkozó parancs egy része érvénytelen, és a felek az érvénytelen rész nélkül nem állapodtak volna meg, a parancs egésze érvénytelenné válik [Hszt. 10. § (1) bekezdés, 3. § (1) bekezdés].
A felperesek hivatásos szolgálati viszonyuk közös megegyezéssel történő megszüntetését követően évekig közszolgálati jogviszonyban álltak, majd az I. és II. rendű felperesek 2005. október 1-jétől, míg a III. rendű felperes 2006. december 1-jétől kezdődően hivatásos állományba került visszavételre az alpereshez.A felperesek a keresetükben azt sérelmezték, hogy az alperes 2008. július 11-én és 16-án kelt parancsaival módosította a szolgálati nyugdíjra jogosultság szempontjából beszámított - a korábbi parancsai szerint elismert - szolgálati idő kezdetét. Az 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 326. § (2) bekezdésére és 328. § (1) bekezdésére hivatkozással 2008. július 15-től nem ismerte el a közszolgálati jogviszonyban töltött idő beszámítását a szolgálati időbe a szolgálati nyugdíjra jogosultság tekintetében.
A felperesek keresetükben a szolgálati nyugdíjra való jogosultságot megalapozó szolgálati idejük kezdetének megállapítását az alperes korábbi parancsai figyelembevételével kérték.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperesek kereseti kérelme szerint megállapította, hogy a szolgálati nyugdíjra jogosultság szempontjából szolgálati viszonyban ténylegesen eltöltött idő kezdő napja 2009. január 1-jei hatállyal: az I. rendű felperes esetén 1983. május 28., a II. rendű felperes esetén 1981. június 3., a III. rendű felperes esetén 1984. augusztus 4.
A megállapított tényállás szerint az I. rendű felperes 1988. augusztus 22-től 1999. szeptember 30-ig állt az alperessel hivatásos szolgálati viszonyban. A jogviszony megszüntetésekor az alperes a szolgálati idejét 1984. január 1-jétől 1999. szeptember 30-ig igazolta. A II. rendű felperes 1992. április 1-jétől 2001. február 28-ig a Megyei Rendőr-főkapitánysággal állt hivatásos szolgálati viszonyban, melynek megszűnésekor a szolgálati idejét 1986. január 1-jétől 2001. február 28-ig igazolták. A III. rendű felperes 1992. április 1-jétől 2000. december 31-ig az alperessel állt hivatásos szolgálati viszonyban. A jogviszony megszűnésekor az alperes a szolgálati idejét 1985. január 1-jétől 2000. december 31-ig igazolta.
Ezt követően a felperesek 2002. december 31-ig az APEH Bűnügyi Igazgatóság Megyei Nyomozó Hivatalánál, majd 2003. január 1-jétől az ORFK Bűnügyi Főigazgatóság Nemzeti Nyomozó Irodával, 2005. július 1-jétől az alperessel álltak közszolgálati jogviszonyban. Az I. és a II. rendű felperest 2005. október 1-jével, míg a III. rendű felperest 2006. december 1-jétől nevezték ki hivatásos szolgálati viszonyba, és az alperes ekkor a szolgálati nyugdíjra jogosultság szempontjából a hivatásos szolgálati viszony kezdetét az I. rendű felperes tekintetében 1984. január 1-jével állapította meg, a II. rendű felperes vonatkozásában 1986. január 1-jével, míg a III. rendű felperest illetően 1985. január 1-jétől, 2006. január 1-jétől pedig a felperesek szolgálati viszonyban töltött idejét 1,2-szeresen számította.
Az alperes 2008. július 11-én és 16-án kelt parancsaival 2008. július 15-ei hatállyal módosította a szolgálati nyugdíjra jogosultság szempontjából beszámított szolgálati idő kezdetének időpontját az I. rendű felperes tekintetében 1989. augusztus 8-ra, a II. rendű felperes vonatkozásában 1986. március 8. napjára, míg a III. rendű felperes tekintetében 1990. november 14-e került meghatározásra.
A munkaügyi bíróság ítélete indokolásában azt emelte ki, hogy a felperesek annak tudatában létesítettek az alperessel hivatásos szolgálati viszonyt, hogy az alperes a szolgálati nyugdíjra jogosító idejüket a kinevezéseikben meghatározott időponttól, a közszolgálati jogviszonyban töltött idejük beszámításával ismeri el. Jogi álláspontja szerint a felperesek "szerzett jogát" sértette, amikor az alperes a korábban elismert szolgálati nyugdíjra jogosító szolgálati idő kezdő időpontját utólag egyoldalúan módosította.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság az ítélete indokolásában kiemelte, miszerint a hivatásos állományba történő visszavétel esetén a szolgálati idő számításánál Hszt. 328. §-ában foglalt előírásokat kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy a korábbi szolgálati viszony során a Hszt. hatályba lépése előtt már beszámított szolgálati időt tényleges szolgálati viszonyban töltött időnek kell tekinteni [Hszt. 64. §, a belügyminiszter irányítása alá tartozó szervek szolgálati viszonyban álló tagjai szolgálati viszonyának egyes kérdéseiről szóló 9/1997. (II. 12.) BM rendelet (továbbiakban: BM rendelet) 32. § (2) bekezdés]. Az újabb hivatásos szolgálati jogviszony létesítésekor kötelezően a Hszt. 328. §-a irányadó, amely szerint a szolgálati nyugdíjra jogosultság szempontjából szolgálati viszonyban töltött időbe nem lehet beszámítani a Hszt. hatálybalépését követően közszolgálati jogviszonyban töltött időt, és azt a BM rendelet 2. § a)-aa) pontjainak rendelkezései sem teszik lehetővé. Ezért a jogerős ítélet megállapítása szerint a Hszt. 10. § (1) bekezdése értelmében semmis volt az alperes azon rendelkezése, amikor az újbóli szolgálati viszony létrejöttekor a szolgálati nyugdíjra jogosultság szempontjából figyelembe vette a felperesek által korábban köztisztviselői jogviszonyban töltött időtartamot. Az alperes ezen semmis intézkedését utólag jogszerűen módosíthatta a BM rendelet 56-58. §-aiban foglaltakra tekintettel.
A másodfokú bíróság nem osztotta a munkaügyi bíróságnak a szerzett jogok sérelméről levont jogkövetkeztetését. Ennek ellenére a másodfokú bíróság érdemben mégis helytállónak találta a felperesek keresetének helyt adó elsőfokú ítéletet.
A másodfokú bíróság azt értékelte, hogy a felperesek a per során végig arra hivatkoztak, hogy a köztisztviselői idejüknek a szolgálati idejükbe történő beszámítására az alperestől ígéretet kaptak, ennek ismeretében létesítettek újra hivatásos szolgálati viszonyt, a kedvezményes nyugdíjba vonulás lehetősége miatt választották ismételten a rendőri hivatást. A felperesek arra is hivatkoztak, hogy lehetőségük lett volna a VPOP-nál történő elhelyezkedésre, melyet bizonyítanak a VPOP-nál történő elhelyezkedéssel kapcsolatos elbeszélgetésről felvett jegyzőkönyvek. A VPOP-nál történő elhelyezkedés esetén járó jelentős összegű negyedévenkénti és év végi jutalmakról mondtak le annak tudatában, hogy "visszaszerelésük" esetén a korkedvezményes nyugdíjba vonulási lehetőség "plusz juttatásban" részesülhetnek. A III. rendű felperes előadása szerint P. J. alezredes, gazdaságvédelmi osztályvezető ígérte meg, hogy a VPOP által tett ajánlattal egyezően a közszolgálati jogviszony szolgálati időbe történő beszámításával létesítenek vele újra az alperesnél jogviszonyt.
A másodfokú bíróság szerint az elsőfokú bíróság helyesen alkalmazta a Hszt. 10. § (2) bekezdésében foglaltakat, miszerint, ha a jognyilatkozat valamely része érvénytelen, helyette a szolgálati viszonyra vonatkozó szabályt kell alkalmazni, kivéve, ha a felek az érvénytelen rész nélkül nem állapodtak volna meg.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és a felperesek keresetének elutasítását kérte.
Az alperes sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság azon az alapon fogadta el a felperesek közszolgálati jogviszonyban töltött idejének szolgálati nyugdíjra jogosultság szempontjából történő beszámítását, mert azt "az osztályvezető megígérte". Az alperes egyfelől arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság minden bizonyíték és bizonyítás nélkül fogadta el tényként a III. rendű felperes állítását, amely egy munkáltatói ígéretre vonatkozott, figyelmen kívül hagyva, hogy P. J. mint osztályvezető nem volt munkáltatói jogkörgyakorló, osztályvezető egyébként sem tehet kötelező erővel ilyen jognyilatkozatot. Kiemelte, hogy személyzeti elbeszélgetésre a visszavételi kérelem kapcsán induló eljárásban nem került sor, a munkáltatói jogkör gyakorlója által engedélyezett írásbeli javaslat alapján a belügyminiszter döntött.
Az alperes arra is hivatkozott, hogy a Hszt. szabályai kógensek, ezért nincs lehetősége a munkáltatónak arra, hogy a törvényi feltételektől eltérjen, egyesek részére kedvező feltételeket biztosítson, jogszabály által alá nem támasztott "előnyöket" ígérjen a hivatásos állományba történő visszavétel során.
A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérték.
Arra hivatkoztak, hogy a munkáltató ígéretét az bizonyítja, hogy a szolgálati nyugdíjjogosultság tekintetében valamennyi korábbi parancsában a keresettel megállapítani kért szolgálati időt elismerte. Az alperes által hivatkozott belügyminiszteri döntés is ez alapján született, aláírója pedig minden esetben a munkáltatói jogkör gyakorlója, a mindenkori megyei rendőrfőkapitány volt. Ezért nem állítható, hogy a szolgálati nyugdíjjogosultság szempontjából figyelembe vehető szolgálati idő megállapítása az alperes részéről tévedés volt, hanem egyértelműen következetes gyakorlat, melyben a nem egy időben állományba visszavett felperesek joggal bízhattak. Az erre vonatkozó parancsok módosítása ezért a Hszt. 11. § (1) bekezdésében foglaltakat sértette.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 275. § (2) bekezdése értelmében kizárólag a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta.
A felperesek a jogerős ítéletet felülvizsgálati kérelemmel, illetve csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel nem támadták, ezért a felülvizsgálati eljárásban irányadó a jogerős ítéletnek az az egyébként helytálló megállapítása, miszerint a Hszt. 10. § (1) bekezdése szerint semmis volt az alperes kinevezési és az azt követően kiadott 2008. július 15-ét megelőző hatályú parancsaiban a szolgálati nyugdíjra jogosító szolgálati idő kezdő időpontjának meghatározása, mert a felperesek közszolgálati jogviszonyban töltött idejének beszámítása a Hszt. 328. §-ába ütközött. Ezért az alperes a semmis intézkedését utólag az irányadó jogszabályok alkalmazásával jogszerűen módosíthatta. Irányadó a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéletnek az az érvelése is, mely szerint a felperesek igényét a "szerzett jogokra" való hivatkozásuk sem alapozta meg.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban a rendelkezésre álló iratok alapján dönt, bizonyítás felvételének nincs helye [Pp. 275. § (1) bekezdés], ezért a felperesek felülvizsgálati ellenkérelméhez mellékelt, a jogerős ítélet meghozatala után keletkezett, szolgálati idő számítására vonatkozó igazolásokat, a szolgálati nyugdíj "rögzüléséről" szóló határozatokat nem vette figyelembe és azok a jogerős ítélet felülvizsgálata folyamán hivatkozási alapot nyilvánvalóan nem is képezhetnek.
A Hszt. 11. § (1) bekezdésében előírt szabály - miszerint az érvénytelen jognyilatkozat alapján jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokat és kötelezettségeket úgy kell elbírálni, mintha azok érvényesek lettek volna, - együttes feltételeket határoz meg, és a semmis szolgálati időként elismert idő alapján már megszerzett és már gyakorolt jogokra vonatkozik, a jövőbeliekre (a még nem gyakorolt jogra) nem. Ennélfogva a már megszerzett esetleges juttatás el nem vonható, de az érvénytelen beszámításra újabb igény - az adott esetben a szolgálati idő kezdő időpontjának alperes általi módosításától - már nem alapítható (EBH 1998.).
A Hszt. 3. § (1) bekezdése értelmében a szolgálati viszony az állam és a hivatásos állomány tagja között létrejött különleges jogviszony, amelyben mindkét felet a sajátos szolgálati körülményeknek megfelelő, e törvényben és más jogszabályokban meghatározott kötelezettségek terhelik és jogosultságok illetik meg. A szolgálati viszonyra vonatkozó szabályok ezért alapvetően kógensek. Ebből következően nincs jogszabályi lehetőség eltérő, a hivatásos állomány tagja részére kedvezőbb megállapodás megkötésére (EBH 2082.).
Mindezekből következően a perbeli igények tekintetében nincs perdöntő jelentősége, hogy a felperesek milyen ígéretet kaptak az alperestől, illetve az alperes részéről korábban milyen elismerés történt, amennyiben az a jogszabályoknak nem felelt meg.
A jogerős ítélet által levont jogkövetkeztetés jogsértő.
A Hszt. 10. § (1) bekezdésének helyes értelmezése szerint, ha a szolgálati viszonyra vonatkozó parancs valamely része érvénytelen - melyet a jogerős ítélet megállapított -, a parancs érvényes azzal, hogy az érvénytelen rész helyett a szolgálati viszonyra vonatkozó szabályt kell alkalmazni, feltéve, hogy a felek az érvénytelen rész nélkül is megállapodtak volna. Amennyiben az érvénytelen rész nélkül a felek nem állapodtak volna meg, annak azonban semmi esetre sem az a jogkövetkezménye, hogy a jogszabályba ütköző, ezért semmis rész ezáltal érvényessé válik, hanem a kinevezés egésze válik érvénytelenné, és az érvénytelen jognyilatkozat alapján létrejött szolgálati viszony azonnali hatályú megszüntetésének szabályai lennének irányadók.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperesek keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Mfv. II. 10.386/2010.).
