AVI 2011.1.4

A telekadó-mentesség feltételeit tételesen vizsgálni kell (1990. évi C. tv. 17. §)

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes a tulajdonát képező 1136/26. hrsz.-ú ingatlanra 1108/1998. szám alatt építési engedélyt kapott. A község jegyzője határozatában a felperes részére 2000. január 1-jétől 2003. december 31-éig terjedő időtartamra telekadó mentességet állapított meg. A felperes 2002. évben bejelentette, hogy mivel tehergépkocsival vagy autóval a telek megközelíthetetlen az építkezést nem tudta megkezdeni, így a telekadó mentesség meghosszabbítását kérte, de olyan tájékoztatást kapott, hogy erre jogi le...

AVI 2011.1.4 A telekadó-mentesség feltételeit tételesen vizsgálni kell (1990. évi C. tv. 17. §)
A felperes a tulajdonát képező 1136/26. hrsz.-ú ingatlanra 1108/1998. szám alatt építési engedélyt kapott. A község jegyzője határozatában a felperes részére 2000. január 1-jétől 2003. december 31-éig terjedő időtartamra telekadó mentességet állapított meg. A felperes 2002. évben bejelentette, hogy mivel tehergépkocsival vagy autóval a telek megközelíthetetlen az építkezést nem tudta megkezdeni, így a telekadó mentesség meghosszabbítását kérte, de olyan tájékoztatást kapott, hogy erre jogi lehetőség nincs.
A község jegyzője megismételt eljárásban egyszerűsített ellenőrzés eredményeként határozatában adóhiány címén 2000-2003. évekre 293 400 Ft telekadó, 32 327 Ft késedelmi pótlék, 2004. évre 73 350 Ft telekadó, 2005. évre 73 350 Ft telekadó és 220 050 Ft adóbírság előírását rendelte el a felperes terhére. Megállapította, hogy a község rendezési terve alapján a terület beépíthető, arra a felperes építési engedélyt kapott, helyszíni szemle megtartását nem tartotta szükségesnek.
A felperes fellebbezésében arra hivatkozott, hogy a telek az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 2. § 6. pontja szerinti fogalomnak nem felel meg, közútról nem közelíthető meg és a telke határán villanyoszlopot létesítettek.
Az alperes határozatában az elsőfokú határozatot akként változtatta meg, hogy az előírt adóbírság összegét 110 025 Ft-ra módosította. Határozatának indokolásában hivatkozott a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 17. §-ára, 52. § 16. pontjára, 19. § a) pontjára, az F. Községi Önkormányzatának módosított 15/2003. (XII. 20.) rendeletének (a továbbiakban: R.) 3. § (1) bekezdésére, az Étv. 2. § 6. pontjára. Mindezek alapján megállapította, hogy a felperesi tulajdonban álló ingatlan építési tilalom alatt nem áll, az S. Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal Műszaki Irodájának tájékoztatása szerint az ingatlan építési övezetben fekszik, és megfelel az építési telek fogalmának.
A felperes keresetében az alperes határozatának az elsőfokú határozatra is kiterjedő megváltoztatását, és a fizetési kötelezettség alóli mentesítését kérte.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Az elsőfokú bíróság a felperes indítványának megfelelően helyszíni szemlét tartott, amelyen megállapította, hogy a felperesi telek a valóságban a térképmásolattól eltérően az 5. kialakított telek. A 1136/18. hrsz.-ú utat valamennyi térképmásolat feltünteti, a valóságban azonban egy gazos, fűvel benőtt terület, sem a telkek határa, sem az út szélessége ténylegesen nem állapítható meg. A kimurvázott út a 1136/17. hrsz.-ú út, a 1136/18. hrsz.-ú út ténylegesen kialakításra nem került fel. A felperes telke csak gyalogosan közelíthető meg, a telke sarkán valóban található egy kétágú dupla betonoszlop.
Az elsőfokú bíróság megkeresésére az S. Körzeti Földhivatal azt a tájékoztatást adta, hogy a 1136/18. hrsz.-ú út a felperesi ingatlannal 3,5 m hosszban érintkezik, az ingatlan-nyilvántartás adatai szerint a földrészlet saját használatú útként van feltüntetve, az út tulajdonosa a D. Szolgáltató Kereskedelmi, Borászati Szövetkezet, a F. Község Önkormányzatának tulajdonjog bejegyzése iránti kérelmét erre az ingatlanra elutasították.
Az elsőfokú bíróság a fénymásolatban csatolt rendezési tervről megállapította, hogy a 032/1. hrsz. alatt szerepel a részarány-tulajdonosok részére visszaadott terület, amely a térképmásolaton 1132/04. hrsz. alatt szerepel. A becsatolt térképmásolaton feltüntetésre került a 1136/18. hrsz.-ú magánhasználati út, amely kis szakaszon érintkezik a felperes 1136/26. hrsz.-ú telkével és tovább nem is folytatódik. A felperesi ingatlan kizárólag gyalogosan közelíthető meg, az ingatlan-nyilvántartás adatai szerint saját használatú útként nyilvántartott földrészletről személygépkocsival, vagy nagyobb járművel megközelíteni nem lehet.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az út kiépítettsége esetén sem minősülne a felperesi ingatlan gépjárművel közvetlenül megközelíthetőnek, mivel az ingatlan úttal határos 3 m-es szakaszán dupla villanyoszlop van elhelyezve. Kifejtette továbbá, hogy a korábban kiadott építési engedélynek a perben nincs relevanciája, mivel az az építési munkák megkezdésének hiánya miatt hatályát vesztette.
Mivel a felperesi ingatlan az Étv. 2. §-ának 6. pontja szerint építési teleknek nem tekinthető, így az R. 3. § (1) bekezdés a) pontja szerint mentes a telekadó alól.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását, mivel az megsértette az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 2. § (3) bekezdését, 5. § (1) bekezdését, az Étv. 2. § 6. pontját. A bírósági eljárásban az ingatlan-nyilvántartás adatait kellett volna irányadónak tekinteni, és a felperes telke magánútról megközelíthető, így építési teleknek minősül, jellemző, hogy építési engedélyt is kapott rá a felperes. Az út és a telek elhanyagoltsága nem lehet releváns az ügyben, amennyiben a villanyoszlop akadályozza a telek tulajdonosát a tulajdonosi jogok gyakorlása során, az polgári jogi kérdés, az adóhatósági eljárásban nem bírálható el.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta azzal, hogy az az Étv. 2. § 6. pontja alapján építési teleknek nem minősül.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
A Htv. 17. §-a alapján adóköteles az önkormányzat illetékességi területén lévő beépítetlen belterületi földrészlet. A Htv. 52. § 16. pontja alapján e törvény alkalmazásában belterület földrészlet: az épülettel be nem épített minden olyan földterület, amelyet az ingatlan-nyilvántartás belterületként tart nyilván, ide nem értve az ingatlan-nyilvántartásban művelési ág szerint aranykorona-értékkel nyilvántartott és ténylegesen mezőgazdasági művelés alatt álló telket.
A Htv. 6. § d) pontja alapján az önkormányzat adó-megállapítási joga arra is kiterjed, hogy az e törvény Második részében meghatározott mentességeket további mentességekkel, illetőleg kedvezményekkel kibővítse.
Az R. 3. § (1) bekezdés a) pontja ilyen további mentességet fogalmaz meg, amikor kimondja, hogy a Htv.-ben meghatározottakon felül mentes az adó alól mindazon telek, amely az Étv. 2. §-a szerint nem minősül építési teleknek. Az Étv. 2. § 6. pontja alapján építési telek: beépítésre szánt területen fekvő, az építési szabályoknak megfelelően kialakított és közútról vagy önálló helyrajzi számon útként nyilvántartott magánútról gépjárművel közvetlenül megközelíthető telek.
A közigazgatási iratok, valamint az elsőfokú bírósági eljárás során becsatolt, illetve beszerzett iratok alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapítja, hogy a felperesi 1136/26. hrsz.-ú ingatlan építési övezetben fekszik, belterületi földrészlet, így a Htv. alapján adóköteles lenne, mivel a Htv. 19. §-ában felsorolt mentességek sem állnak fenn. Vizsgálni kell azonban, hogy a felperest az R. 3. § (1) bekezdés a) pontjára figyelemmel megilleti-e mentesség vagy sem.
E mentesség körében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság által kifejtett jogi indokokkal nem értett egyet. Az elsőfokú bíróság által feltárt történeti előzmények után is azt kell megállapítani, hogy a felperes ingatlana határos a 1136/18. hrsz.-ú magánhasználatú úttal. Ezt igazolja az S. Körzeti Földhivatal bírósági megkeresésre adott tájékoztatása is. Az, hogy milyen szélességben találkozik a felperesi telek és a magánhasználatú út, az adatok némileg eltérnek. A S.-i Körzeti Földhivatal tájékoztatása szerint 3,5 m hosszban, de a felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében is elismer 3 m-es határos szakaszt.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében helytállóan hivatkozott arra, hogy a teleknek és a megközelítést biztosító közútnak vagy magánútnak nem kell teljes hosszában érintkezni ahhoz, hogy az építési telekminőség megállapítható legyen. Nem vitásan - a felperes által is elismerten - ingatlana és a magánút legalább 3 m-es szakaszon érintkezik, amely biztosíthatja a gépjárművel történő közvetlen megközelítést.
Az Inytv. 2. § (3) bekezdése alapján az ingatlannal kapcsolatos bírósági eljárásokban - a részben vagy egészben az Európai Unió által finanszírozott, a mezőgazdasági földterületekhez kapcsolódó támogatásokra vonatkozó mezőgazdasági és vidékfejlesztési eljárást kivéve - az ingatlan-nyilvántartási tulajdoni lapon átvezetett adatokat, valamint az ingatlan-nyilvántartási térképen ábrázolt határvonalat kell irányadónak tekinteni. Az Inytv. 5. § (1) bekezdése alapján pedig az ingatlan-nyilvántartás - ha törvény kivételt nem tesz - a bejegyzett jogok és a feljegyzett tények fennállását hitelesen tanúsítja. Az elsőfokú bíróság ennek ellenére nem vette figyelembe, hogy mind az ingatlan-nyilvántartás adatai, mind pedig a térképmásolat alapján a felperesi ingatlan és a 1136/18. hrsz.-ú magánhasználatú út határos egymással, amely biztosítja a felperes számára a gépjárművel történő közvetlen megközelítést. Abból, hogy ez az út milyen állapotban van, illetve, hogy a terület elhanyagolt vagy gazos, nem vonható le az a következtetés, hogy a felperesi telek gépjárművel ne lenne közvetlenül megközelíthető. A felperesnek egyébként nyilvánvalóan tudatában kellett lennie, hogy milyen állapotban van ez az út, amikor az építési engedély iránti kérelmét beadta.
A jogi értelemben való gépjárművel történő közvetlen megközelítést nem befolyásolja, hogy a felperesi telek sarkán villanyoszlop került elhelyezésre, amely akadályozza a felperest a tulajdonosi jogainak gyakorlása során. Ez nem a felperes és az adóhatóság közötti jogviszonyra tartozó kérdés, hanem a felperes és a villanyoszlopot elhelyezők közötti polgári jogi jogviszonyra tartozó kérdés, amely adott esetben megalapozhatja a felperes kártérítési igényét is, ha az építkezés megkezdését ez a fizikai akadály hátráltatja. A villanyoszlop megléte azonban nem befolyásolhatja a felperes tulajdonában lévő építési telek minősítését.
Összefoglalva a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felperesi telek jogi értelemben önálló hrsz.-on útként nyilvántartott magánútról gépjárművel közvetlenül megközelíthető telek, azaz építési telek, így az R. 3. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott mentesség felperes esetében nem állapítható meg. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.193/2007.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.