adozona.hu
BH 2011.2.47
BH 2011.2.47
A munkakör ellátásának jelentős, a munkáltató érdekkörébe eső okokból fennálló nehezítettsége esetén a munkavállaló súlyos gondatlanságát csak teljesen aggálytalan bizonyítékok alapján lehet megállapítani [Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében a munkáltatói rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását, és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte eredeti munkakörbe történő visszahelyezésének mellőzésével.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította, és a felperest perköltség megfizetésére kötelezte.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1979. október 12-étől állt az alperes alkalmazásában raktáros munkakörben. Munkaviszonyát az alperes a 2006....
BH 2011.2.47 A munkakör ellátásának jelentős, a munkáltató érdekkörébe eső okokból fennálló nehezítettsége esetén a munkavállaló súlyos gondatlanságát csak teljesen aggálytalan bizonyítékok alapján lehet megállapítani [Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont].
A felperes a keresetében a munkáltatói rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását, és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte eredeti munkakörbe történő visszahelyezésének mellőzésével.A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította, és a felperest perköltség megfizetésére kötelezte.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1979. október 12-étől állt az alperes alkalmazásában raktáros munkakörben. Munkaviszonyát az alperes a 2006. június 23-án kelt rendkívüli felmondással - az Mt. 96. § (1) bekezdés a) és b) pontjára is hivatkozva - megszüntette. Ennek indokolása szerint a felperes 2006. június 13-án a megrendelés teljesítésének időpontjában lejárt szavatosságú árut adott ki. A közvetlen munkahelyi vezetője a minőségirányítás auditjára készülve 2006. június 22-én ellenőrzést tartott a raktárhelyiségekben, amelynek során ismét lejárt szavatosságú árut (dejót) talált, holott a felperes úgy nyilatkozott, hogy nem tárolnak ilyen élelmiszert. A rendkívüli felmondás a felperes terhére rótta, hogy 2006. június 23-án reggel ismét lejárt szavatosságú - 2006. június 14-éig felhasználható - kockasajtot adott ki.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a rendkívüli felmondás első indoka kapcsán nem fogadható el azon felperesi védekezés, amely szerint nem kellett tudnia, hogy mikor kerül felhasználásra az élelmiszer. Ebben a körben hivatkozott a Szervezeti és Működési Szabályzatban foglaltakra, valamint a felperes részére átadott munkaköri leírás kiegészítésére. A felperes súlyosan gondatlan volt amikor nem kérdezte meg a felettesétől, hogy a 2006. június 13-án lejáró szavatosságú szalámit ezen a napon még kiadhatja-e, illetve hogy az mikor kerül felhasználásra. A felperest a felettes 2006. június 14-én írásban figyelmeztette az eset miatt. Ezenkívül felhívta a figyelmét arra, hogy munkáját a minőségirányítási szabályok szerint köteles végezni, valamint a kiadásnál a minőség megőrzési időt köteles megnézni. A raktárban folyamatosan ellenőriznie kell az áruk minőségét, illetve kilátásba helyezte, hogy hiányosság esetén szankciót fog alkalmazni. A felperesnek a történtek után fokozott figyelemmel kellett volna ellátnia a munkáját. A 2006. június 29-ei ellenőrzés során - a felperes nyilatkozata ellenére - ismét lejárt szavatosságú árut (dejót) találtak.
A felperesnek 2006. június 23-án reggel 7.00 órára be kellett mennie a központba. Ezért 2006. június 22-én össze kellett készítenie a másnap kiadandó élelmiszereket. A raktárban fellelhető 1400 db kockasajtot a munkavállaló összekészítette, azonban nem ellenőrizte a dobozban lévő valamennyi kockasajt lejárati idejét. A fentiek alapján egyértelműen megállapítható, hogy a felperes súlyos gondatlansággal megszegte a munkaköréből származó lényeges kötelezettségét. A bíróság nem fogadta el a felperes védekezését, miszerint a munkáltató nem biztosította a munkavégzéshez szükséges feltételeket. A felperes tisztában volt a munkaköri feladataival és az ahhoz kapcsolódó felelősséggel, így amennyiben nem találta megfelelőnek a munkavégzés körülményeit, úgy azt jeleznie kellett volna a felettesének, ennek azonban nem tett eleget.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította, hogy az alperes 2006. június 23-án kelt rendkívüli felmondása jogellenes. A felperes munkaviszonya a közbenső ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg. Egyebekben az elsőfokú bíróságot további eljárásra utasította.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes azon előadását, miszerint a téliszalámit 2006. június 13-án reggel 5.00 órakor adta ki a T. utcai Általános Iskolának, az alperes valamennyi irata alátámasztja. Egyetlen bizonyíték sem volt arra, hogy a felperesnek tudnia kellett, miszerint a kiadott áru nem aznapi felhasználású lesz. Az iskola írásbeli megrendelése nem tartalmazta, hogy mikorra kérik a hidegcsomag kiszállítását. A kiadandó téliszalámit a 2006. június 12-ei anyagkivetés, a június 13-ai, illetve a június 14-ei ételkísérő jegy sem tartalmazta. Az alperes a perben nem tudta bizonyítani, hogy az iskola által az üzemvezetővel közölt információ eljutott-e, és miként a felpereshez, illetve hogy a raktáros az iskola írásbeli megrendelését megkapta-e.
Az a tény, hogy a felperes által vezetett raktárban 2006. június 22-én egy csomag lejárt szavatosságú dejót talált az üzemvezető, nem volt vitatott, ugyanakkor a másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes munkaviszonya az alperesnél 27 éve fennállt, és nincs bizonyíték arra, hogy ilyen jellegű probléma korábban is felmerült volna. Ebből következően a felperesi kötelezettségszegés megállapításán túl a felperes súlyos fokú gondatlansága nem nyert bizonyítást.
A másodfokú bíróság aggályosnak találta a 2006. június 23-ai eset körülményeit. Álláspontja szerint nem hagyható értékelés nélkül, hogy a felettes a felperes távollétében akkor lelte fel a munkavállaló által kikészített nagy mennyiségű kockasajt között a három doboz lejárt szavatosságút, amikor az üzemvezető június 14-ei és június 22-ei írásbeli figyelmeztetése miatt a felperest a központba berendelték, ahol a munkaviszonyának megszüntetéséről volt szó.
Helyesen érvelt a felperes azzal is, hogy írásbeli figyelmeztetéssel már értékelt magatartás rendkívüli felmondás alapjául nem szolgálhat.
Az alperes felülvizsgálati kérelme elsődlegesen az elsőfokú ítéletet helybenhagyó határozat meghozatalára irányult, míg másodlagosan a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, és a bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
Érvelése szerint a bíróságok megsértették a Pp. 220. §-ának (1) bekezdés d) pontjában, 221. §-ának (1) bekezdésében, valamint a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat. Hivatkozása szerint a bíróságok nem értékelték kellő súllyal az Élelmiszerekről szóló 2003. évi LXXXII. törvény, valamint a Fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény előírásait. A perbeli rendkívüli felmondást alátámasztja, hogy a felperes lényeges kötelezettségeit jelentős mértékben megszegve az alperes gazdasági érdekeit veszélyeztette. A korábbi, ismétlődő kötelezettségszegései miatt írásbeli figyelmeztetésben részesült, ennek ellenére ismételten lejárt szavatosságú árut adott ki a raktárból. Hivatkozása szerint a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta az Mt. 3. §-ának (5) bekezdésében foglaltakat, és azt, hogy a felperesi magatartás az alperes jogos gazdasági érdekeit nem pusztán veszélyeztette, hanem kifejezetten sértette.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A rendkívüli felmondás első indokának értékelése során helytállóan fejtette ki a másodfokú bíróság, hogy a felperes 2006. június 13-án reggel 5.00 órakor adta ki a téliszalámit a T. úti Általános Iskolának, azt pedig az alperes nem bizonyította (Pp. 164. §), hogy a munkavállalónak tudomása volt a másnap történő felhasználásról. Peradat, hogy a kiszállított élelmiszer ezen a napon még fogyasztásra alkalmas volt, az aznap lejáró szavatosságú termékeket pedig ki lehetett adni. Ezt támasztotta alá H. L. N.-né üzemvezető tanúvallomása. Ebben a körben helytállóan fejtette ki a másodfokú bíróság azt is, hogy az alperesnél rendszeresített füzet alkalmas lehetett volna az árukiadás körülményeinek igazolására, ezt azonban az alperes nem bocsátotta a bíróság rendelkezésére, a munkáltatót terhelő bizonyítás mellett pedig ezen körülmény az alperes terhére esik.
Helytállóan fejtette ki a másodfokú bíróság az ítéletében azt is, hogy 2006. június 22-én az alperes egy csomag lejárt szavatosságú dejót talált a felperes által vezetett raktárban, a termékek szavatosságának figyelemmel kísérése pedig a munkavállaló feladatát képezte. A jogerős ítélet ugyanakkor helytállóan értékelte, hogy a felperes egyedül vezette a mintegy 2 000 000 forint értékű árut tartalmazó raktárat, számítógépes nyilvántartás nélkül. A kötelezettségszegés a felperes súlyos fokú gondatlanságát az összes körülmény mérlegelése alapján tehát nem támasztotta alá [Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont].
A 2006. június 23-án észlelt hiányosságról helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az eset körülményei aggályosnak tekintendők. A felperes távollétében tartott ellenőrzés során az 1400 db kockasajt között fellelt 3 doboz lejárt szavatosságú élelmiszer ezért nem alkalmas a felperes munkaviszonyának rendkívüli felmondással történő megszüntetésére [Mt. 96. § (1) bekezdés].
Alaptalan a felülvizsgálati kérelem azon része, amely szerint a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a szakmai gyakorlatot és a fogyasztóvédelmi szabályokat. A bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat és a kötelezettségszegés súlyát helytállóan értékelte, ítéletét részletesen indokolta (Pp. 220. §, 221. §), így jogszabálysértés ebben a körben sem volt megállapítható. Ugyancsak alaptalanul hivatkozott a felülvizsgálati kérelem az Mt. 3. §-ának (5) bekezdése munkavállalói megsértésére is, mivel ezt az alperes az eljárás során ítéleti bizonyossággal megállapíthatóan ugyancsak nem támasztotta alá.
Helytállóan fejtette ki a másodfokú bíróság a következetes ítélkezési gyakorlat alapján azt is, hogy a külön írásbeli figyelmeztetéssel értékelt magatartások utóbb rendkívüli felmondás indokául nem szolgálhattak (EBH 1440.).
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.408/2008.)