adozona.hu
BH+ 2011.2.87
BH+ 2011.2.87
A rendkívüli munkavégzés ellenértékeként megállapított átalány összegének átlagosan meg kell felelnie annak a díjazásnak, amelyben a munkavállaló eseti elszámolás alapján részesülne. Az ettől való tartós és lényeges eltérés esetén a különbözet igényelhető [Mt. 147. § (5) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében rendkívüli munkavégzésért járó díjazás megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes munkaszerződése alapján túlóra-, készenléti díj- és műszakpótlék átalányban részesült. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az átalány fizetésének funkciója az, hogy az e juttatásban megállapodó felek mentesüljenek a túlmunkavégzés díjazásának eseti el...
BH+ 2011.2.87 A rendkívüli munkavégzés ellenértékeként megállapított átalány összegének átlagosan meg kell felelnie annak a díjazásnak, amelyben a munkavállaló eseti elszámolás alapján részesülne. Az ettől való tartós és lényeges eltérés esetén a különbözet igényelhető [Mt. 147. § (5) bekezdés].
A felperes keresetében rendkívüli munkavégzésért járó díjazás megfizetésére kérte kötelezni az alperest.A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes munkaszerződése alapján túlóra-, készenléti díj- és műszakpótlék átalányban részesült. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az átalány fizetésének funkciója az, hogy az e juttatásban megállapodó felek mentesüljenek a túlmunkavégzés díjazásának eseti elszámolása alól. Átalány kikötése esetében az előzetes kalkuláció alapján megállapított fix összegben kell elszámolni. Az átalányban történő megállapodás azzal jár, hogy utóbb a ténylegesen teljesített rendkívüli munkára hivatkozással az ily módon fizetett ellenérték összege nem vitatható. Az átalány általában nem kifogásolható azért sem, mert a túlórák száma meghaladta a becsült mértéket.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. A jogerős ítélet indokolása szerint a túlmunka mértéke, illetve ellenértéke megállapításának nincs jelentősége a kereset elbírálásánál, figyelemmel arra, hogy az alperes a felperes részére a munkaszerződésben túlóraátalányt kötött ki, amelyet nem vitásan ki is fizetett. A megyei bíróság érvelése szerint az átalány lényege, hogy az előzetes kalkuláció alapján a túlmunka ellenértékének megállapításával a felek mentesülnek az utólagos esetenkénti elszámolás alól.
A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére irányult. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok figyelmen kívül hagyták, hogy az átalány és a ténylegesen ledolgozott túlmunkáért járó díjazás különbözete 200 074 forint. A felperes 11 hónapon keresztül rendszeresen végzett túlmunkát, ezzel szemben az alperes átalányként sokkal kevesebbet fizetett, mint amennyi a munkavégzéséért az Mt. 147. § szerint a felperest megilletné. Az átalány valóban az utólagos esetenkénti elszámolás alól mentesít, de figyelembe kell venni, ha a végzett munka nem áll arányban az érte adott ellenszolgáltatással, azaz a munkavállaló hátrányára jelentősen eltér. Az adott esetben a fenti eljárás a munkáltató joggal való visszaélésének eszköze lehet. Az alperes rendszeresen elrendelte a túlmunkát, amelyért cserébe mindössze havi 15 000 forintot fizetett, ezzel az alperes visszaélt erőfölényével. Az a tény, hogy az átalány megfizetésre került, nem akadálya annak, hogy a túlmunka eseti elszámolására később sor kerüljön.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
Az eljárt bíróságok helytállóan hivatkoztak arra, hogy a túlmunkapótlék átalányként is fizethető, amelynek funkciója az, hogy az abban megállapodó felek mentesüljenek a túlmunka díjazásának eseti elszámolása alól. Ilyenkor az átalány általában nem kifogásolható azért, mert a túlórák száma meghaladta a becsült mértéket, illetve azok száma végül a becsült érték alatt maradt. Ettől azonban eltérésnek van helye, ha az átalány-díjazás lényegesen kevesebb annál, mint ami a munkavállalót eseti elszámolás alapján megilletné.
Az átalány-díjazás kikötése esetén ugyanis az átalány összegének átlagosan, nagyban-egészében meg kell felelnie annak a díjazásnak, amelyben a munkavállaló eseti elszámolás alapján részesülne. A fix összegű pótlék megállapításával a munkavállaló nem kerülhet lényegesen eltérő helyzetbe, mintha pótlékát nem fix összegben kapta volna.
A felülvizsgálati kérelem helytállóan hivatkozott arra, hogy az eljárt bíróságok figyelmen kívül hagyták, hogy a felperes által - 11 hónapon át - a ledolgozott túlórák száma milyen jelentős mértékben haladja meg az átalánynál alapul vett túlmunka mennyiségét, és így a díjazás is eltér attól, amely a munkavállalót akkor illetné meg, ha az alperes az Mt. 147. §-ában foglaltaknak megfelelően számította volna ki a részére járó összeget.
Nem megalapozott a jogerős ítéletnek az a megállapítása, hogy a felperes az eljárás során nem hivatkozott arra, hogy téves volt az az előzetes kalkuláció, amely alapján az átalánydíj (így a túlóraátalány) megállapításra került. A felperes a perben következetesen azt sérelmezte, hogy az alperes számára nem fizette meg a ténylegesen ledolgozott túlórák után járó díjazását, tehát az átalány összege nincs arányban az általa teljesített túlmunkaórák számával. Ez a helyzet azért állhatott elő, mert a túlmunka átalányban történő díjazásának számításakor nem volt megfelelő a túlórák számának becslése és így az ellentételezés sem.
A felperes keresetének elbírálásakor annak tisztázása szükséges, hogy a felperes mennyi túlmunkát végzett és a ledolgozott túlmunkaórák után az Mt. 147.§ (1), (2), (3) bekezdéseiben foglaltak szerint járó díjazás összege számottevő, lényeges mértékben eltér-e az alperes által kifizetett túlóraátalány összegétől.
Az eljárt bíróságok eltérő jogi álláspontjuk miatt a felperest megillető díjazás mértékét nem vizsgálták, ebben a körben a tényállást nem tárták fel, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra, és új határozat hozatalára utasította. A megismételt eljárásban a bizonyítási teher szabályának megfelelő alkalmazásával a beszerzett igazságügyi könyvszakértői vélemény kiegészítése lehet szükséges a felperes által teljesített túlmunkaórák száma, és az azok alapján részére járó díjazás összegének megállapítása érdekében. A felperest esetlegesen megillető további túlmunkadíj meghatározásakor nem hagyható figyelmen kívül a részére már átalányban megfizetett díjazás összege. (Legf. Bír. Mfv.I.10.805/2008.)