adozona.hu
BH+ 2011.1.40
BH+ 2011.1.40
A közalkalmazottnak és a munkáltatónak a közalkalmazotti jogviszony megszüntetésére irányuló - a megszüntetés időpontjára is kiterjedő - egyértelmű, egybehangzó akaratnyilatkozata a célzott joghatás kiváltására alkalmas, nem érvényességi feltétele az, hogy bármilyen juttatásban megállapodjanak [Kjt. 25. § (2) bekezdés a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2000. szeptember 1-jétől állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperessel, postázó munkakörben. A jogviszonya 2008. február 27-én aláírt megállapodás folytán 2008. március 5-ével megszűnt. Keresetében a jogviszonya jogellenes megszüntetésének megállapítását és a jogellenesség Kjt. 34. §-a szerinti jogkövetkezményeinek alkalmazását, továbbá a kiadott közalkalmazotti igazoláson feltüntetett munkabér túlfizetés törlését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a közalkalmazotti igazolás...
BH+ 2011.1.40 A közalkalmazottnak és a munkáltatónak a közalkalmazotti jogviszony megszüntetésére irányuló - a megszüntetés időpontjára is kiterjedő - egyértelmű, egybehangzó akaratnyilatkozata a célzott joghatás kiváltására alkalmas, nem érvényességi feltétele az, hogy bármilyen juttatásban megállapodjanak [Kjt. 25. § (2) bekezdés a) pont].
A felperes 2000. szeptember 1-jétől állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperessel, postázó munkakörben. A jogviszonya 2008. február 27-én aláírt megállapodás folytán 2008. március 5-ével megszűnt. Keresetében a jogviszonya jogellenes megszüntetésének megállapítását és a jogellenesség Kjt. 34. §-a szerinti jogkövetkezményeinek alkalmazását, továbbá a kiadott közalkalmazotti igazoláson feltüntetett munkabér túlfizetés törlését kérte.A munkaügyi bíróság ítéletével a közalkalmazotti igazolásra munkabér túlfizetés címén felvezetett tartozást törölte. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
A megállapított tényállás szerint a felperes terhességi-gyermekágyi segélyben (tgyás), majd gyermekgondozási díjban (gyed), 2007. szeptember 5-ét követően gyermekgondozási segélyben (gyes) részesült, melynek folyósítása mellett munkába kívánt állni az alperesnél. Miután kivette a tgyás és gyed idejére járó szabadságát, 2007. december 14-ei műtétét követően 2008. február 17-ig táppénzes betegállományban volt. A 2008. február 18-ai munkaköri orvosi alkalmassági vélemény 2008. március 1-jéig ideiglenesen "nem alkalmas"-nak minősítette. A felperes 2008. február 18-án a munkáltatóhoz benyújtott kérelmében részletezte, hogy postázói munkaköre miatt súlyos iratokat kell emelnie, több emeletre felmennie, és ez nem egyeztethető össze az orvosi javaslatokkal, amelyek szerint egy-kettő kilogrammnál nehezebb terhet nem emelhet. Kérte, hogy amennyiben a munkáltató nem tud másik munkakört felajánlani, megfelelő más munkakörbe a polgármesteri hivatalhoz helyezzék át. Az alperes igazgatója tájékoztatta a felperest arról, hogy könnyebb munkakört felajánlani nem tud a részére. A felperes a munkaköri alkalmassági véleményre is figyelemmel 2008. február 18-tól postázói munkakörében nem vette fel a munkát, melyről jegyzőkönyvet készítettek, rögzítve, hogy 2008. február 19-től hat nap szabadságát tölti további intézkedésig.
A felperes 2008. február 27-én az alperesnél jelentkezve a közalkalmazotti jogviszonyának felmentéssel történő megszüntetését kérte. Ekkor tájékoztatást kapott arról, hogy a gyesen lévő munkavállalót nem lehet felmenteni. Minthogy a felperes ragaszkodott a jogviszonya megszüntetéséhez, az alperes igazgatója hozzájárult a közalkalmazotti jogviszony közös megegyezéssel történő megszüntetéséhez, és a személyügyi főelőadó eszerint elkészítette a megállapodást. A felperes kifejezett kérése az volt, hogy a megállapodásban ne szerepeljen a "közös megegyezés" kifejezés, mert ez az általa elkezdett kisgyermekgondozó képzés támogatásának elbírálásánál hátrányt jelent. Ezt követően a felek 2008. február 27-ei keltezéssel aláírták a közalkalmazotti jogviszony 2008. március 5-ei, a felperesi szabadság utolsó napjával történő megszüntetéséről szóló megállapodást. Az alperes a felperes kérésének megfelelően a P.-i Regionális Képző Központ részére még 2008. február 27-én írásban igazolta a felperesi jogviszony megszüntetését, melyhez a teljes költségfinanszírozás mellett indult "Új pálya" programban felperes által benyújtott támogatás iránti kérelem elbírálásához volt szükség. Az alperes 2008. február 27-ei keltezéssel kiadta a felperesnek a "Közalkalmazotti jogviszony megszűnése, megszüntetése" elnevezésű nyomtatványt, amelyben feltüntette, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonya közös megegyezéssel 2008. március 5-én szűnt meg.
A felperes a keresetében arra hivatkozott, hogy a 2008. február 27-én aláírt megállapodás akarathibás, mert lényeges tényben, illetve körülményben tévedett, és a tévedése az alperes magatartására vezethető vissza. Sérelmezte, hogy a megállapodás nem tartalmazza a felmentési időre járó átlagkereset és végkielégítés kifizetését, melyek az egyeztetések során elhangzottak. Előadása szerint a megtévesztését a március havi járandósága kifizetését követően ismerte fel, mert csak a teljes pénzügyi és munkáltatói igazolások ismeretében vált számára világossá, hogy ezeket a járandóságokat nem kapja meg az alperestől.
A munkaügyi bíróság jogi álláspontja szerint a 2008. február 27-ei megállapodás a közalkalmazotti jogviszony megszüntetésére alkalmas volt, mert az tartalmazta a felek megegyezését a közalkalmazotti jogviszony megszüntetéséről, és abban megállapították annak megszűnése időpontját is. A munkaügyi bíróság a megállapodás érvényességét vizsgálva pedig arra vont le jogkövetkeztetést, hogy a munkáltató a megállapodás aláírásakor a felperest nem tévesztette meg, semmilyen juttatás kifizetését nem vállalta, arra ígéretet nem tett, és ennek ellenkezőjét a felperes sem tudta bizonyítani.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett (a közalkalmazotti igazolásra felvezetett munkabér túlfizetés törlésére vonatkozó) részét nem érintette, míg a fellebbezett (a felperes keresetét elutasító) részét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság a munkaügyi bírósággal egyezően bizonyítottnak találta, hogy a felperes jóllehet szerette volna, ha az alperes a jogviszonyát felmentéssel szüntette volna meg, de az alperesi tanúk vallomásán túl a felperes maga is elismerte, miszerint tájékoztatták arról, hogy a gyes igénybevétele miatt erre nincs lehetőség. A felperes azt pedig nem tudta bizonyítani, hogy az alperes ígéretet tett volna arra, miszerint közös megegyezéses jogviszony megszüntetés esetén is megkapja a felmentésre járó juttatásokat. A felperes nemcsak a Kjt. 25. § (2) bekezdés a) pontjának megfelelő megállapodást írta alá, hanem aláírta az ugyanezen időpontra elkészített jogviszony megszűnésével kapcsolatos iratokat, amelyben a jogviszony megszűnésének módjaként kifejezetten közös megegyezés került feltüntetésre, és az elszámolások nem tartalmazták, hogy a felperes részére további járandóság jár. Az egyező tanúvallomások szerint pedig a megállapodás azért volt sürgős a felperes részére, mert azt el kellett küldeni az "Új pálya" program keretében megkezdett felperesi képzéshez. A felperes T. I.-vel együtt fogalmazta meg a jogviszonya megszűnését eredményező okiratot, melynek szövegét a kívánsága szerint módosították is. Így lehetősége volt annak értelmezésére, és ha az a valós akaratát nem tükrözte volna, azzal kapcsolatos aggályait is kifejezhette volna.
A másodfokú bíróság ítélete indokolásában azt is kiemelte, miszerint a felperes megtévesztését nem bizonyította, hogy a felperes a megállapodást követően lemondott a gyesről, mert annak megszüntetésére a munkanélküli ellátás igénybevételéhez is szükség volt, melyet a felperes nyilatkozata szerint igénybe vette, és annak összege a gyes összegénél magasabb volt. A fellebbezés kapcsán továbbá a másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy tévesen állította a felperes, miszerint a felmentés Kjt. 30. § (1) bekezdés c) pontja szerinti feltételei fennálltak.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és az első- vagy másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalra való utasítását kérte.
Azt sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság a megtévesztés bizonyítatlanságát állapította meg, holott a fellebbezésében nem hivatkozott megtévesztésére, hanem azt állította, hogy a nem állt szándékában juttatások nélkül megszüntetni a közalkalmazotti jogviszonyát. A tanúvallomások alátámasztották, hogy felmentéssel vagy legalábbis az azzal járó juttatásokkal kívánta megszüntetni a jogviszonyát, ezért az eljárt bíróságok jogszabálysértően nem alkalmazták az Mt. 3. § (1) bekezdésében és az Mt. 4. § (2) bekezdésében előírtakat.
A felperes érvelése szerint a másodfokú bíróság tévesen állapította meg a motivációját, mert sem a képzés, sem egy másik állás nem lehetett ok arra, hogy lemondjon a juttatásokról. A képzésen ugyanis jogviszonya fenntartása mellett is részt vehetett volna, csak ez esetben magának kellett volna azt finanszíroznia. A juttatások kérdésében nyilvánvalóan nem volt a felek között megállapodás, ezért nem jutottak minden lényeges kérdésben azonos álláspontra.
A felperes szerint az alperes eljárása azért nem felelt meg a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének, mert a megállapodás "aláírattatása" a jogos érdekének csorbítására vezetett. Sérelmezte, miszerint az Mt. 4. § (2) bekezdésének utolsó fordulatának, vagyis "a munkáltató szándékától független" rendeltetésellenes joggyakorlás vizsgálata és értékelése elmaradt, holott alapvetően ezen fordulatra hivatkozott. Jogos érdeke ugyanis a jogviszonyának olyan módon történő megszüntetése folytán sérült, melynek következtében a törvényben biztosított juttatásoktól elesett, és abból semmilyen előnye nem származott. Kifejtett álláspontja szerint nem rendeltetésszerű, amikor a munkáltató juttatások nélkül szünteti meg a közalkalmazott jogviszonyát egészségi állapota miatt.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes keresete elbírálásakor kizárólag annak volt jelentősége, hogy a felek között 2008. február 27-én létrejött közalkalmazotti jogviszony megszüntetéséről szóló megállapodás érvényes volt-e.
A közalkalmazotti jogviszony közös megegyezéssel történő megszüntetése esetén a közalkalmazottnak a törvény szerint végkielégítés, felmentési időre járó átlagkereset vagy egyéb járandóság nem jár. A közös megegyezésnek tehát nem érvényességi kelléke bármilyen juttatásban való megállapodás. A jogviszony megszüntetésére irányuló - a megszüntetés időpontjára is kiterjedő - egyértelmű, egybehangzó akaratnyilatkozat a célzott joghatás kiváltására alkalmas. A felek megállapodása mindezeknek megfelelt, az jogszabályba, munkaviszonyra vonatkozó szabályba nem ütközött.
A megállapodást megtámadó fél tekintetében akarathibára, és ebből következően a megállapodás érvénytelenségére csak a közalkalmazotti jogviszonyban is alkalmazandó Mt. 7. §-ában foglaltak alapján lehet jogszerűen következtetést levonni, tehát ha a megállapodást megtámadó fél bizonyítja, hogy annak megkötésekor lényeges tényben vagy körülményben tévedett, ezt a tévedését a másik fél okozta vagy felismerhette, illetőleg mindkét fél ugyanabban a téves feltevésben volt, vagy a nyilatkozat megtételére jogellenes fenyegetéssel vették rá.
E körben az eljárt bíróságok a perbeli adatokat a Pp. 206. §-ának megfelelően mérlegelték, és jogszerű következtetést vontak le. Ténykérdés ugyanis, hogy a jogviszonya megszüntetését 2008. február 27-én a felperes kezdeményezte. Saját előadása szerint a február 23-án indult képzéshez szeretett volna utólag csatlakozni, és legalábbis arról volt tudomása, hogy ehhez szükség van egy jognyilatkozatra, miszerint a jogviszonya megszűnt. A megállapodást annak tudatában írta alá, hogy felmentési tilalom alatt áll, ezért az alperes őt nem fogja felmenteni, jogszerűen nem is mentheti fel, tisztában volt továbbá azzal is, hogy a jogviszonya megszűnik. Jóllehet szerette volna megkapni a felmentés esetén járó juttatásokat, de azt nem tudta bizonyítani, hogy ez a megállapodás feltétele vagy része volt. Ezt alátámasztja a perbeli tanúvallomásokon túl a kérése szerint javított okirat tartalma is. Ezért, ha bármilyen téves feltevésben is volt, azt nem az alperes okozta és nem is ismerhette fel, hiszen a felperes 2008. február 27-én azt kérte, hogy az alperes szüntesse meg a jogviszonyát bármilyen módon, mert talált egy olyan képzési lehetőséget, amely elvégzése után könnyebb munkát tud végezni.
Mindezekre tekintettel a felek jogviszony megszüntetésére irányuló megállapodása az eljárt bíróságok helyes megállapítása szerint érvényes, a jogviszony megszüntetés jogellenességére az Mt. 3. § (1) bekezdése és 4. § (2) bekezdése alapján a felperes megalapozottan pedig nem hivatkozhat. Egy érvényes megállapodás ugyanis kölcsönös és egybehangzó jognyilatkozat, az egyik fél a másik fél joggyakorlását illetően - melynek során érvényes jognyilatkozatával maga is aktívan közreműködött - megalapozottan nem hivatkozhat az együttműködési kötelezettség és a rendeltetésszerű joggyakorlás törvényi követelményének megsértésére, hiszen a megkötött megállapodás következménye ez esetben nem csupán a munkáltató egyoldalú jognyilatkozatára vezethető vissza.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - jogszabálysértés hiányában - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.701/2009.)