adozona.hu
BH+ 2011.1.36
BH+ 2011.1.36
A lakásszövetkezeti tag lakásszövetkezetből való kizárását nem alapozza meg az a magatartás, amely egy másik lakásszövetkezeti tag ellen irányul [2004. évi CXV. tv. (továbbiakban: Lsztv.) 38. § (1) és (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes lakásszövetkezet alapszabályának bevezető rendelkezései - többek között - azt tartalmazzák, hogy az alperes a tagok személyes közreműködésével, vagyoni hozzájárulásával, demokratikus önkormányzat keretén belül fejti ki a lakóházak fenntartására, üzemeltetésére és rendeltetésszerű használatának biztosítására, - elsősorban tagjai részére - a lakossági szolgáltatások szervezésére és nyújtására, valamint az épületek korszerűsítésére irányuló, közhasznú tevékenységét.
Az alapszabály 5....
BH+ 2011.1.36 A lakásszövetkezeti tag lakásszövetkezetből való kizárását nem alapozza meg az a magatartás, amely egy másik lakásszövetkezeti tag ellen irányul [2004. évi CXV. tv. (továbbiakban: Lsztv.) 38. § (1) és (2) bek.].
Az alperes lakásszövetkezet alapszabályának bevezető rendelkezései - többek között - azt tartalmazzák, hogy az alperes a tagok személyes közreműködésével, vagyoni hozzájárulásával, demokratikus önkormányzat keretén belül fejti ki a lakóházak fenntartására, üzemeltetésére és rendeltetésszerű használatának biztosítására, - elsősorban tagjai részére - a lakossági szolgáltatások szervezésére és nyújtására, valamint az épületek korszerűsítésére irányuló, közhasznú tevékenységét.Az alapszabály 5.4. pontja értelmében az alperes kizárhatja a tagját, ha az neki felróható módon a szövetkezet érdekét súlyosan sértő, vagy veszélyeztető magatartást tanúsít, vagy a tagsági viszonyból eredő kötelességeinek egy hónap időtartam alatt - felszólítás ellenére - sem tesz eleget, vagy ha közös költség tartozása a mindenkori közös költség havi összegének négyszeresét meghaladja, és azt felszólítás ellenére két hónapon belül nem rendezi.
Az alapszabály említett pontja a kizárásról szóló döntéshozatalt az igazgatóság hatáskörébe utalja.
2008. szeptember 2-án az igazgatóság kizárta a felperest a szövetkezetből. Álláspontja az volt, hogy a felperes felróható módon, szándékosan, rendszeresen ismétlődően a szövetkezet érdekeit súlyosan sértő magatartást tanúsított, amikor az egyik lakás tulajdonosának postaládájából, annak tudta és felhatalmazása nélkül, küldeményeket tulajdonított el.
A felperes a 2008. október 3-án előterjesztett keresetében a kizárásáról szóló határozat hatályon kívül helyezését kérte. Előadta, hogy a támadott határozat az alperes alapszabályának a tag kizárására vonatkozó rendelkezéseit sérti. Állította, hogy nem tanúsított az alperes érdekeit sértő magatartást, kizárólag egy tulajdonos társával került személyes ellentétbe.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a lakásszövetkezetekről szóló 2004. évi CXV. törvény (továbbiakban: Lsztv.) 1. § (2) bekezdése folytán irányadó Ptk. 38. §-a értelmében a szövetkezetnek célja a tagjai egyes társadalmi szükségleteinek - pl. a magántulajdon védelmének, - a biztonságos és élhető lakó környezethez való jogosultság biztosítása. A felperes magatartásával az alperes érdekeit sértette, illetve veszélyeztette.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetének helyadott. Az általa támadott igazgatósági határozatot hatályon kívül helyezte. Álláspontja az volt, hogy a jogvita eldöntése során alkalmazandó Lsztv. 38. § (1) bekezdés a) pontjában írt, a tag lakásszövetkezetből való kizárását megalapozó, a lakásszövetkezet érdekét súlyosan sértő vagy veszélyeztető magatartást megállapítani nem tudta. A felperes kizárólag az egyik tulajdonostárs érdekeit sértette.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Jogi álláspontja szerint a tag kizárását megalapozó magatartást a lakásszövetkezet tevékenységének tükrében kell vizsgálni. Az Lsztv. 2. § (1) bekezdése és (6) bekezdése szerint ugyanis a lakásszövetkezet lakóépületek építésére és fenntartására létrejött gazdálkodó szervezet, amely a tevékenységének ellátása céljából vállalkozási tevékenységet is folytathat. A tag magatartása akkor alapozhatja meg a kizárást, ha az veszélyezteti a lakásszövetkezet biztonságos fenntartását, szabályszerű és szakszerű működését, akadályozza más tagok érdekérvényesítését. A másodfokú bíróság megítélése szerint a lakásszövetkezet egyik tagjának vagy lakáshasználójának sérelmére megvalósított cselekmény, személyes ellentét által motivált magatartás, ha az közvetlenül a lakásszövetkezet működésére nem hat ki, a kizárás alapjául nem szolgálhat. Mindezekre tekintettel a felperes által tanúsított, a társadalmi elvárásoknak nem megfelelő magatartást - többlet tényállási elem hiányában - olyannak tekintette, amely miatt kizárásnak nem volt helye. Az alapszabályt sértő igazgatósági határozat hatályon kívül helyezéséről szóló döntést ezért helytállónak tartotta.
Az alperes a jogerős ítélettel szembeni felülvizsgálati kérelmében, elsődlegesen kérte annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását. Másodlagosan a jogerős ítélet elsőfokú ítéletre kiterjedő hatályon kívül helyezését, az eljárt bíróságok új eljárás lefolytatására, új határozat hozatalára utasítását indítványozta. Előadta, hogy a jogerős ítélet az Lsztv. 38. § (1) bekezdés a) pontját sérti. Álláspontja szerint a felperes a perbeli magatartásával az alperes lakásszövetkezetet súlyosan sértő, illetve veszélyeztető magatartást tanúsított. Megismételte a megelőző eljárások során kifejtett álláspontját, miszerint a Ptk. 38. §-a értelmében, a szövetkezet megalakításának általánosan meghatározott céljai között szerepel a tagjainak egyes társadalmi szükségleteinek kielégítése. E szükségletek közé sorolandó a magántulajdon védelme, a biztonságos és élhető lakókörnyezethez való jogosultság is. Állította: a lakásszövetkezeti közösség bármely tagjának a felperes által elkövetett cselekménnyel okozott sérelme az egész közösséget is veszélyezteti. Amennyiben az következmények nélkül marad az, a közös célok érdekében történő együttműködés ellehetetlenüléséhez, a közösség felbomlásához, megszűnéséhez vezethet. Az alperes hivatkozott arra is, hogy a felperes a közös tulajdonban álló helyiségben tanúsította a sérelmezett magatartást. Cselekménye ezért a szövetkezet egészének, az Alkotmány 13. §-ában rögzített tulajdonhoz való jogát is sértette.
Az alperes szerint a felperes által tanúsított magatartás a lakásszövetkezetet is rossz színben tünteti fel, pályázatokon való részvétel során, illetve a mindennapi életben az alperes számára hátrányokkal járhat.
A felperes a jogerős ítélet hatályban fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján. Megállapította, hogy a támadott határozat nem jogszabálysértő.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett az eljárt bíróságoknak a keresettel támadott határozat alapjául megjelölt magatartás értékelésével.
Az alperes álláspontjával ellentétben úgy ítélte, hogy a felperes által tanúsított - nem vitásan a társadalmi elvárásoknak nem megfelelő - magatartás közvetlenül, az alperes alapszabályban rögzített tevékenységi köréből eredő érdekeit nem sértette, és nem is veszélyeztette. A felperes magatartásának megakadályozására a sérelmet szenvedett tulajdonostársnak nem jogi vagy jogi (polgári jogi, büntetőjogi) eszközök igénybevételére lett volna módja. A peres eljárásban az alperes lakásszövetkezet létét, működését veszélyeztető körülmények nem merültek fel. Az alperes alaptalanul állította, ezért a felülvizsgálati kérelmében, hogy a jogerős ítélet a tag kizárásának jogszabályi feltételeit tartalmazó Lsztv. 38. § (1) bekezdés a) pontját sérti.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján emiatt a jogszabályoknak megfelelő, eljárási szabálysértés nélkül hozott, felülvizsgálati kérelemmel támadott határozatot hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Pfv.X.20.226/2010.)