adozona.hu
BH 2011.1.21
BH 2011.1.21
A korkedvezményre jogosító munkakör megállapításához a Tny. 8/B. § (2) bekezdésében írt jogkör a jogosultsági feltételek egyike (korkedvezmény hatálya) vonatkozásában lehetőséget biztosít a nyugdíjbiztosítási szervnek az igény kedvezőbb elbírálására alapot adó döntés meghozatalára, nem tartalmazza azonban a jogot az e kérdésben felmerült vita eldöntésére; a Tny. 8/B. § (3) bekezdése a munkaköri feltételre vonatkozó döntési hatáskört rögzíti.
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes korkedvezményre jogosító szolgálati idő megállapítására irányuló igénybejelentését az alperes a 2007. július 27-én kelt határozatával bírálta el. Ennek során az 1965. szeptember 1-jétől 2005. december 31. közötti munkaviszonyok alapján 40 év és 117 nap szolgálati időt állapított meg, ezen belül korkedvezményre jogosító időként az 1968. július 4-étől 1981. december 31-éig terjedő időben 13 év és 185 nap korkedvezményes szolgálati időt ismert el, amelynek alapján a felperes 2 év kork...
BH 2011.1.21 A korkedvezményre jogosító munkakör megállapításához a Tny. 8/B. § (2) bekezdésében írt jogkör a jogosultsági feltételek egyike (korkedvezmény hatálya) vonatkozásában lehetőséget biztosít a nyugdíjbiztosítási szervnek az igény kedvezőbb elbírálására alapot adó döntés meghozatalára, nem tartalmazza azonban a jogot az e kérdésben felmerült vita eldöntésére; a Tny. 8/B. § (3) bekezdése a munkaköri feltételre vonatkozó döntési hatáskört rögzíti.
A felperes korkedvezményre jogosító szolgálati idő megállapítására irányuló igénybejelentését az alperes a 2007. július 27-én kelt határozatával bírálta el. Ennek során az 1965. szeptember 1-jétől 2005. december 31. közötti munkaviszonyok alapján 40 év és 117 nap szolgálati időt állapított meg, ezen belül korkedvezményre jogosító időként az 1968. július 4-étől 1981. december 31-éig terjedő időben 13 év és 185 nap korkedvezményes szolgálati időt ismert el, amelynek alapján a felperes 2 év korkedvezményre jogosult.A határozat indokolása szerint az alperes a korkedvezményre való jogosultságról a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 8. § (1)-(3) bekezdése, 8/B. § (1) bekezdése, a Tny. végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (továbbiakban: R.) 1. számú melléklete alapján döntött, az 1982. január 1-jétől 1987. október 15-éig terjedő időt ilyenként azért nem ismerte el, mert az N. Vállalat N.-i Üzeme csak 1981. december 31-éig működtetett "korkedvezményre jogot adó kemencét".
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú szerv az elsőfokú határozatot az indokolás kiegészítésével helybenhagyta. Határozata szerint a sütőiparban foglalkoztatottak korkedvezményre való jogosultságának elbírálása során - a Tny. 8. §-a, az R. 1. § és 2. §-a alkalmazásával - az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság állásfoglalása és a Sütőipari Egyesülés kimutatása alapján döntött. A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény végrehajtásáról szóló 89/1990. (V. 1.) MT rendelet (továbbiakban: MTr.) I. számú melléklet 8. pontja szerint a magyar, gőzös és platnis kemencénél lapátos vető és kisütő munkakörben foglalkoztatottak csak akkor jogosultak korkedvezményre, ha napi 7 tonna/16 óra feletti kapacitású üzemben végeznek munkát, a hivatkozott kimutatás szerint azonban az N.-i Üzem csak 1959-től 1981-ig működött ilyen kapacitással.
A munkaügyi bíróság ítéletével a másodfokú határozatot az alperes határozatára is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította azzal, hogy a felperes javára az 1982. január 1-jétől 1987. október 15-éig terjedő szolgálati idejét korkedvezményre jogosító szolgálati időnek kell elismerni.
Az ítélet indokolása szerint az alperes a perben nem vitatta, hogy a felperes által betöltött munkakör az R. 1. számú melléklete 8. pontjában felsorolt korkedvezményre jogosító munkakörnek megfelelt, a korkedvezmény hatályára vonatkozóan az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság 1996. augusztus 29-én kelt, az igazgatóságokhoz, kirendeltségekhez címzett levelére, és annak mellékleteként a Sütőipari Egyesülés kimutatására hivatkozott, amely szerint a perbeli üzemben 1959-től 1981-ig 2 db G2 típusú kemence üzemelt.
A munkaügyi bíróság kifejtette, hogy a Főigazgatóság levele - az alperesi állásponttal szemben - nem minősül jogszabályi erővel bíró főigazgatói döntésnek, a döntés kialakítása nem a vonatkozó jogszabályi előírásoknak megfelelően történt. Az alperes határozata alapjául szolgáló levéllel és a mellékletét képező kimutatással szemben a felperes - figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság MfvK. IV. 10.276/2007/3. számú döntésére is - jogosult volt tanúbizonyítást indítványozni.
A munkaügyi bíróság - O. E. J., Z. S.-né és B. Z.-né tanúvallomása részletes ismertetésével és az írásbeli bizonyítékokkal való egybevetésével - megállapította, hogy az aggálytalan tanúvallomások cáfolták, hogy a perbeli üzem csak 1981. december 31-ig működtetett "korkedvezményre jogot adó kemencét". Az egybehangzó tanúvallomások szerint az üzemben 1981. december 31-ét követően is ugyanazok a korkedvezményre jogot adó kemencék működtek, mint 1981. december 31-ig, az üzem kapacitását befolyásoló változás nem történt, ezért a felperes jogosult a korkedvezmény elismerésére.
A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben az ítélet hatályon kívül helyezését, és a munkaügyi bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára való kötelezését kérte. Álláspontja szerint a bíróság az alperes által becsatolt okirati bizonyíték mellőzésével, a tanúvallomásokból téves következtetést levonva hozta meg a döntését, amely sérti a Tny. 8. §-ban, 8/B. § (3) bekezdésében, az R. 2. § (5) bekezdésében, és az 1. számú melléklet 8. pontjában foglaltakat.
Kifogásolta, hogy a bíróság ítéletében az R. 1. számú melléklet 8. pontjában írt együttes feltételek közül csak a korkedvezmény hatályát, azaz a kapacitást értékelte, nem vette figyelembe a felperes tárgyaláson tett nyilatkozata (1982-ben, illetve azt megelőzően dagasztógépen dolgozott) és a tanúk nyilatkozata (a felperes pék, kemencés, vető munkakörben dolgozott) közötti ellentmondást, valamint azt sem, hogy a tanúk - eltérő időponttal bár, de - nyilatkoztak a magyar gőzös és platnis kemence lecseréléséről.
A felperes által betöltött munkakör nem felel meg az R. melléklet 8. pontja szerinti munkakörnek, hanem - ahogyan arra a 2008. április 16-ai tárgyaláson hivatkozott - a kisütő munkakör tartozik ide. A tanúvallomások szerinti a PTC típusú kemence lengyel gyártmányú volt, amire a rendelet hatálya nem terjed ki, ezért a perben nem volt jelenősége annak, hogy 1981. december 31-ét követően volt-e változás az üzem működésében.
Végül sérelmezte, hogy a munkaügyi bíróság az ítéletében - az R. 2. § (5) bekezdésébe ütközően - kiterjesztően értelmezte a munkakörre vonatkozó jogszabályi meghatározást, a Tny. 8/B. § (3) bekezdését pedig nem alkalmazta, nem vizsgálta továbbá, hogy a felperes munkaköre megfelel-e az R. melléklete szerinti munkakörnek, illetve tevékenységnek.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 207. §-a és 275. §-a értelmezése során korábban már rámutatott, hogy a felülvizsgálati eljárásban nem lehet megjelölni olyan új jogszabálysértést, amelyre a fél a felülvizsgálati eljárást megelőző bírósági eljárásban nem hivatkozott (KGD 2000/149.).
A rendkívüli perorvoslatnak csak olyan téves jogi álláspont vagy mulasztás szolgálhat alapul, amely az eljárás korábbi szakaszaiban is a per tárgya volt. Amely kérdéssel ugyanis a korábban eljárt bíróságok erre irányuló kérelem hiányában nem foglalkozhattak, azzal kapcsolatban jogszabálysértést sem követhettek el.
A jelen perben felülvizsgált határozatokban az alperes az R. 1. számú melléklet 8. pontjában foglalt feltételek ("munkakör", "munkakör leírása", "korkedvezmény hatálya") közül kizárólag a korkedvezmény hatályával kapcsolatban állította a jogosultsági feltétel teljesülésének hiányát, így azt, hogy a perbeli üzem csak 1981-ig működött 7 tonna/16 óra feletti kapacitással. A keresetében szintén azt emelte ki, hogy az R.a> szerinti munkakörökben dolgozók csak abban az esetben jogosultak a korkedvezményre, ha napi 7 tonna/16 óra feletti kapacitású üzemben végeznek munkát, a Sütőipari Egyesülés kimutatása azonban ezt nem támasztja alá.
Az alperes a peres eljárás során kizárólag a 2008. április 16-i tárgyaláson, és kizárólag azon az alapon vonta kétségbe a felperes esetében a munkakörre írt feltétel teljesülését, hogy a felperes munkaköre azonos volt a perbeli időszakban táblás munkakörben foglalkoztatott munkatársa, Z. S.-né tanú munkakörével. Ezt az állítását azonban sem Z. S.-né, sem a többi tanú vallomása és az okirati bizonyítékok sem támasztották alá. A felperes által betöltött munkakör tekintetében a tényállás feltáratlanságával, e körben a Tny. 8/B. § (3) bekezdésével és az R. 2. § (5) bekezdésével kapcsolatos alperesi kifogásokat ezért a Legfelsőbb Bíróság érdemben nem vizsgálhatta.
A Tny. 8/B. § (1) bekezdése szerint a korkedvezményre - 2010. december 31-éig - a 2006. december 31-én hatályos rendelkezések szerinti munkakörök (munkahelyek) jogosítanak. 2010. december 31-éig a 2006. december 31-én hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni az egyes munkakörökre (munkahelyekre) vonatkozó különös számítási szabályokra is.
A Tny. 8/B. § (2) bekezdése szerint a Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért felelős nyugdíjbiztosítási szerv - a munkabiztonságért felelős miniszter által vezetett minisztérium véleményére is figyelemmel - engedélyezheti a korkedvezményre jogosító munkakörök (munkahelyek) jegyzékében felsorolt munkakörben eltöltött idő korkedvezményre jogosító időként történő figyelembevételét akkor is, ha a jegyzék szerint a korkedvezmény ágazati hatálya az adott munkahelyre nem terjed ki.
A Tny. 8/B. § (3) bekezdése szerint, ha a munkakör azonosítása tekintetében vita merül fel, a munkakör (munkahely) szerint illetékes ágazati minisztérium és a szakmai, ágazati érdekképviselet, szakszervezet központi szerve véleményének a kikérése után a Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért felelős nyugdíjbiztosítási szerv dönt.
A fentiekből következően a Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért felelős nyugdíjbiztosítási szervnek a korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékében (R. 1. számú melléklet) foglalt feltételeket illető, jogszabályban biztosított rendelkezési joga nem azonos tartalmú, az e kérdésekben felmerülő viták eldöntésére a szerv csak a munkakör azonosítása, nem pedig a korkedvezmény hatálya tárgyában jogosult. Ez utóbbi tárgykörben a nyugdíjbiztosítási szerv - a munkakörre vonatkozó feltétel teljesülése esetén - diszkrecionális jogkörben eljárva arról dönthet, hogy engedélyezi-e azon idők korkedvezményre jogosító időként való elismerését, amelyet az érintettek korkedvezmény hatálya alá nem tartozó munkahelyeken töltöttek munkavégzéssel. A Tny. 8/B. § (2) bekezdésében írt jogkör tehát a jogosultsági feltételek egyike (korkedvezmény hatálya) vonatkozásában lehetőséget biztosít a nyugdíjbiztosítási szervnek az igény kedvezőbb elbírálására alapot adó döntés meghozatalára, nem tartalmazza azonban a jogot az e kérdésben felmerült vita eldöntésére; a Tny. 8/B. § (3) bekezdése pedig más tárgykörben (a munkaköri feltételre nézve) ad döntési hatáskört.
A fentiek alapján - bizonyító erejét tekintve - a tanúvallomásokhoz és a többi irati bizonyítékhoz képest nem volt különös jelentősége a perben az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság főosztályvezető-helyettese által aláírt, 1996. augusztus 29-én kelt körlevélnek, amely - a sütőipari vállatok megszűnése, átalakulása miatt megnehezült adatbeszerzés miatt - "a korkedvezményre való jogosultság elbírálásának megkönnyítése érdekében" közli a Sütőipari Egyesüléstől kapott, az üzemek teljesítményére vonatkozó adatokat. E körlevél a felperes által igényelt jogosultság, valamint az első- és másodfokú szerv eljárása szempontjából nem csak - ahogyan arra a munkaügyi bíróság helytállóan rámutatott - jogszabályi erővel, hanem semmilyen kötelező erővel nem bírt, önmagában arra az igény elutasítása sem volt alapítható.
Mindezek alapján, figyelemmel arra is, hogy a munkaügyi bíróság a bizonyítékok okszerű mérlegelésével jutott az ítéletben foglalt következtetésre, a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával - hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. III. 10.787/2008.)