EH 2010.2204

Termékértékesítésnél a teljesítés időpontja a termék birtokbavétele [1992. LXXIV. évi tv. 16. §].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2006. évre vonatkozóan általános forgalmi adó adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le, melynek eredményeként határozatával a felperes terhére 27 645 500 Ft adókülönbözetet állapított meg, valamint kötelezte adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, az adóbírság összegét 5 204 000 Ft-ra, a késedelmi pótlék összegét 1 291 000 Ft-ra szállította le. Az els...

EH 2010.2204 Termékértékesítésnél a teljesítés időpontja a termék birtokbavétele [1992. LXXIV. évi tv. 16. §].
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2006. évre vonatkozóan általános forgalmi adó adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le, melynek eredményeként határozatával a felperes terhére 27 645 500 Ft adókülönbözetet állapított meg, valamint kötelezte adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, az adóbírság összegét 5 204 000 Ft-ra, a késedelmi pótlék összegét 1 291 000 Ft-ra szállította le. Az elsőfokú adóhatóság határozata indokolásának 4. pontja szerint a felperes 2004. április 14-én, mint eladó adásvételi szerződést kötött a B. házaspárral a felperes által építendő tetőtéri lakásra. A vevők 1 500 000 Ft vételárat megfizettek, majd 2004. december 27-én a szerződést felbontották. 2004. október 29-én újabb adásvételi szerződést kötöttek azzal, hogy a fennmaradó vételárrészt a használatbavételi engedély jogerőssé válását követő 5 napon, illetve 60 napon belül kell megfizetni, ezt követően léphetnek birtokba. Ténylegesen azonban a vevők a teljes vételár megfizetése előtt, 2006 márciusában már a lakásba beköltöztek. Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban Áfa tv.) 6. § (1) bekezdése, (2) bekezdés a) pontja, 16. § (1) és (5) bekezdése alapján a felperes adókötelezettsége keletkezésének időpontja a birtokba adás napja.
Az indokolás 5. pontja szerint a felperes 2004-ben adásvételi szerződést kötött, mint eladó V. R.-rel, aki 2 400 000 Ft előleget fizetett meg. Az adásvétel azonban meghiúsult, a felperes az előleget visszafizette, de az Áfa. tv. 17. § (1) bekezdése, 45. § (1) bekezdés a) pontja, és (3) bekezdésében foglaltak ellenére helyesbítő számla helyett stornó számlát állított ki. Az indokolás 6. pontja a felperes és az SZ. Kft. (továbbiakban Kft.) közötti jogviszony adójogi következményeit részletezte.
A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát kérte, nevesítve a B. házaspárral, illetve V. R.-rel kapcsolatos tényállást. Az elsővel kapcsolatban kifejtette, hogy nem részletre történő ingatlanértékesítésre került sor, a teljes vételár a jogerős használatbavételi engedély napját követően került kiegyenlítésre, azt megelőzően birtokbaadás nem történt. V. R.-rel kapcsolatban elismerte, hogy helyesbítő számlát kellett volna kiállítani, de kérte méltánylást érdemlően figyelembe venni, hogy adólevonási szándékukat 2004. év helyett csak 2006. április hónapban érvényesítették.
Az elsőfokú bírósági eljárás ideje alatt az alperes 2008. március 5-én a határozatával módosította határozatát, melynek alapján az adókülönbözet összegét 24 109 000 Ft-ban, az adóbírságot 3 937 000 Ft-ban, a késedelmi pótlékot 533 000 Ft-ban állapította meg, de ezt később kijavító végzésével 589 000 Ft-ra javította. A módosító határozat a felperes és a Kft. közötti jogviszonyhoz kapcsolódott. A módosított határozatot az alperes 2008. március 19-én kézbesítette.
A felperes a 2008. április 30-i tárgyaláson szóban, majd a 2008. július 2-i tárgyaláson 8/F/1. alatt csatolva már a közte és a Kft. közötti jogviszonnyal kapcsolatos adóhatósági megállapításokat is vitatta.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában a Pp. 335/A. §-ra utalással megállapította, hogy a felperes keresetében a Kft.-vel kapcsolatos adóhatósági megállapításokat nem vitatta. Ezért a 2008. április 30-án szóban, majd július 2-án írásban benyújtott, ezzel kapcsolatos keresetkiterjesztése tiltott keresetváltoztatásnak minősül. A felperesnek a módosító határozat kézhezvételét követő 30 napon belül lett volna módja a módosító határozat megállapításaival szemben kereseti kérelmet előterjesztenie, ezt azonban a 30 napos határidőn túl tette meg.
A V. R. részére kiállított stornó számlával kapcsolatban a felperes is elismerte, hogy helyesbítő számlát kellett volna kibocsátania, az alperes az Áfa. tv. 17. § (1) bekezdésében, 45. § (1) bekezdés a) pontjában és (3) bekezdésében foglalt jogszabályokat jogszerűen alkalmazta. Nem vehető figyelembe méltánylást érdemlő körülményként, hogy a felperes adólevonási szándékát 2004. év helyett csak 2006 áprilisában érvényesítette.
A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes és a B. házaspár között létrejött adásvételi szerződés alapján a felperes tulajdonjog-fenntartással a vételár részletekben történő fizetésével értékesítette a saját kivitelezésében épülő ingatlant. Az adásvételi szerződésben rögzített birtokba adástól szóbeli megállapodás alapján közös akarattal eltértek, a vevők 2006 márciusában a lakásba beköltöztek, a közüzemi számlákat saját nevükben fizették.
Az Áfa tv. 6. § (1) bekezdése, (2) bekezdés a) pontja, 16. § (5) bekezdésére figyelemmel a felperes adókötelezettsége keletkezésének időpontját a birtokba adás tényleges időpontja határozta meg.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak megváltoztatását, az adókülönbözet és adóhiány megsemmisítését. Jogi álláspontja szerint tiltott keresetváltoztatás az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban Art.) 109. § (1) bekezdése, a Pp. 335/A. § (1) bekezdése, 337. § (3) bekezdésére figyelemmel nem történt. A felperes a teljes adóhatározatot vitatta, az indokolás volt hiányos. Keresetét nem kiterjesztette, hanem pontosította. Csak a módosított alperesi határozat rendelkezése tartalmazott különálló határozati rendelkezéseket. A módosító és külön is megtámadható határozatot a felperesnek nem kézbesítették. A jogerős ítélet a B. házaspár adásvétele kapcsán megsértette az Áfa. tv. 6. §-át, 13. § (1) bekezdését, 16. § (1), (2) és (5) bekezdéseit. Nem történt részletvétel, hanem használatbavételi engedélyhez igazodó fizetési megállapodásról volt szó, a lakás jogi értelemben nem is létezett. V. R. esetében is igaz, hogy az ítélet az Áfa. tv. 178. § 3. pontjába és az Art. 97. § (6) bekezdése ütközik. Vitatta az adóhatóságnak a Kft.-vel kapcsolatos megállapításait.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta azzal, hogy az mind a tiltott keresetváltoztatással, mind a részvétellel, mind a stornó számlával kapcsolatban jogszerű döntést hozott.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes a keresetváltozással kapcsolatos felülvizsgálati kérelmében az Art. 109. § (1) bekezdésére hivatkozott, amely a személyi jövedelemadó becsléssel történő megállapítását szabályozza, így jelen perben az erre való hivatkozás értelmezhetetlen. A felperes hivatkozott a Pp. 337. § (3) bekezdésére is, amely az ügyészi óvás vagy a felügyeleti intézkedés folytán hozott új közigazgatási határozathoz kapcsolódik, de a jelen perben felülvizsgált alperesi határozattal kapcsolatban erre nem került sor.
A Pp. 335/A. § (1) bekezdése alapján a felperes keresetét legkésőbb az első tárgyaláson változtathatja meg. A keresetet azonban a közigazgatási határozatnak a keresetlevéllel nem támadott önálló - a határozat egyéb rendelkezéseitől egyértelműen elkülöníthető - rendelkezésére csak a perindításra nyitva álló határidőn belül lehet kiterjeszteni. A jelen per tárgyát képező, a 2006. évre vonatkozó általános forgalmiadó-bevallások utólagos ellenőrzése és az ennek alapján meghozott elsőfokú, majd alperesi határozat jól elkülöníthető tényállásokat vizsgált, amely 2006. éven belül bevallási időszakban is elkülönült. A B. házaspár ingatlaneladás - 2006. I. negyedév, V. R. stornó számla - 2006 II. negyedév, Kft.-re vonatkozó megállapítások - 2006. szeptember. Az elsőfokú adóhatósági határozat rendelkező része is tartalmazza időszakonként az adóalapot, adókülönbözetet és adóhiányt. Az alperesi megváltoztató határozat rendelkező része ugyan nem tartalmazza ezt az elkülönítést, de a határozat indokolásából egyértelműen megállapítható a három elkülönült tényállás és a hozzá kapcsolódó adóhatósági megállapítások.
Az adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálatára vonatkozó Art. 143. § (1) bekezdése értelmében az adóhatóság másodfokú jogerős határozatát - a fizetési könnyítés engedélyezése tárgyában hozott, illetőleg az elsőfokú határozat megsemmisítését elrendelő határozat kivételével - a bíróság az adózó kérelmére jogszabálysértés esetén megváltoztatja, vagy hatályon kívül helyezi, és ha szükséges, az adóhatóságot új eljárás lefolytatására utasítja. Az Art. mögöttes jogszabályaként a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban Ket.) 109. § (1) bekezdése alapján az ügyfél, illetve a kifejezetten rá vonatkozó rendelkezés tekintetében az eljárás egyéb résztvevője a hatóság jogerős határozatának felülvizsgálatát a határozat közlésétől számított 30 napon belül jogszabálysértésre hivatkozással kérheti a közigazgatási ügyekben eljáró illetékes bíróságtól a határozatot hozó hatóság elleni kereset indításával.
A közigazgatási perben a bíróság a keresettel támadott határozatot nem általánosságban vizsgálja felül, hanem a fél által meghatározott körben. A felperes jogszabálysértésre hivatkozással kérheti a határozat felülvizsgálatát, vagyis meg kell jelölnie, hogy a határozat mely részét és mely okból tartja jogszabálysértőnek. A bíróság csak a felperes által meghatározott jogszabálysértés körében vizsgálhatja felül a közigazgatási határozatot. Amennyiben a keresettel támadott határozatnak önálló, egymástól egyértelműen elkülöníthető rendelkezései, részei vannak, akkor csak azokat vizsgálhatja a közigazgatási bíróság, amelyekre a felperes hivatkozott, és amelyek tekintetében jogszabálysértést jelölt meg.
A perbeli esetben a felperest terhelő adófizetési kötelezettséget három egymástól jól elkülöníthető időszak és tényállás alapján állapította meg az adóhatóság. A felperes az alperesi határozat ellen benyújtott keresetében megjelölte a másodfokú határozatot [erre a Pp. 330. § (1) bekezdés a) pontja értelmében köteles volt], de csak a B. házaspár, illetve V. R.-rel kapcsolatos adóhatósági megállapításokat részletezte és vitatta. A Kft.-re és az ezzel kapcsolatos adóhatósági megállapításokra még érintőlegesen sem utalt. A Kft.-vel kapcsolatban semmiféle jogszabálysértést (sem tartalmában, sem §-ra hivatkozással) nem jelölt meg keresetében, így az alperes határozatának ezzel kapcsolatos része nem volt a közigazgatási per tárgya.
A fentiekre figyelemmel az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy amikor a felperes 2008. április 30-án, majd július 2-án már a Kft.-vel kapcsolatos adóhatósági megállapításokat is vitatni kívánta, az a Pp. 335/A. § (1) bekezdése alapján tiltott keresetváltoztatásnak minősült.
Az alperes határozatával módosította a 1941357123 számú határozatát a Kft.-vel kapcsolatos tényállás körében. Ezen módosító határozattal kapcsolatban a felperesnek módja lett volna az általános szabályok szerint a határozat kézhezvételét követő 30 napon belül kereseti kérelmet előterjesztenie. Mivel az alap alperesi határozat felülvizsgálata iránt már bírósági eljárás volt folyamatban - melyben a felperest ügyvéd képviselte -, az alperes jogszerűen kézbesítette ugyanezen ügyvéd részére a módosító határozatot is, amelyet 2008. március 19-én vett át. Ehhez képest a keresetindításra nyitva álló 30 nap eltelt, amikor a felperes a 2008. április 30-i tárgyaláson először szóban vitatta a Kft.-vel kapcsolatos adóhatósági megállapításokat.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság jogszerűnek ítélte az elsőfokú bíróság jogértelmezését és azon döntését, hogy érdemben nem vizsgálhatta felül az alperesnek a Kft.-vel kapcsolatos megállapításait. Erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság sem vizsgálhatta érdemben az ezzel kapcsolatos felperesi felülvizsgálati kérelemben kifejtetteket.
A közigazgatási eljárás iratai és az elsőfokú bírósági eljárás során lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként az elsőfokú bíróság jogszerűen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes és a B. házaspár között tulajdonjog-fenntartással, a vételár részletekben történő fizetésével adásvételi szerződés jött létre. A felek a 2004. december 29-én kötött szerződés 7. pontjában meghatározott birtokba adáshoz képest közös akarattal eltértek, és a vevők ténylegesen már 2006 márciusában beköltöztek. A felperes nem hivatkozhatott alappal arra, hogy ez nem tudtával és engedélyével történt, hiszen a kulcsokat a felperes képviselője adta át a vevők részére.
Az Áfa. tv. 6. § (2) bekezdés a) pontja értelmében az (1) bekezdés alkalmazásában termékértékesítésnek minősül különösen a termék átadása olyan okirat alapján, amely a termék határozott időre szóló bérletéről vagy részletvételéről azzal a kikötéssel rendelkezik, hogy a bérlő vagy a vevő a tulajdonjogot legkésőbb az utoljára esedékes bérleti díj vagy részlet kiegyenlítésével, illetve a szerződés lejártával szerzi meg. Az Áfa. tv. 16. § (5) bekezdése értelmében a 6. § (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott termékértékesítésnél a teljesítés időpontja az a nap, melytől kezdve a bérlő vagy a vevő tulajdonosként való rendelkezésre jogosultságot szerez, illetve - ha az korábban történik - a terméket birtokba veszi. Mivel a vevők ténylegesen 2006 márciusában a lakást birtokba vették, a teljesítés ezen időponthoz kapcsolódott, így a felperes adófizetési kötelezettsége is ehhez az időponthoz kapcsolódott. A felperes áfafizetési kötelezettsége szempontjából irreleváns a használatbavételi engedély beszerzése, vagy az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzés.
A felperes felülvizsgálati kérelmében mind a B. házaspárral, mind V. R.-rel kapcsolatban hivatkozott az Áfa. tv. 178. § (3) bekezdésére, azonban az Áfa tv.-nek ilyen számú rendelkezése nincs. A felperes feltehetően az Art. 178. § (3) bekezdésére kívánt hivatkozni, amely az adókülönbözet fogalommeghatározatását tartalmazza.
Az elsőfokú bíróság a V. R.-tel kapcsolatos tényállás körében is helytálló döntést hozott. Az Áfa. tv. 17. § (1) bekezdése értelmében, ha a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás teljesítését megelőzően az ellenértékbe beszámítható pénzösszegeket fizetnek (előleg), a pénzösszeg átvételének (jóváírásának) napja teljesítési időpontnak tekintendő. A felperes és V. R. között létrejött adásvételi szerződés alapján V. R. vételárelőleget fizetett.
Az Áfa tv. 45. § (1) bekezdés a) pontja alapján, ha a számla, egyszerűsített számla kibocsátását követően az adóalany az áthárított adó összegét, illetve az annak meghatározásához szükséges tételeket módosítja, erről helyesbítő számlát, egyszerűsített számlát köteles kibocsátani. A (3) bekezdés értelmében a helyesbítést az adóalany a helyesbítő számla, egyszerűsített számla kibocsátásának napját tartalmazó adó-megállapítási időszakban köteles figyelembe venni. A felperes sem vitatta, hogy helyesbítő számla helyett stornó számlát alkalmazott, azonban az általa hivatkozottak méltánylást érdemlő körülményként nem értékelhetők.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.233/2009.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.