BH+ 2010.12.549

I. Az engedély nélküli pénzügyi szolgáltatást végző gazdálkodó szervezet nem kerül a Hpt. hatálya alá, mert az csak a szabályosan tevékenykedő vállalkozásokra vonatkozóan tartalmaz rendelkezéseket [1996. évi CXII. tv. (Hpt.) 232. §]. II. Önmagában a felszámolási eljárás befejezésére megállapított két éves határidő elmulasztása nem ad alapot a felszámoló felmentésére [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 27/A. §, 52. § (2) bek.].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A jogerős végzésben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:
A B. Szövetkezet adós ellen a felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelem 2004. január 12-én érkezett a bíróságra. A felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedésének, egyben a felszámolásnak a kezdő időpontja 2004. április 6-a volt, a felszámolást elrendelő végzés a 2004. április 29-én megjelent Cégközlönyben került közzétételre. A bíróság felszámolóként az M. Zrt....

BH+ 2010.12.549 I. Az engedély nélküli pénzügyi szolgáltatást végző gazdálkodó szervezet nem kerül a Hpt. hatálya alá, mert az csak a szabályosan tevékenykedő vállalkozásokra vonatkozóan tartalmaz rendelkezéseket [1996. évi CXII. tv. (Hpt.) 232. §].
II. Önmagában a felszámolási eljárás befejezésére megállapított két éves határidő elmulasztása nem ad alapot a felszámoló felmentésére [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 27/A. §, 52. § (2) bek.].
A jogerős végzésben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:
A B. Szövetkezet adós ellen a felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelem 2004. január 12-én érkezett a bíróságra. A felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedésének, egyben a felszámolásnak a kezdő időpontja 2004. április 6-a volt, a felszámolást elrendelő végzés a 2004. április 29-én megjelent Cégközlönyben került közzétételre. A bíróság felszámolóként az M. Zrt.-t jelölte ki.
A hitelező 2008. február 6-án nyújtotta be kérelmét, melyben egyrészt - tartalma alapján - a felszámoló felmentését kérte, másrészt pedig a Pp. 114. §-a szerinti eljárási kifogást terjesztett elő.
Arra hivatkozott, hogy az adós pénzintézeti tevékenységet végzett, ezért felszámolóként a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 176/A. § (2) bekezdése értelmében csak a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) által létrehozott közhasznú társaságot lehetett volna felszámolóként kijelölni.
Az eljárás szabálytalansága miatti kifogását arra alapította, hogy a pénzintézeti tevékenység miatt a felszámolást a Hpt. rendelkezéseit is figyelembe véve kellene lefolytatni, s így a hitelezők regisztrációs díj fizetésére nem kötelesek.
A hivatkozott okok miatt a felszámoló jogellenesen jár el, s miután legitimációjának hiányát fel kellett volna ismernie és felmentését kellett volna kérnie, ennek elmaradása miatt az eljárása is jogellenes. Állította, hogy a felszámoló a hitelezők által kezdeményezett peres eljárásokban a hitelezők érdekeivel ellentétes magatartást tanúsít. A legitimáció hiánya miatt kérte, hogy hívja fel a bíróság a felszámolót a Cstv. 63/A. § szerinti egyszerűsített feszámolási zárómérleg mielőbbi elkészítésére.
A felszámoló ellenkérelmében a hitelező kérelmének elutasítását kérte. Előadta, hogy a PSZÁF jogelődje, az Állami Bankfelügyelet 1995. október 16-án kiadott levelében tájékoztatta B. L. elnököt, hogy kérelmére a B. Szövetkezetet a kérelemben foglalt tartalommal a "pénzintézeti tevékenységet is végző egyéb jogi személyekről" vezetett bankfelügyeleti nyilvántartásba felvette.
Az 1996. december 31-ig hatályban volt, a pénzintézetekről és pénzintézeti tevékenyséről szóló 1991. évi LXIX. törvény (továbbiakban: Pit.) szerint az ilyen "pénzintézeti tevékenységet végző egyéb jogi személyek" tekintetében a felügyelet csak az adatokat tartotta nyilván, fellépésre kizárólag akkor volt jogosult, ha tudomására jutott, hogy valamely szervezet kizárólagosan pénzintézet által végezhető tevékenységet folytat (Pit. 53. § és 54. §).
1997. január 1-jén lépett hatályba a Hpt., mely megváltoztatta a felügyelet tevékenységét a pénzügyi szolgáltatói tevékenységet nem hitelintézetként végző pénzügyi vállalkozások tekintetében. Az adós által a Pit. szerint gyakorolt pénzintézeti tevéknységek egy része a Hpt. 3. §-a értelmében átkerült a pénzügyi szolgáltatások körébe, melyet csak felügyeleti engedéllyel lehetett végezni.
A Hpt. hatályba léptetésével kapcsolatos 232. § (2) bekezdése kimondta, hogy a hatálybalépéskor már működő, vagy a hatálybalépést követően a 221. § (1) bekezdése alapján a Pit. szabályai szerint engedélyezett pénzügyi vállalkozás, a 9. § (4) bekezdésében meghatározott jegyzett tőke előírásnak 1998. december 31-ig köteles eleget tenni.
Miután a társaság nem rendelkezett 50 millió forint jegyzett tőkével és nem adott be engedélykérelmet, ezért 1998. december 31-ével a felügyeletnél nyilvántartott, bejelentéshez kötött pénzintézeti tevékenység végzésére való jogosultsága megszűnt. A felszámoló kérelmére a PSZÁF határozatában megállapította, "hogy a B. Szövetkezet "fa" üzletszerűen betét gyűjtése és más visszafizetendő pénzeszköz - saját tőkét meghaladó mértékű - nyilvánosságtól történő elfogadása pénzügyi szolgáltatási tevékenységet folytatott, a Felügyelet e tevékenység folytatását jóváhagyó engedélye nélkül."
Az elsőfokú bíróság a hitelezőnek a felszámoló felmentésére irányuló kérelmét elutasította, s a végzés indokolásában kitért arra, hogy a Pp. 114. §-ában foglalt, eljárás szabálytalansága miatti kifogásként azért hagyta figyelmen kívül a beadványt, mert a felszámoló kijelölése megfelelt a Cstv.-ben foglaltaknak. Határozatában kifejtette, hogy az adós eredetileg a Pit. hatálya alatt kezdte meg a tevékenységét és azt bejelentette az Állami Bankfelügyeletnek, azonban a Hpt. felváltotta a Pit.-et, s miután a Hpt. 232. § (2) bekezdésében foglalt feltételeknek az adós nem tett eleget, ezért nem minősülhet pénzügyi intézménynek. Ebből viszont az is következik, hogy nem a Hpt. szabályai szerint kell a felszámolási eljárást lefolytatni.
A hitelező fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Kifejtette, hogy a felszámoló felmentésére a Cstv.-ben taxatív módon felsorolt kizárási okok fennállása esetén kerülhet sor. Rámutatott, hogy a felszámoló eljárásbeli legitimációja a bíróság kijelölő határozatán alapul.
A hitelezőnek az az állítása, miszerint az eljárás nem a ténylegesen alkalmazandó szabályok szerint folyik, a Pp. 114. §-ában szabályozott, az eljárás szabálytalansága miatti kifogásnak minősül. Ha a bíróság e kifogást figyelmen kívül hagyja, azt nyomban, de legkésőbb az eljárást befejező határozatában köteles megindokolni. Ebből következően az eljárás szabálytalansága miatti kifogás figyelmen kívül hagyását, vagy külön pervezető végzésben történő elutasítását az azt előterjesztő fél az eljárást befejező határozat elleni fellebbezésben támadhatja meg. Ezért helyesen járt el az elsőfokú bíróság akkor, amikor csak az érdemi határozat indokolásában utalt az eljárás szabálytalansága miatti kifogás alaptalanságára.
A hitelezőnek azzal az érvelésével kapcsolatban, hogy a felszámolónak már kezdeményeznie kellett volna az egyszerűsített felszámolást és az ügyet be kellett volna fejeznie, a másodfokú bíróság kifejtette, hogy nem vitásan eltelt a felszámolás kezdő időpontjától számított két év. Az adós vagyonának visszaszolgáltatása érdekében indított perek befejezése azonban a hitelezők érdekeit szolgálta, ezért a két éves határidő elmulasztása önmagában és automatikusan nem vezet a felszámoló felmentésére.
A jogerős végzéssel szemben a hitelező felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, melyben kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és új érdemi döntés meghozatalával a felszámoló felmentését. Másodlagosan kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az első- vagy másodfokú bíróság kötelezését új eljárásra és új határozat hozatalára. A jogerős végzésben foglalt jogszabálysértést a Pp. 24. §-ában, 221. §-ában és 213. § (1) bekezdésében támasztott követelmények megsértésében jelölte meg. Álláspontja szerint azért tekinthető pénzügyi intézménynek az adós, mert a Hpt. 232. § (1) bekezdésében meghatározott engedéllyel a Hpt. hatályba lépésekor már rendelkezett, s ezt tőle senki nem vonta vissza. A pénzintézeti tevékenység végzésére való jogosítvány visszavonásának hiányában az adós gazdálkodó szervezet automatikusan pénzügyi intézménnyé vált. Miután a PSZÁF csak 2004-ben tiltotta meg az adós pénzintézeti tevékenységét, ezért az általa ezt megelőzően kötött jogügyletek érvényesek. Kifejtette, hogy "pénzeszköz befektetési célú átvételére csak pénzintézeti tevékenység végzésére engedéllyel rendelkező pénzintézetek jogosultak, s mindenki annak számít, aki a pénzpiacon tevékenykedik". Állította, hogy a felszámoló ezt 2004-ben felismerte, ezért fordult a PSZÁF-hez, s ennek alapján kötelessége lett volna megtennie a szükséges lépéseket a jogszerű felszámolás érdekében.
Felülvizsgálati kérelme kiegészítésében részletesen megismételte az általa korábban előadottakat kiegészítve azzal, hogy a PSZÁF már 1999 februárjában közölte, a B. Szövetkezet a továbbiakban nem jogosult a pénzügyi szolgáltatás, a befektetési szolgáltatás és a kiegészítő pénzügyi szolgáltatás folytatására. Állította, hogy ez a határozat nem került közzétételre, és az adós változatlanul folytatta a tevékenységét. Álláspontja szerint "jogi erejű határozat és intézkedés hiányában" jogszerű pénzügyi szolgáltatónak minősült az adós. Még a 2004-es határozat sem tiltotta el a befektetési szolgáltatástól, csak a pénzügyi szolgáltatástól. A hitelező hivatkozott továbbá arra, hogy a felszámoló jogellenesen erős nyomást gyakorolt a hitelezői választmányra, mely emiatt 2005 októberében megszűnt, s a hitelező hiába kérte az új hitelezői értekezlet összehívását, ennek a felszámoló nem tett eleget.
Továbbra is sérelmezte, hogy a felszámoló nem fejezte be 2 év után a felszámolást. Álláspontja szerint, ha a felszámoló ellen eljárások tömege indult, az azt jelenti, hogy a felszámoló tevékenysége kivetni valót hagy maga után, ezért kérte a "teljes eljárás" átvizsgálását.
A felszámoló felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását.
Részletesen kifejtette azt az álláspontját, hogy az adós nem minősült a felszámolás kezdő időpontjában pénzügyi intézménynek, tekintettel arra, hogy nem emelte meg minimális jegyzett tőkéjét a pénzintézeti tevékenység végzéséhez szükséges mértékre, továbbá nem kapott felügyeleti engedélyt. Ebből következően egyértelműen megállapítható, hogy engedély nélkül végezte a pénzügyi szolgáltatást. Ilyen esetben azonban - mivel az engedély nélküli pénzügyi szolgáltatás végzésétől nem vált pénzügyi intézménnyé - nem vonatkoznak rá a Hpt. rendelkezései, tehát a felszámoló nem jogellenesen jár el. Állította, hogy a hitelezők érdekében indította meg a pereket - így például a még folyamatban levő szindikátusi szerződés megtámadása, illetve szerződések megtámadása iránti pert -, továbbá az adóssal szemben a felszámolás megindulása előtt indított 540 perből mintegy 30 még folyamatban van. Hivatkozott arra, hogy a hitelezők nagy száma - mintegy 11 ezer - és a követelés nagy összege - mintegy 40 milliárd forint - és az eljárás bonyolultsága miatt 2 éven belül az eljárás egyébként sem fejezhető be.
Megjegyezte még, hogy a felszámoló ellen büntetőeljárást az adós volt vezető tisztségviselője, B. L. és a hitelező, P. I. R. indítottak, mely eljárások felmentéssel, illetve egy esetben megrovással zárultak. A felszámolási eljárást lefolytató bíróság ezért nem látta alkalmazhatónak a felmentést.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős másodfokú végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 275. § (2) bekezdése alapján.
A hitelező alaptalanul hivatkozott eljárási jogszabálysértésekre. Az általa megjelölt Pp. 24. §-a a pertárgy értékére vonatkozó rendelkezéseket, a Pp. 221. §-a a határozatok indokolására vonatkozó követelményeket, míg a Pp. 213. § (1) bekezdése a határozatban foglalt döntés teljességére vonatkozó szabályokat tartalmazza. A hitelező a felülvizsgálati kérelmében nem adta indokát annak, hogy a jogerős végzés mely rendelkezése és milyen módon sérti e szabályokat.
A hitelező a felülvizsgálati kérelmében tévesen értelmezi a Hpt. 232. §-ában foglalt átmeneti rendelkezéseket is az alábbi indokok miatt:
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy nem vitásan az adóst 1995-ben a Bankfelügyelet a pénzintézeti tevékenységet is végző egyéb jogi személyek nyilvántartásába bejegyezte [Pit. 8. § (4) bekezdés c) pont és 54. § (1) bekezdés], ennek alapján korlátozottan végezhetett pénzintézeti tevékenységet.
A Pit.-et felváltó Hpt. 232. § (1) bekezdésében a következő módon rendelkezett az átmenetről:
"(1) Ha a pénzügyi vállalkozás - e törvény hatálybalépéséig - az általa végzett pénzintézeti tevékenységet a Felügyelethez a törvényi előírásoknak megfelelően bejelentette, a nyilvántartásba vételt - a készpénz-helyettesítő fizetési eszközök kibocsátása és az ezekkel kapcsolatos szolgáltatás nyújtása kivételével - felügyeleti engedélynek kell tekinteni."
A Hpt. 232. § (2) bekezdése szerint a hatálybalépéskor már működő pénzügyi vállalkozás a 9. § (4) bekezdésében meghatározott jegyzett tőke előírásnak 1998. december 31-ig köteles eleget tenni. [A 9.§ (4) bekezdésben meghatározott összeg legalább 20 millió forint].
A (4) bekezdés szerint a hatálybalépéskor már működő, a Pit. szabályai szerint engedélyezett pénzügyi vállalkozás 1998. december 31-ig köteles eleget tenni az e törvényben a pénzügyi vállalkozásra vonatkozó szabályoknak, és ezt a Felügyelet által előírt módon igazolni. A törvényi előírásoknak meg nem felelő vállalkozás pénzügyi szolgáltatási tevékenységet 1999. január 1-jétől kezdődően nem végezhet.
A hitelező felülvizsgálati kérelmében a Hpt. 232. § (1) bekezdésére hivatkozott, amikor azt állította, hogy ha már rendelkezett engedéllyel az adós, akkor nem is kellett új engedélyért folyamodnia, ez az engedély feljogosította arra, hogy pénzügyi vállalkozásként járjon el, ezért a felszámolás kezdő időpontjában még pénzügyi intézménynek számított, és emiatt nem lehetett volna az M. Zrt.-t felszámolóként kijelölni, csak a Hpt.-ben megjelölt közhasznú társaságot. A hitelezőnek azonban ez a jogértelmezése téves, mert nem veszi figyelembe a Hpt. 232. § (2) bekezdésében foglaltakat, amely a már engedéllyel rendelkező pénzügyi vállalkozások esetén - ahogyan valamennyi pénzügyi intézmény vonatkozásában - kötelező feltételeket írt elő a pénzintézeti tevékenységet végző vállalkozások számára ahhoz, hogy pénzügyi intézményként működhessenek tovább. A Hpt. a törvény hatályba lépése - 1997. január 1. - helyett egy hosszabb határidőt, 2 évet hagyott számukra a feltételek teljesítésére. A Hpt. 232. § (4) bekezdése azonban egyértelműen tartalmazza, hogy a feltételek teljesítésének elmaradása azt eredményezi, hogy 1999. január 1-jétől nem folytathatnak a korábban engedéllyel rendelkezők (vagy annak minősítettek) pénzügyi szolgáltatási tevékenységet.
Jelen adós tekintetében megállapítható, hogy a Pit. szerinti engedéllyel nem rendelkezett, hanem nyilvántartásba vették, azonban a Hpt. 232. § (1) bekezdése értelmében ezt is a Hpt. szerinti engedélynek kellett tekinteni. A Hpt. 232. § (2) bekezdése azonban előírta, hogy az ilyen vállalkozásoknak a törvényben előírt határidőn belül eleget kell tenniük azoknak a követelményeknek, amelyeket a Hpt. előír, ennek hiányában ugyanis nem végezhetik tovább ezt a tevékenységet.
A felszámoló ugyan nem hivatkozott rá - és az iratok között sem található - azonban a hitelező a felülvizsgálat kiegészítése kapcsán hivatkozott egy 1999. februárjában az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet által hozott határozatra, mely előadása szerint azt közölte az adóssal, hogy a továbbiakban nem jogosult a pénzügyi szolgáltatás, a befektetési szolgáltatás és a kiegészítő pénzügyi szolgáltatás folytatására.
A Pp. 275. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítás felvételének nincs helye. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló adatok alapján dönt. Ezért a felülvizsgálati kérelemben új bizonyítékként hivatkozott határozat tartalma a felülvizsgálati kérelem elbírálásánál nem vehető figyelembe. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint azonban a Hpt. 232. § (4) bekezdésének már hivatkozott rendelkezése egyértelműen tartalmazza azt, hogy a korábban nyilvántartásba vettek, bár pénzügyi intézménynek minősülnek időlegesen, azonban ha nem teljesítik a törvényben előírt feltételeket, akkor automatikusan megszűnik ez a jogosultságuk. Ebből viszont az is következik, hogy az engedély nélkül végzett tevékenységük jogosulatlan pénzügyi szolgáltatási tevékenységnek minősül.
Az eljárás során a hitelező és a felszámoló is hivatkozott a határozatára. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint ez a határozat nem tiltotta el az adóst semmilyen pénzügyi szolgáltatási tevékenység végzésétől, mert erre - a fent kifejtettek szerint - nem is volt az adós felhatalmazva, hanem csak azt állapította meg a felszámoló kezdeményezésére, hogy az adós által engedély nélkül végzett tevékenység jogosulatlan pénzügyi szolgáltatási tevékenységnek minősül.
A hitelező téves jogi álláspontjával szemben, ha egy gazdálkodó szervezet engedély nélkül végez pénzügyi szolgáltatást, annak alapján nem tartozik a Hpt. hatálya alá, mert az csak a szabályosan tevékenykedő vállalkozásokra vonatkozóan tartalmaz rendelkezéseket, és - egyebek mellett - a fizetésképtelenségi helyzetük esetén alkalmazandó szabályokat.
A fent kifejtettekből következik, a hitelező tévesen állította azt, hogy az adós a felszámolása iránti kérelem benyújtásakor a Hpt. szerinti pénzügyi intézménynek minősült, s ebből következően téves az az álláspontja is, hogy az adós felszámolási eljárására a Hpt. rendelkezéseit kell alkalmazni. A hitelező tehát alaptalanul sérelmezte a jelen eljárás felszámolójának felszámolókénti kirendelését és a Cstv. szabályai szerint történt eljárását.
A hitelező alaptalanul sérelmezte a Cstv. 52. § (2) bekezdésében foglalt szabály megsértését is. A bíróság jogerős végzésében helytállóan foglalt állást akként, hogy az eljárás befejezésére megállapított kétéves határidő elmulasztása önmagában és automatikusan nem alapozza meg a felszámoló felmentését. A felszámoló a hitelezők érdekében indított és folyamatban lévő perekkel kellő indokát adta annak, hogy miért nem volt betartható a kétéves határidő.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős végzés nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Gfv.X.30.032/2010.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.