adozona.hu
BH 2010.12.340
BH 2010.12.340
I. A munkáltató gazdasági társaság megalakulása előtt végzett tevékenységből eredő igényt a munkavállaló az utóbb megalakult munkáltatóval szemben munkaügyi vitában munkaviszony hiányában, illetve adhéziós perben nem érvényesítheti [Pp. 349. § (3) bekezdés]. II. A kölcsönösen kialkudott, és a munkavállaló által hosszabb időn át elfogadott munkabérnél magasabb munkabér a munkáltatónak a munkaszerződés megkötése előtt tett ígérete alapján nem igényelhető [Mt. 76. § (2) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 2004. november 1-jétől 2005. április 30-áig terjedő időszakra havi 1 250 000 forint figyelembevételével 2 500 000 forint elmaradt munkabér, ugyanerre az időszakra havi 50 000 forint gépkocsi költségtérítés, valamint 2005. május 1-je és 2007. április 30-a közötti időtartamra 15 625 000 forint munkabér-különbözet, késedelmi kamat és költségei megfizetésére.
Előadta, hogy az alperes tulajdonosa 2004 októberében felkérte egy új...
BH 2010.12.340 I. A munkáltató gazdasági társaság megalakulása előtt végzett tevékenységből eredő igényt a munkavállaló az utóbb megalakult munkáltatóval szemben munkaügyi vitában munkaviszony hiányában, illetve adhéziós perben nem érvényesítheti [Pp. 349. § (3) bekezdés].
II. A kölcsönösen kialkudott, és a munkavállaló által hosszabb időn át elfogadott munkabérnél magasabb munkabér a munkáltatónak a munkaszerződés megkötése előtt tett ígérete alapján nem igényelhető [Mt. 76. § (2) bekezdés].
A felperes a keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 2004. november 1-jétől 2005. április 30-áig terjedő időszakra havi 1 250 000 forint figyelembevételével 2 500 000 forint elmaradt munkabér, ugyanerre az időszakra havi 50 000 forint gépkocsi költségtérítés, valamint 2005. május 1-je és 2007. április 30-a közötti időtartamra 15 625 000 forint munkabér-különbözet, késedelmi kamat és költségei megfizetésére.Előadta, hogy az alperes tulajdonosa 2004 októberében felkérte egy új társaság létrehozásában való közreműködésre, és a tulajdonossal létrejött szóbeli megállapodás alapján a létesítendő társaság b.-i üzeme személyi és tárgyi feltételeinek kialakítását is vállalta azzal a feltétellel, hogy havi 5000 euro díjazással ő lesz az ügyvezető. 2004 októberétől heti 2-3 alkalommal 14-16 órát dolgozott B.-n. A felperes a 2005. február 1-jétől megalakult gazdasági társaság (alperes) ügyvezetője lett, azonban írásbeli munkaszerződés megkötésére csak 2005. május 1-jén került sor, a munkabérre vonatkozó szóbeli megállapodástól eltérő, jóval kedvezőtlenebb (2500 euró) feltétellel. Ugyanakkor a tulajdonos ígéretet tett arra, hogy az évi teljesítmény alapján év végén az f. cégeknél szokásos módon díjazni fogja. A munkaviszony 2007. április 30-ával történt közös megegyezéssel való megszűnéséig a munkaszerződés szerinti heti 40 órával szemben átlagosan 12-15 munkaórával többet dolgozott, azonban ezért semmilyen ellentételezésben nem részesült.
Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. A 2005. február 1-jét megelőző időre vonatkozó igény elévülésére, az ezt követő időszakra vonatkozó igények tekintetében pedig arra hivatkozott, hogy a felperest, mint vezető állású munkavállalót a túlmunkáért külön díjazás nem illette meg, az írásbeli munkaszerződése szerinti juttatásokat pedig megkapta. Teljesítményhez kötött juttatás konkrét feladat kiírásának hiányában a munkáltató mérlegelési körébe tartozik, és a munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetésekor a felek egyébként is megállapodásba foglalták, hogy a felperesnek az alperessel szemben munkaviszonyból származó igénye semmilyen jogcímen nem állt fenn.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
A 2005. február 1-jén létrejött alperes gazdasági társaság megalakulása előtti időre előterjesztett munkabér-igényt az Mt. 73. §-a szerinti munkáltatói jogképesség hiánya és az Mt. 11. §-a szerinti elévülés miatt tartotta megalapozatlannak. Megállapította, hogy a felperes a gazdasági társaságban részesedést szerzett, és annak vezető tisztségviselője lett. A felperesnek az alperes gazdasági társaság létrehozásában kifejtett tevékenysége 2005. év végén történő díjazására vonatkozó, a perben konkrét tartalommal egyébként nem megállapítható esetleges ígéretet a munkajogi szempontból alanyi jogosultságot nem biztosító, a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozó döntésnek minősítette. A felperes által állított szóbeli megállapodással szemben az írásba foglalt munkaszerződésben kikötött havi munkabért tekintette irányadónak, a rendkívüli munkaidőben történő munkavégzést illetően pedig a vezető állású munkavállalókra vonatkozó kizáró szabályra [Mt. 192. § (2) bekezdés] hivatkozott. Az ítélet tartalmazza a felperes által felajánlott további tanúbizonyítás elutasításának indokait.
A felperes eljárási jogszabálysértésre hivatkozással elsődlegesen az ítélet hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára irányuló, másodlagosan az ítéletet megváltoztató és a kereseti kérelmének helyt adó határozat meghozatalát kérő fellebbezését a másodfokú bíróság megalapozatlannak találta, és ítéletében a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint az elsőfokú bírósághoz a 2008. szeptember 12-én 10 órára kitűzött tárgyalás megkezdését közvetlenül megelőzően faxon érkezett felperesi beadvány keresetmódosításnak, vagy kereset-kiterjesztésének nem volt tekinthető. Kifejtette, hogy az előterjesztett kereseti igényekre vonatkozóan a tényállás megállapításához elegendő adat állt rendelkezésre, ezért az elsőfokú bíróság részéről a további tanúk meghallgatásának mellőzése indokolt volt.
Az ügy érdemét illetően a másodfokú bíróság a peradatokból kiemelte, hogy a felperes 2005. május 1-jéig egy másik gazdasági társasággal állt munkaviszonyban, amelynek egyébként tulajdonosa is volt, és az alperes cég szervezésével kapcsolatos feladatokat ezen munkaviszonya mellett e társaság ügyvezetőjeként látta el. A felek egyezően adták elő, hogy a felperes a perbeli munkaviszonyának létesítését megelőzően az alperes társaság vagyonából részesedést kapott, és H.-tól - aki az alperes többségi tulajdonosa és másik ügyvezetője - 10 000 euró átvételét maga is elismerte. A per adatai pedig a kialkudott, és a 2005. május 1-jén megkötött munkaszerződésben meghatározott további díjazásra vonatkozó szóbeli megállapodást nem támasztották alá.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletre kiterjedő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozathozatalra utasítását, másodlagosan a kereseti kérelmének helyt adó határozat meghozatalát és az alperesnek a költségekben való marasztalását kérte.
A felülvizsgálati kérelmét azzal indokolta, hogy az elsőfokú bíróság nem állapította meg teljes körűen a tényállást, és figyelmen kívül hagyta, hogy a Ptk. 6. §-a szerinti jogcímet megjelölve a keresetét módosítani szándékozta, az összegszerűség előterjesztésére pedig határidőt kért. Az elsőfokú bíróság erről nem határozott, és az ítélete indokolásában sem tett róla említést.
Az általa felajánlott bizonyítás nem volt szükségtelen, mivel B. B.-né a cégalapítást megelőzően folytatott tárgyalások tartalmáról és az írásbeli munkaszerződés mellett a szóbeli megállapodás létrejöttéről, és annak tartalmáról, H. F.-né és M.-né B. B. pedig az általa ellátott feladatokról, azok mennyiségéről tudott volna tanúvallomást tenni. A tanúbizonyítás mellőzésével sérült a tisztességes bírói eljáráshoz való alapjoga. Álláspontja szerint a megítélt perköltség eltúlzott, és az alperes által elvégzett munkával nem áll arányban.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására és a felperesnek a költségekben való marasztalására irányult. Hangsúlyozta, hogy a rendkívüli munkavégzéssel kapcsolatos felperesi igény elbírálása jogkérdés, a személyi alapbér mértéke tekintetében az írásba foglalt munkaszerződés az irányadó, és ugyan nem kizárt, hogy a munkáltató a kiemelkedő munkateljesítményt jutalommal díjazza, ez azonban nem kikényszeríthető juttatás.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében lényegében a fellebbezésében foglaltakat ismételte meg, bizonyítási indítványt, valamint a követelése jogcímének megváltoztatását is tartalmazó beadványának nem megfelelő elbírálása miatt a tényállás feltáratlansága folytán az elsőfokú bíróság részéről az ügy érdemi elbírálására kiható eljárási jogszabálysértést állított.
A felperes a hivatkozott beadványában a tárgyalásnak a jogi képviselő távollétében történő megtartását kérte, ezért a tárgyalás megtartásának, és ítélet hozatalának eljárásjogi akadálya nem volt.
A felperes ebben a beadványában - tartalma szerint - az alperessel szemben korábban elmaradt munkabér címén előterjesztett igényének jogalapját - annak részletezése nélkül - a Ptk. 6. §-ára, vagyis bíztatási kártérítési (kártalanítási) igényre változtatta. Ebben a körben a felperes által megjelölt jogszabálysértés nem áll fenn, a jelen munkaügyi jogvitában az adott tényállás mellett a Ptk. 6. §-ának alkalmazása kizárt volt, mivel az alperes kft. megalakulása előtti időszakban történt felperesi tevékenység és annak díjazása nem képezheti munkaügyi jogvita tárgyát (de munkaviszony hiányában a Pp. 349. § (3) bekezdés feltételei sem állnak fenn, azaz az igény a később létrejött munkaviszonyból eredő követeléssel együtt adhéziós igényként nem érvényesíthető), másfelől a később létrejött munkaviszonyban a felek a munkabérről írásban állapodtak meg [Mt. 76. § (1) és (2) bekezdés]. Ezért a "biztatási kárhoz" kapcsolódó felperesi bizonyítási indítványok mellőzése a kereset érdemi elbírálását nem érintette.
Annak megállapítása, hogy a jogvitát milyen jogszabá-lyok alkalmazásával kell elbírálni, a bíróság feladata.
A felperes az alperesnek a megalakulással egyidejűleg a gazdasági társaságokról szóló ekkor hatályos 1997. évi CXLIV. törvény (régi Gt.) 21. §-a szerinti vezető tisztségviselője, nevezetesen ügyvezetője volt. A régi Gt. 30. § (3) bekezdéséből következően a vezető tisztség a gazdasági társaság alapító okirata, alapszabálya szerint ellátható volt akár megbízási jogviszonyban (Ptk. 474-483. §), akár munkaviszony keretében. A felperes a létrejött társaság vagyonából üzletrészt is kapott, és a társaság tagjaként és vezető tisztségviselőjeként nyilvánvalóan érdemi beleszólása volt a társaság működésébe, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy saját nyilatkozata szerint a munkaszerződés megkötésére ebben az időben a munkaviszony létesítésével járó közterhek alóli mentesülés miatt nem került sor. A felek közös elhatározása volt, hogy a felperes az ügyvezetést nem munkaviszony keretében látja el, következésképpen erre az időszakra - noha az alperes már létrejött, és a felperes ügyvezetői tevékenységet végzett - munkaviszony hiányában az ügyvezetői tevékenységért munkaügyi jogvitában nem érvényesíthető díjazás (elmaradt bér) iránti igény.
A felperes és az alperes az ügyvezetői tevékenységre vonatkozóan 2005. május 1-jétől állapodtak meg munkaviszonyban, a felperes az ekkor írásban megkötött és általa is aláírt munkaszerződésben kikötött személyi alapbért évekig elfogadta, a felek a munkaszerződést nem módosították. Az Mt. 76. § (2) bekezdése szerint az általa állított szóbeli megállapodás írásba foglalásának elmulasztása miatti érvénytelenségre a felperes a munkába lépést követő 30 napon belül hivatkozhatott volna. Ezért a magasabb személyi alapbér iránti igényét - jogalap hiányában - az eljárt bíróságok megalapozottan utasították el, a kölcsönösen kialkudott és a felperes által hosszú időn át elfogadott munkabérhez képest nem igényelhető magasabb munkabér azon az alapon, hogy a munkaszerződés megkötése előtt a tulajdonos magasabb összegre tett ígéretet.
A felperes ügyvezetőként az alperes vezető állású munkavállalója volt, a munkaszerződés 4. pontja is tartalmazta, hogy a tevékenységét saját belátása szerint, kötetlen munkaidőben és munkaidő beosztásban kellett teljesítenie, ezért a rendkívüli munkavégzés díjazására vonatkozó jogosultságának elbírálása jogkérdés és nem bizonyítás kérdése volt [Mt. 192. § (2) bekezdés]. Következésképpen az általa végzett munka mennyiségére vonatkozóan felajánlott további tanúbizonyítás foganatosítását az elsőfokú bíróság indokoltan mellőzte.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felperesnek a tisztességes bírói eljáráshoz való joga nem sérült, a perben az elsőfokú bíróság a tényállást teljes körűen felderítette és az abból levont érdemi döntését a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül hagyta helyben. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdésében foglaltak alkalmazásával a jogerős ítéletet a fenti indokolásbeli kiegészítéssel és módosítással hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. II. 10.210/2009.)