adozona.hu
BH+ 2010.11.507
BH+ 2010.11.507
Az ágazati kollektív szerződésben rögzített kedvezmények védelme érdekében kezdeményezett sztrájk jogszerűségét az nem érintette, hogy a kedvezmények alapjául szolgáló megállapodást nem a munkáltatók kötötték [1989. évi VII. törvény 1. § (1) bekezdés, 3. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A kérelmező munkáltató kérelmében annak megállapítását kérte, hogy az ágazati sztrájkbizottság által a kérelmezőnél 2007. január 24-én 2007. február 6-ára meghirdetett kétórás figyelmeztető sztrájk, megegyezés hiányában meghirdetett 2007. február 8-ai 8 órás, majd 2007. február 12-ei folyamatos sztrájk jogellenes.
A munkaügyi bíróság végzésével a kérelmező kérelmét elutasította.
A megállapított tényállás szerint 1993. április 1-jén, majd 1997. április 1-jén a villamosenergia-ipari ágazati s...
BH+ 2010.11.507 Az ágazati kollektív szerződésben rögzített kedvezmények védelme érdekében kezdeményezett sztrájk jogszerűségét az nem érintette, hogy a kedvezmények alapjául szolgáló megállapodást nem a munkáltatók kötötték [1989. évi VII. törvény 1. § (1) bekezdés, 3. § (1) bekezdés].
A kérelmező munkáltató kérelmében annak megállapítását kérte, hogy az ágazati sztrájkbizottság által a kérelmezőnél 2007. január 24-én 2007. február 6-ára meghirdetett kétórás figyelmeztető sztrájk, megegyezés hiányában meghirdetett 2007. február 8-ai 8 órás, majd 2007. február 12-ei folyamatos sztrájk jogellenes.A munkaügyi bíróság végzésével a kérelmező kérelmét elutasította.
A megállapított tényállás szerint 1993. április 1-jén, majd 1997. április 1-jén a villamosenergia-ipari ágazati szakszervezetek és az állam között megállapodás jött létre a kedvezményes alkalmazotti tarifa mértéke és annak tárgyában, hogy az alkalmazotti tarifa a lakossági tarifa árszínvonalával arányosan változik. A jogosultság részletes feltételeit a megállapodások szerint kollektív szerződésben kellett rendezni. Az 1997. április 1-jén megkötött megállapodásban az ipari kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter vállalta, hogy a villamosenergia-ipari társaságok alkalmazottaira és nyugdíjasaira vonatkozó tarifát árhatósági jogkörében rendelet formájában állapítja meg. A kedvezményes mértékű díjszabást szabályozó akkor hatályos 58/2002. (XII. 29.) GKM rendeletet 2006. augusztus 1-jei hatállyal módosította a 48/2006. (VII. 21.) GKM rendelet. Ezt követően 2006. augusztus 7-én megalakult az ágazati sztrájkbizottság, amely állásfoglalásában rögzítette, hogy az 1997. április 1-jei megállapodással ellentétben a módosított rendelet az alkalmazotti tarifát 42%-kal emelte meg az általános lakossági tarifa 14%-os emelésével szemben. Az ágazati sztrájkbizottság vezetője 2006. augusztus 16-án a miniszterelnökhöz fordult és kérte, hogy a Kormány jelölje ki a tárgyaló delegációt. Ennek eredményeként a sztrájkbizottság és a Kormány képviselői 2006. szeptember 22-én egyeztetést tartottak, amely nem vezetett eredményre. 2007. januárban a gazdasági miniszter kilátásba helyezte a kedvezményes "C" díjszabás megszüntetését.
A munkaügyi bíróság végzése indokolásában megállapította, hogy a kérelmező a meghirdetett sztrájk jogellenességét kizárólag a sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvény (Sztv.) 1. § (1) bekezdésére alapította, és az Sztv. 3. § (1) bekezdésében felsorolt más jogellenességet eredményező okot nem jelölt meg. Az Sztv. 1. § (1) bekezdésében meghatározott feltételek tekintetében kifejtett jogi álláspontja szerint a törvény rendelkezéseit nem lehet szűkítően értelmezni. Az Sztv. 1. § (1) bekezdése nem tartalmaz olyan korlátozást, miszerint az ott megjelölt gazdasági, illetve szociális érdekeknek kifejezetten munkaviszonyból eredőeknek kell lennie, amely vonatkozásában kizárólag a sztrájkkal érintett munkáltató rendelkezik intézkedési jogkörrel. Az Sztv. 2. § (2) bekezdése épp arról az esetről szól, amikor a sztrájkkövetelésben érintett munkáltató nem határozható meg. Adott ügyben is ennek megfelelően került sor a sztrájkbizottság és a Kormány képviselői közötti egyeztetésre.
A munkaügyi bíróság szerint a munkavállalók a sztrájk kilátásba helyezésével az 1997 áprilisában kötött megállapodásban foglalt kedvezmények megtartását, a megállapodásban foglaltak betartását kívánták elérni, erre a sztrájk felhívásban is utaltak, és ezzel ellentétes adat az eljárásban nem merült fel. Ezért a meghirdetett sztrájk nem jogszabály módosítására, hanem olyan cél elérésére irányult, amely megfelelt az Sztv. 1. § (1) bekezdésében foglaltaknak.
A kérelmező fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését helyes indokainál fogva helybenhagyta.
A jogerős végzés ellen a kérelmező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak elsőfokú végzésre is kiterjedő hatályon kívül helyezését, és a kérelme szerinti döntés hozatalát kérte. A felülvizsgálati kérelem az Sztv. 1. § (1) és (3) bekezdése, 2. § (2) bekezdése, valamint a 3. § (1) bekezdése rendelkezéseinek megsértését panaszolta. Érvelése szerint a sztrájkkövetelés közvetlenül arra irányult, hogy a villamosenergia-ipari társaságok munkavállalói és nyugdíjasai számára kedvezményes díjszabást biztosító 58/2002. (XII. 29.) GKM rendelet - a díjkedvezmény megszüntetésével, illetve jelentős mértékű csökkentésével - ne kerüljön módosításra. A sztrájkkövetelés ezért a jogszabályi rendelkezés tartalmát érintette, annak címzettje kifejezetten a jogalkotó volt. Az Sztv. 1. § (1) bekezdése alapján jogszerűen nem szervezhető sztrájk akkor, ha annak tárgyát valamely jogszabályi rendelkezés módosítása képezi, mert a jogszabályalkotás nem a munkáltató jogosítványa, a munkáltató a sztrájk követelésnek nem tud eleget tenni. A sztrájkjog rendeltetéséből következik, hogy annak gyakorlása csak a munkavállalók közössége és a munkáltató viszonyában értelmezhető. Az Sztv. 1. § (1) bekezdésében a "dolgozó" kifejezés használatával a törvény egyértelműen utal arra, hogy a sztrájkjog gyakorlására kizárólag a munkaviszony egyik alanya jogosult, melyből az következik, hogy a sztrájk címzettje csak a munkaviszony másik alanya, a munkáltató lehet. Ezért, amennyiben a sztrájk címzettje a jogalkotó, illetve ha a munkabeszüntetés a jogalkotás befolyásolására irányul, akkor a munkavállalói akciónak politikai jellege van, ami sérti a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét. Az Sztv. 3. § (1) bekezdése a jogellenesség körében pedig kifejezetten felsorolja az 1. § (1) bekezdésébe ütköző sztrájkot.
A kérelmező azzal is érvelt, miszerint az Sztv. 3. § (1) bekezdése a jogellenes sztrájk eseteit nem taxatív jelleggel sorolja fel, így például nem szerepel a felsorolásban a sztrájkjoggal való visszaélés tilalmát kimondó 1. § (3) bekezdés, a visszaélést megvalósító joggyakorlás esetén azonban a sztrájk jogellenességét mégis meg kell állapítani. Az Sztv. 2. § (2) bekezdése alapján pedig az állam csak akkor lehet címzettje a sztrájknak, akkor lehet jogszerűen alanya a sztrájk egyeztetésnek, ha ez az állam munkáltatói pozíciójából fakad.
A kérelmezett felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős végzés hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Sztv. 1. §-ához fűzött miniszteri indokolás szerint a sztrájk kezdeményezésének joga a munkavállaló gazdasági, szociális érdekei érvényesítésének előmozdítását és védelmét szolgálja. Ezért az Sztv. 1. § (1) bekezdésében foglaltakat az eljárt bíróságok helyesen értelmezték. Munkavállalói gazdasági vagy szociális érdekű cél bizonyítása ugyanis lehetőséget teremt a sztrájkjog törvényben foglaltak szerinti gyakorlására.
A per adatai szerint a villamosenergia-ipari munkáltatók (köztük a kérelmező) munkavállalóit és nyugdíjasait megillető kedvezményes tarifa mértékét és annak feltételeit ágazati kollektív szerződés rendezte, jóllehet annak alapjául szolgáló megállapodást a szakszervezetekkel nem a munkáltatók kötötték. A vonatkozó GKM rendelet 2006. augusztus 1-jei módosításakor hatályban volt a munkavállalók kedvezményes tarifájára és az ár jövőbeni megállapítására vonatkozó megállapodás, ezért a munkaügyi bíróság helyesen állapította meg, miszerint a kezdeményezett sztrájk célja az 1997. áprilisában megkötött megállapodásban foglalt munkavállalói kedvezmények védelme volt, és az megfelelt az Sztv. 1. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Az a körülmény, hogy a kedvezményes díjszabást GKM rendelet szabályozta, a megállapodás szerinti, ágazati kollektív szerződésben is elismert munkavállalói kedvezmény tényét és a rögzített feltételek fennállása esetén az arra való jogosultságot nem érintette.
A Legfelsőbb Bíróság már több eseti döntésében kifejtette, hogy a munkavállalók munkaviszonyával kapcsolatos jogot, kötelezettséget nemcsak a munkáltató, hanem kívülálló személy vagy szerv is gyakorolhat, akinek az intézkedése ez esetben munkáltatói intézkedésnek minősül. Ennek figyelembevételével adott esetben a sztrájkjog gyakorlása nem volt kizárt. Helyesen mutatott rá a munkaügyi bíróság az Sztv. 2. § (2) bekezdése szerint megvalósult egyeztetésre, amely az előbbiekben kifejtetteket támasztja alá.
A sztrájk jogszerűségét, illetve jogellenességét kizárólag az Sztv. 3. §-a alapján kell elbírálni [Sztv. 5. § (1) bekezdése, BH 1991.2005.]. Az Sztv. 3. §-ában foglalt felsorolás taxatív, az ezzel ellentétes felülvizsgálati érvelés téves.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős végzést - jogszabálysértés hiányában - hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.900/2009.)