adozona.hu
BH 2010.11.306
BH 2010.11.306
A köztisztviselő és a munkáltató között létrejött kinevezés módosításáról szóló megállapodás megtámadására is az Mt. 7. §-ában foglaltak irányadók.
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes első kereseti kérelmében az alperes köztisztviselői jogviszonyát megszüntető intézkedése jogellenességének, majd a felek között létrejött, a különleges foglalkoztatási állományba való visszavétellel és a kinevezési okirat közös megegyezéssel történt módosításával kapcsolatos megállapodás érvénytelenségének, semmisségének megállapítását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy felperes részére költségtérítés címén nettó 57 541 forintot és kamatait fizessen ...
BH 2010.11.306 A köztisztviselő és a munkáltató között létrejött kinevezés módosításáról szóló megállapodás megtámadására is az Mt. 7. §-ában foglaltak irányadók.
A felperes első kereseti kérelmében az alperes köztisztviselői jogviszonyát megszüntető intézkedése jogellenességének, majd a felek között létrejött, a különleges foglalkoztatási állományba való visszavétellel és a kinevezési okirat közös megegyezéssel történt módosításával kapcsolatos megállapodás érvénytelenségének, semmisségének megállapítását kérte.A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy felperes részére költségtérítés címén nettó 57 541 forintot és kamatait fizessen meg, a felperes ezt meghaladó egyéb kereseti kérelmeit elutasította.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1996. február 27-étől állt köztisztviselői jogviszonyban az alperessel, 2003. szeptember 1-jétől vezető főtanácsosként. A felperes jogviszonyát az alperes a 2004. november 30-án kelt felmentéssel a Ktv. 17. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozva 2005. június 1. napjára megszüntette. A felperes részére az alperes 2005. január 20-án felajánlotta a prémiumévek-programban való részvételt, amely ajánlatot 2005. május 10-én alperes azzal vont vissza, hogy a jogszabály szerint az arra való jogosultsági feltételekkel a felperes nem rendelkezik, azonban az alperes egyúttal felajánlotta a felperesnek a különleges foglalkoztatási állományban való részvétel lehetőségét azzal, hogy 2005. május 17-éig ennek elfogadásáról nyilatkozzon. A felperes ezt az ajánlatot a 2005. május 12-én kelt levelében elfogadta, ezért a felek közös megegyezéssel módosították a felperes korábbi kinevezési okiratát azzal, hogy egyúttal megállapodtak abban, miszerint a 2004. december 1-jétől kezdődő felmentési intézkedést a munkáltató visszavonja, és felperes köztisztviselői jogviszonyát folyamatosnak tekinti. Ezzel felperes köztisztviselői kinevezése 2005. május 30. napjával a különleges foglalkoztatási állományban való részvételre tekintettel határozott idejű kinevezésre módosult, és ez egyúttal azt jelentette, hogy a jogviszonya 2006. május 30-ával megszűnik.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint felperesnek a kinevezési okirat közös megegyezéses módosítását támadó nyilatkozata nem vezetett eredményre, mert arra akkor lett volna lehetősége, amennyiben a megállapodás aláírásakor a fél olyan tévedésben volt, amelyet a másik fél okozott, vagy őt a megállapodás megkötésére a másik fél kényszerrel vagy jogellenes fenyegetéssel vette rá. Ezen túl a megtámadás határidejét sem tartotta be a felperes, miután a megtámadási idő 30 nap, a kényszer, fenyegetés, illetve a tévedés megszűnésétől felismerésétől, és hat hónapon túl ezt a jogot gyakorolni nem lehet. A bíróság megalapozatlannak találta azt az érvelést, mely szerint a kinevezési okirat módosítása jogszabályba ütköző semmis lenne, mert jogszabály előírása szerint a megállapodás megkötésére a korábbi felmentési idő lejártáig mód volt, mely határidő jelen esetben betartásra került.
Az elsőfokú bíróság ítéletében - tájékoztatási jelleggel - kifejtette álláspontját, mely szerint amennyiben a bíróságnak a felmentési intézkedést vizsgálnia kellett volna, az is jogszerűnek bizonyult volna.
A bíróság megállapította, hogy a jogszabály közös megegyezéses módosítással történő helyreállításáig eltelt időre a felperesnek járó bérlet és étkezési utalvány körében az igény megalapozott, ezért annak ellenértéke megfizetésére kötelezte az alperest.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezését helybenhagyta.
A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a per eldöntése szempontjából alapvető jelentősége volt annak, hogy a felperes a kinevezés módosítást tartalmazó okiratot aláírta, a közös megegyezéses megállapodást elfogadta. Ezen megállapodást az Mt. 7. § (3) bekezdése szerinti határidőn belül nem támadta, csak 2006. február 28-án kelt keresetmódosításában, és kiegészítésében azzal, hogy az érvénytelen. A pszichés kényszer, amit a felperes álláspontja szerint alperes okozott, nem bizonyított.
A semmisség körében elfogadhatatlan a felperes álláspontja, a 2004. évi CXXII. törvény 7. § (3) bekezdésében előírt határidő túllépés jogi következményeit tekintve a bíróság nem állapított meg olyan szankciót, amelynek következményeként a semmisséget meg lehetett volna állapítani, a törvény a határidő elmulasztásához joghatást nem fűz. A megállapodás - annak tartalmát vizsgálva - a felek szabad akaratát tükrözi, melynek felperesre nézve hátrányos, de ugyanakkor előnyös feltételei is voltak.
A felek között létrejött megállapodás megszüntette az alperes intézkedését, ugyanis a megállapodás tartalma szerint a felperes hozzájárult ahhoz, hogy a 2004. december 1-jétől kezdődő felmentést az alperes visszavonja. Ezáltal a felperes jogviszonya folyamatossá vált, ezen okoknál fogva a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásából mellőzte a felmentés jogellenességével kapcsolatos megállapításokat.
A felperes felülvizsgálati kérelme új határozat hozatalára, elsődlegesen eredeti munkakörébe történő visszahelyezésére, és az ehhez kapcsolódó elmaradt illetmények megfizetésére, másodlagosan átalánykártérítés megfizetésére irányult. Ennek hiányában kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az első-, vagy a másodfokú bíróság új eljárás lefolytatására történő kötelezését, valamint az alperes perköltségben való marasztalását. Álláspontja szerint a kinevezési okirat közös megegyezéssel történő módosításáról szóló megállapodás semmis, mert a 2004. évi CXXII. tv. 7. § (3) bekezdése alapján a törvény hatálybalépésétől számított tizennégy napon belül a program igénybevételének lehetőségét a munkáltatónak fel kellett ajánlania, ezzel szemben az alperes az ő részére 2005 májusában ajánlotta fel a lehetőséget, mely időpontban erre az alperesnek már nem volt joga. A prémiumévek-programban való részvételre vonatkozó ajánlatát az alperes azért vonta vissza, mert a felperes húsz nap híján nem rendelkezett az életkorra vonatkozó jogosultsági feltétellel.
A felperes előadta, hogy az elsőfokú bíróság eljárása jogszabálysértő, mert az Mt. 8. §-a szerint a semmisséget hivatalból kell megállapítani, jelen esetben azt, hogy a megállapodás a prémium-évek programról szóló törvény 7. § (3) bekezdése rendelkezésébe ütközik.
A felperes érvelése szerint alperes magatartása a rendeltetésszerű joggyakorlás elvébe ütköző, mert a felperes életkorát és a törvény rendelkezéseit egyaránt ismerve elzárta őt annak lehetőségétől, hogy a programban való részvétellel az előrehozott öregségi nyugdíjhoz szükséges 38 év szolgálati időt megszerezze.
Felperes előadása szerint a prémium-évek programot azért fogadta el, mert azt hitte, hogy alperes méltányosságból ajánlotta azt a részére. Miután az visszavonásra került, a különleges állományba történő áthelyezés felajánlásakor felperes az alperes által előidézett pszichés kényszerhelyzetben volt, melynek tényét a másodfokú bíróság nem értékelte.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság a felmentés jogellenességéről előadott érvelését teljes mértékben figyelmen kívül hagyta.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozottak jogszabálysértés megállapítására nem alkalmasak [Pp. 206. § (1) bekezdés, 221. § (1) bekezdés, BH 2001/197., BH 2002/29.]. Az adott esetben a jogerős ítélet alapjául szolgáló ítéleti tényállás tekintetében jogszabálysértést megalapozó következtetés nem állapítható meg, ezért az a felülvizsgálati eljárásban is irányadó.
Az eljáró bíróságok helytállóan állapították meg, hogy a 2004. november 30-án kelt felmentést a munkáltató a kinevezési okirat közös megegyezéssel történő módosításával visszavonta, így annak jogszerűségét - miután közös megegyezéssel visszavonásra került - a bíróságok nem vizsgálhatták, ezért a felperesnek az erről előadott felülvizsgálati érvelése nem értékelhető.
A felperes a kinevezési okirat közös megegyezéssel történő módosításáról létrejött megállapodás semmisségére alaptalanul hivatkozott. A prémium-évek programról és a különleges foglalkoztatási állományról szóló 2004. évi CXXII. tv. 7. § (3) bekezdése szerint a munkáltató a törvény hatálybalépésének napján felmentési idejét töltő, a jogszabályban megjelölt feltételeknek megfelelő köztisztviselő számára a felmentési idő lejártáig, de legkésőbb a törvény hatálybalépésétől számított tizennégy napon belül volt köteles felajánlani a prémium-évek programban való részvételt, illetve a különleges foglalkoztatási állomány igénybevételének lehetőségét. Adott esetben a felperes felmentési ideje 2005. június 1. napjáig tartott, a kinevezési okirat módosítására ezen időpont előtt, 2005 májusában került sor. A másodfokú bíróság helytállóan hivatkozott arra, hogy az előírt határidő elmulasztásához a törvény joghatást nem rendelt, így a megállapodás semmisségét - hivatkozva arra, hogy az törvénybe ütköző volna - nem lehetett megállapítani.
A megállapodás megtámadásának határideje harminc nap, és ezt a felperes elmulasztotta. Az Mt. 7. § (1) bekezdése szerint a megállapodás megtámadható, ha a fél annak megkötésekor lényeges tényben vagy körülményben tévedett, feltéve, ha tévedését a másik fél okozta vagy azt felismerhette, illetőleg ha mindkét fél ugyanabban a téves feltevésben volt. Megtámadható a nyilatkozat akkor is, ha annak megtételére a felet jogellenes fenyegetéssel vették rá. Az Mt. 7. § (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a megtámadás határideje harminc nap, amely a tévedés vagy a megtévesztés felismerésétől, illetve jogellenes fenyegetés esetén a kényszerhelyzet megszűnésétől kezdődik. A megtámadási határidőre az elévülés szabályai megfelelően irányadók azzal, hogy hat hónap elteltével a megtámadás joga nem gyakorolható.
A felperes a 2005 májusában kelt megállapodást a 2006. február 28-án kelt keresetmódosításával, valamint a 2006. március 9-én kelt nyilatkozatával támadta meg, mely időpontban a tévedés vagy megtévesztés felismerésétől, illetve a jogellenes fenyegetés esetén a kényszerhelyzet megszűnésétől számított harminc nap, de még a hivatkozott hat hónap is eltelt.
A felperes alaptalanul sérelmezte, hogy a jogerős ítélet a felperes által az alperesnek tulajdonított pszichés kényszerhelyzetet az eljárás során nem vizsgálta. Az adott esetben a peres felek között közös megegyezéssel létrejött megállapodásnak vannak olyan feltételei, melyek a felperesre nézve kedvezőbb helyzetet teremtettek - a közalkalmazotti jogviszony 2006. május 30. napjáig történő fenntartása -, így a megállapodás aláírása a felperes érdekét is szolgálta.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.479/2008.)