adozona.hu
BH+ 2010.10.462
BH+ 2010.10.462
A hivatásos állomány tagját a betegszabadság idejére távolléti díj illette meg, amelynek számítási alapját képezte az a kutyaélelmezési és kutyavezetői pótlék, amelyben a szolgálati kutyák ellátásáért rendszeresen részesült [Hszt. 97. § (6) bekezdés, 112. §, 140/1996. (VIII. 31.) Korm. rendelet 52. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a rendőrség hivatásos állományú tagjaként tűzszerész, kutyavezető beosztásban teljesített szolgálatot.
2006. december 1-jétől 2007. november 30-áig a felperes egészségügyi szabadságát töltötte, ami alatt rendszeresen ellátta a körletébe tartozó két szolgálati kutyát.
A felperes szolgálati viszonya 2007. november 30-ával nyugállományba helyezésével szűnt meg.
A felperes a szolgálati panasza elutasítását követően előterjesztett keresetében 1 171 240 forint "túlórapótlék" megfizeté...
BH+ 2010.10.462 A hivatásos állomány tagját a betegszabadság idejére távolléti díj illette meg, amelynek számítási alapját képezte az a kutyaélelmezési és kutyavezetői pótlék, amelyben a szolgálati kutyák ellátásáért rendszeresen részesült [Hszt. 97. § (6) bekezdés, 112. §, 140/1996. (VIII. 31.) Korm. rendelet 52. § (1) bekezdés].
A felperes a rendőrség hivatásos állományú tagjaként tűzszerész, kutyavezető beosztásban teljesített szolgálatot.2006. december 1-jétől 2007. november 30-áig a felperes egészségügyi szabadságát töltötte, ami alatt rendszeresen ellátta a körletébe tartozó két szolgálati kutyát.
A felperes szolgálati viszonya 2007. november 30-ával nyugállományba helyezésével szűnt meg.
A felperes a szolgálati panasza elutasítását követően előterjesztett keresetében 1 171 240 forint "túlórapótlék" megfizetésére kérte kötelezni az alperest a 15/1995. (IX. 28.) ORFK utasítás 36. §-ára hivatkozva. Előadása szerint a táppénzes időszaka alatt ellátta az általa gondozott, nevelt és irányított két szolgálati kutyát napi egy-egy óra időtartamban. Az alperes a táppénzes időszak alatt köteles lett volna más kutyavezetőről vagy olyan körülmények biztosításáról gondoskodni, amely a kutyák etetését, gondozását lehetővé tette volna, mivel erre nem került sor, kénytelen volt ezt ő megtenni.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság szerint, mivel a felperes az egészségügyi szabadsága alatt szolgálatteljesítésre nem volt beosztva, szolgálatteljesítési idejét meghaladó szolgálatot sem teljesíthetett, így "túlórapótlékra" sem válhatott jogosulttá. Az elsőfokú bíróság a meghallgatott tanúk vallomása alapján azt is megállapította, hogy felperes a kutyák gondozását a keresőképtelenség idejére önként vállalta, ez idő alatt az alperes felé nem jelezte, hogy nem tudja, vagy nem kívánja a kutyák gondozását ellátni. Utalt arra is az elsőfokú bíróság, hogy a perbeli időszak alatt a felperes távolléti díjban részesült, amelynek részét képezte kutyaélelmezési és kutyavezetői pótlék is.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.
A fellebbezés alapján azt emelte ki, hogy a felperes az elsőfokú bíróság többszöri felhívása után is követelését a "túlszolgálat" ellentételezéseként terjesztette elő, ezért az elsőfokú bíróság e jogcím alapján vizsgálhatta a kereseti kérelem megalapozottságát, és helyesen jutott arra a következtetésre, hogy miután a hivatásos állomány tagja az egészségügyi szabadság alatt szolgálatot nem teljesít, esetében "túlszolgálatról" sem lehetett szó. Az alperes által kifizetett pótlékra való jogosultság pedig a tevékenység tényleges kifejtéséhez kapcsolódik függetlenül attól, hogy a tevékenység kifejtése szolgálati időben történik-e.
A felperes felülvizsgálati kérelmében tartalma szerint a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az alperes kereset szerinti marasztalását kérte. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok ítéletükkel megsértették a Hszt. 5. §, 51. §, 69. § (1) és (2) bekezdését, 70. §-át és 254. § (2) bekezdés a) pontjában írt törvényi rendelkezéseket.
Előadta, hogy szolgálati kötelezettségként terhelte a gondjaira bízott szolgálati kutyák ápolása és gondozása, ezen tevékenység ellátására a 15/1995. számú ORFK utasítás meghatározta a részletes szabályokat. Amikor tartós távollétét bejelentette, az alperes törvénysértő mulasztása keretében nem intézkedett a kutyák sorsáról, ezzel nem mentette fel őt a szolgálati kötelezettségeinek teljesítése alól. Ezt követően sem jelölt meg olyan jogszabályhelyet, amely mentesítette volna őt az alperes érdekében végzett tevékenység ellentételezése alól. Álláspontja szerint a részére irányadó szolgálati időt meghaladóan teljesített szolgálati kötelezettségeket, ezen szolgálati kötelezettségek alól felmentve nem volt, ily módon azok őt terhelték, és speciális jellegéből adódóan azok teljesítése nem volt mellőzhető. A teljesítés az alperes érdekét szolgálta, mindezek alapján a Hszt. nem biztosít egyéb jogcímet az igény előterjesztésére, mint a túlszolgálattal összefüggésben álló illetményfizetési kötelezettség.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 2006. december 1-jétől 2007. november 30-áig egészségügyi szabadságon volt.
A Hszt. 93. § (1) bekezdése értelmében egészségügyi szabadság jár a hivatásos állomány tagjának, ha betegség, műtét vagy baleset miatti sérülés következtében a szolgálat ellátására képtelen, vagy a szolgálat további ellátása az egészségi állapotának rosszabbodását eredményezné, illetőleg, ha a szolgálatképességének helyreállítása pihenést vagy gyógyüdülést igényel.
Ebből következően a felperest a betegszabadság ideje alatt a szolgálat teljesítésének kötelezettsége - beleértve a körletébe tartozó szolgálati kutyák ellátásának kötelezettségét is - nem terhelte. Az ezzel ellentétes, a szolgálat ellátása alól felmentő parancs szükségességét állító felülvizsgálati érvelés téves jogszabály értelmezésen alapul.
A felperest a betegszabadság idejére a Hszt. 97. § (6) bekezdése alapján távolléti díj illette meg. A Hszt. 112. §-a szerint távolléti díj fejében a hivatásos állomány tagja részére az alapilletmény, az illetménykiegészítés, valamint a rendszeres illetménypótlékok együttes összegének a távollét idejére számított időarányos átlaga járt.
A felperes által hivatkozott 15/1995. (IX. 28.) ORFK utasítás a hivatásos állomány tagja részére járó napi egy óra szolgálati időkedvezményt rendezi, míg a szolgálati kutyával való folyamatos foglalkozásért, gondoskodásért (etetés, ápolás, szolgálatra felkészülés, gyakoroltatás), vele való szolgálati tevékenység ellátásáért a 140/1996. (VIII. 31.) Korm. rendelet 52. § (1) bekezdése kutyavezetői pótlékra való jogosultságot állapít meg.
Nem vitásan a felperes a betegségét megelőzően kutyaélelmezési és kutyavezetői pótlékban rendszeresen részesült, ezért az előbbi pótlékok a felperes távolléti díja számításának is alapját képezték.
A felperes tehát az említett pótlékokat nem a betegszabadság alatti tevékenysége ellentételezéseként, hanem az irányadó időszakra számított távolléti díj részeként kapta meg.
A betegszabadság idejére a szolgálati kutyák ellátásáért a felperest külön díjazás nem illette meg, az eljárt bíróságok a bizonyítékok Pp. 206. § (1) bekezdése szerinti mérlegelésével helytállóan állapították meg, hogy erre az időszakra a szolgálati kutyák gondozását a felperes kifejezetten kérte, önként, ellentételezés nélkül vállalta, ezt a tanúvallomások aggálytalanul alátámasztották.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.II.10.680/2009.)