adozona.hu
BH+ 2010.10.461
BH+ 2010.10.461
Az alágazati kollektív szerződést kötő szakszervezetet megilleti a keresetindítás joga, ha az alágazati kollektív szerződésbeli megállapodás végrehajtását vitatja [Mt. 199. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek a keresetükben a 2006. évi alágazati kollektív szerződésbe foglalt bérmegállapodásra hivatkozva annak megállapítását kérték, hogy az alperes megsértette annak 3. és 6/a. pontjában foglaltakat. Ezért kérték az alperes munkáltató kötelezését arra, hogy a társaságnál 2006. évre 2,7%-os mértékű átlagos bérfejlesztést hajtson végre a 2006. szeptemberi 8,1%-os tarifaemelésre tekintettel.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította.
A tényállás szerint a közúti ...
BH+ 2010.10.461 Az alágazati kollektív szerződést kötő szakszervezetet megilleti a keresetindítás joga, ha az alágazati kollektív szerződésbeli megállapodás végrehajtását vitatja [Mt. 199. § (1) bekezdés].
A felperesek a keresetükben a 2006. évi alágazati kollektív szerződésbe foglalt bérmegállapodásra hivatkozva annak megállapítását kérték, hogy az alperes megsértette annak 3. és 6/a. pontjában foglaltakat. Ezért kérték az alperes munkáltató kötelezését arra, hogy a társaságnál 2006. évre 2,7%-os mértékű átlagos bérfejlesztést hajtson végre a 2006. szeptemberi 8,1%-os tarifaemelésre tekintettel.A munkaügyi bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította.
A tényállás szerint a közúti közlekedési alágazat kollektív szerződése megkötésére a felperesek, mint munkavállalói érdekképviseleti szervek és 24 személyi fuvarozó társaság - köztük az alperes - nevében a Közúti Közlekedési Vállalkozás Szövetsége, mint munkavállalói érdekképviseleti szervezet volt jogosult. Az alágazati kollektív szerződés 1. számú mellékletét képezte a szerződő felek mindenkori éves bérmegállapodása, melyet 2006. évre vonatkozóan 2005. október 25-én írtak alá. Ennek 3. pontja arról rendelkezett, hogy "2006. évben a keresetfejlesztés mértéke az átlagos helyközi tarifaemelés mértékével egyező. Átlagos helyközi tarifaemelés mértékét egyrészt a 2005. október 15-től már hatályos tarifaemelési mérték áthúzódó hatása, másrészt a 2006. évben végrehajtott további tarifaemelés mértékének súlyozott havi átlaga együttesen adja. Amennyiben az OÉT keresetnövelési ajánlata ennél nagyobb, annak megfelelő keresetfejlesztést kell végrehajtani." A megállapodás 6/a. pontja szerint "a Társaságnak az alágazati megállapodás, mint kötelező minimum alkalmazása mellett lehetősége van arra, hogy helyi bérmegállapodásokban ennél magasabb mértékű jövedelemfejlesztésben állapodjanak meg."
A felperesek perbeli álláspontja szerint e megállapodás alapján 2006. évben mindösszesen 6,7%-os munkahelyi keresetfejlesztést kellett volna végrehajtani, azért, mert a 82/2005. (X. 1.) GKM rendelet alapján 2005. október 15-től hatályos tarifaemelési mérték áthúzódó hatása 4%, míg a 2006. szeptember 1-jétől végrehajtott 8,1%-os átlagos helyközi tarifaemelés 2006. január 1-jétől számított súlyozott havi átlaga 2,7% volt.
Az alperes, az A. Munkástanács, valamint az I. r. felperes alapszervezete 2005. december 22-én aláírt helyi megállapodása alapján az alperes 2006. január 1-jétől éves szinten 5%-kal növelte a kereseteket. Ugyanezen felek 2006. szeptember 26-án újabb megállapodást írtak alá, amely szerint a felek áttekintették a köztük 2005. december 22-én létrejött bér és jövedelempolitikai intézkedésekről szóló megállapodás időarányos teljesülését, és megállapították, hogy az abban foglaltak teljesültek. A megállapodás arra is kitért, miszerint a 2006. évre kötött bér és jövedelempolitikai intézkedésekről szóló megállapodásban foglaltakat teljesítettnek tekintik.
A munkaügyi bíróság jogi álláspontja szerint a felpereseknek nem volt keresetindítási joga az alperessel szemben.
A munkaügyi bíróság az I. r. felperes kereshetőségi joga hiányára az I. r. felperes alapszabálya, és a szervezeti, működési és eljárási szabályzata alapján vont le következtetést. Indokolásában kifejtettek szerint, minthogy a helyi szakszervezeti alapszerv önálló jogi személy, és az SzMSz-ben foglaltakból következően képviseleti joggal rendelkezik, a bérmegállapodással összefüggésben önálló perindítási joga volt, így amennyiben az alperesnél az nem teljesült, vele szemben kizárólag az I. r. felperes alapszervezete vitathatta volna. A II. r. felperest illetően a munkaügyi bíróság azt emelte ki, hogy az alperesnél képviselettel nem rendelkezik, és önmagában az alágazati kollektív szerződés aláírása a kereshetőségi jogot nem biztosítja a részére.
A felperesek fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokainál fogva helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását kérték. Álláspontjuk szerint az eljárt bíróságok az I. r. felperes alapszabályából és SzMSz-éből okszerűtlen következtetést vontak le az I. r. felperes perbeli legitimációjának hiányára, miszerint munkahelyi szinten az alapszervezet jogosult az Mt.</a>-ben biztosított szakszervezeti jogok gyakorlására.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati kérelmet jóllehet a felperesek terjesztették elő, de az a II. r. felperesre vonatkozó jogerős rendelkezést érintően indokolást nem tartalmaz, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság sem vizsgálta [Pp. 272. § (2) bekezdése, 275. § (2) bekezdés].
Az I. r. felperes kereshetőségi jogának hiányát illetően az eljárt bíróságok tévedtek.
A felperesek a keresetükben az általuk megkötött alágazati kollektív szerződésből származó igényt érvényesítettek. E kereset alapján a felperesek kereshetőségi joga fennállását az Mt. 199. § (1) bekezdéséből kiindulva kellett megítélni. A Munka Törvénykönyve ezen rendelkezése szabályozza ugyanis az igényérvényesítés anyagi jogi lehetőségét, az igény munkaügyi bíróság előtti érvényesíthetőségét. E szerint: a munkavállaló munkaviszonyból származó igényének érvényesítése, valamint a szakszervezet, illetve az üzemi tanács (üzemi megbízott) e törvényből, illetőleg kollektív szerződésből vagy üzemi megállapodásból származó igényének érvényesítése érdekében e törvény rendelkezései szerint munkajogi jogvitát kezdeményezhet.
Az előbbiekből következően a I. r. felperes szakszervezet jogosult volt kollektív szerződésből származó igénye érvényesítésére. Nem vitatható el továbbá a szerződő félnek anyagi jogi jogosultsága arra, hogy az általa megkötött szerződéssel összefüggésben keresetet terjesszen elő, ez esetben meg kell állapítani azt a közvetlen jogot vagy jogos érdeket, illetve érintettséget, amely a kereshetőségi jogát megalapozza. Az I. r. felperes kereshetőségi jogát a perbeli esetben nem érintette az alapszabálya és a szervezeti működési szabályzata szerinti azon rendelkezések, melyek szerint az alapszervezetek jogosultak az Mt.</a>-ben biztosított szakszervezeti jogok gyakorlására, a KKSZ szintű érdekképviseleti eljárások kezdeményezésére, a tagság érdekének képviseletére. Ezek a rendelkezések ugyanis az alapszervezetek perbeli legitimációját teremtik meg, de egyszersmind nem zárják ki az alágazati kollektív szerződés megkötésére jogosult kereshetőségi jogát abban az esetben, amikor a per tárgya épp az alágazati kollektív szerződésbe foglalt 2006. évi bérmegállapodás végrehajtása.
Ténykérdés, hogy a perbeli megállapodás a 2006. évre vonatkozó keresetfejlesztési elvekről és mértékről szól, a %-os mérték konkrét meghatározása nélkül. Minthogy a megállapodás értelmezését illetően volt a szerződő felek között vita, a felperesek megalapozottan nem kérhették az egyes munkáltatók marasztalását, a megállapodás szerinti keresetfejlesztés éves mértékének megállapítása lehetett a per tárgya.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet indokolásával ugyan nem értett egyet, helyesnek találta azonban az I. r. felperes keresetét elutasító érdemi döntést helybenhagyó rendelkezést a következők szerint.
A felek szerződéses akaratának vizsgálatára munkaügyi perben is a Ptk. 207. §-ában foglaltakat kell alkalmazni (EBH 258.). E szerint a szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset összes körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint érteni kellett.
A 2005. évi tárgyalások során a munkáltatói szövetség képviselői azt hangsúlyozták, hogy a béremelésnek csak bevétel növekedés lehet az alapja. A 2006. évre szóló bérmegállapodás aláírására azt követően került sor, amikor a 2005. október 15-től hatályos tarifaemelés már ismertté vált. A munkáltatói érdekképviselet kezdeményezte az éves bérfejlesztés mértékének a tarifaemelés mértékéhez való kötését. Az ekkori információk szerint 2006. évben tarifaemelésre nem számíthattak. A megállapodás aláírásakor egyébként fel sem merült, hogy tarifaemelés bevétel növekedést nem eredményezhet. A felek szerződéskötési szándéka arra irányult, hogy amennyiben a 2005. évi ismerthez képest 2006. évben esetleg további tarifaemelés lesz, akkor a többletbevételből a tarifaemelés mértékének súlyozott havi átlagával sor kerül további bérfejlesztésre 2006. január 1-jére visszamenőleg.
Ennek a szándéknak a figyelembevételével kell értékelni a 2006. szeptember 1-jétől végrehajtott - tartalmában a korábbitól lényegesen eltérő - tarifaemelést. Nem vitásan ekkor a helyközi autóbusz-közlekedés díjai 8,1%-kal emelkedtek, ami a GKM rendelettel elrendelt emelés volt, és kompenzálni volt hivatott a közlekedési szolgáltatóknak a 15%-os áfa kulcs emelkedéséből adódó valamennyi terhét, így az utas által fizetett menetdíj és az állam által fizetett fogyasztói árkiegészítés áfa-tartalom változását. Az emeléssel az alperes nettó díjbevétele változatlan maradt. Megállapíthatóan tehát 2006. évben az utasok szempontjából valóban tarifaemelés történt, de az alperes munkáltató szempontjából ugyanakkor - az áfa kulcs emelése folytán - bérfejlesztésre alapot nem adó tarifanövekedés volt. A szerződést kötő felek megfogalmazott szerződési nyilatkozata azért nem tükrözhette a bizonyíthatóan feltárható akaratukat, mert nem is számoltak annak lehetőségével, hogy a tarifaemelés bevétel növekedést nem eredményezhet. Ezt a körülményt azonban valamennyi perbeli bizonyíték egybevetése és értékelése alapján nem lehet az alperes terhére értékelni.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek azon részét, mellyel helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletének az I. r. felperes keresetét elutasító részét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján - indokolásbeli módosítással - hatályában fenntartotta. Ezt meghaladóan nem érintette. (Legf.Bír. Mfv.II.11.051/2009.)