adozona.hu
BH+ 2010.10.460
BH+ 2010.10.460
A házfelügyelőt készenléti díj illeti meg a rendes munkaidejét meghaladó időben ellátott ún. liftügyeletért [Mt. 129. § (1) bekezdés, 148. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes - aki 1993. január 1-jétől házfelügyelő munkakörben állt az alperes alkalmazásában - a pontosított keresetében, 3 évre visszamenőleg, az általa folyamatosan ellátott liftügyelet alapján a mindenkori órabére 40%-ának megfelelő ügyeleti díj megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy munkabérként fizessen meg a felperesnek 1 159 786 forintot, az ezt meghaladó keresetet elutasította.
Az elsőfokú bíróság által megállapított té...
BH+ 2010.10.460 A házfelügyelőt készenléti díj illeti meg a rendes munkaidejét meghaladó időben ellátott ún. liftügyeletért [Mt. 129. § (1) bekezdés, 148. § (1) bekezdés].
A felperes - aki 1993. január 1-jétől házfelügyelő munkakörben állt az alperes alkalmazásában - a pontosított keresetében, 3 évre visszamenőleg, az általa folyamatosan ellátott liftügyelet alapján a mindenkori órabére 40%-ának megfelelő ügyeleti díj megfizetésére kérte kötelezni az alperest.A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy munkabérként fizessen meg a felperesnek 1 159 786 forintot, az ezt meghaladó keresetet elutasította.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes épületében a lift vészcsengője a felperes által használt szolgálati lakás melletti falra volt kikötve, a lift kulcsai 2007. január 31-éig a házfelügyelőnél voltak. A felperest, ha nem tartózkodott otthon, a liftügyelet ellátásában a felesége helyettesítette. A felperes a liftügyelet ellátásáért külön díjazást kapott, amely 1996-tól az alperes megszüntetett arra hivatkozva, hogy az az alapbérébe beépítésre került.
A munkaügyi bíróság a becsatolt okiratok alapján megállapította, hogy az 1998. január 18-án aláírt munkaköri leírás tartalma szerint a felperesnek a felvonókezelői feladatai ellátása során a felvonókezelői vizsgának megfelelően kellett eljárnia. A 2004. október 1-jei munkaköri leírás a felperes feladatai között sorolta fel a felvonókezelői ügyeleti feladatok ellátását. A felvonó meghibásodása esetén a karbantartónak azonnal jeleznie, távolléte alatt a saját helyettesítéséről gondoskodnia kellett, az ügyelet átadását-átvételét az ügyeleti naplóban volt köteles rögzíteni.
A 2007. február 1-jétől a felperes munkaideje heti 4 órára csökkent, már csak gondnoki feladatai maradtak, a liftügyelet ellátására az alperes egy céggel szerződött.
Az elsőfokú bíróság által levont jogkövetkeztetés szerint a felperes - bár a munkaköri leírásában felvonókezelői ügyelet szerepelt - készenlétet, és nem ügyeletet teljesített, mivel az ezzel kapcsolatos feladatot a lakásában és nem a munkáltató által kijelölt más helyen kellett ellátnia. Miután a rendelkezésre állás készenlétnek minősült, a felperes csak 20%-os pótlékra jogosult.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felperes munkaszerződésében napi 8 órás munkaidőt határoztak meg, melyért minimálbérben részesült, amely nem foglalhatta magában a 20%-nak megfelelő díjazást. A felperes bére 2006. július 1-jétől emelkedett, azonban a munkaszerződés-módosítás egyértelműen meghatározta, hogy az alapbér emelkedett ilyen összegre, és nem tartalmazta, hogy ez a készenlétért járó munkabért is magában foglalta-e.
A bíróság álláspontja szerint a felperest az általa megjelölt napokra megilleti a 20% mértékű bérpótlék, munkanapokon 16 órában, hétvégén 24 óra időtartamban. A bíróság elfogadta a felperes keresetpontosításában foglalt kimutatását, amelyre tekintettel 1 159 786 forint megfizetésére kötelezte az alperest.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében helybenhagyta. A jogerős ítélet indokolása szerint nem vitás, hogy a liftügyelet - készenlét - a felperes munkaköri kötelezettségét képezte, ezt igazolták a munkaköri leírások. Tény, hogy a felperes a készenlétet - akár mentésre, akár meghibásodás bejelentésére került sor - ellátta. A másodfokú bíróság nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy a társasházban néhány tulajdonos rendelkezett liftkezelői vizsgával, mert ez a tény a felperes készenléti díjra való jogosultságát csak abban az esetben befolyásolta volna, ha az alperes bizonyítja a mások által végzett munka pontos idejét.
Az Mt. 129. § (6) bekezdése alapján a készenlétet az alperesnek kellett elrendelnie, melynek hiányát a perbeli esetben a munkaköri leírás pótolta. Az alperes a munkaidő nyilvántartására vonatkozó jogszabályi kötelezettségének nem tett eleget, a készenlét időtartama ezért a felperesi kimutatásnak megfelelően elfogadható volt. A másodfokú bíróság alaptalannak találta az alperes összegszerű kifogását, mert a felperes az általa szabadságon töltött napokra készenléti díjat nem igényelt.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a felperes keresetének elutasítását kérte, másodlagos kérelme - amennyiben a felperes készenléti díjra volna jogosult - a perbeli időszakra, a jogszabályban meghatározott, havi maximum 168 órára eső készenléti díj, 404 712 forint díjra történő leszállítására irányult.
Arra hivatkozott, hogy a társasház és a felperes között két szerződés jött létre 1993-ban, a munkaszerződés és a lakáshasználati szerződés, amelyet egy okiratban szabályoztak. A liftügyelet a felperesnek nem a munkaviszonyával, hanem a lakhatásával függött össze, és kizárólag abból eredt. A liftügyeletet a rávonatkozó speciális joganyag tükrében kell értelmezni a 113/1998. (VI. 10.) Korm. rendelet alapján, ezáltal a munkajogi fogalomkörtől való eltérőségét értékelni. Sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok nem voltak figyelemmel arra, hogy a készenlét mennyiségét az Mt. 129. § (4) bekezdése maximálja, valamint, hogy a munkajogban nincs arra lehetőség, hogy a felperest a munkavégzésében a felesége helyettesítse.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az eljárt bíróságok a perben becsatolt munkaköri leírások alapján megalapozottan állapították meg, hogy a felperes munkaköri feladatai közé a liftügyelet beletartozott. Ezen tevékenység ellátását Sz. E. és G. Z. tanúk a vallomásukban alátámasztották.
Az eljárt bíróságok a felperes munkabérének vizsgálata során helyesen következtettek arra, hogy a felperes megállapított díjazása a liftügyelet heti 40 órás munkaidőn túli ellátásáért nem határozott meg juttatást.
Alaptalanul sérelmezte a felülvizsgálati kérelem, hogy az eljárt bíróságok a munkáltató marasztalásakor figyelmen kívül hagyták az Mt. 129. § (4) bekezdésének azon rendelkezését, mely szerint a munkavállaló számára 1 hónapban, illetve 4 heti időszakban legfeljebb 168 óra készenlét rendelhető el. Az alperes ugyanis a felperestől a liftügyelettel kapcsolatos feladatok ellátását az utasításának megfelelően elvárta. A készenlét elrendelése ugyan a jogszabálynak megfelelő módon nem történt meg, azonban azt a felperes munkaköri leírásában rögzítettek pótolták.
Nem helytálló az alperes érvelése, mely szerint a 113/1998. (VI. 10.) Korm. rendeletben foglaltak a perbeli esetben irányadóak lettek volna. A hivatkozott jogszabály, a felvonók és a mozgólépcsők építésügyi hatósági engedélyezéséről, üzemeltetéséről, ellenőrzéséről és az ellenőrökről szól, ezért rendelkezéseinek a munkavállaló és munkáltató között, a készenléti díj elszámolására irányuló munkaügyi perben nincs jelentősége.
Az alperes megalapozatlanul hivatkozott arra, hogy az eljárt bíróságok elfogadták a felperes azon eljárását, hogy a házastársát kérte meg az esetenkénti helyettesítésre. A felperes munkaköri leírásának 9. pontja szerint "a társasházban biztosítja a szükséges liftügyeletet, távolléte esetén helyettesítésről gondoskodik". Az eljárás során nem merült fel adat arra, hogy az alperes a felperes munkavégzésének időtartama alatt kifogásolta azon gyakorlatát, hogy az esetenkénti helyettesítésére a házastársát kérte meg.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv.I.11.031/2009.)