adozona.hu
BH+ 2010.10.415
BH+ 2010.10.415
A fegyveres szerv hivatásos állományú tagja a szolgálati viszonyából eredő kötelmeit életének és testi épségének kockáztatásával, egyes alapjogai korlátozásának elfogadásával teljesíti. E különleges jogviszonyból adódóan egymagában az a körülmény, hogy esetleges támadás érheti a hivatásos állomány tagját, nem ad alapot a veszélyességi pótlékra való jogosultság megállapítására fokozottan veszélyes, egészségkárosító kockázatnak kitett beosztásban teljesített szolgálatra hivatkozással [Hszt. 3. § (1)-(2) bekez
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek hivatásos szolgálati jogviszonyban pénzügyőrként az E.-i Vámhivatalnál teljesítettek szolgálatot. Az I. r. felperes részlegvezetőként revizori feladatokat, a II. rendű, a III. r. és a IV. r. felperes szakügyintézőként közúti kirendeltségen szemlészi feladatokat látott el, míg az V. r. felperes az s.-i kirendeltségen volt részlegvezető. Keresetükben 2001. január 1-jétől 2004. június 30-ig veszélyességi pótlék megfizetésére kérték kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság ítéleté...
BH+ 2010.10.415 A fegyveres szerv hivatásos állományú tagja a szolgálati viszonyából eredő kötelmeit életének és testi épségének kockáztatásával, egyes alapjogai korlátozásának elfogadásával teljesíti. E különleges jogviszonyból adódóan egymagában az a körülmény, hogy esetleges támadás érheti a hivatásos állomány tagját, nem ad alapot a veszélyességi pótlékra való jogosultság megállapítására fokozottan veszélyes, egészségkárosító kockázatnak kitett beosztásban teljesített szolgálatra hivatkozással [Hszt. 3. § (1)-(2) bekezdés, 140/1996. (VIII. 31.) Korm. rendelet 22. §].
A felperesek hivatásos szolgálati jogviszonyban pénzügyőrként az E.-i Vámhivatalnál teljesítettek szolgálatot. Az I. r. felperes részlegvezetőként revizori feladatokat, a II. rendű, a III. r. és a IV. r. felperes szakügyintézőként közúti kirendeltségen szemlészi feladatokat látott el, míg az V. r. felperes az s.-i kirendeltségen volt részlegvezető. Keresetükben 2001. január 1-jétől 2004. június 30-ig veszélyességi pótlék megfizetésére kérték kötelezni az alperest.A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg veszélyességi pótlék címén az I. r. felperesnek 602 382 forintot, a II. r. felperesnek 406 362 forintot, a III. r. felperesnek 570 882 forintot, a IV. r. felperesnek 507 882 forintot, az V. r. felperesnek 602 382 forintot, valamint ezen összegek törvényes kamatát.
A munkaügyi bíróság érdemi döntése meghozatalakor értékelte a felperesek által hivatkozott 3/1992. (II. 24.) VPOP, illetve 7/1992. (XI. 20.) VPOP országos parancsnoki parancsban foglaltakat, melyek tartalmazzák, hogy az államhatáron szolgálatot teljesítő pénzügyőrök veszélyeztetettsége megnőtt, ezért vált szükségessé a személyi állomány biztonságának fokozása illetve megszilárdítása érdekében, hogy az államhatáron lebonyolódó áru és személyi forgalmat az alperes hivatásos állományú szolgálati fegyverrel felszerelt tagjai valamennyi vámúton és mellékúton szolgálati pisztolyt és könnygázszóró palackot viselve teljesítsék. A szolgálati pisztolyt a rendszeresített derékszíjon, éleslőszerrel betárazva kell viselni.
A két parancs alapján a munkaügyi bíróság a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 322. § (1) bekezdés l) pontja, illetve annak végrehajtásáról kiadott 140/1996. (VIII. 31.) Korm. rendelet (továbbiakban: Korm. rendelet) 22. §-a és 1. sorszámú melléklete 5. pontja szerint arra következtetett, hogy a felperesek egészségkárosító kockázatnak kitett beosztásban teljesítettek szolgálatot. Az éles lőfegyver bármikor történő használatának esetleges szükségessége részükről fokozott szellemi koncentrációt igényelt és olyan állandó készenléti helyzetet, amelyben a bekövetkező feladat végrehajtására azonnali, felkészülési idő nélküli beavatkozást kellett biztosítani.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság érdemben osztotta a munkaügyi bíróság jogi álláspontját.
Az indokolás szerint az alperes az elsőfokú eljárás során a bíróság felhívása ellenére nem terjesztette elő bizonyítási indítványát és érdemi nyilatkozatát abban a körben, hogy a felperesek beosztása a szolgálati idő egészéhez viszonyítottan milyen arányban tekinthető "veszélyes tevékenységnek".
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a felperesek keresetének elutasítását, másodlagosan a munkaügyi bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását kérte. Sérelmezte a Pp. 164. §-ában foglaltak megsértését, a Hszt. 3. § (1) és (2) bekezdése, a Korm. rendelet 23. §-a, 28. §-a és 36. §-a, továbbá a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény 175. §-a figyelmen kívül hagyását. Érvelése szerint a perbeli időszakban már nem kizárólag az eljárt bíróságok által értékelt 1992. évben kiadott két országos parancsnoki parancs vonatkozott a fegyverrel történt szolgálatteljesítésre. A Pp. 164. §-a alapján a Korm. rendelet 36. §-a alapján alkalmazandó 26. §-a és 28. §-a szerinti feltételek fennállását a felpereseknek kellett volna bizonyítaniuk, tehát azt, hogy olyan beosztást töltöttek be, amely az átlagosnál nagyobb veszéllyel vagy fokozott igénybevétellel, illetve többletkövetelmények teljesítésével jár, az átlagosnál kedvezőtlenebb körülmények elviselésére kényszerültek, és ezeket a követelményeket és körülményeket a beosztási illetménybe nem lehetett elismerni, továbbá a napi szolgálatteljesítési idő több mint ötven százalékát egészségkárosító kockázatok között kellett eltölteni. Kifogásolta, hogy a jogerős ítélet nem érintette és indokát sem adta annak, hogy a 2003. július 23-át követő időszakra miért találta alaposnak a felperesek keresetét. Ugyanis a Korm. rendelet 36. §-ának 99/2003. (VII. 15.) Korm. rendelettel történt módosítása már nem adott lehetőséget arra, hogy "pszichikai ártalmak"-ra hivatkozva az állomány tagja veszélyességi pótlékban részesüljön.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
A felperesek a keresetüket a veszélyességi pótlék iránt arra alapítva terjesztették elő, hogy a Korm. rendelet 22. §-a szerint fokozottan veszélyes szolgálati beosztásban teljesítenek szolgálatot, mert a beosztásuk a perbeli időben a Korm. rendelet 1. számú mellékletének 5. pontja alapján pszichikai ártalmaknak kitett beosztásnak minősült. E körben kizárólag a 3/1992. (II. 24.), illetve 7/1992. (XI. 20.) VPOP országos parancsnoki parancsban foglaltakra hivatkoztak, és az eljárt bíróságok a felperesek előadását elfogadva erre alapozva vonták le téves jogkövetkeztetésüket.
Megállapíthatóan a munkaügyi bíróság a bizonyítási teher szabályát illetően helyesen akként tájékoztatta a feleket, hogy a perben a felpereseket terheli a bizonyítás. Ezért a jogerős ítéletnek ezzel ellentétes megállapítása iratellenes, a bizonyítási teher megfordítása és a bizonyítás indítványozása elmulasztásának és ebből eredő bizonytalanság alperes terhére való értékelése jogsértő [Pp. 164. § (1) bekezdés].
A felperesek nem vitatottan fegyveres szervvel létesítettek hivatásos szolgálati jogviszonyt. Szolgálati feladataik teljesítése során az egyenruha és a fegyverviselés a jogviszony sajátosságának megfelelő alapállapot. A Hszt. 3. § (1) és (2) bekezdése szerint a szolgálati viszony az állam és a hivatásos állomány tagja között létrejött különleges közszolgálati jogviszony, amelyben mindkét felet a sajátos szolgálati körülményeknek megfelelő e törvényben és más jogszabályokban meghatározott kötelezettségek terhelik, és jogosultságok illetik meg. A hivatásos állomány tagja a szolgálati viszonyból fakadó kötelmeit - a fegyveres szerv rendeltetése szerinti feladatainak megvalósítása érdekében - önkéntes vállalás alapján, élethivatásként, szigorú fegyelmi rendben, életének és testi épségének kockáztatásával, egyes alapjogai korlátásának elfogadásával teljesíti. E különleges jogviszonyra tekintettel ezért az a körülmény, hogy a hivatásos állomány tagját esetleg támadás érheti és az életét, illetve testi épségét veszélyeztető támadások megelőzése és elhárítása, a biztonság fokozása érdekében a parancsnok 1992. évben (a Hszt. hatályba lépését évekkel megelőzően) elrendelte, hogy az államhatáron lebonyolódó áru és személyi forgalmat az alperes hivatásos állományú szolgálati fegyverrel felszerelt tagjai valamennyi vámúton és mellékúton szolgálati pisztolyt és könnygázszóró palackot viselve teljesítsék, egymagában nem ad alapot annak megállapítására, hogy a felperesek veszélyességi pótlék fizetésére jogosultságot adó fokozottan veszélyes, egészségkárosító kockázatnak kitett beosztásban teljesítettek szolgálatot. Ennek bizonyítása a perben a Pp. 164. § (1) bekezdése szerint a felperesek érdekében állt.
Az előbbiekből is következően az esetleges veszélyhelyzet és a fokozott igénybevétel még többletjuttatás követelésére nem ad alapot. Az illetménypótlékra való jogosultság általános feltételét a Korm. rendelet 28. § (1) bekezdése akként határozza meg, hogy a hivatásos állomány tagja akkor jogosult a Hszt.-ben meghatározott illetménypótlékra, ha olyan beosztást tölt be, amely az átlagosnál nagyobb veszéllyel vagy fokozott igénybevétellel, illetve többletkövetelmények teljesítésével jár, továbbá, ha az átlagosnál kedvezőtlenebb körülmények elviselésére kényszerül, és ezeket a követelményeket és körülményeket a beosztási illetményben nem lehet elismerni. Az egyes illetménypótlékok feltételeit, így azt, hogy milyen beosztások ellátása jelent fokozott igénybevételt, illetőleg mi minősül többletkövetelménynek, átlagosnál kedvezőtlenebb körülményeket, amit a beosztási illetménynek nem lehet elismerni, a Korm. rendelet 29-63. §-ai határozzák meg.
A felperesek beosztása - melyet az eljárt bíróságok nem is vizsgáltak - eltérő volt. Az I. és az V. r. felperes részlegvezetőként nagyobb részt vezetői, irányítói feladatokat látott el, míg a II., III. r. és IV. r. felperes utasforgalmi ellenőrzést hajtott végre, melyhez ügyintézői feladatok ellátása is hozzátartozott.
A perben az nem nyert bizonyítást, hogy ezen beosztásokban ellátott szolgálati tevékenység miért és mennyiben minősült a felperesek által hivatkozott pszichikai ártalomnak (Korm. rendelet 1. számú melléklet 5. pont), és fennállt-e az a Korm. rendelet 36. § (1) bekezdése szerinti további feltétel, miszerint a meghatározott beosztásban szolgálatot teljesítőt az illetménypótlék havonta akkor illeti meg, ha az egészségkárosító kockázatok között töltött ideje eléri a napi szolgálatteljesítési idő több mint ötven százalékát.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperesek keresetét elutasította. (Legf.Bír. Mfv.II.10.935/2008.)