adozona.hu
EH 2009.2074
EH 2009.2074
I. A jegyző nem egészségügyi ok miatt bekövetkező alkalmatlanságának jogerős megállapítása hiányában a felmentés jogellenes [Ktv. 17. § (2) bekezdés b) pont, 36. §, 59. § (5) bekezdés]. II. A visszahelyezés mellőzését kérő munkáltatót terheli annak bizonyítása, hogy a köztisztviselő továbbfoglalkoztatása tőle miért nem várható el [Ktv. 60. § (2) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a módosított keresetében a munkáltatói felmentés jogellenességének megállapítását, elmaradt illetmény, költségtérítés, "ruhapénz", étkezési hozzájárulás, és egyéb járandóságok megfizetését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy a II. r. alperes felmentéssel jogellenesen szüntette meg a felperes közszolgálati jogviszonyát, a II. r. alperest elmaradt illetmény, költségtérítés, étkezési hozzájárulás, ruházati költségtérítés, 13. havi illetmény, és elmaradt illetmé...
EH 2009.2074 I. A jegyző nem egészségügyi ok miatt bekövetkező alkalmatlanságának jogerős megállapítása hiányában a felmentés jogellenes [Ktv. 17. § (2) bekezdés b) pont, 36. §, 59. § (5) bekezdés].
II. A visszahelyezés mellőzését kérő munkáltatót terheli annak bizonyítása, hogy a köztisztviselő továbbfoglalkoztatása tőle miért nem várható el [Ktv. 60. § (2) bekezdés].
A felperes a módosított keresetében a munkáltatói felmentés jogellenességének megállapítását, elmaradt illetmény, költségtérítés, "ruhapénz", étkezési hozzájárulás, és egyéb járandóságok megfizetését kérte.A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy a II. r. alperes felmentéssel jogellenesen szüntette meg a felperes közszolgálati jogviszonyát, a II. r. alperest elmaradt illetmény, költségtérítés, étkezési hozzájárulás, ruházati költségtérítés, 13. havi illetmény, és elmaradt illetménypótlék megfizetésére kötelezte. A II. r. alperest a felperes eredeti munkakörébe visszahelyezésre és tovább foglalkoztatására kötelezte.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1998. január 1-jétől jegyzőként állt közszolgálati jogviszonyban a II. r. alperessel. 2004. április 23-án a polgármester elkészítette a felperes teljesítményértékelését, és azt gyengének minősítette. 2004. április 23-ai keltezéssel a felperes magasabb fizetési fokozatba lépésére tekintettel végzett minősítés is az alkalmatlanságát állapította meg. A felperes ezzel nem értett egyet, ezért munkaügyi pert kezdeményezett.
A polgármester 2004. május 13-án a képviselő-testület elé terjesztette a felperes teljesítményértékelését és minősítését, azonban az ülés határozatképtelensége miatt döntés nem született.
A polgármester 2005. szeptember 19-én terjesztette ismét a testület elé a jegyző minősítését, amely határozatával kimondta a felperes alkalmatlanságát, ezzel egyidejűleg 2005. szeptember 20-ától a jogviszonyát felmentéssel megszüntette.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a Ktv. 59. § (3) bekezdés c) pontja értelmében a keresetet a minősítés és a teljesítményértékelés megállapításaival kapcsolatos ügyekben a munkáltatói intézkedésről szóló irat kézbesítésétől számított 30 napon belül lehet benyújtani. Az (5) bekezdés szerint pedig ezekben az esetekben a sérelmezett intézkedés a bíróság jogerős döntéséig nem hajtható végre. A felmentés időpontjában a felperes alkalmatlanságát jogerősen nem állapították meg, ezért az alperes erre hivatkozva nem menthette volna fel a jegyzőt, intézkedése jogellenes. A II. r. alperes a felperes összegszerű keresetét nem vitatta, ezért a bíróság a jogellenesség folytán kötelezte a II. r. alperest illetmény, költségtérítés, étkezési hozzájárulás, ruházati költségtérítés, 13. havi illetmény, és elmaradt illetménypótlék megfizetésére. A II. r. alperes a tárgyalás berekesztéséig a visszahelyezés mellőzésére irányuló nyilatkozatot nem tett, ezért a bíróság a jegyző továbbfoglalkoztatásáról rendelkezett.
A II. r. alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és megállapította, hogy a felperes közszolgálati jogviszonya 2007. november 14. napján szűnik meg a II. r. alperesnél. A munkáltatót terhelő marasztalás összegét felemelte, míg egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint jelen perben a bíróságnak azt kellett elbírálnia, hogy felperesnek a képviselő-testület határozatában megállapított szakmai alkalmatlanságon alapuló felmentése jogszerű volt-e. Hivatkozása szerint a Ktv. 36. §, illetve a Ktv. 59. § (5) bekezdése szerint a képviselő-testületnek a minősítés eredményével szemben a felperesnek lehetőséget kellett volna adnia, hogy azt a bíróság előtt támadja, és a döntést a jogerőre emelkedéséig nem lehetett végrehajtani. A képviselő-testület ezt elmulasztotta, a Ktv. 17. § (6) bekezdésében foglaltak nem valósultak meg, így a felmentés jogellenes. A másodfokú bíróság a felperes visszahelyezését mellőzte annak megállapítása mellett, hogy a képviselő-testületnek az alkalmatlanságot kimondó döntését a felperes bíróság előtt nem támadta, ezért a továbbfoglalkoztatási kérelmének nem lehetett helyt adni.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek a visszahelyezés mellőzésére vonatkozó rendelkezése hatályon kívül helyezését, és a II. r. alperes továbbfoglalkoztatásra kötelezését kérte. Utóbb előterjesztett beadványában elmaradt járandóságainak számszaki kimutatását is előterjesztette.
A felperes érvelése szerint az iratanyagból kitűnően az alperes vele szemben nemcsak jogellenesen és sérelmesen, hanem az Mt. 4. §-ában megfogalmazott rendeltetésellenes joggyakorlást kimerítve járt el. Majdnem másfél évig tartott az az állapot, amikor "feje felett lebegett" egy megalapozatlan minősítés, mivel az csak 2005 szeptemberében került a képviselő-testület elé. Ebből következően külön vizsgálat nélkül is megállapítható, hogy a munkáltató nem a rendeltetésszerű joggyakorlás szabálya szerint járt el. Megalapozatlanul utasította el a másodfokú bíróság a visszahelyezés iránti kérelmét, amikor kimondta, hogy a képviselő-testületnek lehetőséget kellett volna adni arra, hogy a minősítést a bíróságon támadni lehessen. Ez a megállapítás megalapozatlan, azt sugallja, hogy volt egy második "nem támadott minősítés" is. A felperes álláspontja szerint az alperes nem kérte a visszahelyezés mellőzését, és nem fogadható el azon hivatkozása, hogy a jegyző munkakör már betöltésre került. A felperes álláspontja szerint amennyiben a bíróság a visszahelyezés mellőzéséről rendelkezik, 12 havi átlagkeresetnek megfelelő összegre válna jogosulttá.
A II. r. alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A Ktv. 17. §-ának (2) bekezdés b) pontja szerint a közszolgálati jogviszony felmentéssel megszüntethető, ha a köztisztviselő munkája ellátására alkalmatlan. Ugyanezen § (6) bekezdése értelmében pedig, ha az alkalmatlanság nem egészségügyi ok következménye, a köztisztviselő csak akkor menthető fel, ha feladatainak ellátására a munkáltató minősítési eljárásban alkalmatlannak minősítette. A Ktv. 36. §-a úgy rendelkezik, hogy a köztisztviselő a minősítés hibás, vagy valótlan ténymegállapításainak személyiségi jogát sértő megállapításainak megsemmisítését a bíróságtól kérheti, ami az 59. § (5) bekezdése értelmében a jogerőre emelkedésig nem hajtható végre. A Ktv. 34/A. § (2) bekezdése értelmében pedig a minősítés a munkáltatói jogkör gyakorlójának feladata.
A felperes alkalmatlansága a felmentés kiadásának időpontjában jogerősen nem volt megállapítható - amelyre helytállóan következtettek az eljáró bíróságok -, így a munkáltatói intézkedés jogellenes.
Az eredeti munkakörbe történő visszahelyezés mellőzése körében a jogerős ítélet jogi álláspontja téves.
Az elsőfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy a II. r. alperes az elsőfokú eljárás során a visszahelyezés mellőzésére érdemi nyilatkozatot nem tett. Az eljárás további szakaszában azonban nem volt számára elzárva azon lehetőség, hogy a Ktv. 60. § (2) bekezdése alapján kérje a köztisztviselő eredeti munkakörbe történő továbbfoglalkoztatásának mellőzését a körülmények bizonyítása mellett. A II. r. alperes azonban nem igazolta, hogy a felperes eredeti munkakörbe történő továbbfoglalkoztatása tőle nem várható el. A munkáltató jogellenes intézkedése mellett a visszahelyezés nem mellőzhető csupán azon okból, hogy az alperes a felperes által ellátott tevékenységet - jelen esetben a jegyzői munkakört - időközben más személlyel betöltette. Ez a körülmény a felperesre hátrányos helyzetet nem eredményezhet.
Az elsőfokú bíróság az Mt. 4. §-ában foglaltak megsértését nem vizsgálta, ezt azonban a felperes fellebbezéssel nem támadta. A felülvizsgálati eljárásban olyan új körülményre, amely nem volt a megelőző eljárás tárgya (amelyre vonatkozóan a fél - az első- és másodfokú eljárás során - nem hivatkozott, - amelyre nézve bizonyítékait nem jelölte meg) nem lehet hivatkozni [EBH 2002/653., Pp. 270. § (1) bekezdés, 275. § (1) bekezdés]. Mindebből következően a felülvizsgálati kérelemnek az Mt. 4. §-ára vonatkozó érvelése jelen eljárásban nem volt vizsgálható, és nem volt alkalmazható a Ktv. 60. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés sem.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felmentés jogellenességének megállapítása tekintetében hatályában fenntartotta, a visszahelyezés mellőzésére vonatkozó rendelkezést hatályon kívül helyezte, ebben a körben a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta; a munkaügyi bíróságot az anyagi követelésekre vonatkozóan új eljárásra, és új határozat hozatalára utasította a Pp. 275. §-ának (3) és (4) bekezdésében foglaltak alapján.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.259/2008.)